Mihaszna

Kezdő mérnök koromban, első munkahelyemen, a főnököm kutatási feladattal bízott meg. A téma eladdig ismeretlen terület volt, hazai előzményei nem voltak, irodalmazni kellett. Neki is láttam a vállalat jól felszerelt könyvtárában. Néhány nap - talán egy hét – múlva, a főnököm elszámoltatott. Majd mosolyogva megjegyezte: „Tudod, mit mondanak rólad a lakatosműhelyben? Ez a fiatal mérnök úr semmit nem dolgozik, csak olvas.” Nos, ez volt az első találkozásom – huszonévesen – a tudatlansággal. Ami akkor meglepett. Ma már nem.

Karl Jaspers Filozófiája szerint a szellem szabadságát nem szabad összekeverni a praxissal. Azaz – és ezek már az én szavaim – a szellem szabad szárnyalását nem szabad leszorítani a gyakorlat egyirányú vágányaira. Márpedig ma ez történik.

Itt jön elő ugyanis az, hogy mi is a munka fogalma manapság a NER szellemi rendszerében. Ugyanaz, mint annak idején a derék lakatosoké, akik csak azt voltak képesek munkának felfogni és elismerni, ami kétkezi. Akárcsak manapság is a habókos beszédű akadémikus miniszter. De ugyanez jelzi a gyakorlati, azonnali haszonelvűséget és a szellemi rövidlátás állapotát is, ami ezt a Magyar Tudományos Akadémiára vonatkozó, szégyenletes kormányzati koncepciót jellemzi és minősíti.

Mi haszna, mi értelme van akkor az egésznek? - fogalmazhatna az akadémikus miniszter, aki azért húzott az Akadémiától apanázst, amiért nem dolgozott meg. Hiszen ha nincs haszon, nincsen értelem sem – mondja. Vagy csak mondhatná, ami egyenesen következhetik abból, ahogyan az ő értelme működik.

Ez a sok tudósnak álcázott semmittevő mind mihaszna. Nem dolgoznak semmit, csak olvasnak meg írnak. Az meg nem munka, ’attó’ nem lesz ócsóbb a kenyér’ – mondhatná az akadémikus miniszter. Aki teljes szellemiségét alázatosan alárendelte a NER otromba, gyökértelen ostobaságának.

És most jöjjön az ilyenkor szokásos, de azért valóságos, kis magyar demagógia. Ma Magyarországon két Akadémia közismert: a Tudományos és a Puskás. A Tudományost a NER eltiporja, mert fél tőle, mert nem érti. A másikat, a Puskást, TAO pénzekkel tömeti ki, mert szereti, mert érti.

Mi pedig – akik még gondolkodunk – ezt az egész vircsaftot nem szeretjük és nem is értjük. Vagy talán mégis? Közben viszont Finnországra figyelünk.