Felülvizsgálta az ügyészség a 2011-ben indult és tavaly a gyanúsítottak felmentésével zárult, 2040-ig titkosított kémügy minősítését, majd a minősítés törlése után közzétette az ügy kivonatát. Ebből kiderül, hogy az ügyészség mivel vádolta meg a „kémügy” érintettjeit, majd az is, hogy a bíróság végül bűncselekmény hiánya miatt mentette fel őket, azaz az ügyészség nem tudta bizonyítani a vádat.
Az éveken át teljes titokban, zárt ajtók mögött tárgyalt kémügyre - melyről ugyanakkor a kormánysajtóhoz rendre beszállingóztak tendenciózusan összeválogatottnak tűnő, a vádat igazolni látszó részletek - tavaly májusban a Kúria tett pontot, elutasította az ügyészség felülvizsgálati indítványát a korábban már megállapított, jogerős felmentő ítélettel szemben.
Ekkor Polt Péter legfőbb ügyész jelezte, hogy a „nagyközönség hiteles tájékoztatása” érdekében felülvizsgálják a kémügy minősítését. Az ügyészség most a vádirat, illetve a bírósági ítélet kivonatát tette közzé, de sem dátumokat, sem a vádlottak nevét nem írta bele az összefoglalóba.
Az ügyészség 2011-ben emelt vádat kémkedés és más bűncselekmények miatt Szilvásy György volt titkosszolgálati miniszter, Galambos Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) egykori főigazgatója, majd a poszton őt követő Laborcz Sándor, továbbá egy magánszemély ellen.
Az ügyészségi vád szerint a vádlottak egy része, így az akkor titkosszolgálati miniszter és az NBH főigazgatója a Parlament épületében összebeszéltek az orosz nemzetbiztonság egyik ide delegált vezetőjével, hogy az oroszok állományába tartozó pszichológusokkal vizsgáltassák ki az NBH-vezetők egy részének a szavahihetőségét, mivel akkoriban rendre szivárogtak információk a polgári titkosszolgálattól.
Azonban a vádiratban jelzett – nem tudni, hogy milyen információ alapján feltételezett – parlamenti megbeszélés ténye a bíróság szerint nem volt bizonyítható. Ugyan az orosz pszichológusok valóban jártak az NBH épületében az akkori NBH-főigazgató hívására, ám a poligráfos hazugságvizsgálós eljárás nyomán nem jutottak ki Magyarországra nézve érzékeny adatok a szolgálatoktól.
Az NBH következő főigazgatója kivizsgálta az esetet és részletes jelentést tett a vizsgálatról a szakminiszternek. Az NBH előző, a poligráfos vizsgálatot az oroszokkal végeztető főigazgatóját már korábban eltávolították a testületből, illetve az új főigazgató javaslatot tett az „elszigetelésére”. Ennek ellenére az ügyészség később az új főigazgatót is megvádolta az ügyben.
A kivonat legérdekesebb pontja az, hogy az új NBH-főigazgató „egy társ nemzetbiztonsági szolgálattól azt az információt kapta, hogy az Orosz Föderáció hírszerzése egy beszervezett forrásból Magyarországra vonatkozó információk birtokába jutott. A kapott információ szerint a beszervezett forrás egy magas beosztású, a nemzetbiztonság területén tevékenykedő személy.” A most közzétett kivonatból nem derül ki, hogy sikerült-e beazonosítani az oroszoknak fecsegő magyar titkosszolgát, illetve hogy mi lett a későbbi sorsa.
