Ki védje a határokat?

Éjszakákba nyúló viták után az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európai Unió Tanácsa nemrég előzetes megállapodást kötött az Európai Határvédelmi és Parti Őrség (Frontex) reformjáról. Ennek a fokozatosan ki- és felépülő intézménynek lesz a feladata az Európai Unió külső határainak védelme, az embercsempészek elleni küzdelem, a tengeren hánykódó menekültek kimentése, valamint azoknak a hazaszállítása, akiknek a menekültkérelmét jogerősen elutasították. 
Ezt a kiegyensúlyozott, az európai polgárok biztonságát és a menekültek alapvető emberi jogait egyaránt garantáló egyezményt Spanyolország, Olaszország és Szlovénia kivételével az összes uniós tagállam, így Magyarország is elfogadta a Tanácsban. Amit nemcsak örvendetesnek, hanem természetesnek is kellene tekintenünk. Hiszen a közös bevándorláspolitikának egyik igen fontos eleme a határok védelme, ellenőrzése. Annak ellenére is, hogy ma már nincs semmiféle migrációs válság, a Frontex legutóbbi jelentése szerint a 2018-ban érkezett menekültek, bevándorlók száma 92 százalékkal alacsonyabb a 2015-ben érkezettek számánál. Fontos azonban, hogy felkészüljünk egy esetleges vészhelyzetre.
A magyar kormány viszonya a Frontexhez több mint ambivalens: kifejezetten zavaros. Amikor 2016 nyarán az EP megszavazta a Frontex felállítását, még arról volt szó, hogy a Parlament „belátta, hogy Orbán Viktornak igaza volt”. A magyar miniszterelnök ekkoriban ugyanis nagy híve volt az európai határvédelemnek. Azt hirdette, hogy ha valamelyik tagállam nem tudja megvédeni a határait a menekültekkel szemben, akkor a Frontexet kell segítségül hívni. 
Mostanra azonban – mint annyi más kérdésben – ebben is megváltozott az álláspontja. 2018 őszén a kormányfő már arról beszélt, hogy a Frontex még soha nem védett meg semmilyen határt. Majd egy másik nyilatkozatában azt állította, hogy az EU meg akarja vonni a határőrizet jogát Magyarországtól, sőt zsoldosokat küldenének ide, akik majd „be fogják engedni a migránsokat.” Erre rímel Bakondi György kijelentése, aki szerint a Frontex az adott tagállam beleegyezése nélkül is átvehetné a határvédelmet, és egészen biztosan beengedné a „migránsokat”. A miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója azt állította, hogy az új rendelet értelmében nem magyar hatóságok dönthetnének arról, ki léphet be az országba, ki kaphat menekültstátuszt, hanem egy, az EU központja által irányított hatóság döntene erről. Szijjártó Péter külügyminiszter pedig a BBC egyik műsorában már nem tudott mit mondani, s a rá jellemző éleslátással egyszerűen „utazási ügynökségnek” minősítette a Frontexet. Ez a kijelentés szemmel láthatólag elképesztette a brit köztévé riporterét, aki nem szokott hozzá ehhez a politikai stílushoz.
Abban bizonyára mindannyian egyetértünk, hogy hazudni csúnya dolog. Tönkreteszi az emberek közötti, sőt a társadalmi bizalmat. Különösen csúnya dolog akkor, ha magas közjogi méltóságok hazudoznak folyamatosan azért, hogy félelemre és gyűlöletkeltésre építve autoriter, bezárkózó, nacionalista politikai rendszert működtessenek. A magyar kormány pontosan ezt teszi. Az, amit a kormány tagjai a Frontexről mondanak, az első szótól az utolsóig hazugság. 
A Frontex csak a tagállamok hozzájárulásával, a tagállami kormányok és az EU közötti megállapodás alapján segíthet a határvédelmi feladatok ellátásában. Azaz, a Frontex és a tagállamok közösen, egymással együttműködve védik a határokat. Zsoldosok csak a miniszterelnök zavaros fantáziájában léteznek. A menekültügyi kérelmek elbírálása a Frontex esetleges közreműködésétől függetlenül alapvető tagállami hatáskör, amit sem az Európai Bizottság, sem az Európai Parlament soha nem kívánt korlátozni. A Frontexnek nincs olyan jogköre, hogy beengedjen bárkit is az Európai Unióba. A Frontex a tengerből kimentett, vagy valamelyik határon feltartóztatott menekülteket átadja az illetékes tagállamnak, és a menekültügyi kérelemről az adott tagállami hatóság dönt. 
Miközben a magyar kormány az elmúlt hónapokban következetesen valótlanságokat terjesztett a Frontexről és általában az európai menekültügyi rendszerről, most, amikor végre megszületett a megállapodás, csöndben, minden felhajtást kerülve támogatta azt. Ismét megtörtént az, ami már korábban, más összefüggésekben is. A kormány durván félrevezeti, becsapja a magyar választókat, valótlanságokkal tömi tele a fejüket, félelmet és gyűlöletet kelt. Közben pedig támogat olyan uniós javaslatokat, amelyek szöges ellentétben állnak mindazzal, mint amit otthon mondanak. Így néz ki az orbáni „európai hagyományokban gyökerező”, „régi vágású” kereszténydemokrácia. Ettől a politikától kell megszabadítani Európát május 26-án, az európai parlamenti választásokkor. 
Frissítve: 2019.04.05. 09:41

Hősök terecskéje

Nem tudom, van-e még mentálisan teljesen egészséges újságíró a kormánypártoktól független, tehát jól működő magyar médiában, de azt az érzést én legalábbis nem tekintem mentálisan teljesen egészségesnek, hogy Orbán Viktor hétfői milánói látogatásának drukkolok. Inkább azért kellene szorítanom, hogy a mindenkori magyar miniszterelnök, de a jelenlegi különösen tartson távolságot az olyan szélsőségesen populista politikáktól, mint amit Matteo Salvini olasz pártvezér képvisel. Semelyik sejtem nem kíván egy platformra kerülni egy olyan figurával, aki tengeren hányódó hajók nyomorultjainak tiltja meg a kikötést. Semelyik sejtem nem hajlandó kiegyezni azzal, hogy ne legyen más megoldás. Mert itt csak a pőre populizmus van. Elhitetése annak, hogy van az a fal, ami megállítja a globális felmelegedést, kerítés, ami gátat szab a globális menekülthullámnak.
Salvini miniszterelnök-helyettes (akit Orbán korábban a hősének nevezett) hétfőn nyitja meg az európai parlamenti választási kampányát, s egyben programadó gyűlést tart mindazokkal, akiktől biztosan nem szeretnénk használt autót venni. Marine Le Pen (francia Nemzeti Tömörülés), Geert Wilders (holland Szabadságpárt) és Heinz-Christian Strache (Osztrák Szabadságpárt) nem tekinthetők szalonképes politikusoknak, de a német Alternatíva Németországért (AfD), a Flamand Érdek (VB) és az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) sem a szívem csücske. Ezeknek az erőknek a legkisebb közös többszöröse az idegengyűlölet.
Ki kell végre derülnie, mi van az anarcho-populizmus szelíd vicsora mögött. Ezért üdvözöltem a Sargentini-jelentés elfogadását, és ezért örvendeztem az Európai Néppárt (EPP) döntésének, amikor elsöprő többség szavazta meg a Fidesz felfüggesztését. Ezek persze egy Lassú Reagálású Európai Hadtest tohonya és tétova mozdulatai, amelyek mögött nyers politikai számítások húzódnak meg, de legalább megtörténtek. Szembe néztek azzal, hogy ha egy illatosan gőzölgő fonott kalácsba belesütik a lószart, akkor az illatosan gőzölgő süteményre nem lesz gusztusa senkinek. Ez Weber első törvénye, remélem.
A józan ész Európáját hirdeti meg Matteo Salvini. Mind a húsz ujjával csettint erre a szavazatát biztosra ígérő magyar népesség 50 százaléka. Ők a Fidesz-KDNP szavazói, akiknek jelen állás szerint az a legnagyobb gondjuk, hogy lesz-e magyar kormányválság, ha a KDNP az EPP-be szorul, míg Orbánék áteveznek Salvini formálódó pártcsaládjába. Valamivel komolyabb tétje van annak, lesz-e Európában elegendő józan ész a felismeréshez: a nemzetállamok mindenhatósága egyrészt nem kifizetődő, másrészt hétmérföldes kamu. Propagandamédiával és állampárti igába hajtott intézményekkel végrehajtott szómágia, miszerint a szuverenitás fontosabb, mint a jogállam (Európai Ügyészség) és a határvédelem (Frontex).
Az MTI híre Orbán Viktor nevét sem merte leírni azok között, akikre a Liga pártvezére számít Milánóban. A magyar sajtó az összeborulás kezdetét látja a kampánynyitóban. Orbánnak a Die Presse szerint is Salvini mellett a helye. 
Kétségkívül összetartoznak. De vajon összenőnek-e?
Szerző
Balassa Tamás
Frissítve: 2019.04.04. 09:04

Büntetésben

Majd megtanulják azok a renitens újpalotaiak, meg rákospalotaiak – nem is beszélve a pestújhelyiekről –, hogy nem érdemes kikezdeni a nemzeti együttműködés rendszerével. Mindazok, akik tavaly ősszel ellenzéki polgármestert választottak a kerület élére, igaz, egy másik ellenzéki helyébe. Persze velük bűnhődnek a kormánypárti szavazók is, de hát miért maradtak kisebbségben. A hét fideszes, valamint a pártjukból kizárt három és az MSZP-ből kizárt egy képviselőnek – együtt többségben - így sikerült immár harmadszor is megakadályoznia, hogy legyen az idei évre költségvetése a XV. kerületnek. 
Hatalmas eredmény. Ennyire népes településsel – várossal, kerülettel – ilyen még sosem fordult elő. Különben is, ettől még működőképes az önkormányzat, csak – például – a közalkalmazottak béremelése marad el, meg a civil szervezetek nem jutnak hozzá a szükséges támogatásokhoz. A központi hatalom helyi letéteményesei viszont folyamatosan megmutathatják, hogy velük (mármint a NER-rel) nem lehet kukoricázni. Kedden már az is eredmény volt, hogy egyáltalán hagyták napirendre tűzni az ügyet, mert legutóbb ezt is megakadályozták. A szavazásnál azonban újra jelezték, hogy engedékenységük csak eddig terjedt.
A személyeskedésektől és zavaroktól sem mentes ülésen mindenről volt szó, csak a lényegről nem. Hogy tudniillik a fideszesek a kerületi jegyző, Lamperth Mónika fejéért cserébe lennének hajlandók egyezkedni. Németh Angéla polgármester pedig többször tudtukra adta, hogy elégedett az egykori belügyminiszter munkájával, s már csak azért sem enged, mert akkor utána újabb – hasonló – követelések következnének. 
Így viszont a kerület büntetésben marad. A fideszesek és a „függetlenek” szilárdan állnak a vártán, még akkor is, ha ettől mintegy 80 ezer embernek lesz rosszabb. Az őszi önkormányzati választáson bizonyára értékelik majd kitartásukat.
Frissítve: 2019.04.04. 09:04