A Bostoni Egyetem kutatócsoportja hatvanas, hetvenes éveikben járó emberek memóriáját a húszévesekéhez hasonló működésre bírta. A hatás a stimuláció leállása után még legalább 50 percig tartott. A munkamemóriát az emlékezet "vázlatfüzetének" is nevezik, itt tároljuk időlegesen az információt, például amikor hallás után írunk le egy telefonszámot, de a problémamegoldáshoz, a matematikai számításokhoz és a döntéshozáshoz is szükség van rá.
A munkamemória különbözik a hosszú távú emlékezettől, amely abban segít, hogy az ember felidézze az első iskolai napját vagy az esküvőjét. A munkamemória az öregedéssel romlik.
A Nature Neuroscience című szaklap friss számában közölt tanulmány szerzői 42 olyan résztvevővel dolgoztak, akik a 20-as éveikben, valamint 42 olyannak, akik a 60-as, 70-es éveikben jártak.
A kutatás során meg kellett találniuk a különbséget két kép között, amelyeket egymás után nézhettek meg. A fiatalok gyorsabbak és pontosabbak voltak mindenféle agyi stimuláció nélkül. Az idősebbeknek a stimuláció javította a teljesítményét.
A kutatók az agy halántéki és a prefrontális régióira koncentráltak, amelyek szerepet játszanak a munkamemóriában.
Az agyi elektromos hullámokat EEG (elektroenkefalográfia) segítségével jegyezték fel. Elektromos stimulációt használtak, hogy erősítsék és újra összhangba hozzák a hullámokat. A szakértők most nagyobb létszámú résztvevővel is el akarják végezni a kutatást, hogy lássák, megismételhetők-e az eredmények. Arra is kíváncsiak, hogy az eljárás segítheti-e az embereket a mindennapi életben.
A módszer akkor lenne igazán hasznos, ha a hatás tovább tartana 50 percnél vagy a technológiát hordozhatóvá alakítanák.
