Nyomokban etikus orvosok

Sajátos, retro változatban jelent meg az orvosi etika, egyenesen a 70-es évekből abban az interjúban, amelyet dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke adott a Magyar Hangnak. Majdhogynem a "szocialista erkölcsre" hivatkozott, miközben az - 1950-es évektől jegyzett - hálapénzről és a kamara küldetéséről nyilatkozott. A témát már 1972-es egészségügyi törvény is felhozta, és ezt az örökséget kapta meg a Magyar Orvosi Kamara. Csak épp nem vette észre, hogy közben eljárt az idő.

A 90. §. kimondta, hogy az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének orvosetikai bizottságai őrködnek az orvosi hivatás tisztasága felett. Senki sem tudta, hogy miként keveredett bele az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete abba a helyzetbe, hogy alkalmazza a szocialista erkölcs szabályait az orvosokra nézve. A törvény szerint a „paraszolvencia sérti az ingyenesség elvét és a szocialista etikát”. Persze hogy pontosan mi a szocialista etika, és mit kell érteni ingyenesség alatt, nem tudta senki.

Ehhez a rendszerhez hasonlít zavarosságában a kamarai elnök nyilatkozata: „Ha a beteg a kezelés után meggyógyul, és háláját ki óhajtja fejezni, az nem bűncselekmény, hanem hálapénz.”

A közfinanszírozott ellátásban az orvosnak a biztosítóval van szerződése , a munkáltatóján keresztül. Mi több, a jatt elfogadásának tiltását a jelenleg hatályos kamarai etikai kódex is tartalmazza, de a jelek szerint ezt az elnök nem olvasta. Szerinte: „A tiltást addig nem rögzíthetjük a kamarai kódexben, amíg a bérek nincsenek rendezve.” És vajon mi alapján szemezgetnek a kuncsaftok között? Micsoda etikai kódex az, ami alapból diszkriminál?

Az elnöki emlékezet máshol sem pontos: „ha egy orvosról kiderül, hogy korrupt, arra a legszigorúbb etikai szigorral sújt le a kamara.” Hogy melyik, azt nem tudom, mert a MOK etikai bizottsága pont nem. Emlékezzünk csak a veszprémi, jattot kizsaroló onkológus doktor ügyében folytatott nyámmogó eljárásra.

A kamara a munkatársakkal kapcsolatos „etikus” magatartásra is mutatott már példát, az ajkai orvos által megvert és bántalmazott ápolónő ügye esetében, amelyet az ősszel várólistára tettek. Négy hónapba került, hogy megrovással lezárják. Ezt a büntetést kapta az orvos azért, mert emberi méltóságában megalázta, ütlegelte, székestül felrúgta az egészségügyi szakdolgozót a véradók szeme láttára. Ennyit ér az ápolói munka a MOK szemében?

A hatalmat Éger nem engedi megkérdőjelezni. Regnálása alatt megtanulta: az egypártrendszer nem tűr meg semmilyen nyílt pluralizmust, és ebben a MOK vezetése élen jár. Állítja: „A hierarchiára alapvetően szakmai alapon van szükség”. Azért, hogy a főorvosnak hatalma legyen a „kiárusítható ágyak” felett? Hogy ne csak a szüléseknek legyen tarifájuk? Tudjuk jól, már az idős szülőt is lehet jattért „lepasszolni.” A családorvosok elöregedése sem mai ügy. Kinek lett volna érdeke a területet fiatalítani? Az orvosi protokollok leírásával sem kellene a Jóistenre várni, hogy a kiterjesztett hatáskörű ápolóknak helyet lehessen benne szorítani. A munka elsunnyogása kinek kedvez?

Minden orvos fut a pénze után, a magánba. A kormány hozzányúlt a várólistákhoz, csak hogy kitakarítsa a hálapénz okozta betegmozgást a kockásfüzetből. A várólistás beteg meg vándorol. Ha jattal nem boldogul a kockás füzet egyik oszlopában, hát megy a magánegészségügybe, tovább srófolni ott az árakat.

Most már a magánban is megtanítják, mit nem kell elmondani a betegnek. Hány magánintézmény meri a teljes műtéti betegtájékoztatót az oldalára kirakni? Milyen az etikus magánellátás? Ki mondta meg, hol van a felelősség határa az ellátásban? Nincs szabályozva a magán és a közfinanszírozott rendszer szétválasztása. Ezeknek nincs szervezeti Etikai Kódexük, sőt a Kamarának sincs saját belső szervezetére vonatkozó Etikai Kódexe, hogy az összeférhetetlenséget az etikai bizottsági tagok között szabályozzák. De minden közösség olyan szakmai érdekképviseletet kap, amilyenre igénye van. Ha sóhivatalt akar, akkor az van!

Nem lehetne, legalább nyomokban erkölcsi kérdésekkel foglalkozni? Válaszolni például dr. Imre József orvos-etikus kérdésére: „Szabad-e több hálóval halászni, míg mások csak eggyel teszik?” Mi a tisztességes jólét, és mi a harácsolás? Vagy a szűkös és lealázó megélhetés? Társadalmi alkut kötni csak ezután lehet.

A hálapénz megszüntetésének módja: a hierarchiát kell megszüntetni! Ki kell venni az egymásba fonódó pozícióban lévők kezéből a döntés és az elosztás feletti hatalmat. Az elnököt nem érdekli, hogy "a betegek értékítéletében legalább annyira fontos és meghatározó az egészségügyi ellátás embersége, mint a szakmai hozzáértés.” (Blasszauer Béla) Udvartartása azt sem tudja, hogy a „1001 orvos hálapénz nélkül” csoport, a rezidensek harca, az Újratervezés nevű szerveződés csak egy folyamat kezdete. Legalább valakik nyomják a vészcsengőt!