Aki jókor volt jó helyen

Publikálás dátuma
2019.03.28. 10:00

Fotó: MANDEL NGAN / AFP
Donald Trump elnöksége még inkább arra készteti az amerikaiakat és a világot is, hogy nosztalgiával emlékezzenek elődeire. Erre most alkalom is adódott.
Az amerikaiak – régóta közismerten – imádják a különféle rekordokat. Nem kevésbé nagy tisztelettel övezik elnökeiket, különösen akkor, ha már elhagyták a Fehér Házat, így nem kell foglalkozniuk az ország vezetésének gyötrő – és sokakat megosztó – gondjaival. Akkor pedig igazán nagy lehet az ünneplés, ha ez a két jellegzetesség egybeesik. Nem meglepő tehát, hogy szinte minden lehetséges fórumon – főleg a médiában – megemlékeztek róla, hogy immár Jimmy Carter érte meg a legmagasabb kort a valaha élt egykori amerikai elnökök közül. Az eddigi rekorder a tavaly novemberben elhunyt George H. W. Bush volt, aki 94 évet és még 170 napot élt. James Earle Carter Jr. – akit legfeljebb a gratuláló táviratokban szólítottak így – az Egyesült Államok 39. elnöke volt és az egyik legfiatalabb, akit megválasztottak e magas posztra. 1924-ben született az idősebb James – egy farmer és kereskedő - első fiúgyermekeként. Az annapolisi tengerészeti akadémián kapott diplomát, majd egy atomtengeralattjáró program résztvevőjeként atommérnöki végzettséget szerzett. Akkor még kevéssé látszott, hogy egyszer elnök lehet, és esélyei tovább romlottak, amikor apja halála után hazatért a georgiai Plainsbe, hogy vezesse a földimogyoró-ültetvényt. Ám ez nem bizonyult elegendőnek, így megpróbált helyet keresni magának a helyi politikában is. Két ciklusban szenátorrá is választották Georgia államban, majd - egy sikertelen próbálkozás után – 1970-ben - az állam kormányzója lett. Politikai pályafutása kezdetétől következetesen fellépett a feketék elleni diszkriminációval és szegregációval szemben. Már 1971-ben a befolyásos és országosan olvasott Time magazin címlapján szerepelt, mint az amerikai dél egyik legígéretesebb ifjú politikusa. Bizonyára ez is hozzájárult 1974-es elhatározásához, hogy ő bizony elindul a két év múlva esedékes elnökválasztás demokrata párti jelöltségéért. Kétségkívül felmérte, hogy a politikai „csillagok” állása neki kedvezhet. Az ország éppen csak túl volt a Watergate-botrányon, amely az 1972-ben másodszor is megválasztott Richard Nixon bukásához vezetett. Az elnökké avanzsált Gerald Ford pedig általános kiábrándulást generált azzal a döntésével, hogy büntetlenséget garantált hazug elődjének. A másik oldalon, a Demokrata Párt két választási vereségét emésztette. 1968-ban Johnson elnök alelnöke, Hubert Humphrey, négy év múlva George McGovern szenátor kapott ki Nixontól. A kudarcok okozta letargiába robbant be Carter, aki két éven át járta az országot, hogy megismertesse – és megszerettesse - magát a választókkal. Tudta, mit csinál. A georgiai mogyorótermesztő kampányában arra helyezte a hangsúlyt, hogy ő nem olyan, mint azok a washingtoni politikusok, akik annyi keserűséget okoztak az előző években (többek között a dicstelen vietnami háborúval, majd a Watergate- botránnyal). Sikerrel lovagolta meg a korábbi időszak negatívumait és hibáit. Öltözködésével is azt igyekezett hangsúlyozni, hogy „egy vagyok közületek”. És gyűlésein, nyilatkozataiban egyszer sem felejtette el megemlíteni, hogy „én sohasem hazudok nektek”. Nixon dicstelen (le)szereplése után ennyi elég is volt. Előbb megnyerte a demokrata elnökjelöltségért folytatott versenyt, majd az elnökválasztást is. Nem volt nagyarányú a győzelme - Carter 297 elektort szerzett, míg Gerald Ford 240 –et -, de éppen elég, hogy bekerüljön a Fehér Házba. Ott aztán megtapasztalhatta, hogy nem is olyan egyszerű elnöknek lenni. A kormányzati bürokrácia átfogó reformjával még úgy-ahogy elboldogult. Ám a kongresszus már nehezebb diónak bizonyult a földimogyoróhoz szokott elnöknek. Bár saját pártjának többsége volt a képviselőházban és a szenátusban, mégsem tudta keresztülvinni sem a jóléti reformot, sem a hosszútávú energia-programot. Ezeket a kudarcait pedig nem ellensúlyozták külpolitikai sikerei. Pedig ő írta alá Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkárral a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról szóló második egyezményt, a SALT-II.-t. Megállapodott a panamai elnökkel, hogy az Egyesült Államok 2000-ig átadja a Panama-csatornát. Talán a legnagyobb eredménye, hogy 1978-ban amerikai közvetítés nyomán írták alá a Camp David-i egyezményeket a Közel-Kelet békéjének megteremtéséről. A sors iróniája, hogy Anvar Szadat egyiptomi vezető és Menáhém Begín izraeli kormányfő is azonnal megkapta érte a Nobel-békedíjat. Carter viszont csak 24 év múltán vehette át ugyanezt az elismerést „fáradhatatlan erőfeszítéseiért a nemzetközi konfliktusok békés rendezése érdekében”. Ahogy indulásakor ki tudta használni a „csillagok” kedvező állását, négy év múltán ezek már nem neki kedveztek. Az 1979-es második olajválság, majd az iráni túszdráma megpecsételte sorsát, ráadásul a republikánusok a politikusnak is népszerű egykori színészt, Ronald Reagant állították vele szemben 1980-ban. Carter így csak négy évig lehetett elnök. Ám választási kudarca óta, vagyis negyven éve is aktív. Létrehozta a Carter Centert, amelynek fő célja, hogy közvetítsen a különböző nemzetközi konfliktusokban szembenállók között. A volt elnökök közül ő találkozott elsőnek a volt kubai vezetővel, Fidel Castroval. Ő járt először Észak-Koreában is. Feleségével, Rosalyn Carterrel – akivel 1946 óta házasok - fáradhatatlanul dolgozik a Habitat for Humanity nemzetközi lakásépítő mozgalomban. Jimmy Carter mostantól már rekorder is. Nem csoda, hogy életrajzi könyvének címe: Teljes élet. Valóban az.  

Több mint 30 embert gázolt halálra egy kamion Guatemalában

Publikálás dátuma
2019.03.28. 09:39

Fotó: JOHAN ORDONEZ / AFP
A jármű vezetője valószínűleg nem vette észre őket. Kilencen kritikus állapotban kerültek kórházba.
Legkevesebb 32 embert gázolt halálra egy kamion szerda este, Guatemala nyugati részén – írja a Reuters. Az elütött emberek feltehetően azért voltak az úton, mert egy másik embert vizsgáltak, akit elgázolt egy autó. A jármű vezetője valószínűleg nem vette észre őket, és átgázolt rajtuk. Kilenc ember kritikus állapotban került kórházba. Jimmy Morales guatemalai elnök részvétét fejezte ki az áldozatok hozzátartozóinak, és azt mondta: mindent megtesznek, hogy segítséget nyújtsanak nekik.
Szerző

Csillagok háborúja - új rakétahatalom született

Publikálás dátuma
2019.03.28. 09:30

India egy hadgyakorlaton rakétával semmisített meg egy műholdat. Erre eddig csak az Egyesült Államok, Oroszország és Kína volt képes.
„India ma csatlakozott az űrhatalmakhoz” - büszkélkedett el tegnap egy televíziós beszédben Narendra Modi indiai miniszterelnök. Azt követően tette meg bejelentését, hogy – állítása szerint – egy hadgyakorlat során rakétával sikerült kilőniük egy alacsonyan, nagyjából 300 kilométer magasságban repülő műholdat. Az erődemonstráció időzítése nem véletlen, a világ második legnépesebb országában jövő hónapban választásokat tartanak, a kormányfő pedig szerette volna megmutatni, hogy méltó ellenfelei térségbeli fő riválisaiknak, Pakisztánnak és Kínának. India ezzel valóban egy szűk elit klubhoz csatlakozott, eddig az Egyesült Államok, Oroszország és Kína rendelkezett bizonyítottan hasonló képességgel. Félő, hogy a jövő háborúit az űrben (is) fogják vívni, a versenyben pedig senki nem akar lemaradni. Ennek részeként jelentette be például múlt évben Donald Trump amerikai elnök, hogy hatodik, önálló haderőnemként „űrhadsereget” hoznának létre. Ehhez ugyan még a Kongresszus jóváhagyására is szüksége van, ami koránt sem garantált, ám a szándék jól jelzi, hogy az amerikaiak szeretnék megőrizni vezető pozíciójukat az űrben is. A tervezett amerikai űrhadseregről egyelőre keveset tudni, de a tervek is inkább a jövőbe néznek. Jól jelzi ezt a célra szánt pénz is: öt évre alig kétmilliárd dollárt kapna a program, miközben a védelmi költségvetés egy esztendőre is meghaladja a 700 milliárd dollárt. Az amerikai aggályokat alátámasztotta egy februárban megjelent titkosszolgálati jelentés is, amely lényegében arra figyelmeztetett, hogy az űr lehet az Egyesült Államok Achilles-ina. Egyelőre persze nem kell a Csillagok Háborújából ismert Halálcsillagra, vagy akár ágyúkkal felszerelt űrhajókra sem gondolni. Egy esetleges űrháború legfontosabb célpontjai a hadászati műholdak lennének, melyeknek óriási szerepe van a navigációban, a felderítésben és hírszerzésben. Csakhogy az ENSZ adatai szerint 2019 elején már 4987 kisebb-nagyobb műhold keringett a fejünk felett, melyek közül először is tudni kell azonosítani és követni, végül hatástalanítani a katonaiakat. Ehhez nincs is feltétlenül szükség rakétákra, akár jól irányított lézersugarakkal is „elvakíthatók” a szatellitek, vagy feltörhető számítógépes rendszerük. Sőt, a műholdak megsemmisítésének megvan az a hátránya is, hogy a robbanás nyomán keletkező törmelék a többi eszközre is veszélyt jelent. Mikor például Kína 2007-ben szétlőtte egy használaton kívüli műholdját, becslések szerint az legalább 3000 darabra szakadt (India is azért alacsonyan hajtotta végre a tesztet, hogy a roncsok ártalmatlanul a földre hulljanak). Könnyen elképzelhető, hogy egy esetleges háború esetén egy csapás az űrben milyen láncreakciót indítana be, a rivális hadseregek nem csak egymást „vakítanák meg”, de a televíziók, telefonok is elnémulnának, használhatatlanná válnának a civil GPS-szolgáltatások is. A fegyverkezés az űrben persze koránt sem új keletű gondolat. Az Egyesült Államok például már korán, 1959-ben végrehajtotta első tesztjét, hogyan tudna műholdat elpusztítani, pedig ekkoriban még messze nem voltak olyan elterjedtek az eszközök, mint manapság. A következő két évtizedben Oroszország is kifejlesztette saját fegyvereit a célra, Kína 2007-ben társult a klubhoz. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetésével 1967-ben hívtak életre egy nemzetközi szerződést, melyben az aláíró felek – köztük egyébként Magyarország is – vállalják, hogy nem helyeznek el tömegpusztító fegyvereket az űrben, a Holdat és más égitesteket kizárólag békés célra lehet használni. Szerencsére az űr azért nem csak a vetélkedés, de a békés együttműködés terepe is. Mivel a NASA jelenleg nem rendelkezik olyan űrhajóval, amely embert is képes szállítani, – ezt a hiányosságot pótolná a SpaceX fejlesztése – az amerikai asztronauták is orosz segítséggel jutnak a Nemzetközi Űrállomásra, ahol ugyancsak példás a közös nemzetközi munka.
Szerző
Frissítve: 2019.03.28. 09:43