A jelen Trianonja

A Duna három forrásból, a Fekete erdőnek nevezett bajor vidéken ered. Igen szép vadregényes hely. Aki járt ott, látta a három forrást, az Regensburgnál, Passaunál, Bécsben és a budapesti Duna-szakaszon is fölismerni véli a Fekete erdei fodrokat.

A politikai rendszerek eredete is látszik a mindennapokon. A valódi is, meg a szándékolt is. A harminc év előtti rendszerváltás Pozsgay Imre '56-ot népfölkelésnek nyilvánító mondataival indult el. Kézenfekvő volt, hogy az új világ az '56 októberi tíz nap folytatása legyen. Én kisgyerekként már léteztem akkor, emlékezetes dolgokon mentem át, pontosabban emlékezetes dolgokat láthattam, hallhattam. Elsősorban halottakat, amit előtte sosem. Meg egy lincselést, az Aradi utca és a Körút sarkán történtet. Csak a kezdetét, mert húszéves unokatestvérem (azóta montreali lakos) elrángatott onnan. Családom tagjai is erősen megosztottak voltak az eseményeket illetően, de még verbális konfrontációra sem került sor közöttük. Talán érthető, miért nem bíztam '56-ban mint az új világ alapvetésében.

Sajnos igazam lett. A konzervatívoknak csak a feudális Magyarország restaurációjára volt igénye. A baloldal Angyal Istvánékat és Nagy Imrét állította a középpontba, és a szélsőjobb is bőven talált gyökereket az '56-osok táborában. Semmiféle egyetértés nem alakulhatott ki az új pártok között. Füstbe ment a rendszer-alapozási kísérlet. Az új világ történelmileg lógott a levegőben. Aztán jött a NER.

A konzervatív térfélcsere véglegesítése után, 2010-től új történelmi bázis kiépítése kezdődött. Jól nyomon követhető az alapvetés iránya a Kossuth tér átalakításának folyamatában. Már a cél, az 1944. március 19-i állapot visszahozatala beszédes. Valójában 1944. március 19. és 1945. április 4. között semmi sem változott a téren, azonban a nacionalista szélsőjobb kurzus számára nyíltan nem volt vállalható sem a nácik beengedése, sem pedig a nyilas uralom. De amit vállalnak, a Horthy rezsim, az is elég bűzös. Az áldatlan emlékű kormányzó úrnál kevesen ártottak többet a hazának.

Megítélése a rendszerváltás utáni jobb oldali kormányok idején ciklusról ciklusra javul. Sajnos a főméltóságú úrnak szobrot állítani még (amíg az unió tagjai vagyunk) nem szabad. Mert őt, függetlenül attól, hogy (Sztálin protekciója miatt) nem állították bíróság elé, az antifasiszta Európa háborús bűnösként tartja számon. Az is volt, de a számonkérés elmaradását a magyar szélsőjobb úgy tekinti, mint a bűntelenség bizonyítékát, és Horthy megvédését az ármánykodó antifasiszta demokráciáktól nemzeti célul tűzték ki.

És az is nemzeti cél, hogy ne készülhessen tudományosan megalapozott objektív kép a huszadik század két világháborújában játszott gyalázatos magyar szerepről, és főleg a világ Magyarországra mért ítéletéről, Trianonról. És most az a nemzeti cél, hogy a jövő évi centenáriumon a tényeket munkáiban mellőző kurzustörténész vezényletével letagadják a csillagokat is a magyar égről. Az évszázados nemzeti önhülyítés folytatódik, és minden bizonnyal jövő júniusra eléri a punctum maximumot. Azzal a NER per definitionem is helyreállítja a jogfolytonosságát a magyar feudalizmussal. Ha a Horthy-szobor nem készül is el, Nagy Imre, vagyis '56 helyére a vörösterror áldozatainak emlékére állított mestermű már pántlika lesz Orbán kalapján. A XXI. század leggusztustalanabb évére készülhetünk.

Természetesen ez sem végzetszerű, azonban nincs Magyarországon olyan politikai erő, amelyik fel tudná és fel merné vállalni a Károlyi-féle köztársasági hagyományt, megmutatná, hogy miként vezették a tiszapisták a monarchiát a történelmi süllyesztőbe, Magyarországot Trianonhoz. Valamint lerántanák a jótékony homály leplét Horthyról, a magyar nemzetnek legtöbbet ártó és semmit el nem rendező rémalakjáról. Még nagyobb baj az, hogy az értelmiség és a tudományos világ sajnálkozva figyeli a bénult baloldali politikát, nem akar, vagy nem tud segíteni. Talán az Akadémia bedarálása is a centenáriumi ünnepségekre felmutatott áldozati bárány?