Áderpolitika

Az éghajlatváltozás kiváltképp vakera-, kamu-, rizsa-, magyarán bullshit-fertőzött téma. Globálisan ugyanis mindenki nagyon okos. Melegszik a Föld, kihalnak a jegesmedvék, a nejlonzsacskóktól megfulladnak a bálnák, özönlenek a klímamenekültek. Ezt a sok szörnyűséget valamiképp "meg kell fékeznünk", legalábbis a szennyokádó gyárak rendszabályozásával, "iparági szintű restrukturálással" meg a teljes latin szótárral, stratégiákkal, tanulmányokkal, konferenciákkal, "zöld" címkékkel, szelektívvel, kiáltvánnyal, kiállással, futással, ültetéssel, flashmobbal, dán kislánnyal, Föld órájával, csavard le-szedd fel-tedd el-szállj át-húzd ki-zárd el-gondold át-típusú kampányokkal, és még sorolhatnám.
A NER egyik legkiválóbb katonája, Áder János ebben is sajátos színt képvisel. A köztársasági elnök láthatólag ragaszkodik ahhoz, hogy az ügyben különösebb közönségigény nélkül is rendszeresen megnyilvánuljon. Mindazonáltal - hasonló következetességgel - csakis a legbődületesebb közhelyeket, a legkevésbé számon kérhető általánosságokat puffogtatja. Viselkedése tökéletesen példázza az Orbán-kor minden értéket kifacsaró, kiüresítő cinizmusát. A Fidesz egykori élesnyelvű politikusa, amint a párt megkívánta, hirtelen a nép békés apukájává avanzsált. Új szerepéhez az agitprop-osztály friss tulajdonságokat kerített. Szeret horgászni - legyen hát a környezetvédelem elkötelezett híve, kész is a figura! - csettinthetett az alkotó.
Bár Ádernek esze ágában sincs szembehelyezkedni az Orbán-kabinettel, beszédíróinak hosszú, álmatlan éjszakákba telhet, hogy a kérlelhetetlen környezetvédelmi elkötelezettség nehogy akár csak közvetve is kormánybírálatnak tűnjék. Ennek megfelelően Ádert nem zavarja a környezetvédelem állami szerveinek szétverése, a szakértők kirúgása, a szélerőművek elsorvasztása, a rezsicsökkentéssel kifektetett, lerobbant, szennyező, veszteséges ágazatok, a fakivágás és -égetés ösztönzése, a lignittel és szeméttel fűtés, a matuzsálem-korú, füstokádó gép- és autópark, valamint az erdőszéli szemétlerakás eltűrése, a szmog, az emiatt évente meghaló tízezrek, a szégyenteljes hulladékhasznosítási és energiahatékonysági adatok, a parányi, félreszervezett támogatások, a központi, állami pénzmosoda beállításával a hulladékgazdálkodás további züllesztése, az uniós átlagnál alacsonyabb környezetvédelmi célok, a mégoly szerény vállalások elmismásolása, a szén-dioxid-kibocsátás-mérséklés EU-szintű gáncsolása, a vérszegény uniós teljesítményünk miatti állandó szégyenpad, a kisstílű előnyökért mindennek hivatkozási alapot biztosító, lelkiismeretlen "szakemberek", a statisztikai trükkök és látszatintézkedések százai, illetve a bírálatokat elkenő, ellenséges kormánypropaganda.
Ez a fajta utcazaj még véletlenül sem szűrődik fel a Sándor-palotáig.
Csoda-e, ha ezek után az egyszeri polgár jó öreg dízelével újra elpöfög a hiperig, vásárol sok-sok palackozott vizet meg marhahúst, aztán este, miután kihajította a tegnapról megmaradt ételt és vesz egy jó forró fürdőt, a standby-módból bekapcsolt tévén újra végigbámul egy Áder-beszédet?
Szerző
Marnitz István
Frissítve: 2019.04.05. 09:40

Hősök terecskéje

Nem tudom, van-e még mentálisan teljesen egészséges újságíró a kormánypártoktól független, tehát jól működő magyar médiában, de azt az érzést én legalábbis nem tekintem mentálisan teljesen egészségesnek, hogy Orbán Viktor hétfői milánói látogatásának drukkolok. Inkább azért kellene szorítanom, hogy a mindenkori magyar miniszterelnök, de a jelenlegi különösen tartson távolságot az olyan szélsőségesen populista politikáktól, mint amit Matteo Salvini olasz pártvezér képvisel. Semelyik sejtem nem kíván egy platformra kerülni egy olyan figurával, aki tengeren hányódó hajók nyomorultjainak tiltja meg a kikötést. Semelyik sejtem nem hajlandó kiegyezni azzal, hogy ne legyen más megoldás. Mert itt csak a pőre populizmus van. Elhitetése annak, hogy van az a fal, ami megállítja a globális felmelegedést, kerítés, ami gátat szab a globális menekülthullámnak.
Salvini miniszterelnök-helyettes (akit Orbán korábban a hősének nevezett) hétfőn nyitja meg az európai parlamenti választási kampányát, s egyben programadó gyűlést tart mindazokkal, akiktől biztosan nem szeretnénk használt autót venni. Marine Le Pen (francia Nemzeti Tömörülés), Geert Wilders (holland Szabadságpárt) és Heinz-Christian Strache (Osztrák Szabadságpárt) nem tekinthetők szalonképes politikusoknak, de a német Alternatíva Németországért (AfD), a Flamand Érdek (VB) és az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) sem a szívem csücske. Ezeknek az erőknek a legkisebb közös többszöröse az idegengyűlölet.
Ki kell végre derülnie, mi van az anarcho-populizmus szelíd vicsora mögött. Ezért üdvözöltem a Sargentini-jelentés elfogadását, és ezért örvendeztem az Európai Néppárt (EPP) döntésének, amikor elsöprő többség szavazta meg a Fidesz felfüggesztését. Ezek persze egy Lassú Reagálású Európai Hadtest tohonya és tétova mozdulatai, amelyek mögött nyers politikai számítások húzódnak meg, de legalább megtörténtek. Szembe néztek azzal, hogy ha egy illatosan gőzölgő fonott kalácsba belesütik a lószart, akkor az illatosan gőzölgő süteményre nem lesz gusztusa senkinek. Ez Weber első törvénye, remélem.
A józan ész Európáját hirdeti meg Matteo Salvini. Mind a húsz ujjával csettint erre a szavazatát biztosra ígérő magyar népesség 50 százaléka. Ők a Fidesz-KDNP szavazói, akiknek jelen állás szerint az a legnagyobb gondjuk, hogy lesz-e magyar kormányválság, ha a KDNP az EPP-be szorul, míg Orbánék áteveznek Salvini formálódó pártcsaládjába. Valamivel komolyabb tétje van annak, lesz-e Európában elegendő józan ész a felismeréshez: a nemzetállamok mindenhatósága egyrészt nem kifizetődő, másrészt hétmérföldes kamu. Propagandamédiával és állampárti igába hajtott intézményekkel végrehajtott szómágia, miszerint a szuverenitás fontosabb, mint a jogállam (Európai Ügyészség) és a határvédelem (Frontex).
Az MTI híre Orbán Viktor nevét sem merte leírni azok között, akikre a Liga pártvezére számít Milánóban. A magyar sajtó az összeborulás kezdetét látja a kampánynyitóban. Orbánnak a Die Presse szerint is Salvini mellett a helye. 
Kétségkívül összetartoznak. De vajon összenőnek-e?
Szerző
Balassa Tamás
Frissítve: 2019.04.04. 09:04

Büntetésben

Majd megtanulják azok a renitens újpalotaiak, meg rákospalotaiak – nem is beszélve a pestújhelyiekről –, hogy nem érdemes kikezdeni a nemzeti együttműködés rendszerével. Mindazok, akik tavaly ősszel ellenzéki polgármestert választottak a kerület élére, igaz, egy másik ellenzéki helyébe. Persze velük bűnhődnek a kormánypárti szavazók is, de hát miért maradtak kisebbségben. A hét fideszes, valamint a pártjukból kizárt három és az MSZP-ből kizárt egy képviselőnek – együtt többségben - így sikerült immár harmadszor is megakadályoznia, hogy legyen az idei évre költségvetése a XV. kerületnek. 
Hatalmas eredmény. Ennyire népes településsel – várossal, kerülettel – ilyen még sosem fordult elő. Különben is, ettől még működőképes az önkormányzat, csak – például – a közalkalmazottak béremelése marad el, meg a civil szervezetek nem jutnak hozzá a szükséges támogatásokhoz. A központi hatalom helyi letéteményesei viszont folyamatosan megmutathatják, hogy velük (mármint a NER-rel) nem lehet kukoricázni. Kedden már az is eredmény volt, hogy egyáltalán hagyták napirendre tűzni az ügyet, mert legutóbb ezt is megakadályozták. A szavazásnál azonban újra jelezték, hogy engedékenységük csak eddig terjedt.
A személyeskedésektől és zavaroktól sem mentes ülésen mindenről volt szó, csak a lényegről nem. Hogy tudniillik a fideszesek a kerületi jegyző, Lamperth Mónika fejéért cserébe lennének hajlandók egyezkedni. Németh Angéla polgármester pedig többször tudtukra adta, hogy elégedett az egykori belügyminiszter munkájával, s már csak azért sem enged, mert akkor utána újabb – hasonló – követelések következnének. 
Így viszont a kerület büntetésben marad. A fideszesek és a „függetlenek” szilárdan állnak a vártán, még akkor is, ha ettől mintegy 80 ezer embernek lesz rosszabb. Az őszi önkormányzati választáson bizonyára értékelik majd kitartásukat.
Frissítve: 2019.04.04. 09:04