Marnitz István: Fénykerülők

Jelentkezzen, aki tudja, mi az a Mavir! Nem látom a kezeket. Nyugodjon meg: a hiba nem az ön készülékében van. Az ön készüléke ugyanis vélhetőleg működik. Mégpedig a falból belekerülő áram révén. Na, a Mavir azt adja. Most jelentkezzen, aki tudja, mi az a Paks. Kettő.

Mármint nem ketten jelentkeznek, hanem Paks 2. No, itt már nagyobb a mocorgás. Nos, Paks 2-t is a Mavir miatt építi Orbán Viktor(-nak Vlagyimir Putyin). Igen, jól sejtik: a Mavir árammal foglalkozik. Ez az állami cég üzemelteti ugyanis a különböző térségek hálózatait összekötő úgynevezett gerincvezetékeket. A Mavir (Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt.) központjában hangolják össze az ország pillanatnyi igényeit a termeléssel. Még érthetőbben: az amerikai filmekben mindig az ottani Mavirt támadják meg a terroristák. Jobban védik őket nálunk is, mint a Parlamentet. Teljesen mindegy, kié egy erőmű, akkor indul be és áll le, amikor a Mavir arra utasítást ad. A legkisebb tévedés, és elsötétül egy város, az ország vagy a fél kontinens. Profi csapat, szép munka.

Az apokalipszis prófétái

A cég tervezési részlege alól azonban mintha kicsúszott volna a talaj. Nem most: már több évtizede. És azóta se találják az egyensúlyt. Ehhez képest, bár kifejezetten fénykerülők, mégis hatalmas erővel képesek nagyberuházásokat kieszközölni. Mégpedig az áramellátás biztonságának fenntartására, fokozására hivatkozva, az összeomlással való állandó riogatás mellett. Ez az ő szempontjukból akár érthető is. Ha - mások pénzén - minden nap harci vértezetet öltök, talán kevésbé érhet baj. Ám ez, lássuk be, sokak aránytalan érdeksérelmével járhat, drága, a cél korszerűbb eszközökkel is elérhető, sőt viselkedésem előbb-utóbb közröhej tárgyává válhat.

Diplomák, díjak ezreivel, munkaórák, egyeztetések millióival, tanulmányok tonnáival a hátuk mögött ezt az ellentmondást sehogy se hajlandók megérteni. Ezt nevezi Ámon Ada megcsontosodott, szovjet típusú szemléletnek. Ám a világ - az USA, Japán, Nyugat-Európa - rég elrohant emellett. És lehetnek amazok nyegle, lila-ködös, liberális-sorosista prüntyögik, a sodrásirányt akkor is ők határozzák meg. Minden valamirevaló mérnöknek kötelessége ehhez alkalmazkodni.

De persze nem nálunk. Orbán Viktor is hamar baráti jobbot nyújtott a szovjet típusú iparosítás hazai veteránjainak. Így változott az egykoron atomellenes, liberális politikus először atompártivá, majd titkos előkészítés után a 3000 milliárdos paksi fejlesztést Putyin ölébe dobó, az ellenérvekre süket, népellenes puccsistává (kifejezés tőle). És hogy miért kell Paksra új atomerőmű? Hát mert a Mavir kiszámolta. Ha pedig a Mavir valamit kiszámol, akkor az ki van számolva.

Az igénycsökkenés tabu

Mi is évek óta nyomjuk a vészcsengőt, hogy a Mavirnál - a ráruházott hatalmas felelősséghez képest - valami nagyon félrement. Egyre világosabb ugyanis, hogy a cég korábbi fogyasztási jóslatai durván túllőttek a később bekövetkező értékeken. Ha bárki hitt volna a nekik (hitt), feleslegesen épített volna több százmilliárdos erőműveket (épített). Pedig hosszas fejtegetésekbe ágyazva voltaképp mindig csak meghosszabbították 10-20 évre - az akkor épp elérhető növekedési jóslatokra alapozva - az addigi ívet.

Erre mondhatnának bármit - például, hogy jósoljon 10-20 évre, akinek három anyja van -, de a Mavir, amit a társadalom korrekt előrejelzések készítésére is tart, leginkább hallgatott. Majd a maga módján korrigált, egyre tompább emelkedést rajzolva. Ami újabb hiba. Mivel "szerényedésük" épp a válság utáni gazdasági robbanás időszakára esett, világosan látszott, hogy megkomolyodás, egyfajta minőségi szemlélet helyett, engedve a bírálatoknak, amolyan mennyiségi alapon, csak visszavettek a lendületből. Egy valami viszont továbbra is tabu a szemükben: az igénycsökkenés. Ezt nemes egyszerűséggel értelmetlennek nevezik.

Márpedig, fájdalom, az EU-nak pont ez a célja. Takarékossággal, szervezéssel, önellátással, napelemmel, új ötletekkel. Ráadásul ezt az Orbán-kormány is aláírta. Igaz, vállalásainkat egyelőre legfeljebb pávatánc-szakértők értik. De Brüsszel a legkevésbé se találná értelmetlennek, ha Magyarország - töretlen gazdasági fejlődés mellett - visszafogná a fogyasztást. A Mavir azonban ezt nem vizsgálja, nem méregeti, mert ez szerintük egyszerűen értelmetlen.

Csak egy korrupt bagázs?

Az igényjóslathoz erőműszükséglet-terv is dukál. Ebbéli üzenetük vasgolyó-egyszerűségű: a jövőben ennyi lesz az igény, addig annyi erőművet le kell bontani, tehát össze fogunk omlani. Rendeljünk hát nem két, de még vagy négy atomblokkot Putyintól. Pénz nem számít. Ezt a legváltozatosabb indíttatású szakértők garmadája cáfolja, az átszervezésen, felújításon, informatikán, szigetelésen, felvilágosításon, ösztönzésen, piacon, megújulókon és egyáltalán, a korszerű megoldásokon át számtalan egyéb utat ajánlva. Ám a Mavir rendíthetetlen: ha nem épít valaki - leginkább az állam - nagy-erőműveket, jön az Armageddon. Ehhez - miként annak többször tanúi lehettünk - emelt hangon is ragaszkodnak.

Pedig ez az érvelés maga a korrupciós Kánaán: leginkább nagyberuházásokból lehet visszacsorgatni. De a társadalom is inkább zsarolható nagy-erőművekkel, mint mondjuk a háztetőre szerelt napelemen ülve.

A hivatal odasóz

Amikor az ember már beletörődne, hogy a hazai energiaipar is a sorosisták által igaztalanul támadott, szovjet típusú turbómagyar-szerepben lelt önmagára, a legváratlanabb helyről érkezik egy begőzölt, szenvedélyes, sőt, szarkasztikus Mavir-bírálat. De nem ám valami bloggertől! Hanem magától az államtól, vagyis a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivataltól (MEKH). A hatóság kiemelt határozata annyira elutasítja a Mavir fejlesztési tervét, hogy annál nincs nyomatékosabb elutasítás. Egy hálózat nem csak több vas beépítésével fejleszthető; új eljárások nem vizsgálhatók új eljárások vizsgálata nélkül; a javaslatban egyszer sem szerepel a digitalizáció, az irányítástechnika és az időjárásfüggő szó - írja a MEKH.

A Mavir hozzáállását egészében elfogadhatatlannak, tarthatatlannak és színvonaltalannak nevezik, az állami céget nem hogy tervmódosításra, de alapjaiban új szemléletre kötelezik, aminek még főbb elveit is előre engedélyeztetniük kell. A közműhatóság ezúttal nem egy trükköző gázcéggel, hanem a magyar villamosenergia-rendszer, a társadalom évszázados hagyományú, százmilliárdos forgalmú-vagyonú, a legnevesebb szakembereket felvonultató idegközpontjával mosta fel a padlót.

Szakmaiság és/vagy hatalmi játszma

Az üzenet-értékű gesztus hátteréről csak találgathatunk. Az ezermilliárdok sorsáról döntő MEKH-et eddig kevéssé jellemezte a nyílt indulat. Sőt, az elvben független hatóságot leginkább az jellemezte, hogy elnöke Dorkota Lajos fideszes ex-képviselő, Orbán Viktor drukkertársa. Ennek megfelelően piaci csúcsok idején is szállították a szakmai díszletet a fideszes "rezsicsökkentéshez", ellenben energiatőzsdei krach után se láttak okot - az aktuális politikai széljárásnak megfelelően - a díjmérséklésre.

Lehet, hogy épp egy friss ismeretekkel érkező, ifjú titánt hagytak elborzadni a honi energialobbi jelen állapotán. Talán valaki így akarja kirúgatni magát. De azt se zárjuk ki, hogy ez ismét csak egy hatalmi játszma egy eleme, egy apró rés, amin egy pillanatra kivillan a kulisszák mögötti adok-kapok. Talán most az lehetett a politikai megrendelés, hogy a Mavir anyagát szakmai alapon trancsírozzák szét. Hát, mit mondjak, sikerült. Bár a közműhivatali határozat joggal nevezhető fogadjistennek az adjonistenre, a benne sorjázó, becsmérlő megjegyzések, sértegetések nem emelik az ellenpártnál sokkal magasabb szintre.

De ne legyünk szőrszálhasogatók. A hatósági irat kifejezetten üdítőleg hat az energiaipar zárt, belterjes világára. Azt nem tudni, hogy ez a párját ritkító szemlélet véletlen, egy gonosz terv önmagában üdvözlendő része vagy a tisztulás első eleme. De a mai magyar politikai posványban így is messzemenőkig értékelendő.