Egyiptomi hadjárat

Bevallom, fiatalkoromban mindig a katonaságtól rettegtem. Két év egy laktanyában - huszonéves, egyedülálló fiatalemberként, éppen csak az egyetem után, mindenképpen szerettem volna elkerülni. Láttam magam egy harctéren, fémsisakban, szuronyt szegezve, miközben azt kiabálom, „Előre”... Vagy tankban ülök és célpontokat keresek... 
Sokan próbálkoztak hamis orvosi igazolásokkal, amivel aztán megbuktak, mert a katonák sem hülyék. Sokan fizettek a sorozótiszteknek. Apának szerencsére volt egy ezredes barátja, Rőbaki, aki egyszer csak azt mondta, hogy talált megoldást. Úgyis szeretek írogatni, elhelyez engem a Katonai Filmstúdióban, ami katonai szolgálatnak számít, de nem kell bevonulni.
A stúdió vezetője, Kormos ezredes komoly ember volt, egyenruhát viselt, és szolgálati Volgán járt. Filmeket forgattunk a magyar katonák életéről, hadgyakorlatokról, a civil építőmunka támogatásáról, helytállásról árvízieknél. Gyereknapon kivittünk egy tankot a játszótérre, a kicsik bele is ülhettek. 
Egy alkalommal Kormos hívatott, utazom a miniszterhelyettes elvtárssal Egyiptomba, Jóska lesz az operatőr, én meg majd írom hozzá a szöveget. De ez szolgálati titok, senkinek sem beszélhetek róla. Népes küldöttség volt, tábornokok, ezredesek, kellemes emberek mindnyájan. 
- Tulajdonképpen miért utazunk? - kérdeztem a repülőgépen egy fiatal századost, aki láthatóan unatkozott.
- Egy fegyverbemutató lesz, de többet nem kell tudnotok - nem is akartam többet tudni, gondoltam, éppen elég kellemetlen volt otthon anyámnak elmagyarázni, miért viszek magammal a csomagban fürdőnadrágot februárban. A fegyverbemutatót csak távolról filmezhettünk, a fiatal százados diktált néhány mondatot a jegyzetfüzetembe, amit aztán jóváhagyásra elvitt az egyik tábornokhoz, aki rábólintott. Másnap egy ezredes korán reggel kopogott a szállodai szobám ajtaján.
- Úgy tudjuk, beszél angolul. Maga fog tolmácsolni a miniszterhelyettes elvtársnak, a tolmácsunk ugyanis rosszul lett.
- Nemigen értek a katonai szaknyelvhez – védekeztem.
- Na, öltözzön, aztán induljunk – a katonaság nem az érvek világa.
A miniszterhelyettest az arab parlament elnöke fogadta udvariassági látogatáson. Legalább negyven magasrangú egyenruhás ült a teremben, csak én voltam civil. A találkozó fél óráig tartott, politikai általánosságokon túl semmi sem hangzott el, ezekhez a korábban látott amerikai filmek szókészletét használtam. Este már haza is utaztunk.
Néhány héttel később a miniszterhelyettes titkárnője kis ünnepségre hívott a Honvéd utcai hivatalba. Hosszú büféasztal, sok egyenruhás, koccanó pezsgőspoharak. Sikeres volt az egyiptomi út.
- Te is nagyon szép munkát végeztél - mondta a miniszterhelyettes jókedvűen. – Örülnék, ha a jövőben nekünk dolgoznál. Majd gondolunk rád.
Rőbakitól néhány héttel később hallottam, hogy a miniszterhelyettest nagykövetnek nevezték ki egy afrikai országba. Szívből reméltem, hogy talál magának tolmácsot.
Szerző
Odze György
Frissítve: 2019.04.01. 09:12

Megszakított tranzakció

Nem értem a fideszes Bánki Erik magyarázatát, miszerint a családvédelem miatt kell a családoknak továbbra is 0,3 százalékot, legfeljebb 6 ezer forintot fizetniük minden 20 ezer forint feletti átutalás után. 
Ez az egész tranzakciósilleték-mizéria amúgy is párját ritkító pénzbehajtási tempó. De úgymond megértettük, a válság kellős közepén, hogy ugyebár elsősorban a cégekre terhelik – mintha a cégeknek éppenséggel ne lenne közük a családokhoz -, de hát mit van mit tenni, húztak egy vonalat, és ebbe valahogy a lakosság is beleesett, bocs. Aztán, amiként az lenni szokott, a válság elmúltával ez csak úgy megmaradt. Igaz, résnyire nyitottak a szelepeken a 150 ezer forintos ingyenes készpénzfelvétellel, meg hát ma már talán néhány pénzváltót is szépen meg lehet kérni, hogy tekintsen el a sarc felszámításától. A kormány, érezvén a nyomást, ez év elejétől legalább a 20 ezer forint alatti átutalásokra eltörölte a terhet. Majd Varga Mihály - amúgy a nemzetközi példához illeszkedően - a 20 ezren felüli lakossági átutalásokra százalékos illeték helyett évi egyszeri 800 forintot javasolt. Némi kommunikációs zavarra utal a hatalom berkeiben, hogy a pénzügyminiszteri indítvány eltörlését is a fideszes Bánki Erik terjesztette be, nyilván szintén teljes körű kormánytámogatással.
Magyarázata nyilván röhejes. Számítások szerint a döntés 5-10 milliárd forint kiesést okozna a költségvetésnek, ami a családvédelmi kiadások számítási hibahatára. Ez inkább az Orbán-kormány zöld-foki-szigeteki pénzmosásgyanús ügyleteinek nagyságrendje.
Nekünk viszont marad a várakozás, a párnaciha, az „utalás” zsebből zsebbe, az ügyeskedés, a trükkös pénzváltás, vagy épp a nagyobb fizetnivalók kiporciózása 20 ezresével. De egy komolyabb tartozás kifizetésénél, vagy épp egy autó- vagy házvásárlásnál alighanem ez se járható út.
Mindezt a szakértők egyetlen, a hangzatos propagandaszlogenek ellenére az Orbán-kormány által továbbra is magasról lesajnált kifejezéssel írnák le: versenyképtelenség.
Szerző
Marnitz István
Frissítve: 2019.03.30. 08:18

Öl, butít, koccint

A magyar ember, az iszik. Nem szív vagy szúr, mint az a sok liberális Nyugaton, hanem iszik. Persze néha szív és szúr is, de az annyira nem magyar, hogy már káros. 
Láttak már magyar politikust füves cigivel vagy egy csík kokainnal baráti körben fényképezkedni? Már hogy is láthatták volna, amikor egy füves cigi elszívásáért akár két év börtön jár. A politikusok pálinkával vagy borral fényképezkednek, amit a jól végzett munka örömére, vagy csak úgy, lazításképpen fogyasztanak, a választók legnagyobb megelégedésére. 
Hogy a választók elégedettek, azt onnan lehet tudni, hogy az elmúlt tíz évben nem különösebben érdekelte őket, van-e a kormánynak alkohol stratégiája. És a kormány sem törte magát túlzottan, hogy legyen neki. Öt éve volt ugyan egy nekibuzdulás, de valószínűleg többet hozott a konyhára a pálinka szabadságharc. Egyébként teljesen igazunk van. Csak nem fogunk stratégiát gyártani olyasmire, amiért harcoltunk? És győztünk! Igaz, csak időlegesen, de megállítottuk Brüsszelt.
„A vidéki magyar emberek, akik dolgoznak, gyümölcsfákat ültetnek, azokat gondozzák, nevelik, a termést összegyűjtik, 90 év óta hadakoznak a mindenkori magyar állammal, hogy a szabadságukat (...) a maguk számára megszerezhessék. Lehet nevetni ezen, de inkább azt mondanám, hogy ez a szabadságharc 90 év után a felkelők teljes győzelmével zárul” – mondta a miniszterelnök a parlamentben, még 2010-ben. Aztán öt évig volt minden: tejjel-mézzel folyó otthoni pálinkafőzés, évente 15 millió liter lefőzött szesz, harc Brüsszellel, a szokásos bukta, aztán a Büntető Törvénykönyv szigorítása – a drogokra. 
Magyarországon ma egymillió alkoholproblémával küzdő ember van, többségükkel a kutya sem törődik. A politika az alkoholfüggőkkel éppúgy nem foglalkozik, mint a drogfüggőkel, de az utóbbit legalább bünteti. Egs!
Szerző
Kövesdi Péter
Frissítve: 2019.03.30. 08:19