Van, ami túlélne a Mars irtózatos körülményei között is

Publikálás dátuma
2019.03.31. 17:24

Fotó: MARK GARLICK / Science Photo Library
Bizonyos egyszerű organizmusok, amelyek a Föld legszélsőségesebb körülményeivel is képesek dacolni, elméletben a Marson is életben maradhatnak a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) végzett vizsgálatok szerint – közölte a Német Űrhajózási Központ (DLR) Kölnben, írja a hvg.hu. A kutatás során különféle organizmusokból (például baktériumokból, algákból, gombákból és zuzmókból) vett mintákat tettek ki intenzív UV-sugárzásnak és szélsőségesen ingadozó hőmérsékleteknek 533 napon át az ISS egyik külső felületén. A minták 2016-ban az egyik Szojuz űrhajó fedélzetén jutottak le a Földre az űrállomásról. Egyes organizmusok és biomolekulák a sugárzással szembeni hatalmas ellenálló képességről tettek tanúbizonyságot így megfelelő jelöltek lehetnek a Marson is elképzelhető életformák számára. Emlékeztetőül: a Mars körül keringő űrszondák és a felszínén lévő mobillaborok szerint még ma is léteznek a bolygón az élethez fontos feltételek - a légkör, olyan elemek, mint a szén, hidrogén, oxigén, nitrogén, kén, foszfor és jég formájában víz. Magát az életet, vagy annak anyagcseretermékeit azonban nem észlelték a marskutatók detektorai.
Szerző
Témák
Mars túlélés

Eszelős terv: a Holdon akarta megnyerni az atomversenyt Amerika

Publikálás dátuma
2019.03.31. 09:57

Fotó: Nicolas Economou / AFP / NurPhoto
Teller Ede dolgozta ki a projektet a hidegháború hevében, melynek lényege az volt: az Egyesült Államok atombombát robbant a Holdon.
Miután a szovjetek megelőzték az amerikaiakat néhány hónappal, és már felküldték a világűrbe az első műholdjukat, az Egyesült Államokban egy sajátos tervet dolgoztak ki, hogy mégis övék legyen a győzelem, írja a hvg.hu. Az űrversenyben Szputnyik-1 óriási győzelmet jelentett a szovjeteknek 1957-ben, és bár az amerikaiak is felbocsátották a saját, Explorer-1 nevű műholdjukat jövő év januárjában, a csatát már elvesztették. Éppen ezért egy sokkal grandiózusabb tervet találtak ki.
Egy speciális csapatot állítottak fel, mely tagjai közt tudhatta az ifjú Carl Sagant is. Az A119 kódnéven futó projekt lényegét maga Teller Ede találta ki 1957-ben.
A cél az volt, felrobbantsanak egy atombombát a Holdon, egyet pedig a közelében, a világűrben süssenek el.

A kutatók úgy gondolták, egy ilyen robbantással egyszerre két legyet is üthetnének egyszerre. Egyfelől tanulmányozhatnák a törmeléket és a radioaktív kicsapódást, másrészt pedig a robbanást kísérő fényjelenséget, valamint a gombafelhőt a Földről is jól lehetne látni, ami üzenet lenne a szovjetek számára.
1959 januárjában győzött valamelyest a józan ész, úgy döntöttek, leállítják a projektet. Részben, mert féltek a lakosság negatív reakciójától, valamint attól is, hogy nem találják el az égitestet, és a célt tévesztő rakéta visszazuhanna a Földre, nukleáris töltetével együtt. Az A119 helyett a Holdra szállás lett a prioritás - mely 1969-ben elsőként sikerült az Egyesült Államoknak.
Szerző
Frissítve: 2019.03.31. 11:29

Hátizsákos postagalambok segítenek a kutatóknak az adatgyűjtésben

Publikálás dátuma
2019.03.30. 12:12

Fotó: OLI SCARFF / AFP
Drónok helyett postagalambokat használnak a klímával kapcsolatos adatok begyűjtéséhez a brit University of Birmingham egyetem kutatói.
A projektben résztvevő postagalambokra érzékelőkkel felszerelt információgyűjtő hátizsákokat szerelnek, így a tudósok többet tudhatnak meg a város mikroklímájáról, amely akár háztömbönként is változhat - írta a Magyar Mezőgazdaság.
Rick Thomas, a kutatás vezetője szerint azért jobbak a postagalambok a drónoknál, mert utóbbiak nem repülhetnek szabadon, másrészt nem is költséghatékonyak. A madarak segítségével információt gyűjthetnek a páratartalomról, a hőmérsékletről, a légnyomásról, a fényviszonyokról és a GPS-adatokról.  
A postagalambokat, amely a hosszú távok megtétele után visszatérnek a fészkükbe, már az első mongol császár, Dzsingisz kán idején is használták üzenetek küldésére. A kutatók által "alkalmazott" postagalambok visszaviszik a szerkezetet, amelyről a szakemberek letölthetik a legfrissebb adatokat. A kis hátizsákokat úgy tervezték, hogy biztonságosak és kényelmesek legyenek, ne zavarják a madarakat.   
A postagalambok eddig 41-szer repülve közel ezer kilométert tettek meg a hátizsákjaikkal. A tudósok azt remélik, hogy a begyűjtött éghajlati adatok segítségével sikerül előre látni a szennyezettség mozgását a városban. A következőkben szeretnék más városokban is elindítani a hátizsákos postagalambokat, de ehhez anyagi támogatásra és a feladatra használható, betanított madarakra van szükség. Amíg ez összejön, Thomas és csapata a szenzorok tökéletesítésén és önfenntartóvá tételén dolgozik, hogy a kutatásba a vadon élő galambokat is be lehessen vonni.
Szerző