Ahol a legprofibb oktatási szakemberek dolgoznak, ott a tankönyvválaszték is szűkülve bővül. Mint például az Oktatási Hivatalnál. Az idei tankönyvjegyzéken a tavalyinál több mint 30 százalékkal kevesebb kötetből választhatnak a tanárok, ám a hivatal elnöke, Gloviczki Zoltán szerint nem igaz, hogy a kínálat nagymértékben szűkült volna. Sőt, mint fogalmazott, továbbra is „széles a paletta”: 2754 cím közül bogarászhatnak a megbecsült pedagógusok.
És most jön a varázslat: ez a szám minden tankönyvet, munkafüzetet, szöveggyűjteményt, feladatgyűjteményt, oktatási segédanyagot, atlaszt, speciális szakkönyvet tartalmaz. Vagyis mire az alapvető közismereti tárgyakhoz (magyar, történelem, természettudományok, stb.) tartozó tankönyvekhez érünk, kiderül: jobb esetben kettő, rosszabb esetben egy kiadványból lehet „választani”.
Semmi sem az, aminek látszik. Csak a kezüket figyeljék. Még egy példa: ingyenes tankönyvek. Tele van vele a propagandamédia, mennyi diáknak biztosít ingyen tankönyvet a családbarát kormány. A valóságban azonban csak ingyenes könyvtárhasználatot kapnak: minden „ingyen tankönyvet” év végén vissza kell adni az iskolának. De mivel a kölcsönkönyvekre maximum csak ránézni szabad, szöveget kiemelni, beleírni tilos, a szülők egy része inkább megveszi gyermekének, még ha a sokszor kétes minőségű, „újfejlesztésű” tankönyvről van is szó.
A bizonyítottan jó minőségű, szakmailag elismert, nem állami kiadású kötetekből pedig egyre kevesebbet találni a tankönyvlistán – csak az idén mintegy 600 magánkiadós cím tűnt el a jegyzékről. A kormányrikkancs szerepét magára öltő Oktatási Hivatal elnöke szerint ezzel sincs gond. Miért is lenne? A pedagógusok elsöprő, szájcipzáras többsége a jelenlegi helyzettel teljesen elégedettnek mutatkozik. Jövőre talán meg is kapják a jutalmukat. (Esetleg nem.)