Veszélyben lehet a Nemzetközi Űrállomás India miatt

Publikálás dátuma
2019.04.03. 10:53
Illusztráció
Fotó: ARUN SANKAR / AFP
44 százalékkal nőtt a Nemzetközi Űrállomás fenyegetettsége az elmúlt tíz napban a kilőtt indiai műhold miatt – közölte a NASA vezetője.
Az, hogy India rakétával kilőtt egy műholdat, veszélybe sodorhatja a Nemzetközi Űrállomást (ISS) – vélte Jim Bridenstine, a NASA igazgatója. A Shakti, indiaiul erőt jelentő elnevezésű hadgyakorlat keretében az előre meghatározott célpontot egy műholdvadász rakétával semmisítették meg. A becslések szerint a szétrobbant űreszköz legalább 400 darabra hullott, amelyek között több, 15 centiméteresnél is nagyobb van. És bár jóval az ISS röppályája alatt robbantották fel, a részekből 24 darab "fölé került", amelyek potenciális veszélyforrást jelentenek – írta a hvg.hu
44 százalékkal nőtt az elmúlt tíz napban az űrállomással kapcsolatos kockázat mértéke - mondta az amerikai űrügynökség vezetője, de hozzátette, az űrhajósok egyelőre biztonságban vannak. Birdistine kiemelte, az űrállomást magasabb pályára lehet állítani, ennek ellenére nem ajánlottak az ilyen fegyvertesztek, mert a felhalmozódó űrszemét megnehezítheti az űrmissziók fenntartását - írta a 24.hu. A törmelék egyébként viszonylag alacsony pályán kering a Föld körül, így várhatóan előbb-utóbb "megtisztul" tőle a világűr.
Az űrfegyver tesztjével India a negyedik ország az Egyesült Államok, Kína és Oroszország után a világon, amelynek sikerült elérnie a haditechnikai eredményt. Kína 2007-es hasonló tesztje idején a kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy a műholdak megsemmisítése veszélyeztetheti más országok űreszközeit.
Szerző
Témák
ISS NASA India műhold

Sikerült megmérni a napkorona mágneses mezejét, és ez mindent megváltoztat

Publikálás dátuma
2019.04.02. 14:43
Illusztráció
Fotó: MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA / AFP
Tízszer erősebb a Nap mágneses mezeje, mint azt eddig tudták - állapították meg a belfasti Queen's Egyetem és az Aberystwyth-i Egyetem kutatói.
A felfedezést David Kuridze, a korábban Belfastban, majd Aberystwyth-ben dolgozó szakértő tette, aki a Kanári-szigeteken lévő La Palma Roque de los Muchachos Obszervatóriumának teleszkópjával figyelt meg egy különösen erős napkitörést, amely a Nap felszínének közelében történt 2017. szeptember 10-én. A kedvező körülmények és a szerencsének is köszönhetően a kutatócsoport korábban nem tapasztalt pontossággal határozta meg a napkitörés mágneses mezejének erejét. A tudósok szerint felfedezésük megváltoztathatja a Nap közvetlen légkörében történő folyamatokról alkotott elképzeléseket - írja a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
"Mindent, ami a Nap külső légkörében történik, a mágneses mező határoz meg, de nagyon kevés információnk van erejéről és térbeli jellemzőiről. Ezek kiemelt jelentőségű paraméterek, a legfontosabbak a napkorona fizikáját tekintve. Ez kicsit olyan, mintha a Föld klímáját próbálnánk megérteni anélkül, hogy különböző földrajzi helyszíneken megmérnénk a hőmérsékletet"

- mondta Kuridze.

Ez az első alkalom, hogy ilyen pontossággal meg tudták mérni a koronahurkok, a napkorona alkotóelemeinek mágneses mezejét. A napkorona a Nap légkörének ritka és kiterjedt legkülső része, ahol a hőmérséklet meghaladja a félmillió kelvint. Több millió kilométerre terjed ki a felszín felett. A napkitörés - fler - pár perces robbanás a Nap fotoszférájában vagy fölötte. A flerek ellentétes polaritású mágneses terek találkozásakor felszabaduló energiából táplálkozhatnak. Napkitörések önmagukban is kialakulhatnak, vagy erőteljes plazmarobbanások kíséretében is. Ha az ezekből a robbanásokból származó töltött részecskék elérik a Földet, károsíthatják az infrastruktúrát, például a műholdas rendszereket és az elektromos hálózatokat.
A mágneses mező mérését mostanáig akadályozta a Nap légköréből érkező, a Földet elérő jel gyengesége és a megfelelő eszközök hiánya. Kuridze tíz napon át tanulmányozott egy aktív területet a Nap felszínén. A vizsgálat során használt teleszkóp azonban adott időben a Nap felszínének csak egy százalékára képes fókuszálni. A szerencsének volt köszönhető, hogy Kuridze a megfelelő időben és a megfelelő helyre figyelt, amikor megtörtént a napkitörés.
Szerző

A dinoszauruszokat is kipusztító aszteroida nyomait találhatták meg

Publikálás dátuma
2019.04.01. 13:13

Fotó: MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA / AFP/Science Photo Library
Gigászi aszteroida becsapódásának 66 millió éves nyomait őrzik azok a kövületek, amelyeket Észak-Dakotában tártak fel - írta a BBC hírportálja. Ehhez a katasztrófához köthető számos növény- és állatcsoport, köztük a dinoszauruszok kipusztulása is.
Az égből záporozó kőtörmeléket találták meg azokban a hal- és fafosszíliákban, amelyek feltárásáról az amerikai tudományos akadémia lapja (PNAS) aktuális számában közöltek tanulmányt a Kansasi Egyetem kutatói. Az üledékek arról is árulkodnak, hogy a kitört fákra és az elpusztult halakra víz is zúdult, ami a Chicxulub nevű, 12 kilométer széles aszteroida becsapódása keltette tórengésből származott. 
A 66 millió évvel ezelőtti katasztrófához köthető az úgynevezett kréta-tercier kihalási esemény, amikor számos növény- és állatcsoport, köztük a dinoszauruszok is eltűntek a Földről. Amikor a kisbolygó a mai Mexikói-öbölnél a Földnek ütközött, több milliárd tonna olvadt és gőzzé vált kőzet lökődött minden irányban az égbe és zuhant vissza a talajra akár több ezer kilométeres távolságban a becsapódástól.
Robert DePalma, a Kansasi Egyetem munkatársa és kollégái, akikkel a Tanis nevű ásatási helyen dolgoztak, arról számoltak be, hogy a becsapódás utáni legfeljebb néhány óra történéseiről árulkodnak a kövületek. A tanisi leletek azt a pillanatot őrzik, amikor a gyöngyszemnyi kődarabok visszazúdultak a talajra és útjukban mindent elpusztítottak. A megkövült halak kopoltyúiban megtalálták a becsapódás törmelékét, melyet a tó vizével együtt nyeltek le. A fák gyantájából megkövesedett borostyánkő is jól kivehetően őrzi a szemcséket.
Geokémikusok a leletek korát 65,76 millió évesre tették, ami megfelel a világ más helyein talált hasonló törmelékek korának. Az üledék elhelyezkedéséből a tudósok megállapították, hogy a területre hatalmas víztömeg zúdult, ami - a távolság miatt - nem lehetett a becsapódás keltette tengeri szökőár, hanem tórengés volt, amelynek vízárja minden útjába eső dolgot felkapott és összekavarva dobta vissza őket úgy, ahogy a kutatók most feltárták.
"Édesvízi halak, szárazföldi gerincesek, fák, ágak, tuskók, tengeri puhatestűek keverednek itt egymással egyetlen üledékrétegen belül. A cunaminak legalább 17 óra kellett volna, hogy a krátertől ideérjen, a rengéseknek azonban néhány tíz perc is elég volt"

- mondta DePalma.

Szerző