Távozik a sajtó nagy öregje, felbolydult a piac

Publikálás dátuma
2019.03.25 18:23

Fotó: Ringier Axel Springer Magyarország
Bayer József és csapata elhagyja a Ringier Axel Springert. Felállt a Figyelő főszerkesztője is.
Bayer József vezérigazgató egy hétfő délelőtti állománygyűlésen bejelentette, hogy év végével nyugdíjazását kéri, és távozik a Ringier Axel Springer kiadóvállalat éléről. Nem sokkal később Bayer ugyanezt a bejelentést megtette egy ügynökségi vezetőkkel tartott közös ebéden is. A vezérigazgatóval együtt távozik a vállalat éléről a gazdasági igazgató és operatív ügyvezető, Király Mária is – írja a 444.hu.
A hírt kérdésükre megerősítette a RAS kommunikációs osztálya: „Dr. Bayer József, a Ringier Axel Springer Magyarország kiadóvállalat ügyvezető igazgatója és dr. Király Mária, a kiadó operatív ügyvezető igazgatója 2019 év végéig töltik be cégvezetői pozícióikat. A Ringier Axel Springer Magyarország a mai nappal megkezdte az új ügyvezető igazgató (CEO) keresési és kiválasztási folyamatát. Ennek eredményét és minden további részletet a kiválasztási folyamatot követően kommunikál majd a kiadóvállalat.” - írták a portálnak.
 A Ringier Axel Springer (RAS) az egyik legjelentősebb magyar médiavállalat Magyarországon. A kiadványai közül a legjelentősebb a Blikk, amely Magyarország legnagyobb példányszámú, országos napilapja (70-80 ezer példányban fogy naponta), több népszerű női és bulvármagazinja van, például a Kiskegyed, valamint televíziós műsorújságok, rejtvényújságok, a Glamour-termékek. Az évi stabilan 6 és 7 milliárd forint közötti árbevételű vállalat tulajdonosa a német-svájci Ringier Axel Springer Media AG nevű vegyesvállalat.  A lap hozzáteszi, Bayer az elmúlt években közeledett a kormányzati körökhöz. Mindig is jó kapcsolatokat ápolt a politikai elit mindkét oldalával, újabban viszont ezek a kapcsolatok szintet léptek, szakmai (média-) ügyekben például Mészáros Lőrinc is kikéri a véleményét. Nem sokkal a Springer-Mediaworks fúzió után Orbán Viktor kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősített egy Bayer és családja tulajdonában álló balatoni golfklub vagyonát kezelő céget, amit 1 milliárdos MFB-hitel terhelt.   2017 decemberében a Mészáros-féle Konzum Nyrt. közel 25 százalékos részt szerzett a CIG Pannónia Életbiztosító Nyrt.-ben, amelynek Bayer alapító tulajdonosa (és fb-tag is, az igazgatóság elnöke pedig a RAS most lemondott ügyvezető igazgatója, Király Mária), és 100 százalékot annak leányvállalatában, a CIG Pannónia Első Magyar Általános Biztosító Zrt.-ben is (úgy, hogy közben Bayer megőrizte a cégvezetői pozícióját).

Leköszönt Lánczi is

 Nem csak Bayer távozása hírértékű, hétfőn derült ki az is, hogy lemondott a Figyelő főszerkesztője: Lánczi Tamás távozásáról a 24.hu számolt be, azonban a kormányközeli lap szerkesztőbizottsága – Schmidt Mária, Lánczi Tamás és Berecz Kristóf –, már egy hónapja bejelentette: lemondanak és átadják a lap irányítását a Közép-európai Sajtó és Média Alapítványnak (KESMA). Információink szerint a hetilap integrálása kesmás integrálása korántsem volt zökkenőmentes. Úgy tudjuk, a lapot 2016 decembere óta birtokló Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója nem akarta „felajánlani” a kormányközeli médiumok más tulajdonosaihoz hasonlóan a Figyelőt a KESMÁ-nak, csak több éles konfliktus, komoly nyomásgyakorlás után adta be a derekát. Lánczi Tamást Schmidt Mária vitte a Figyelő élére 2017 februárjában, így egyértelműen a milliárdos történész-üzletasszony emberének tartották kormányoldalon, ráadásul ezen kívül Habony Árpáddal is szoros kapcsolatban állt. Schmidt Mária mellett ugyanakkor – mint arról korábban éppen lapunk írt – Habony Árpádban is megrendült a kormányzati bizalom, így a főszerkesztő számára ez már dupla hendikepet jelentett. 

"Mára elértünk odáig, hogy oda megy a pénz, ahol erős a lojalitás a kormánnyal szemben"

Publikálás dátuma
2019.04.20 08:30
Csak illúzió a falusi romantika
Fotó: Népszava
Hová lettek az aktív polgárok a kistelepülésekről? Hogyhogy nem lógnak kolbászok a kamrában? - Interjú Üveges Gáborral, a borsodi Hernádszentandrás polgármesterével.
Észak és kelet-magyarországi falvakon áthaladva majd mindenütt ugyanazok a képek, villanások köszönnek vissza: idős asszony bottal botorkál a járdán, minden harmadik házon kint az eladó tábla, fiúk és lányok látszólag tétlenül lődörögnek a főutcán, sok épület romos, kivéve a polgármesteri hivatalt vagy a kultúrházat, ami fel van újítva. Ez a valóság. S ami az elmúlt évtizedekben mit sem változott: ha valaki bejelentkezés nélkül végigmegy egy falun, az ezt látja, viszont ha „nagyjaink” érkeznek, most mindegy, hogy épp milyen színű kormány van hatalmon, akkor egy-két napra „kistafírungozzák" a falut, feliratozzák, ami sose volt feliratozva, muskátlikat vesznek, lehet, hogy egy és kilencvenkilenc év közötti hölgyek táncra is perdülnek népviseletben a jövevények szórakoztatására. Nem azt mutatjuk, ami van, s nagyobb baj, hogy nem is nézünk szembe a tényekkel. Az elmúlt harminc évben körbehazudtuk egymást, ennek köszönhetően egy hamis kép, egy romantikus illúzió alakult ki a faluról azokban, akik nem falvakban, pláne nem észak-magyarországi vagy dél-dunántúli kis településeken élnek. S még rosszabb a helyzet, amikor ezek az emberek még arról is meg akarnak győzni minket, hogy mi, akik napi huszonnégy órában itt élünk, nem jól látjuk saját magunkat, a saját életünket, s „fentről” akarják megmondani, mit kellene tennünk.

Volt valaha jó helyzetben a „magyar falu?”
- Voltak korszakok, amikor a falu fent tudta tartani magát, sőt, bizonyos értelemben eltartotta a várost is – ha mással nem, akkor friss és egészséges élelmiszerrel –, de ezek a korszakok mára elmúltak. Ma a falusi ember ugyanúgy egyik napról a másikra él, s ugyanúgy az előre csomagolt tömegárut vásárolja, mint városi társai. Ha ma bemegyünk egy vidéki portára, jó esetben tuját látunk és gyepet, veteményest csak elvétve. A kamrában nem lógnak kolbászok, szalonnák, a polcokon nincsenek saját készítésű befőttek, lekvárok, a pincében nem sorjázik a krumpli, a zöldség, az udvaron nincs tyúk, kacsa, disznó meg pláne nincs. Ahol ezek még megvannak, annak szinte csodájára járnak.

Viszont bent van a gáz, nem kútról kell hozni a vizet, van internet, lehet tájékozódni a világról akár egy vályogházból is.
- Nem vitatom, hogy történtek jó dolgok is, főleg az infrastruktúra terén, és elszigetelve vannak jó kezdeményezések, amelyek az innováció, a jövőbe mutató irányba indultak el. De ez nem vált rendszerszintűvé, s egyfajta „csodabogárnak” számít ma az, akinek van egyáltalán víziója a magyar vidékről. Vannak a városok, amelyek így vagy úgy, kevésbé vagy épp megerősödve, de a gazdaság egyfajta motorját adják, és mellettük ott vannak a falvak, amelyek – egy-két kivételtől eltekintve – csak vegetálnak. Ebben nemcsak a mindenkori hatalom a hibás, de a vidéken élő ember is, aki – jó magyar szokás szerint – maga helyett leginkább másokat szeret hibáztatni. Hiányzik az aktív polgár, mint olyan. Ez utoljára valahol a reformkor időszakában még megvolt – ma is kézzel foghatóak ezen időszak eredményei –, azóta viszont eltelt mintegy 150 év. A rendszerváltás előtt is így vagy úgy, de működtek még a helyi közösségek, a kilencvenes évek elején pedig e tekintetben egyfajta Kánaán köszönthetett volna be azzal, hogy a demokráciában azt alakíthattunk volna ki, amit csak akartunk.

Szabad lett volna jót és jól csinálni...
Valóban, de utólag kiderült, hogy ez csak egy rövid fellángolás volt, alapvetően megmaradt az alattvalói attitűd, az egyre inkább kiszolgáltatottá tett falvakban különösképp. Minket a passzív állampolgári mivolt jellemez: ülünk a fotelben, isszuk a sört, szidjuk a hatalmat és a szomszédot, egymás háta mögött beszélünk, szemtől-szembe pedig csak bólogatunk és vigyorgunk. Vegyük végre észre, hogy rendre más végeredményt, jobb döntéseket, minőségi politikai elitet, és annyi mindent várunk, miközben mi magunk semmit sem változunk. Mi szültük ezt a jelent, de a kottán lehet változtatni. Hosszú évek óta azonban belesimulunk a rendszerbe, sőt éltetjük azt.

Belesimulnak a polgármesterek is, másképp nem jön pénz a faluba.
S egy ilyen mondatot ma anélkül lehet kimondani, hogy bárki egy kicsit is felhúzná a szemöldökét, netán elszégyellné magát. Mára elértünk odáig, hogy oda megy a pénz, ahol erős a lojalitás a kormánnyal szemben. Lehet magyar faluprogram, lehet nagyon sok minden, ami ott és akkor tüneti kezelésre jó, de ha fenntartható módon nem kapcsoljuk be a falvakat az ország vérkeringésébe, akkor az efféle programok nem jelentenek semmilyen hosszú távú megoldást.

Mi jelenthetne?
A magyar falu a sokszínűségével adta a magyar vidék igazi lelkét. Éppen ezért nem lehet sablonokban gondolkodni, meg kell végre közösen találni térségenként, sőt térségen belül is az egymástól sokszor eltérő szerepüket. Ehhez viszont szabadság kell, alkotó légkör, kiszámíthatóság, forrásbevonás, alkalmas vezetők, de legfőképp bizalom. Ezek bizony harminc éve nincsenek egyszerre jelen, ezért tartunk ott, ahol. A polgármestereknek ma afféle településmenedzsereknek kellene lenniük: ez egy szakma, de aki ért is ehhez, attól a kormány inkább pár lépés távolságot tart, a menedzser-típusú polgármesterek ugyanis nem a lojalitásukról híresek, ők a valódi teljesítményben hisznek, s ezért is nehéz az akolba terelni őket.

Korábban jellemzően azok indultak e tisztségért, akiknek amúgy is volt egyfajta pozíciójuk az adott faluban: orvos, iskolaigazgató, gyógyszerész, tanár. Az őszi önkormányzati választáson ez megváltozhat?
Durván hangzik, de azt kell, mondjam, hogy sokkal több „léhűtő haszonlesőre” számítok a mezőnyben, mert sokan megérezték a hatalom szagát. Oda igyekeznek, ahol semmi keresnivalójuk nem lenne egy normális rendszerben. Eljutott oda a magyar önkormányzatiság, hogy vagy a józan őrültek – magamat is idesorolom, azok közé, akik szinte a nap 24 óráját szánják a falujukra, mert hisznek benne és fontos számukra, miközben egy kényelmesebb állásban nyugodtabb és megbecsültebb életük lenne –, vagy olyan „tűzhöz közeli”, önmaguk és közösségük eladására mindig kész emberek indulnak, akik a saját életüket sem tudják irányítani, nemhogy egy egész faluét.

Van még a falvaknak „humán tőkéjük”?
Szinte teljesen eltűnt, és talán ez a legnagyobb tragédiája az elmúlt 30 évnek. Milyen ország ez, ahol menekülnek a falvakból, térségek ürülnek ki, és lassan mi válunk Európa migránsaivá? Ha a következő években nem „ruházunk be az Emberbe” a falvakban, nem becsüljük meg igazán azokat, akikkel közösséget és országot lehet építeni, akkor bizony most a végjáték óráit éljük, ahonnan nem lesz visszaút. Októberben biztosan lesz olyan település – s eddig ilyen azért nem nagyon akadt –, ahol sokkal kevesebben jelentkeznek majd az önkormányzati képviselői helyekre, mint ahány ilyen státusz van. Nagyon rossz érzéseim vannak az előttünk álló önkormányzati választásokkal kapcsolatban, mert azoknak, akik alkalmasak lennének a helyi közösség vezetésére, már cseppet sem vonzó egy kistelepülési polgármesteri poszt. Ellenben azoknak, akik kakasokként akarnak uralkodni az adott szemétdombokon, akik pillanatok alatt széthordják az élődök által kín-keservvel felépített értékeket, s ehhez kellő politikai hátszelet is kapnak, majd megnyílnak az ajtók, elég csak azt mutatniuk, hogy ott áll mögöttük a hatalom. A megmaradáshoz ez kevésnek tűnik.
Valóban, ezek az emberek egy szervezetet, egy közösséget már nem tudnak elvezetni, de ez épp kapóra jön majd a kormánynak, amelyiknek amúgy is elege van már az önkormányzatiságból. Abban ugyanis ott van az „ön” szócska, a saját akarat, a saját identitás, és maga a szabadság. Kistelepüléseken a mostani önkormányzati választás már nem a kormány-ellenzék csatája lesz – nagyobb városokban talán igen –, hanem egy-egy kiválasztott, vagy önjelölt család egzisztenciális küzdelme a nagyobb koncért, s a különféle rokonok helyzetbe hozásáért. Ki kell mondanunk végre – befejezve az udvariaskodást –, hogy nem elvtársakra, nem ál-függetlenekre, nem lojális csürhére, és nem szerencsétlen alkalmatlanokra van szükség. A polgármesterség szakma és hivatás, ha tetszik, ha nem. Ez nem a játszóterek világa, településeink jövője a tét. 

Névjegy

Üveges Gábor politológus, tanár, 2006-tól – immár harmadik ciklusában járva - Hernádszentandrás polgármestere, a Mindenki Magyarországa Mozgalom alapító tagja, az Encsi Többcélú Kistérségi Társulás elnök-helyettese. Nős, két gyermek édesapja. Kazincbarcikán született 1980-ban, s tízéves kora óta Hernádszentandráson él. BioSzentandrás – mint egy komplex térségi ökológiai gazdálkodási és szolgáltatási rendszer – ötletgazdája és létrehozója. A kezdeményezés 2013-ban Párizsban elnyerte az Európai Territoria Innovációs Díjat, 2015-ben pedig egyedüli magyarként bekerült a legjobb 16 közé az Európai Beruházási Bank által meghirdetett "szociális innovációk európai versenyén" Milánóban. Számos hazai és nemzetközi konferencia előadója, önkormányzati és vidékfejlesztési tervezés szakmai tanácsadója.

Frissítve: 2019.04.20 08:30

Májusban jön Salvini, együttműködésről tárgyalna Orbánnal

Publikálás dátuma
2019.04.20 08:28
Orbán Viktor és Matteo Salvini, avagy egy gyönyörű barátság kezdete
Fotó: AFP/ MARCO BERTORELLO
Orbán Viktor korábban kihagyta a találkozó lehetőségét, de azért továbbra is kacsingat a Salvini-féle populista, szélsőjobbos pártszövetség felé.
Május 2-án Budapestre érkezik Matteo Salvini, a belügyminiszteri posztot is betöltő olasz miniszterelnök-helyettes, hogy a május 23-26. között sorra kerülő európai parlamenti választások előtt egyeztessen Orbán Viktor miniszterelnökkel a lehetséges együttműködésről az újonnan megalakuló Európai Parlamentben – tudta meg a kormányközeli Magyar Nemzet. A szélsőjobboldali, bevándorlásellenes olasz Liga párt vezetője április 8-án Milánóban jelentette be, hogy új és folyamatosan bővülő európai politikai család született, a Népek és Nemzetek Európai Szövetsége, amelyhez többek között az Osztrák Szabadságpárt, a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés, a német AfD, a Finnek pártja és a Dán Néppárt is csatlakozott. Az alakulóülésen Orbán Viktor nem vett részt - a Fidesz néppárti felfüggesztése után nem kockáztatta meg a kilépés lehetőségét – ez azonban nem nem jelentette, hogy távol tartaná magától az új pártszövetséget. "Rugalmasságát" jelzi, hogy Orbán régi szövetségese, Kövér László házelnök néhány hete egyeztetett Salvinivel, Kövér pedig arról beszélt, hogy az Európai Néppártnak (EPP) nyitottnak kell lennie a tőle jobbra elhelyezkedő politikai erők felé is. 
Az ügy érdekessége, hogy Salvini papírforma szerint magyar kollégája, Pintér Sándor belügyminiszter meghívására látogat Magyarországra, a Magyar Nemzet cikke azonban egy szót sem szán Pintér szerepére