menekültügy;Frontex;

2019-04-05 09:00:00

Ki védje a határokat?

Éjszakákba nyúló viták után az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európai Unió Tanácsa nemrég előzetes megállapodást kötött az Európai Határvédelmi és Parti Őrség (Frontex) reformjáról. Ennek a fokozatosan ki- és felépülő intézménynek lesz a feladata az Európai Unió külső határainak védelme, az embercsempészek elleni küzdelem, a tengeren hánykódó menekültek kimentése, valamint azoknak a hazaszállítása, akiknek a menekültkérelmét jogerősen elutasították. 

Ezt a kiegyensúlyozott, az európai polgárok biztonságát és a menekültek alapvető emberi jogait egyaránt garantáló egyezményt Spanyolország, Olaszország és Szlovénia kivételével az összes uniós tagállam, így Magyarország is elfogadta a Tanácsban. Amit nemcsak örvendetesnek, hanem természetesnek is kellene tekintenünk. Hiszen a közös bevándorláspolitikának egyik igen fontos eleme a határok védelme, ellenőrzése. Annak ellenére is, hogy ma már nincs semmiféle migrációs válság, a Frontex legutóbbi jelentése szerint a 2018-ban érkezett menekültek, bevándorlók száma 92 százalékkal alacsonyabb a 2015-ben érkezettek számánál. Fontos azonban, hogy felkészüljünk egy esetleges vészhelyzetre.

A magyar kormány viszonya a Frontexhez több mint ambivalens: kifejezetten zavaros. Amikor 2016 nyarán az EP megszavazta a Frontex felállítását, még arról volt szó, hogy a Parlament „belátta, hogy Orbán Viktornak igaza volt”. A magyar miniszterelnök ekkoriban ugyanis nagy híve volt az európai határvédelemnek. Azt hirdette, hogy ha valamelyik tagállam nem tudja megvédeni a határait a menekültekkel szemben, akkor a Frontexet kell segítségül hívni. 

Mostanra azonban – mint annyi más kérdésben – ebben is megváltozott az álláspontja. 2018 őszén a kormányfő már arról beszélt, hogy a Frontex még soha nem védett meg semmilyen határt. Majd egy másik nyilatkozatában azt állította, hogy az EU meg akarja vonni a határőrizet jogát Magyarországtól, sőt zsoldosokat küldenének ide, akik majd „be fogják engedni a migránsokat.” Erre rímel Bakondi György kijelentése, aki szerint a Frontex az adott tagállam beleegyezése nélkül is átvehetné a határvédelmet, és egészen biztosan beengedné a „migránsokat”. A miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója azt állította, hogy az új rendelet értelmében nem magyar hatóságok dönthetnének arról, ki léphet be az országba, ki kaphat menekültstátuszt, hanem egy, az EU központja által irányított hatóság döntene erről. Szijjártó Péter külügyminiszter pedig a BBC egyik műsorában már nem tudott mit mondani, s a rá jellemző éleslátással egyszerűen „utazási ügynökségnek” minősítette a Frontexet. Ez a kijelentés szemmel láthatólag elképesztette a brit köztévé riporterét, aki nem szokott hozzá ehhez a politikai stílushoz.

Abban bizonyára mindannyian egyetértünk, hogy hazudni csúnya dolog. Tönkreteszi az emberek közötti, sőt a társadalmi bizalmat. Különösen csúnya dolog akkor, ha magas közjogi méltóságok hazudoznak folyamatosan azért, hogy félelemre és gyűlöletkeltésre építve autoriter, bezárkózó, nacionalista politikai rendszert működtessenek. A magyar kormány pontosan ezt teszi. Az, amit a kormány tagjai a Frontexről mondanak, az első szótól az utolsóig hazugság. 

A Frontex csak a tagállamok hozzájárulásával, a tagállami kormányok és az EU közötti megállapodás alapján segíthet a határvédelmi feladatok ellátásában. Azaz, a Frontex és a tagállamok közösen, egymással együttműködve védik a határokat. Zsoldosok csak a miniszterelnök zavaros fantáziájában léteznek. A menekültügyi kérelmek elbírálása a Frontex esetleges közreműködésétől függetlenül alapvető tagállami hatáskör, amit sem az Európai Bizottság, sem az Európai Parlament soha nem kívánt korlátozni. A Frontexnek nincs olyan jogköre, hogy beengedjen bárkit is az Európai Unióba. A Frontex a tengerből kimentett, vagy valamelyik határon feltartóztatott menekülteket átadja az illetékes tagállamnak, és a menekültügyi kérelemről az adott tagállami hatóság dönt. 

Miközben a magyar kormány az elmúlt hónapokban következetesen valótlanságokat terjesztett a Frontexről és általában az európai menekültügyi rendszerről, most, amikor végre megszületett a megállapodás, csöndben, minden felhajtást kerülve támogatta azt. Ismét megtörtént az, ami már korábban, más összefüggésekben is. A kormány durván félrevezeti, becsapja a magyar választókat, valótlanságokkal tömi tele a fejüket, félelmet és gyűlöletet kelt. Közben pedig támogat olyan uniós javaslatokat, amelyek szöges ellentétben állnak mindazzal, mint amit otthon mondanak. Így néz ki az orbáni „európai hagyományokban gyökerező”, „régi vágású” kereszténydemokrácia. Ettől a politikától kell megszabadítani Európát május 26-án, az európai parlamenti választásokkor.