A tizedik

Vannak dolgok, amelyeknek egyszerűen nincs értelme. A minap például egy férfi meztelenül próbált felszállni Moszkvában egy repülőgépre, mert meg volt győződve arról, hogy így gyorsabban repülnek majd, hiszen kisebb lesz a légellenállás. Tettére nincs épeszű magyarázat, ahogy arra sem, amit a tranzitzónába kényszerített menedékkérőkkel tesz a hatalom Magyarországon.

A héten ismét a strasbourgi emberi jogi bíróságnak kellett közbeavatkoznia, mert a magyar hatóságok nem adtak enni egy afgán férfinak, aki veszélyeztetett terhes feleségével és három gyermekével együtt érkezett a határhoz. Az előző eset alig egy héttel korábban volt. Augusztus óta ez már a tizedik. Nem véletlenről van szó, itt nem erősíti a kivétel a szabályt. Ez ma a „normális” menetrend, öncélú és kegyetlen.

Aligha kell indokolni, hogy a menedékkérők éheztetése miért nem felel meg semmilyen nemzetközi normának, emberiességi szempontnak vagy a józan észnek. Nemhogy egy uniós országban, hanem háborús körülmények között sem. Miért kell éheztetni valakit, ha utána úgyis kiutasítják? Hogy inkább önként távozzon Szerbia felé? Ez a nagy terv, ami mindent felülír? A röszkei (és tompai) tranzitzóna nem valami törvényen kívüli, illegális terület, hanem olyan hely, ahová a hatóságok irányítják a bejutni akarókat, hogy rendezett legyen a menekültügyi eljárásuk. A 2015-ös migránshullám után épp a Fideszben érveltek azzal, hogy nem embercsempészek furgonjaiban kell bejutni az országba, hanem ott a két tranzitzóna, tessék ott beadni a kérelmet, ez az európai út.

A kormány tavalyelőtt 1300 menekültet engedett be, tavaly 367-et. Azoknak, akik mondjuk Afganisztánból, Irakból vagy Szíriából jönnek, ez az egyik első találkozásuk Európával. De ami egészen Röszkéig az ígéret földje, az ott könnyen a teljesen értelmetlen éhezés terepévé válhat.