Vegyétek vissza a Fideszt!

Nincs semmi félreértés, az olvasó jó lapot olvas - pláne, hogy ilyen mondattal kormánypárti orgánumban nem is találkozhat, ott ugyanis a hivatalos retorikát kell követni, azaz a Fidesz saját magát függesztette fel, s ha a fene fenét eszik, akkor is ottmarad lógva a magyar kormánypárt, mert semmiféle bevándorláspárti követelésnek nem enged. Én viszont igenis azt szeretném, ha az Európai Néppárt tagjai, vagyis a pártcsalád újra összeülne, és mérlegelné a kérésemet. 
Arra jutottam ugyanis, hogy ez a helyzet sehogy sem jó. Pontosabban: rosszabb, mint a korábbi állapot. Persze tudom, mindenképpen megérdemelte Orbán (pártja) a büntetést, hiszen tíz év alatt szép fokozatosan, ugyanakkor nagyon is tudatosan felszámolta Magyarországon a jogállamot. Megszüntette a sajtószabadságot, korlátozta a gyülekezési jogot, belenyúlt az igazságszolgáltatás rendszerébe, átszabta és a saját képére formálta a választási rendszert, és még sorolhatnánk azokat az egyoldalú ötleteket, amelyeket aztán – jogszerű köntösbe öltöztetve – megvalósított az uralkodása alatt. Ezekre különben időről időre felhívta a figyelmet az Unió, amely megtárgyalta a Tavares-jelentést, elfogadta a Sargentini-riportot, mindez azonban kevésnek bizonyult. A közösség képtelen volt a demokratikus útra visszaterelni a Fideszt. Már csak azért is, mert az alapítók által megalkotott alapszerződés nem készült fel a renitensekre: abból a feltételezésből indult ki, hogy mindenkit az azonos érdek- és értékvilág hozott a szövetségbe.
Kezdetben talán így is volt, a Fidesz azonban másként szocializálódott; a pártállamban megtanulta, hogy amit a törvények nem tiltanak, azt szabad. Vagyis szabad a hatalom minden területét meghódítani, és ha lehet, onnan az ellenfelet, az ellenzéket ki is kell szorítani. Ahogy Orbán fogalmazott egykoron: az ellenfelet meg kell semmisíteni. De mert ő kultúrlény, kizárólag a jog eszközével tesz ilyet, így legalább a látszat is megmarad. Annak látszata, mintha demokrácia lenne. 
És pontosan ez történik most is, azzal a különbséggel, hogy már az a pici fék sem létezik, amit Néppártnak hívnak. Orbán, megtapasztalva a pártcsalád gyávaságát, új erőre kapott, és megszabadulva ettől az erkölcsi kontrolltól újabb ötletekkel, majd gyakorlati lépésekkel gyűri maga alá az amúgy is csak vergődő ellenzéket. Most például azt találta ki, hogy a politikai ellenfelek immár a parlamenten kívüli viselkedésükért is büntethetőek lesznek. Az Állami Számvevőszék elnökének javaslata szerint - ami amúgy biztosan nem a saját ötlete - az ott tiltakozó képviselőket meg kellene büntetni, mert korlátozzák a jogállami működést. Az elnök, Domokos László – volt fideszes képviselő - szerint ő persze nem kért büntetést, csak tájékoztatta a Házat. (Azért biztos remélte egy picit, hogy megbüntetik őket - ő mindenesetre mossa a kezeit.) 
Én meg könyörgöm: vigyék vissza a Néppártba a Fideszt, hátha van esély arra, hogy ne viselkedjen úgy, mit egy elszabadult hajóágyú. Különben kiterjesztik a büntethetőséget mindenre és mindenkire.
Szerző
Németh Péter
Frissítve: 2019.03.30. 08:36

Hajózni muszáj?

Ha alkalmam lenne interjút készíteni a miniszterelnökkel (remélem, a közmédiában veszik az adást), biztosan föltenném neki azt a kérdést, miért tartotta jó ötletnek, hogy a cafeteria sajátos formájaként a kormány jachtvezetői jogosítványra fizessen be minisztériumi vezetőket. Azért kérdezném meg tőle, mert úgy rémlik nekem, hogy puritán kormányzást ígért, és az én puritanizmus-képembe már a nemrég durván megemelt államtitkári, helyettes államtitkári stb. fizetések sem férnek bele, nehogy az ilyesfajta túlzó pluszjuttatások. És azért pont tőle kérdezném (mondjuk az illetékes miniszter helyett), mert nemrég a Táncsics- meg a Munkácsy-díjak ügyében világosan kiderült, hogy mindenről a kormányfő dönt, ami az udvarnál szolgálók javadalmazását érinti.
A kérdés lényege pedig az lenne: miféle hivatalnok az, akit éppen egy kisméretű luxushajók vezetésére feljogosító papírral lehet a legjobban megjutalmazni? Szükséges és hasznos-e egy ilyen ajándék olyasvalaki számára, akinek nincs, és az életben soha nem is lesz jachtja? És valóban úgy gondolja-e, hogy Magyarország immár annyira gazdag hely, ahol az állami középvezetőknek – a mi adóforintjainkból eltartott köztisztviselőknek – olyan életszínvonalon kell élniük, amihez dukál a jacht?
Ha kialakulna erről közöttünk valamiféle beszélgetés (és miért ne alakulhatna ki: Orbán Viktor közlése szerint az interjú nem bikaviadal), biztosan elmondanám neki, hogy én magam nem gondolom így, és nem veszem jó néven, ha az adómat ilyesmire költik. Nem tarom indokoltnak, hiszen biztosan lenne jobb helye a pénzemnek a költségvetésben, ráadásul számomra az Orbán-stáb egyetlen tagjának a munkája sem ér annyit, hogy a jachtját, meg a jachtvezetéshez szükséges vizsgáját is én finanszírozzam. El tudom képzelni, hogy majd egyszer, amikor már utolértük Ausztriát – bár nem hiszem, hogy ott ez jár mondjuk a kirúgott államtitkár-helyetteseknek –, de addig, ha kérhetem, hajókázzon mindenki a saját költségén.
A választ akár a ma reggeli rádióinterjúban is szívesen meghallgatom.
Frissítve: 2019.03.29. 08:43

Nem, nem és nem

Nem került fel a brit slágerlistára, de a Beatrice régi dala még sosem volt ilyen időszerű: "Nem kell / Hányszor mondjam nem kell / Akkor sem kell semmi / Semmi nem kell, nem kell / Tőled nem kell, nem kell / Mégha nem kell sem kell semmi / Semmi nem kell / Nem nem, nem, nem kell!"
Na, a brit parlament pont így van a Brexitre vonatkozó összes javaslattal. Szerdán nyolcat szavaztak le belőle, így egyetlen dolog biztos, hogy a tervezett időpontban, péntek este (londoni) 11 órakor nem ér véget az Egyesült Királyság tagsága az Európai Unióban. Hogy aztán egyáltalán véget ér-e, s ha igen, mikor és milyen feltételekkel, az teljes talány. "Rég nem leszünk életben, amikor erről az estéről még mindig beszélni fognak!" - lelkendezett a BBC riportere, és tényleg, az események történelmiek. Az egymást követő szavazások azonban, valljuk be, már kicsit unalmasak. "Maradjunk vagy menjünk, csak döntsék el végre!" - mondta egy járókelő a tudósításban, és innen, Budapestről meg tudjuk érteni: egyetlen nemzetet sem lehet a végtelenségig alázni. Még akkor sem, ha maga teszi önmagával. Mindennek van határa!
És pont ez a probléma. Hogy az EU-tag Írország határos Észak-Írországgal. Ezt a határt az írek nem engedik lezárni, de nem maradhat nyitva sem, csak ha az Egyesült Királyság vámunióban marad a másik 27 EU-taggal. No de akkor nem köthet külön szabadkereskedelmi megállapodásokat harmadik országokkal, ami pedig a Brexit talán egyetlen hozadéka lehetne.
A minden oldalról ostromolt Theresa May meghozta a legnagyobb áldozatot, ami politikustól egyáltalán elvárható: felajánlotta a saját fejét. Lemond a miniszterelnökségről, ha a parlament elfogadja az ő tervét. Arra bazírozott, hogy pártbeli ellenfelei, például a nyíltan a pozíciójára pályázó Boris Johnson élnek a lehetőséggel, hogy megszabaduljanak tőle, és - harmadszori szavazásra - végre világra segítik a kis Brexitet. Vézna és deformált, talán nem is életképes, de hát mégiscsak az ő gyerekük lett volna. Miniszterelnököt úgy még nem aláztak meg, mint Theresa Mayt, amikor a többség ezt is leszavazta. Ha ismerték volna, a honatyák alighanem rá is zendítenek a polgárpukkasztó magyar baboskendősök örökbecsűjére.
Na jó, de akkor mi kell? Idő, de az nincs. Még két hétig, április 12-ig lehet bohóckodni, aztán jön a mindenkinek legrosszabb megoldás, a megállapodás nélküli kizuhanás. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, aki már sokadszor a józan ész leghatékonyabb képviselője, most ismét segítő kezet nyújt: hosszabb, akár kétéves halasztást ajánl, és az új népszavazást kérő hatmillió (!) brit alattvaló véleményének megfontolását.
A londoni parlament végeláthatatlan, meddő vitája másrészt persze a demokrácia lényegéről is szól. Mint ilyen, egyszerre igazolja Orbán Viktort, aki szerint a sok felesleges alkudozás csak gátolja a hatékony kormányzást, illetve a tévesen Churchillnek tulajdonított tételt, miszerint a demokrácia a legrosszabb kormányzati forma az összes többi kivételével. 
Anglia, mi ilyennek szeretünk. Még akkor is, ha nem és nem.
Frissítve: 2019.03.29. 08:43