Mueller nem állítja, hogy Trump akadályozta az igazságszolgáltatást, de nem is menti fel az elnököt ez alól

Nem szorgalmaz további bíróság előtti felelősségre vonást az orosz választási beavatkozást vizsgáló különleges ügyész, de rengeteg a válaszra váró kérdés.

William Barr amerikai igazságügyi miniszter vasárnap négyoldalas összefoglalóban tájékoztatta a kongresszust Robert Mueller különleges ügyész hozzá megküldött jelentéséről, amely lezárta a nyomozást Donald Trump egykori kampánycsapatának az oroszokkal való feltételezett összejátszása ügyében.

A Mueller-jelentés szerint ilyen összejátszás nem mutatható ki, csak az, hogy a 2016-os elnökválasztás

kimenetelét Moszkva valóban megpróbálta befolyásolni. A különleges ügyész azt sem állítja, hogy Donald Trump elkövette az igazságszolgáltatás akadályozása bűncselekményt, de nem is menti fel az elnököt ebben a tekintetben.

Robert Mueller volt FBI-igazgató, akit 22 hónappal ezelőtt bízott meg az amerikai igazságügyi tárca Oroszország és Donald Trump elnökválasztási kampánycsapata homályos kapcsolatrendszerének a felgöngyölítésével, péntek este eljuttatta a vizsgálat eredményeit összegző bizalmas jelentését William Barr igazságügyi miniszterhez. Utóbbi legközvetlenebb munkatársaival a hétvégét a feltehetően terjedelmes dokumentum tanulmányozásával töltötte, és bennfentesek arról beszéltek, hogy a legfontosabb következtetéseket tartalmazó első összefoglalót remélhetőleg még vasárnap – egyikük megfogalmazása szerint „a hétvége végén” - közzéteszik. Az amerikai keleti parton, ahol Washington található, ezekben a napokban öt órával mutat kevesebbet az óra, mint Budapesten.

Médiaértesülések szerint a nyilvánosságra hozatal körüli bizonytalankodást az okozta, hogy két szempont ütközött egymással. Egyfelől az igazságügyi minisztérium hagyományosan követett gyakorlata az, hogy nem tesz közzé negatív információt olyan személyről, akivel szemben nem emeltek vádat. Másfelől viszont az elnök és az ő egykori kampánycsapata ügyében folytatott bűnügyi és kémelhárítási vizsgálat kiemelt közérdeklődésre tart számot. Ráadásul az ellenzéki demokrata párti politikusok emlékeztetnek arra, hogy volt rá példa, amikor a tárca megtörte a hagyományt, nevezetesen értesüléseket hozott nyilvánosságra a Hillary Clinton által külügyminiszterként a saját privát e-mail címéről folytatott levelezéséről, holott abban az ügyben sem emeltek vádat.

A washingtoni képviselőház ellenzéki tagjai mindenesetre erőteljes hangon sürgették Barrt, hogy ossza meg velük az egész Mueller-jelentést, valamint az annak megállapításait megalapozó dokumentumokat. Kilátásba helyezték, hogy ellenkező esetben jogi úton fogják követelni az iratbetekintést. Ugyanakkor Barrnak - aki Trump megbízható embereként kapta meg az igazságügyi miniszteri posztot ez év februárjában, miután elődje, Jeff Sessions távozásra kényszerült -, jogában áll eldönteni, hogy mit hoz nyilvánosságra a teljes jelentésből.

A médiaértesülés, amely a vád alá nem helyezett személyekre nézve negatív tartalmú értesülések kezelésmódja körüli tisztázatlanságokra vonatkozik, azt valószínűsíti, hogy a Mueller-jelentés tartalmazhat olyan megállapításokat, amelyek rossz fényben tüntetik fel a vizsgálat alá vont személyi kör egy vagy több tagját, bár a bíróság előtti felelősségre vonást az ügyész nem látta indokoltnak. A korábbi FBI-igazgatónak konkrétan azt kellett vizsgálnia, hogy volt-e összejátszás a Trump-kampánycsapat és a 2016-os amerikai elnökválasztás kimenetelét Clinton ellenében Trump javára befolyásolni próbáló orosz körök között, illetve hogy az elnökké választott republikánus jelölt akadályozta-e az igazságszolgáltatást.

Ilyen lehetséges akadályozó elnöki magatartásként tekintettek például arra, ami éppenséggel Robert Mueller különleges ügyészi megbízatásához vezetett. Az orosz kapcsolat ügyében eredetileg a Szövetségi Nyomozó Iroda, az FBI kezdett vizsgálódni. Az amerikai elhárító szervek ugyanis nem sokkal Trump 2017 januári hivatalba lépése előtt felfigyeltek arra, hogy Moszkva e-mailek meghekkelésével és online propaganda terjesztésével megpróbált ártani a demokrata párti elnökjelöltnek. Az FBI igazgatóját, James Comeyt azonban Trump 2017 májusában felmentette. A menesztés nyomán döntött úgy Rod Rosenstein igazságügyi miniszterhelyettes, hogy különleges ügyészként Robert Mueller volt FBI-igazgatót bízza meg azzal a munkával, amit Trump kiütött Comey kezéből.

A közzététel előtt is lehetett már tudni a jelentésről azt, hogy abban nincs újabb vádemelési indítvány, ami első látásra jó hír Trump és környezete, így felnőtt fiai, Donald és Eric, illetve veje, Jared Kushner számára. Ez azonban csak a kampánycsapat oroszokkal való összejátszása tekintetében fontos információ, arra nézve nem mond semmit, hogy felróható-e Trumpnak az igazságszolgáltatás akadályozása. A hivatalban levő elnök ellen ugyanis akkor sem lehetne bíróság előtt vádat emelni, ha valószínűsíthető lenne, hogy fennállnak az igazságszolgáltatás akadályozásának a tényállási elemei. Az elnök elmozdításával járó felelősségre vonásra az impeachment elnevezésű különleges eljárás ad lehetőséget, ami azonban nem bíróság előtt, hanem a Kongresszusban zajlik, vagyis értelemszerűen nem tisztán jogi, hanem politikai megfontolásokat is érvényesítő folyamat.

A Muellernek adott megbízás szerint a különleges ügyész kivizsgálhatott minden olyan ügyet is, ami a nyomozás alá vont személyek átvilágítása során mintegy mellékesen jutott a tudomására és nem kapcsolódik közvetlenül az oroszokkal való, kampány alatti összejátszás kérdéséhez. Ezek az ügyek nem feltétlenül nélkülözik azonban az „orosz szálat”, hiszen például az egyik érintett – Paul Manafort, Donald Trump volt kampányigazgatója - történetesen oroszbarát ukránokkal állt üzleti kapcsolatban még az elnökválasztási kampány előtt, és azzal összefüggésben követett el pénzügyi bűncselekményeket.

Mueller ilyen „járulékos” jelleggel a vizsgálat során 34 ember és három vállalat ellen emelt vádat. Több ügyben már elmarasztaló ítélet született, így börtönbüntetést kapott Manafort, illetve Michael Cohen, aki egy időben Donald Trump személyes ügyvédjeként járt el különböző ügyekben. Történtek ezen felül olyan vádemelések és születtek olyan ítéletek is, amelyek ténylegesen az oroszok befolyásolási kísérleteivel voltak kapcsolatosak, de a felróható cselekmény nem az érintettek összejátszása volt az oroszokkal, hanem csupán az, hogy kapcsolataikról nem vallottak őszintén az amerikai illetékeseknek.

Donald Trumpot az egész vizsgálat alatt nem hallgatta meg személyesen Robert Mueller, és ezt nem is kezdeményezte. Feltehetően azért, mert ez önmagában is alkotmányossági kérdéseket vetett volna fel. Hivatala néhány kérdést írásban tett fel az elnöknek, aki azokra ugyanígy válaszolt.

Trump a nyilvánosság előtt mindvégig tagadta, hogy bármiféle összejátszás lett volna az oroszokkal, és boszorkányüldözésnek nevezte a Mueller-vizsgálatot. Ezen a hétvégén azonban - legalábbis annak az első felében - szokatlanul csöndes volt: a floridai Mar-a-Lagóban golfozott, és a Twitteren csak jó napot kívánt követőinek.

Chris Coons demokrata párti szenátor, az igazságügyi bizottság tagja felhívta a figyelmet arra, hogy Trump jogi nehézségekkel nézhet szembe abban az esetben is, ha bűncselekmény elkövetése nem róható a terhére. A vizsgálat kiterjedt ugyanis a milliárdos üzleti ügyeire is. Ezek közé tartozik, hogy az egyebek közt ingatlanfejlesztéssel foglalkozó Donald Trump moszkvai felhőkarcoló építésének a terveit dédelgette, még azután is, hogy elnökké választották.