Bár az eredeti menetrend szerint már javában tartania kellene Nagy-Britanniában az Európai Unióról való teljes leváláshoz vezető kétéves átmeneti időszaknak, ehelyett április első napján - a szigetország szinte minden lakosának frusztrációja és teljes káosz közepette - még mindig arról folyt a szó az alsóházban, hogy miként lehet törvényes keretet adni a kilépésnek. Theresa May kormányfő ugyanis ünnepélyes ígéretet tett arra, hogy a Ház “érdemi szavazással” fogadja majd el az EU-val kötött megállapodását.
A brüsszeli megállapodással szembeni ellenérzések miatt kialakult patthelyzetben, a kormányfő által beterjesztett szöveg háromszori leszavazása után hétfő délután a törvényhozók ismét nekiveselkedtek, hogy sorsukat saját kezükbe véve, többségi támogatást adjanak a házelnök, John Bercow tetszése szerint kiválasztott négy alternatív képviselői javaslatnak.
Magát a procedúrát 322-en helyeselték, és 277-en utasították vissza. A múlt szerdai voksolás előtt megvitatott nyolc verzió közül egyik sem “győzött”, de például a veterán tory politikus, többszörös ex-miniszter, Kenneth Clarke terve az EU-val fenntartott egyfajta permanens, törvénybe iktatott vámunióról csak nyolc szavazattal maradt alul, így nem csoda, hogy ismét napirendre kerülhetett.
A további három előterjesztés közül az első egyfajta egységes piaci és vámuniós tagságot egyaránt bátorított, egészen addig, amíg meg nem születik a rendezés az ír sziget két része közötti zavartalan kereskedelemről. A következő az EU-val kötendő végső megegyezés népszavazásra bocsátását indítványozta, míg az utolsó további parlamenti véleménynyilvánításokat javasolt arra az esetre, ha április 10-ig nem sikerül egyetlen kilépési megegyezésről sem dűlőre jutni.
A törvénymódosítás elfogadása esetén a Háznak akár a kilépési kezdeményezés visszavonására is módja lenne. A négy Brexit-verzióról éjszaka szavaz a Ház.
Theresa May szóvívője hétfőn a parlamenti tudósítóknak tartott, immár napi két tájékoztatója egyikén ígéretet tett arra, hogy “konstruktívan fogja kezelni” az “indikatív”, vagyis nem kötelező erejű, csupán "jelzésértékű" szavazások eredményét. Ezzel szöges ellentétben Andrea Leadsom, az alsóház tory frakcióvezetője a vita kezdetén leszögezte: a kormány elutasítja az alternatív megoldásokat. Mint mondta, a parlamenti napirendnek a képviselők általi kisajátítását “rendkívül aggasztó precedensnek tekinti a demokrácia szempontjából”. Leadsom, aki maga is érdeklődik a kormányfői tisztség iránt, emlékeztetett arra, hogy a múlt heti szavazások igazolták, “nincs egyetértés a Házban az előre vezető úttal kapcsolatban”.
A parlamenti képviselők erőfitogtatását több hangadó konzervatív politikus is bírálta a délutáni vita során.
Az euroszkeptikusok egyik frontembere, Sir Bill Cash “szemfényvesztésnek, bolondságnak, sőt teljesen abszurdnak” nevezte az eljárási szabályok megváltoztatását. Edward Leigh annak bizonyítékát látta benne, hogy “a kormány kezéből kicsúszott az ellenőrzés”. Jacob Rees-Mogg, az Európai Kutatócsoport vezetője “mélységesen elkeserítő alkotmányos innovációnak” nevezte az "indikatív" szavazások folyamatát.
A kormányon belül már a hétfői szavazássorozat előtt feszültség alakult ki. Az egyik tábor - benne Penny Mordaunt nemzetközi fejlesztési, illetve Chris Grayling közlekedési miniszter – lemond abban az esetben, ha Theresa May belemegy a vámuniót fenntartó megoldásba, miután ez útját állná a kilépéspártiak számára oly vonzó későbbi független kereskedelmi egyezményeknek. Hasonlóan lemondással fenyeget Greg Clark, az üzleti életért, Amber Rudd, a munka- és nyugdíjügyekért, illetve David Gauke, az igazságügyért felelős miniszter, amennyiben a kormányfő engedne a megállapodás nélküli kilépés gondolatának, vagy más keményvonalas Brexit-módozatnak. A Ház korábban kizárta a rendezés nélküli kilépést, igaz, a kormányfő egyik kedvenc jelmondata hosszú ideig az volt: “inkább ne legyen alku, mint hogy rossz alku legyen”.
Theresa May és a "whipek", a tory frakciófegyelem elgyötört őrei a végeláthatatlan parlamenti vita közepette is azon dolgoztak, hogyan lehet negyedszer is napirendre tűzni a múlt pénteken már “csak” 58 szavazattal visszadobott brüsszeli egyezményt. Jobb belátásra szeretnék bírni az alku ellen voksolt 34 konzervatív honatyát, hogy az északír unionisták következetes elutasítása mellett is nagy nehezen át lehessen araszolni a célvonalon. A kormányt a 2017-es választás óta életben tartó északír koronahű erők tízfős frakciójának egyelőre esze ágában nincs May alkuja mellé állni, amelytől az ír sziget két fele közötti szabad határátlépést és az unió egységét egyaránt félti.
