A tankönyvbeszerzés céljára kapott támogatás kizárólag a hivatalos tankönyvjegyzéken szereplő eszközök beszerzésére fordítható, a jogosulatlan felhasználást a Klebelsberg Központ ellenőrizni fogja, ezért kifejezetten kérjük, hogy az egyes, engedélyekkel már nem rendelkező kiadóktól ne vásároljanak – olvasható abban a lapunk birtokába került levélben, amit Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős helyettes államtitkár küldött szét a tankerületek igazgatóinak. Hangsúlyozta: a diákoktól és családjuktól az iskola nem szedhet be pénzt tankönyvek vásárlására, és nem kérheti meg őket arra, hogy saját maguk vegyenek tankönyveket.
A levelet néhány nappal azután kapták meg a tankerületek, hogy a Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesülete (TANOSZ) „alternatív tankönyvjegyzéket” tett közzé és küldött meg valamennyi iskolának, amelyről a tanárok a szülőkkel együttműködve továbbra is megrendelhetik azokat a jól bevált, népszerű köteteket, amiket a korábbi évtizedekben használtak – és amik most lekerültek a hivatalos tankönyvjegyzékről, mégpedig azért, mert nem állami, hanem magánkiadók fejlesztették őket. A kormány ugyanis úgy akarja helyzetbe hozni az állami fejlesztésű, sokszor kétes minőségű „újgenerációs” tankönyveket, hogy rendeletben tiltotta meg a magánkiadóknak köteteik engedélyének meghosszabbítását. Az idei tankönyvjegyzékről emiatt 625 magánkiadós cím tűnt el.
Az állami tankönyvmonopólium ellen civil és szakmai szervezetek is tiltakoztak, köztük a Szülői Hang Közösség, amely kampányt is indított annak érdekében, hogy a szülők a pedagógusokkal összefogva közvetlenül a magánkiadóktól rendeljék meg azokat a tanulási, pedagógiai folytonossághoz szükséges, szakmailag elismert köteteket, amiket eddig használtak, de most a hivatalos jegyzékről eltűntek.
– A szülőktől valóban nem lehet pénzt kérni, de ez csak a hivatalos jegyzéken szereplő tankönyvek esetében érvényes, amiket az államnak elvben ingyenesen kell biztosítania – nyilatkozta lapunknak Miklós György, a Szülői Hang egyik alapítója. Mint mondta, azt nem lehet vitatni, hogy az iskolák tankönyvtámogatásából csak a hivatalos jegyzéken szereplő köteteket rendelhessenek (nem is volt cél, hogy ettől eltérjenek), de a szöveg megfogalmazása félreértésekre adhat okot és elbizonytalaníthatja a szülő-tanár összefogást. Állítása szerint szervezetükhöz már érkeztek olyan visszajelzések pedagógusoktól, hogy „biztos, ami biztos” alapon inkább elállnak a szülői együttműködéstől. Mint fogalmazott, a tankerületeknek kiküldött levél egyfajta „pszichológiai hadviselés” a nem állami tankönyvek, és az azokat preferáló pedagógusok ellen.
A TANOSZ alelnöke, Romankovics András szerint a levél egyértelműen burkolt fenyegetést jelent. Hangsúlyozta: nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely előírná, hogy csak a hivatalos tankönyvjegyzéken szereplő kiadványokat lehetne alkalmazni fejlesztésre a tanítási órán.
– A szülők természetesen nem kötelezhetők arra, hogy a térítésmentesen kapott tankönyveken kívül más nyomtatott tankönyvekért vagy kiegészítőkért fizessenek. Ám az nem szankcionálható, ha a pedagógusok és a szülők között a bizalom légkörében egyetértés jön létre arról, hogy például az eddig bevált tankönyvcsaládokkal szeretnék folytatni a tanulást, akár térítés ellenében – fogalmazott a TANOSZ alelnöke. Hozzátette: az elmúlt években már számos iskolában megállapodás született arról, hogy például a tankönyvkeretbe be nem férő angol vagy német kiadványok használatához a szülők anyagilag hozzájárulnak.
Ráadásul az új Nemzeti alaptanterv bevezetésének elhalasztása miatt a 2019/2020-as tanévben még ugyanazok a kerettantervek lesznek érvényben, mint idén, így azok a tankönyvek, amelyek lekerültek a tankönyvjegyzékről, nem vesztették el a kerettanterveknek való megfelelőségüket. A TANOSZ közleményben is kiállt a szabad tankönyvválasztásért, s jelezte: „kedvezőtlen folyamatokat indíthat el, ha az eredményes tanulás érdekeit szabadon és felelősen képviselő iskolákat, pedagógusokat méltánytalan támadás, megfélemlítés érné.”
