Tavaly 9 milliárd köbméterről 8,5 milliárd köbméterre esett vissza az országos gázfelhasználás – számítható ki a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) által közzétett havi fogyasztási adatsorból. A különbség magasabb mint 5 százalék. A „belső fogyasztásra átvett”, ennél kissé nagyobb, 10,5 milliárd köbméteres mennyiség szintén hasonló változást mutat. A lakosság körében a zuhanás 7 százaléknál is nagyobb.
Pedig a többi tavalyi energia-adatsor – így az áram-, az üzemanyag-, vagy épp a teljes – töretlen bővülést mutat. Ráadásul a válság óta a gázigények is emelkedtek. Igaz, még mindig messze járunk a 2007-es, 15 milliárd köbméteres csúcstól. A 2018-at megelőző három év során a felmérések 4, illetve 8-8 százalékos ugrásokat mutattak; a lakosság esetében négy éve 13 százalékra is akadt példa. A visszaesést az általunk megkérdezett szakértők a hőmérséklet emelkedésével magyarázták.
Kétségtelen: a KSH nyilvántartása alapján végzett számításunk szerint a tavalyi, mintegy 12,6 fokos, éves, országos átlaghőmérséklet az adatbázis 1901-es kezdete óta szintén csúcsérték. Habár 2014-2016 között kissé valóban hidegebb volt az átlag, tavalyelőtt, nagyjából változatlan hőmérséklet mellett az igények szintén közel 8 százalékkal ugrottak.
Lapunk tegnapi megkeresésére a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontnál, kiszűrve a számadatok hőmérséklet-hatását, arra jutottak: a tavalyi visszaesés teljes mértékben indokolható az időjárás melegedésével. Számításuk ugyanakkor 2015-2017 között a hőmérséklet-változást kiszűrve is emelkedő gázfogyasztásról tanúskodik. Ezt viszont a kutatóintézetnél leginkább piaci okokkal magyarázzák: a legnagyobb felhasználóknak számító erőműveknek ugyanis ekkor megérte gáz elégetésével áramot termelni. Ez tavalyra megváltozott, amit a MEKH-kimutatás is visszaigazol: az óránként 500 köbméter felett vásárlók igényei tavalyra szintén megcsappantak.
A lakosságon kívüli kör igényváltozása kiegyenlítettebb: esetükben a tavalyi visszaesés közel áll az átlaghoz.
Bár a szakértők a hőmérséklet-hatás fülön csípésével leginkább hűteni igyekeznek a gázforgalom-eséssel kapcsolatos kedélyeket, a helyzet nem ilyen egyszerű. A klímaváltozás hatása ugyanis a magyarországi átlaghőmérséklet-emelkedési grafikonon talán még a megrögzött álhírhívők számára is szembeötlő. A hazai hőfok, kisebb-nagyobb hullámzásokkal bár, de a mérések 1901-es kezdete óta, egyértelmű emelkedő ívet mutat. Míg például az 1985-ös átlag 9,34 fok, addig tavalyra a KSH által közölt nyolc nagyvárosi adatot átlagolva 12,55 fokot számoltunk. Ez több mint 3 fokos emelkedés, évről évre néhány fokos kilengések mellett. Ha bele is törődünk, hogy a lakásszigetelési akciók, az egyre takarékosabb berendezések és más fűtési módok terjedése alig-alig fékezik a hazai gázigényeket, akkor is kimondható: az országnak klímája melegedésével párhuzamosan egyre kevesebb gázra lesz szüksége. (Ráadásul, ha a kabinet valóban épít két nukleáris blokkot Paksra, az mérsékelheti az újabb gázerőművek iránti igényt.)
Ehhez képest meglehetős furán hat, hogy az Orbán-kormány változatlanul súlyponti kérdésként kezeli további gázvezetékek építését. A kormányfő, amikor csak teheti, hangsúlyozza, hogy az oroszok által biztosított gáz nélkül leállna Magyarország. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter naptárjában is sorjáznak az ezzel kapcsolatos tárgyalások. Két hete Moszkvában arról állapodott meg, hogy a nyugati szállításokra kötött orosz-ukrán szerződés idei lejárta miatt most betároljuk a jövő évre szükséges mennyiséget. Az oroszokkal – többek között emiatt – kialakított, nemzetközi ellenérzéseket kiváltó, kebelbaráti viszony mellett ugyanakkor a kabinet komoly erőfeszítéseket tesz más gázforrások felkutatása irányába is. Így elsősorban a horvátországi Krk-szigeten tervezett, hajón szállított cseppfolyósgáz-lefejtő, illetve a Fekete-tenger román szakaszán az osztrák OMV és az amerikai ExxonMobil által talált gázkincs iránt érdeklődünk. A múlt héten ugyanakkor a tárcavezető éppenséggel Azerbajdzsán gáza iránt mutatott élénk érdeklődést. (Pedig velük hat éve már megégettük magunkat, amikor az ottani Shah Deniz mező kitermelői a Magyarországon keresztül tervezett Nabucco helyett egy másik gázszállítási útvonalat részesítettek előnyben.) Emellett a kulisszák mögött Moszkvával is zajlanak egy új, hosszú távú gázbeszerzési szerződés megkötésének előkészületei.
Kérdés, mivégre a nagy nekibuzdulás, ha a jövőre nézve borítékolható a hazai gázigények visszaesése.
