Már csak az az ünnepélyes ágyúlövések - és kísérőzeneként Beethoven Örömódája - hiányozottak ahhoz, hogy a hat esztendő múltán ismét a sajtó nyilvánossága elé kiálló Matolcsy György szavai igazán méltó fogadtatásra találjanak.
A jegybankár újabb elnöki ciklusának kezdetekor ugyanis nem kevesebbet jelentett be, mint hogy vezetésével gazdaságtörténeti fordulatot ért el a Magyar Nemzeti Bank (MNB).
A Szabadság téri eufóriára az adott okot, hogy 2019 elejére sikerült elérni az árstabilitást. Legalábbis a jegybank jelenlegi értelmezése szerint. A hangsúly a "jelenlegi" szócskán van, ugyanis az MNB honlapján 2007 óta szereplő megállapítás így szól: "az árstabilitást általában egy alacsony, de nem zérus inflációs szintben határozzák meg". Ennek szellemében a gazdaságtörténet - legalább is Matolcsyék szerint - azt fogja majd aranyba önteni, hogy a mélypontot jelentő 2014-es pénzromlási ütemről az árszínvonalnak sikerült magát felküzdeni a mostani, 3 százalék feletti drágulási szintre.
Ha valaki ennek örül, s tán még annak is, hogy a jegybank jóslata szerint ez még csak a kezdet, mert őszig meg sem áll a fogyasztói árak további emelkedésének folyamata, annak lelke rajta. Természetesen az MNB-nél is tisztában vannak a realitásokkal, hiszen a már idézett honlap szerint "magasabb infláció magasabb (...) kamatokkal jár együtt, amelynek hatására megnövekednek a hitelfelvevők törlesztési kiadásai a rendelkezésre álló jövedelemhez képest". A családok ezt most még csak alig érzik, de aligha kétséges számukra - hacsak nem rögzített kamatozású a hitelük -, hogy ez a kedvező állapot előbb-utóbb egycsapásra véget ér. Aligha döngetik az emberek büszkén a mellüket, hogy Magyarországnak sikerült bekerülnie az MNB által összeállított virtuális "elitklubba", azon országok közé, amelyeknek sikerült elérniük a 2, illetve 3 százalékos inflációs céljukat. Az "elitklubból" kimaradók, vagyis az uniós tagállamok többsége - Lengyelországtól Németországig - azzal vétette észre magát, hogy inflációjuk minimális.
A helyzet - józan megítélés szerint - ráadásul még ennél is kedvezőtlenebb, ugyanis az MNB-nél is tisztában vannak azzal, hogy az uniós konjunktúra nem a legfényesebb időszakát éli, aminek logikus következménye, hogy az árakat visszafogják. Talán még a nagy nyugat-európai autógyárak konstruktőrei sem számítottak arra, hogy a károsanyag-kibocsátással kapcsolatos machinációik következményei végighullámzanak majd az egész gazdaságon, hozzájárulva az ipari termelés visszaeséséhez. Váratlan volt a kínai autóeladások csökkenése is, akárcsak az elektromobilitás térnyerése, vagy a Nagy-Britanniának az Európai Unióból történő kilépése körüli hercehurca elhúzódása.
Megszoktuk, hogy Magyarország - Európa közepén - a fő a csapásirányok ellen halad. Az árak mérséklődésének időszakában mi a nem is olyan lassú drágulás időszakát éljük. (És ebbe az ingatlanágazathoz kötődő, rakétaként kilövő költségeket nem is számítják bele.) Az elitklub ajtajára pedig kiírhatjuk: Belépés csak emelkedő árakkal!