Haszontalan élvezők

A mór megtette kötelességét, a mór mehet - hangzik el Friedrich Schiller A genovai Fiesco összeesküvése című drámájában a mára közhelyessé vált mondás. Joggal merült fel: vajon mit írt volna a német gondolkodó, ha a "mórnak" igazából nem is lett volna feladata, így hát dolgavégezetlenül távozna, de mégis marad?

Ez történt a Magyar Nemzeti Bank négy külföldi kapcsolattartó irodájával, amelyeket 2015 óta hoztak létre a pénzügyi központnak aligha tekinthető Hamburgban, valamint Párizsban, Rómában és New Yorkban, ám most váratlanul bezárták őket. A kirendeltségekről hazatérő, helyszínenként kettő-négy munkatárs ezentúl Budapestről fogja ellátni eléggé homályosan körülírt feladatait, miként ezt eddig is tette a Buenos Airesbe szánt emberünk. (Voltak bejrúti irodanyitási szándékok is, de ezek ötletszinten megrekedtek.)

Mindmáig rejtély, hogy az elmúlt év végéig működési költségként 807 millió forint közpénzt, nettó 201 millió bért elherdáló képviseletek a New York-i Brooklynban vagy Párizsban, a Grand Boulvardon mit csináltak. A jegybank az "eredményes" működésüket lezáró közleményében úgy fogalmaz, hogy "az irodák a velük szemben támasztott célokat elérték, az MNB munkatársai aktív szereplőivé váltak az adott térségek rendezvényeinek és haszonélvezői az onnan származó új ismereteknek."

Az mindenesetre megnyugtató, hogy az egymillió forintos havi fizetésű munkatársaknak sikerült olyan rendezvényekre járni, ahol haszonélvezőivé lettek az ott hallottaknak. Sőt az eléggé gyanúsan hangzó "kapcsolati háló" részeseivé is váltak. Azt azonban nem sikerült bizonyítaniuk, hogy a haszon élvezete saját magukon kívül az MNB-nek, horribile dictu az országnak is hasznos volt-e. Más - pénzügyi nagyhatalomnak minősülő - országok ezt a feladatot elintézik a saját nagykövetségükön, a kijelölt diplomata fél munkaidejében gyűjti a tapasztalatokat.

Olcsóbban, hasznosabban.