Celebnek áll a világ

Publikálás dátuma
2019.03.31. 17:36

Kasza Tibi egész élete nyitott könyv a nagyközönség számára. Emlékezetes volt, amikor a Nagy duett egyik adásában a nyilvánosság előtt kérte meg szerelme kezét.
A komolyabb tudást (is) igénylő, jól bevált kvízt újra celebekre cserélte néhány hete a TV2. Ez is már megfuttatott műsor, hiszen a harmadik évada indult, de csak olyan, mintha vetélkedő lenne. Igazából nem lehet más célja, mint ismert emberekkel kitölteni majdnem másfél órát, hogy magasabb összegért lehessen eladni a reklámidőt. Az más kérdés, hogy az RTL Klubot – a már több mint két évtizede folytatott versenyben - ezzel a programmal sem sikerül megverni. De nyilván már úgy vannak vele a Róna utcában, hogy az ezüstérem is szépen csillog. Jobb híján.
Pedig igazán jól promotálták a Pénzt vagy éveket című produkciót, ám bizonyára készítői is tisztában vannak vele, hogy jobb napokon nem veheti fel a versenyt a Legyen ön is milliomossal. Feltehetően nem is ez a cél. Ha valaki nem tudná, ebben a műsorban mindig két meghívott celeb küzd a pénzért. Tízmillió forintról indul az adás, s a hat forduló alatt az összeg egyre csökken. Annak függvényében, hogy mennyire pontosan sikerül a „versenyzőknek” eltalálniuk az eléjük állított úr, vagy hölgy (fiú, lány, bácsi, néni) életkorát. Fordulónként egyre növekvő összeget vonnak le minden elhibázott évért. Végül van egy döntő is, a megmaradt forintokat pedig már csak akkor kapják meg a szereplők, ha ott pontosan ráhibáznak az eléjük állított alany korára.
A dolog egyrészt kínos. Ott áll egy szerencsétlen civil fényárban, kamerák kereszttüzében és két sztárocska ízekre szedi. Hiszen megpróbálják kitalálni, hány éves is lehet. Közben néha élcelődnek, néha sértő dolgokat is mondanak, de hát kit érdekel. Ugyanis valójában ennek az egész műsornak csak látszólag célja a vetélkedés. Sokkal fontosabb, hogy a stúdióba hívott „versenyzők” szerepelhessenek, elmondhassanak néhány – humorosnak, vagy hatásosnak tartott - történetet magukról. Legfőképpen pedig arról szól ez az egész, hogy a műsorvezető és főceleb, Kasza Tibi (leánykori nevén: Tibor) villoghasson.
Valaki egyszer a TV2 környékén kitalálhatta, hogy ez a(z) – egyébként jó kiállású, jó svádájú és népszerű – fiú annyira vonzza a nézőket, hogy elvisz egész programokat is. Attól kezdve pedig felfelé ívelt tévés csillaga. Előbb zsűritag lett a Nagy duett című műsorban, amely – emlékezetesen – arról szólt, hogy egy profi énekes mellé tettek egy ismert – de félig vagy egészen – amatőrt és együtt adtak elő dalokat. Aztán a zsűritagok köszörülték rajtuk a nyelvüket, majd egy pár kiesett, a többi továbbment. Végül a legjobbnak tartott nyert. A háromtagú bírálóbizottság összetétele többször változott, csak egy állandó volt benne: Kasza Tibi. Ő mindig élcelődött, viccelt és – bár korábban a Crystal együttes frontembere és énekese is volt – a legkevésbé mondott szakmai értékeléseket. Ezzel elérte, hogy egy ideig állandó show-műsora is lehetett a TV2-ben, ahol hozzá hasonlóan ismert és népszerű emberekkel beszélgetett meglehetősen felületesen. Aztán már másod-műsorvezető volt Liptai Claudia mellett egy korábbi, ugyancsak vetélkedőnek álcázott programban. Míg végül elindult a mostani műsora, ahol kellőképpen kiélheti magát. Amúgy szeretettel kekeckedhet, vagy éppen gúnyolódhat celeb kollégáival, de főleg úgy tehet, mintha igazi tévés egyéniség lenne.
Mindez azonban abszolút kielégíti (már csak azért is, mert bizonyára nem kis összegeket kaszál a műsorokért). Nemrég egy interjúban elmondta, hogy nagyon szerencsésnek tartja magát: „Huszonévesen voltam popsztár, harmincas éveimben megérkezett az életembe a tévézés, negyvenévesen pedig a család. Úgy érzem, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell, nem lázadok az idő múlása ellen.” Tegyük hozzá, az idő sem lázad ellene, kényszerűen tudomásul veszi, hogy napjainkban ennyivel is nagy karriert lehet csinálni. Vannak emberek, akik messzemenően ki tudják használni – és még kamatoztatják is – a tévés szereplés nyújtotta előnyöket.
Hiszen Kasza Tibi egész élete nyitott könyv a nagyközönség számára. Emlékezetes volt, amikor a Nagy duett egyik adásában a nyilvánosság előtt kérte meg szerelme kezét. Néhány hónapja az adott témát a teljes bulvársajtónak, hogy kislánya született. A már idézett interjúban arról is beszámolt, hogy kis családja mindig elkíséri a televíziós felvételekre. A mama a stúdió mellett eteti meg a picit, aki aztán az öltözőben alszik pár órát, amíg apuci kimerítő munkáját végzi. Mindez egyébként csak azért, mert Kasza Tibi – amúgy teljesen érthetően – nem akar lemaradni kislánya fejlődéséről, mindig vele akar lenni. Így tehát megteheti, amit megengednek neki.
A rajongók meg bizonyára könnyes szemmel kísérik e hatalmas sztár életének újabb és újabb epizódjait. Aminek csak egyik része a Pénzt vagy éveket, amely viszont így hasznos a csatornának és a műsorvezetőnek is. Közös érdekük, hogy együttműködésük minél tovább tartson. Hát istenem, a program olyan, amilyen, de az egyszerű nézőknek így is jó lesz, a reklámok meg jól elhelyezhetők az adott műsoridőben. Ennél több nem is kell. Aki komolyabb elfoglaltságra vágyik, keressen más adást.
Kasza Tibi az etetés egyik jelképe lett napjainkban. És büszkén vállalja is.

Egy puha diktatúra evolúciója

Publikálás dátuma
2019.03.31. 09:21
US President Donald Trump meets with Kazakhstan President Nursultan Nazarbayev
Fotó: NICHOLAS KAMM / AFP
"Ha történelmünkben nem tudtunk volna mindig kijönni az oroszokkal, akkor ma nem létezne Kazahsztán mint független ország. Vallásunk tiltása ellenére még a vodkára is az oroszokkal való barátság miatt szoktunk rá."
Váratlanul lemondott Kazahsztán örökösnek hitt elnöke, ám úgy ment el, hogy maradt: a díszletek változnak ugyan, de az előadás ugyanaz. Nurszultan Abisuli Nazarbajev három évtizeden keresztül volt Kazahsztán elnöke. Március 20-i hatállyal azonban 79 évesen lemondott az államfői címről. Az ország alkotmányának megfelelően Kaszimdzsomart Tokajev, a kétkamarás parlament szenátusának elnöke látja el az államfői feladatokat a jövőre esedékes elnökválasztásig. Kazahsztánnak regionális középhatalmi politikai súlya van: a világ kilencedik legnagyobb állama Oroszország és Kína szárazföldi, Irán tengeri szomszédságában, jelentős olajtermelő, uránbányászatban toronymagasan világelső, s élen van több más fontos nyersanyag exportjában is. Emiatt világszerte sokan teszik fel a kérdést: Miért mondott le Nazarbajev? Milyen országot hagy maga után? Milyen változások várhatók Kazahsztán bel- és külpolitikájában?

Miért mondott le?

Az idősödő Nazarbajevre már évek óta nyomás nehezedett, hogy időben jelölje ki utódját, nehogy „örökösödési háború” törjön ki halálakor vagy ha egészségileg alkalmatlanná válna a közel teljhatalmú államfői feladatok ellátására. Különösen felerősödött a nyomás azután, hogy az elnök Németországban többször is kórházi kezelésre szorult. Asztanában, a fővárosban már jó ideje csúcsra jártak az utódlás körüli találgatások. Amikor Nazarbajev 2015-ben legidősebb lányát, Dariga Nazarbajevát miniszterelnök-helyettessé nevezte ki, mindenki dinasztikus váltásra tippelt. A közvéleményben népszerűtlen és politikai tehetségét nem az apjától öröklő hölgyet azonban az elnök egy éven belül menesztette a kormányból, s ezzel – sokak örömére – szertefoszlani látszottak a dinasztikus álmok. De lehet, hogy mégsem.
A több potenciális utódjelölt közül ekkor irányult a figyelem Tokajevre, a szenátus 66 éves elnökére, az állami hierarchia második emberére, aki az alkotmány szerint automatikusan az államfő helyére lép annak halála vagy lemondása esetén. A jelek arra utalnak, hogy lemondásával Nazarbajevnek az lehetett a célja, hogy az elsősorban külpolitikában otthonos Tokajevet – aki karrierdiplomata és sokáig külügyminiszter volt – „felépítse” a hézagmentes, végleges hatalomátvételre. Nem zárható ki azonban az sem, hogy Tokajev csak egy ravaszul megtervezett átmeneti figura. A bizantikus forgatókönyvet valószínűsíti, hogy a szenátus most megüresedett elnöki székébe – nyilvánvalóan a leköszönt elnök akarata szerint – Dariga Nazarbajeva került, aki Tokajev lemondása vagy halála esetén azonnal államelnök lehet. A kormányzó párt elnökeként nyilvánvalóan Nazarbajev dönti majd el, hogy a 2020-as választásokon ki lesz a párt biztos nyertesnek számító elnökjelöltje. Tokajev mellett szól a jelentős külpolitikai tapasztalat, Dariga mellett pedig a Nazarbajev-család kiterjedt – sokak szerint velejéig korrupt – üzleti birodalmának védelme.
Tokajev felépítésére az ex-elnöknek annál is inkább lehetősége lesz, mert mint alkotmányosan felkent Elbasi (Nemzet Atyja) morálisan és politikailag továbbra is ország tényleges vezetőjének fog számítani. Arról nem is szólva, hogy a Nemzetbiztonsági Tanács életre szóló elnöke marad és megőrzi a Nur Otan (Haza Pártja), az egyetlen jelentős politikai párt elnöki címét is. Nazarbajev azzal mondott le az államfői posztról, hogy visszavonul a politikai élettől, miközben a színfalak mögül továbbra is a nemzet irányadója maradna. Lépésének azonban így is komoly a szimbolikája, ahogy ezt ő maga is érzékeltette: „Átadom a hatalmat egy fiatalabb nemzedéknek”. Harmincéves uralkodása után milyen országot, milyen hatalmat ad át Nazarbajev?

Látványos gazdasági siker

A Világbank munkatársaként két évtizeden keresztül gyakran megfordultam Kazahsztánban, ahol én vezettem a bank jelentős energiaprogramját. Az ország a szemem előtt vált egy mélyszegény szovjet köztársaságból a Szovjetunió gazdaságilag legsikeresebb utódállamává, amelynek egy főre jutó GDP-je ma már az oroszországival egy szinten van (s csak 30 százalékkal marad el a hazaitól). A látványos gazdasági sikernek két fő forrása van. Az egyik a rugalmas, pragmatikus gazdaságpolitika, amely liberalizálással és széles körű privatizációval vezette ki az országot a Szovjetunió felbomlása által kiváltott mély depresszióból. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap sokáig a gazdasági reformok éllovasaként reklámozta Kazahsztánt a posztszovjet térben.
A másik tényező az olajexport: a gyakran cserélődő Nazarbajev-kormányok lendületes olajgazdasággá fejlesztettek egy elmaradott agrárgazdaságot. Az eurázsiai térségben Oroszország mögött Kazahsztán rendelkezik a legnagyobb olajkészlettel. A multinacionális olajcégek beruházásainak eredményeként a szénhidrogén-kitermelés olyan látványosan felszökött, hogy ma az olaj adja az összes exportbevétel kétharmadát és a központi költségvetés felét. Nazarbajev azonban látta az túlzott olajfüggőség hátulütőit, melyekre az olajárak 2015-2016-os zuhanása is figyelmeztette: a gazdaság riasztóan lelassult, a nemzeti valuta pedig durván leértékelődött. Bár az olajfüggőség mérséklése, a gazdaság diverzifikálása fontos stratégiai cél volt, a jelentős szerkezeti váltás a magas hozzáadott értékű feldolgozó ipar irányában még várat magára.
Kazahsztán tarka, soknemzetiségű ország. A tizennyolc milliós lakosság kétharmadát kitevő kazahok mellett egyötöd az orosz nemzetiségűek aránya. Ennek ellenére Kazahsztán – régióbeli szomszédjaival ellentétben – a harmonikus etnikai és vallási együttélés szigete maradt. A tömeges szegénység felszámolása, az életszínvonal jelentős emelkedése mellett ez volt az elnök népszerűségének a fő forrása. E téren Nazarbajev érdemeit még politikai ellenfelei is elismerik.
Az állami függetlenség elnyerése (1991) óta folyik a kazah nyelv hivatalos, de nem kampányszerűen erőltetett támogatása. Az elnök döntése alapján 2025-től fokozatosan áttérnek a cirillről a latin betűs írásra. A kazah mellett az orosz is hivatalosan elismert állami nyelv. Nazarbajev bölcsebb volt annál, hogy elkövesse Kijev politikai baklövését az orosz nyelv hivatalos használatának korlátozásával, amely Ukrajnában nemcsak az etnikai ellentéteket szította föl, de hozzájárult a Krím-félsziget annektálásának és a kelet-ukrajnai katonai beavatkozás orosz igazolásához is.

Hallgatólagos társadalmi szerződés

Amilyen reform-orientált volt Nazarbajev a gazdaságban, annyira félt a jelentős politikai reformoktól. Szerinte csak a megfontolt, lépésről lépésre való haladás, az evolúció az egyetlen járható út, míg egy éles váltás a nyugati pluralisztikus pártdemokráciába „történelmi csapda” lenne országa számára. A lassú evolúció koncepciójához hűen ragaszkodva Nazarbajev olyan puha diktatúrát épített ki és tartott fenn, amelyben a pártok színpadi kellékek, a „98 százalékos választások“ nem döntenek el semmit, a veszélyesnek ítélt ellenzéket üldözik és megfélemlítik, a médiát és a civil társadalmat pedig láthatatlan karámban tartják. Nem meglepő, hogy a Freedom House idei jelentése is „nem szabad” országnak címkézte Kazahsztánt.
Az utóbbi fél évtized gazdasági lelassulása, a kiterjedt korrupció, a nazarbajevi családi birodalom burjánzása, a sokáig rendezetlennek tűnő utódlás miatt Kazahsztánnal kapcsolatban is felmerült a „színes forradalom“ lehetősége, netán vallási köntösben. Szerintem ennek nincs megfelelően erős vallási bázisa az országban, amely meglehetősen szekularizált, a mérsékelt szunnita muszlimnak tartott népességre pedig nem jellemző a nagy fokú vallási buzgóság. Az iszlám nem eresztett mély gyökereket a társadalomban, s nem számottevő tényező az ország politikai életében, amelyre a vallási türelem jellemző.
A Nazarbajev-típusú puha olajautokráciák az uralkodó elit és a tömegek közötti hallgatólagos társadalmi szerződésen nyugszanak: korlátozott politikai demokráciáért cserébe kiszámíthatóan emelkedő életszínvonalat adnak. E tekintetben a jelen évtized közepének gazdasági válsága után az utóbbi évek csupa jó híreket hoztak Nazarbajev és szűk hatalmi elitje számára: az olajbevételek ismét szépen emelkednek köszönhetően a magasabb világpiaci áraknak és a növekvő kitermelésnek. Van ugyan társadalmi feszültség és vannak olykor utcai tüntetések is, de ezek nem veszélyeztetik alapvetően a rezsim stabilitását. Ráadásul a kormány nem riad vissza a fegyveres erőszak alkalmazásától sem: 2011-ben például az állambiztonsági erők legalább tizennégy tüntető olajmunkást lőttek le.
Nazarbajev „többvektorú” külpolitikája – Oroszország, Kína és Amerika között óvatosan egyensúlyozva – elismerést váltott ki otthon és külföldön egyaránt. A konfliktuskerülő, minden irányban nyitott politika középpontjában azért mindig az Oroszországgal gondosan ápolt, baráti viszony állt. A világbanki tárgyalások utáni vacsorák emelkedett hangulatában hallottam a kazah kollégáktól: „Ha történelmünkben nem tudtunk volna mindig kijönni az oroszokkal, akkor ma nem létezne Kazahsztán mint független ország. Vallásunk tiltása ellenére még a vodkára is az oroszokkal való barátság miatt szoktunk rá” – tették hozzá joviálisan.
Kína számára annyira fontos Kazahsztán, hogy attól már Asztanában is félnek. A kínai gazdasági behatolás évről évre fokozódik, s csak rövid idő kérdése, hogy az ázsiai szuperhatalom mikor veszi át az első helyet Oroszországtól a külkereskedelemben. Az utóbbi években a kínai beruházások 30 milliárd dollárra rúgtak, részben mert Kazahsztán kulcsszerepet játszik Peking Új Selyemút-forgatókönyvében. Bizonyos fokig a „kínai veszélytől” tartva, Nazarbajev már elnöksége legelején áthelyeztette a fővárost a kínai határ közelében fekvő Almatiból az északi Asztanába (amelyet most a lemondott elnök tiszteletére „Nur-Szultan”-ra kereszteltek át).
Külügyminiszterként a pragmatikus és lojális természetű Tokajev fegyelmezetten kivitelezte patrónusa realista külpolitikáját. Ezt teszi majd elnökként is. A belpolitikában is borítékolható a puha diktatúra nazarbajevi tempójú evolúciója.
Szerző

Az ukránok holnap hova állnak?

Publikálás dátuma
2019.03.31. 08:25

Fotó: Vladimir Sindeyeve / NurPhoto
A kelet-európai oligarchák szorosan együtt élnek a szervezett bűnözéssel. A demokratikus rendnek, jogállamnak ezt a fekélyt is el kellene tüntetnie.
Ma már a külpolitikát inkább kerülő magyar média is rendszeresen beszámol az ukrajnai elnökválasztási kampányról. És ebben nem is marad el a nemzetközi sajtótól. Elsősorban a leginkább ismert és esélyes jelöltek szerepelnek a legtöbbet: a hivatalban lévő elnök Petro Porosenko, a korábban fő kihívójának számító Julija Timosenko, volt kétszeres miniszterelnök, valamint az új csillag Volodimir Zelenszkij, kabarészínész, -szerző és üzletember. Más néven: a "csokikirály", a "gázhercegnő" és "a nép szolgája". Megmagyarázom a neveket, ha valaki nem ismerné a hátterüket: Porosenko az egyik legnagyobb édességgyár tulajdonosa. Cége, a Rosen jelen van Európa számos államában, így Oroszországon és Magyarországon is. De van még sok más érdekeltsége is – például országos televíziója. Ő egy valódi oligarcha.
Ebbe a kategóriába tartozik Julija Timosenko is, aki a 90-es években a gáziparban alapozta meg a családi vagyont, s ügyesen lavírozott az energiaüzlet és a nagypolitika között. Mindketten a Komszomolban kezdték politikai pályájukat, ma Nyugat-barát, euroatlanti ukrán nacionalistaként jelenítik meg magukat.
Zelenszkij fiatalabb annál, hogy Komszomol-karrierrel dicsekedhessen. Ő a szórakoztatóiparban tűnt ki, nagy sikert aratott A nép szolgája című tv-sorozata, amelyben egy fiatal történelemtanárt alakított, aki szinte véletlenül keveredik a nagypolitikába és Ukrajna elnökévé választják. Ez előfordulhat vele is, de aligha csak a véletlen és színészi tehetsége miatt sikeres. A showman mögött felsejlik egy harmadik oligarcha, Ihor Kolomojszkij, akit Ukrajna harmadik leggazdagabb emberének mondanak. Neki is van egy tévéje, ahol Zelenszkij társulata eddig is fellépett. Az elemzők, politikusok még holnapig latolgathatják az esélyeket. A március 31-i első forduló után - ha egyik jelölt sem kap 50 százalék plusz egy szavazatnál többet - jöhet a második kör áprilisban.

Magyar érdek is a stabilitás

Nem szorongunk eléggé Ukrajna miatt. Pedig, ami ott történik, a befulladt háború a szeparatista kelet-ukrajnai területekkel, amelyek Oroszország „helyetteseiként” tartják a frontot – súlyosabb válság a Brexitnél. Az elnökválasztás eredménye biztosan kihat majd erre a krízisre. Rossz esetben kiújulhatnak a harcok és újabb területeket érintenek majd. Az is elképzelhető, hogy ha egy új kormány megpróbálkozna valamilyen rendezéssel, úgy a szélsőséges nacionalista erők az ország nyugati területein feszültségkeltő akciókat kezdenek. Ukrajna tehát már pár hetes időtávlatban is okot ad a szorongásra. Nekünk magyaroknak is. És nem csak azért, mert a határ túloldalán, Kárpátalján százezres magyar közösség él, s a magyar kormány az ukrán nyelvtörvény miatt összekülönbözött a kijevi hatalommal. A szomszéd ország társadalmi stabilitása, gazdasági fejlődése magyar érdek.
Amióta nincs Szovjetunió, (a legtöbb közép-európai ország számára is) geopolitikai előny – fellélegzés -, hogy Oroszország és közöttünk egy viszonylag nagy és népes állam helyezkedik el. Ukrajna a legtöbb posztszovjet utódállamhoz hasonlóan nehezen válik nemzetállammá, társadalma, népessége sok belső ellentéttel terhes. A 90-es években kialakult az oroszországihoz hasonló oligarcha-kapitalizmus, s a politika is az oligarchák kezébe került. Ez az uralkodó réteg alapjában Oroszországhoz kötődött, az ukrán különállás inkább teher volt számukra. A 2004-es narancsos forradalom, majd tíz évre rá a kijevi Majdan tér lázadása megmutatta, hogy az ukrán társadalom jelentős része Oroszország helyett a Nyugatot választja, az EU-ba törekszik és NATO-tagságot akar. A Nyugat a jólétet, a politikai szabadságot, a kulturális sokféleséget, a szabadságokat jelenti nekik. Ennek része a nemzeti ébredés, a nemzeti hagyományok és vonatkozási pontok megfogalmazása. Ez is konfliktusos nem csak az oroszság és az orosz kultúra, de más szomszéd országok viszonylatában is.

Miről szól a kampány?

Az ukrán felkelésre adott orosz válasz a Krím-félsziget megszállása, illetve a donyecki és luhanszki elszakadás kezdeményezése volt. Ukrajna lényegében öt éve háborút visel és sok tízezer halottat gyászol. A gazdaság megrokkant. A hadsereg egyértelmű előnyt élvez, akadozik a demokratikus intézmények építése, a korrupció továbbra is jelen van az élet minden szintjén. Ezek olyan ügyek, amelyek alapján elképzelhetjük, hogy a kampányban lenne miről vitatkozni, versenghetnének egymással a reform-megoldások. Ám a vetélytársak inkább egymás lejáratásában versengenek. Vagy abban, mit képesek kijárni a Kremlben. Jurij Bojko, az Ellenzéki Blokk jelöltje pár napja Alekszej Millerrel, a Gazprom vezérével és Dmitrij Medvegyev orosz kormányfővel tárgyalt, s utána azzal tért haza, hogy újra lehetne tárgyalni az orosz-ukrán gázkereskedelmet és negyedével olcsóbb lehetne a földgáz Ukrajnában.
Ezen túl a választási vita leginkább szimbolikus jellegű, azaz nem arról szól, milyen átalakulások szükségesek, hogy Ukrajna európai mértékkel is normális állammá váljon, hanem a jelöltek ukránság-teljesítményét firtatják. Ezért lett olyan fontos, hogy ki, hol szólal meg oroszul, hogy létrejött az önálló (nem a Moszkvai Patriarchátusnak alárendelt) egységes ukrán ortodox egyház.
A háború kiújulása Oroszországgal hazánkra nézve súlyos biztonsági kockázatot jelentene – például menekülthullám indulhat felénk. A magyar gazdaságot is sújtaná a háború, az újabb szankciók. Európai és magyar stratégiai érdek, hogy csökkenjen a feszültség, újrakezdődjenek a tárgyalások és rendeződjék az orosz és ukrán állam viszonya. Ez csak akkor lehetséges, ha a felek nagyarányú mértékletességet tanúsítanak. Nehéz elképzelni, hogy kölcsönösen elfogadható megállapodás születhet a Krím hovatartozásáról. A szakadár „népköztársaságokról” viszont Moszkva könnyebben lemondhatna.
Az ukrán alkotmányba nemrég bevették, hogy az ország EU-csatlakozásra és NATO-tagságra törekszik. Az utóbbi biztosan nehezíti a békés állapot helyreállítását. Oroszország vezetői rendszeresen arra hivatkoznak, hogy a NATO (és az EU) megjelenése határaik közelében veszélyezteti a regionális stabilitást és biztonsági kockázat számukra. Ez igaz, ezek a szövetségek az oroszországitól idegen értékrendet, kormányzási modellt képviselnek. A szabad sajtó által ellenőrzött, demokratikus eszközökkel leváltható kormányzás, a bírálható politika, az emberi jogok felsőbbrendűsége önmagában is kockázat bármilyen önkényuralmi modellre. Ukrajnában megjelentek ezek a szabadságelemek (az ország a Freedom House szerint csak részben szabad - a szerk.)

A legveszélyesebb precedens

Ukrajna és Oroszország között az egyik fő különbség ma az, hogy a választás eredménye megjósolhatatlan: a három fő jelölt közül bármelyik befuthat, Porosenko leváltható – ez Vlagyimir Putyinról nem mondható el. Maga az elnökválasztási kampány is jelzi, hogy Ukrajnában különböző alternatívák, politikai, kulturális opciók küzdenek a választókért. Ez is kihívás az orosz rendszer számára. A kampányban a hivatalos Oroszország eddig meglehetősen visszafogott volt – ha nem számítjuk a gáláns gázajánlatot -, a Kreml feltehetően felismerte, hogy az ukrán közönség ellenségesen reagál a beavatkozásra, ami újabb nacionalista hullámot válthat ki, amely meggyengítené a mai orosz befolyást is. Az orosz szolgálatok inkább a perifériákon - például a vegyes lakosságú és identitású Kárpátalján próbálkoznak. Ennek jele volt a magyar intézmények elleni provokáció is.
Az orosz hatalmi elit saját oligarchikus hatalmát védi, amikor fellép a volt Szovjetunió területén, vagy épp Szíriában a diktatúrák védelmében. Ukrajna demokratikus fejlődése a legveszélyesebb precedens a Putyin-rendszer számára. A történelmi viták, a kulturális és nyelvi kérdések másodlagosak.
Ukrajna választása nem csak Ukrajna jövőjéről szól. A 45 milliós ország óriási emberi, és természeti erőforrások birtokosa. Kiváló felsőoktatási intézményei, kutatóközpontjai vannak és olyan vállalatai, ahol képesek világszínvonalú termékeket – haditechnikát, repülőgépeket, rakétákat – előállítani. A szovjet csőd, majd az oligarchikus rablókormányzás miatt a legjobb és legdinamikusabb erők menekültek el az országból. Ukrajna Európa legnagyobb munkaerő szállítója lett. Az ukrajnai munkavállalók jelen vannak Magyarországon, és nemzetközi nagyvállalatok is számítanak rájuk. A világcégek ukrajnai megjelenése is garantált lenne, ha véget érne a háború, ha a tulajdont és a jogbiztonságot garantálná az állam. A kelet-európai oligarchák szorosan együtt élnek a szervezett bűnözéssel. A demokratikus rendnek, jogállamnak ezt a fekélyt is el kellene tüntetnie.

Vadnyugat

A magyar politika olyan látszatot kelt, mintha az ukrajnai magyar kisebbség jogait, szabad nyelvhasználatát, a magyar iskolákat csak úgy lehetne megvédeni, hogy nehezítik Ukrajna és a nyugati integrációs szervezetek kapcsolatát. Ez a politika nem javított a helyi magyarok helyzetén, nem erősítette jogait és intézményeit, viszont az orosz politikának kezére játszik. Nem csak Magyarországnak, de Romániának, Lengyelországnak és Szlovákiának is él nemzetrésze Ukrajnában, hasonló körülmények között. Ilyen lépéseket mégsem tettek - ők tudják, miért. Nyilván tudomásul vették, hogy az ukrán államnyelvi státuszát elsősorban az orosszal, nem a kisebbségi nyelvekkel szemben akarták megerősíteni. E nyelvháborúnak aligha lesznek egyhamar győztesei. Magyarországról eközben olyan kép rögzül az ukrán közvéleményben, hogy tárgyalások helyett az oroszok ügynökeként akadályozza az ország nyugati kapcsolatait, így a honvédelem számára fontos NATO-közeledést. Az ukrajnai stabilizáció és demokrácia a feltétele annak, hogy a kárpátaljai magyarság megmaradhasson magyarként apái földjén - ruszin, ukrán és román szomszédjaival együtt. Amúgy játékszer, zsarolási eszköz lesz a különböző jelmezben fellépő soviniszták és nagyhatalmi ügynökök kezében.
Az ukrán kabarékban néha megjelenik egy kárpátaljai alak, aki olyan nyelven szólal meg, amit senki sem ért. A társadalom tisztában van tehát a történelmi és identitásbeli különbségekkel, amelyeket a hatalom nem vesz tudomásul. Ukrajna keleti fele orosz befolyás alatt alakult, a nyugati viszont a lengyel állam, majd az osztrák birodalom részeként fejlődött. A magyar múltú – húsz évig Csehszlovákiához tartozó – kárpáti megyék világa nem illik a képbe. Ez egy harkivi, vagy kijevi számára, csakúgy, mint a lvivi lakosoknak – sajátos vadnyugat.

Frissítve: 2019.03.31. 08:44