Tanbűvészek

Ahol a legprofibb oktatási szakemberek dolgoznak, ott a tankönyvválaszték is szűkülve bővül. Mint például az Oktatási Hivatalnál. Az idei tankönyvjegyzéken a tavalyinál több mint 30 százalékkal kevesebb kötetből választhatnak a tanárok, ám a hivatal elnöke, Gloviczki Zoltán szerint nem igaz, hogy a kínálat nagymértékben szűkült volna. Sőt, mint fogalmazott, továbbra is „széles a paletta”: 2754 cím közül bogarászhatnak a megbecsült pedagógusok. 
És most jön a varázslat: ez a szám minden tankönyvet, munkafüzetet, szöveggyűjteményt, feladatgyűjteményt, oktatási segédanyagot, atlaszt, speciális szakkönyvet tartalmaz. Vagyis mire az alapvető közismereti tárgyakhoz (magyar, történelem, természettudományok, stb.) tartozó tankönyvekhez érünk, kiderül: jobb esetben kettő, rosszabb esetben egy kiadványból lehet „választani”. 
Semmi sem az, aminek látszik. Csak a kezüket figyeljék. Még egy példa: ingyenes tankönyvek. Tele van vele a propagandamédia, mennyi diáknak biztosít ingyen tankönyvet a családbarát kormány. A valóságban azonban csak ingyenes könyvtárhasználatot kapnak: minden „ingyen tankönyvet” év végén vissza kell adni az iskolának. De mivel a kölcsönkönyvekre maximum csak ránézni szabad, szöveget kiemelni, beleírni tilos, a szülők egy része inkább megveszi gyermekének, még ha a sokszor kétes minőségű, „újfejlesztésű” tankönyvről van is szó. 
A bizonyítottan jó minőségű, szakmailag elismert, nem állami kiadású kötetekből pedig egyre kevesebbet találni a tankönyvlistán – csak az idén mintegy 600 magánkiadós cím tűnt el a jegyzékről. A kormányrikkancs szerepét magára öltő Oktatási Hivatal elnöke szerint ezzel sincs gond. Miért is lenne? A pedagógusok elsöprő, szájcipzáras többsége a jelenlegi helyzettel teljesen elégedettnek mutatkozik. Jövőre talán meg is kapják a jutalmukat. (Esetleg nem.)
Szerző
Juhász Dániel
Frissítve: 2019.04.08. 09:28

A múltbeli bűnök hete

Azt állította Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter (szokásos tájékoztatóján), hogy a magyar kormány támogatja a holokauszt magyar gyermekáldozatai emlékhelyének, a Sorsok Házának a megnyitását, ha azonban ez nem lehetséges „az ország bemocskolása nélkül”, akkor erre nem kerül sor.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Sorsok Házával kapcsolatban az égvilágon senki nem mocskolja be az országot, csupán azt kritizálták többen is (Randolph Braham professzortól a jeruzsálemi Jad Vasem intézet igazgatójáig, történészektől a Mazsihiszig), hogy a múzeumi kiállítás koncepciója egyoldalú, és nem a tényeknek megfelelően mutatja be az akkori magyar állam történelmi felelősségét. 
Ha ez az ország bemocskolásának számít, akkor nehéz lesz itt tisztának maradni.

Azt állította továbbá Gulyás (ugyanott), hogy a ferihegyi repülőtér értékesítése a szocialista kormány egyik legnagyobb bűne volt. Mint mondta, a kormány elégedetlen a működtetéssel, és a repülőtéren csak minimális fejlesztések történtek.
Ezzel szemben a tény az, hogy a repülőtér utasforgalma 2010-hez képest megduplázódott. Ennek lebonyolítására komoly beruházásokat hajtottak végre; a Sky Court csarnokra például 75 milliárd forintot költöttek, legutóbb pedig tavaly ősszel adtak át egy újabb utasmólót. A következő öt évben ezenkívül egy harmadik terminált is építenek, mert arra számítanak, hogy a forgalom további 50 százalékkal nő. Ezeket a beruházásokat nem az állam, vagyis a köz pénzéből végzik. De a jelek szerint az állam azt szeretné, ha minden pénzhez köze lenne.
Azt is állította Gulyás (szintén a kormányinfón), hogy Brüsszelnek le kell állítania a migránskártya-programot, mert rendkívül aggasztó, hogy terroristák juthatnak ilyen kártyákhoz, és hogy az EU, illetve az ENSZ pénzzel segíti Európában tartózkodásukat.
Ezzel szemben a tény az, hogy a kártyákat nem migránsoknak, hanem menedékkérőknek vagy menekülteknek adják, akik készpénz-támogatásra is jogosultak lennének. Ennél pedig egyszerűbb és ellenőrizhetőbb a kártya használata. Hogy köztük akár terroristák is megbújhatnak, nem zárható ki, mint ahogy az sem, hogy egykori bevándorlók leszármazottai már állampolgárként válnak terroristává. Sőt ez még a született magyarok között is előfordulhat, lásd a körúti robbantót. Bár neki nincs migránskártyája.
Azt állította az Emberi Erőforrások Minisztériuma (közleményében), hogy a kórházak adóssága „a balliberális korszak egyik súlyos mulasztása, mert a folyamatos pénzkivonás miatt 2010-re az adósságállomány megközelítette a 130 milliárd forintot. A 2010-es kormányváltás óta azonban kevesebb, mint felére csökkent a kórházak adósságállománya.”
Ezzel szemben a tény az, hogy 2010 végén a kórházi adósságállomány 34,6 milliárd forint volt, 2018 végén pedig a lejárt adósságok 55 milliárdot tettek ki. Vagyis jelentősen nőttek 2010-hez képest. Egy minisztériumi közleménnyel ezeket nem lehet eltüntetni. Ahhoz nem Kásler Miklós kellene, hanem Rodolfó, a bűvész. Vagy Orbán – már ha több pénzt szánna az egészségügyre.
Szerző
Bolgár György
Frissítve: 2019.04.06. 10:11

Látványpénz

Azért a kulturális tao sírjánál állva, kizárólag a saját lelkiismeretünk megnyugtatása végett, még egyszer, utoljára ismételjük el: amit ebben a dologban Orbán, Kásler, Fekete és Tarlós urak műveltek, az egy hazug, gonosz, kampánycélokat szolgáló  szemfényvesztés. 
A tao eredeti célja az volt, hogy a tőke közvetlenül, a vállalkozói adó terhére finanszírozhassa az állandó pénzhiánnyal küzdő előadóművészeti szervezeteket. Orbán hatalomra kerülve ezt a lehetőséget kiterjesztette a látványportokra, majd addig kavart, amíg a kultúrát kizárta belőle. Bizonyára igaz, hogy egyes látványzenei és látványtánc vállalkozások visszaéltek a finanszírozási formával. Miért nem küldték rájuk a NAV-ot, miért nem vizsgáltatták ki? Tény lehet az is, hogy a rabló-pandúr közvetítéssel foglakozó cégek sápot szedtek a megszerzett taóból. A feleknek valószínűleg így is megérte, de ha ez így nem helyes, nem lehetne esetleg azt is felmérni, nemzetgazdaságilag mennyire hasznos a botlábú focisták taóból való honorálása, pláne, ha ennek a megfelelő helyen való együttszotyizás némi védelmi pénz jelleget is kölcsönöz? 
Párás lesz az ember szeme a meghatottságtól, amikor azt hallja, hogy a főpolgármester kibrusztolta: a főváros színházai kapják meg a költségvetéstől a megvont tao miatt kiesett összeget. Bizonyára olyan megrögzött cinikusnak kell lenni, mint én vagyok ahhoz, hogy éljünk a gyanúperrel: bárki nyeri is az őszi választást, jövő ilyenkor már azon fogunk sírni, hogy ezt a pénzt megkurtították, zárolták, elvitte a cica. A független társulatok és játszóhelyek pedig, amelyeknek ez a támogatási forma a fennmaradásukat biztosította, eleve föl sem merültek az alkuban. 
De a lényeg a két jó hír. Az egyik, hogy egy évre legalább a kőszínházak vezetői fellélegezhetnek. A másik meg, hogy Tarlós István talán nem teljesen nyugodt, mert lám, begyújtotta a kampányrakétákat.
Szerző
N. Kósa Judit
Frissítve: 2019.04.06. 10:15