Nix sétafika!

Nem hiszem, hogy Puzsér Róbert Sétáló Budapest terve több lenne lózungnál. Sőt, éppen azt szeretném bemutatni, miért nem válhat valóra a hangzatos ötlet.

Önmagában az, hogy lépjünk vissza párszáz évet, és tiltsunk ki minden közlekedési eszközt a városból, vagy legalább annak fontosabb övezeteiből - nem rossz! De tisztázzuk, hogy mi célból tesszük ezt. Ha közérzetünket kívánjuk javítani, akkor minden járművet – a rollert, a kerékpárt, a hordszékeket, a gyaloghintókat és főleg a hátaslovakat, na meg télen a kutyaszánokat is – ki kell tiltani. Lehetne részletesebb közegészségi indokokat ismertetni a miértre, de nem húznám az időt. Ha csupán a levegő szennyeződésének csökkenését kívánjuk elérni, abból sosem lesz sétáló Budapest. Ha pedig bizonyos negyedek levegőjét kíméljük meg a robbanómotoroktól, akkor a város „játéka lesz mindenféle szélnek”. Egy kis időjárás-változás pillanatok alatt keresztbe tesz a nagy ívű terveknek.

További akadály, hogy Budapest funkcióinak legfontosabb hányada ott van elhelyezve, ahol „sétálgatni” a legkellemesebb volna. A legkellemetlenebb helyzetet ma már egyértelműen a fővárosi funkció okozza, azon belül is elsősorban a végrehajtó hatalom számtalan intézménye, de az országos reprezentatív ügyeket sem bírja el egy séta-város. Egy kormányzati negyed fölépítése oldaná meg ezt a problémát. Olyasmi, mint amit az ezerszer átkozott Gyurcsány-kormány szeretett volna, a Nyugati pályaudvar sínjei fölé. Csak jóval kijjebb, valahová a ferihegyi reptértől kicsit délre.

Az informatika és a közlekedés modern viszonyai között nemcsak kiváltható lenne a belváros és a Vár, hanem a kormányzati munka hatékonysága is jelentősen növekedne. Azon lehetne gondolkodni, hogy az államfő maradhat-e a Sándor-palotában, illetve a parlament az Országházban. Persze csak akkor, ha szeretnek sétálni, mert a Várba és a Kossuth térre biztosan nem szabad beengedni autót.

Amíg Orbán az úr, és a főpolgármester az ő szolgája, addig pont az ellenkező dolog történik a várossal: egyre több helyet foglal el a kormányzat, és egyre kevesebbet kapnak a város polgárai. Nix sétafika! Érdekes, hogy a sétafika atyja – Puzsér – gyümölcsöző együttműködést tervez a kormánnyal.

A második, a budapestiek életminőségét rontó funkció, a turizmus ügyében a kormány ugyancsak homlokegyenest megy szembe a városlakók érdekeivel. Ugyanis a fejlesztés iránya nem járhat a belváros gépkocsi (különösen az emeletes óriásbusz) forgalmának fenntartásával. Hosszú távon biztosan célszerű lenne a gépkocsis turisták elhelyezésére szolgáló luxusszállókat kiköltöztetni a centrumból. Az természetesen igaz, hogy az idegenforgalom igen jelentős bevételeket hoz, csakhogy a közösséget illető bevételek 90 százalékát elvonja a kormány, hogy az ő kulturális fővárosára – a felcsúti ugarra – építsen belőle stadiont, tavat, szigetet, bóvlivasutat és sertéstelepet. (Helló röfi!) A szállodák és vendéglátóhelyek tulajdonának megszerzése az Orbán család és a hűbéresek részéről erősen beindult. Az örökös olimpiai készülődés nem szolgál semmi mást, mint a jól ismert családi és baráti oligarchák további ormótlan gazdagodását. Az senkit sem zavar, hogy közben a budapestiek, ha sétálni akarnak majd, át kell ránduljanak Pozsonyba, Bécsbe vagy Nagyváradra.

Ha úgy tűnik, hogy az élhető (sétáló) Budapest megvalósulásának egyetlen akadálya a dölyfös kormány, akkor jól tűnik. Azonban apróságokkal mi is segíthetnénk magunkon: talán a fővárosi kerületek szűkös költségvetéséből is telne több takarítógépre. De a kutyák (és végtermékük) kitelepítése a földszintes (udvaros) kerületekbe legalább kevésbé tenné büdössé az egyszer majd oxigénben dússá tett levegőt.