Netanjahu erősebb, mint valaha

Csak megszorongatni tudták az izraeli miniszterelnököt, legyőzni nem. Előretörtek a vallásos pártok és a szélsőjobb, történelmi mélyponton a baloldal.

Sok hűhó semmiért – a keddi előrehozott izraeli választások után nagyon úgy néz ki, hogy minden ugyanott folytatódik, ahol abbamaradt, ötödszörre is Benjamin Netanjahu lesz Izrael miniszterelnöke. Igaz, a koalíciós tárgyalások még csak most következnek, az izraeli politikában pedig minden, és annak az ellenkezője is elképzelhető, ám ahhoz valóságos csoda kellene, hogy az ellenzék fordítani tudjon. A jobboldali blokk előnye ugyanis 10 mandátumos egy balközép szövetséggel szemben.

A kormányfő pártja, a jobboldali Likud még erősíteni is tudott, öt mandátummal többet szereztek a 2015-ös voksoláshoz képest. Az előrejelzésekre rácáfolva ezek szerint a szavazókat nem tántorította el, hogy három vádemelés is készül korrupciós ügyek miatt a miniszterelnök ellen, és se szeri se száma a botrányoknak ő és családja körül. Mint azt korábban lapunknak Csepregi Zsolt, az Antall József Tudásközpont kutatója elmondta, Netanajhu újraválasztása ugyanakkor aligha befolyásolja a függetlenségéről híres igazságszolgáltatást, a politikus nem kerülheti el a felelősségre vonást. Halvány reményt ez ugyan még jelenthet az ellenzék számára, de legfeljebb hosszú távon, hiszen addig még sokat kell várni, amíg ezek az ügyek esetleg ítéletig is eljutnak. Ha – jócskán előreszaladva - ez mégis megtörténne, akkor Benjamin Netanajahu duplán történelmet ír: Dávid Ben Gurion rekordját megdöntve nem csak az ország leghosszabb ideig szolgáló miniszterelnöke lesz, de az első olyan kormányfő is, akit hivatali ideje alatt ítélnek el.

A szavazás nagy nyertesei az ultra-ortodox vallásos pártok, a szefárd eredetű Sasz és az askenázi Egységes Tóra, melyek fejenként 8 mandátumot zsebeltek be, így növelni tudták képviseletüket a knesszetben. Jó szereplésük elsősorban annak köszönhető, hogy harcias kampányukkal kiválóan mozgósítottak, több ultra-ortodox fellegvárban is száz százalék közeli részvételi arányt mértek. A két alakulat garantáltan támogatja majd a Likudot, bár így megerősödve ennek nyilván megkérik majd az árát.

Ami még a jobboldali blokkot illeti, örülhet az eredményének a szélsőjobboldali Izrael az Otthonunk, hiszen egyes közvélemény-kutatások még azt jósolták, a bejutási küszöböt sem ugorják át. Igaz, a párt vezetője, Avigdor Liberman számára „visszanyalt a fagyi”, hiszen tavaly védelmi miniszterként éppen ő robbantotta szét a kormánykoalíciót. Most sietett ismét támogatásáról biztosítani Netanjahut, akinek szüksége is van szövetségére, de aligha fogja feledni az „árulást”. Megboríthatja a törvényhozás viszonyait, hogy a papírformának megfelelően bejutott a három kisebb szélsőjobboldali pártot tömörítő Egyesült Jobboldal is. Az alakulat a telepeseket támogatja, olykor az arabellenes, rasszista retorikától sem riad vissza. A kampányhajrában Netanjahu arra tett ígéretet, hogy kiterjeszti Izrael szuverenitását Ciszjordániára és nem fog különbséget tenni az elszigetelt és tömbben lévő telepek között, az Egyesült Jobboldallal a parlamentben a kérdést biztosan lesz, aki napirenden tartja. Jelentősen gyengülve, de átugrotta a 3,25 százalékos bejutási küszöböt a jobbközép Kulánu (Mindannyiunk) is, számukra az a tét, hogy vajon beveszik-e őket is az új koalícióba, hiszen szűken ugyan, de nélkülük is meglehet a többség.

A diplomaták és katonák szavazatainak megszámlálása még lapzártánkkor is tartott, végső eredményre csak csütörtök este lehet számítani, így él még a remény az Új Jobboldal nevű formáció számára is, hogy végül bejuthatnak a knesszetbe. Kiesésük óriási vereség lenne a korábbi oktatási miniszter Naftali Bennet és igazságügyi miniszter Ajelet Saked számára, akik a Zsidó Otthonból kiugorva adták meg a kegyelemdöfést a kormánykoalíciónak.

Ami az ellenzéki oldalt illeti, örömre legfeljebb a választásra életre hívott centrista szövetségnek, a Kék-Fehérnek lehet oka. Ha letaszítani nem is tudták Netanjahut a trónról, de megszorongatni igen, és ez régóta nem sikerült senkinek. A nehéz feladat most jön: kérdés, hogy a politikai életben üstökösként feltűnő Beni Ganz egykori vezérkari főnök mire megy ellenzékben, tud-e tovább építkezni? Jó tábornokhoz méltón tegnapi beszédében már azt ígérte, folytatja a küzdelmet.

A szebb napokat megélt Munkapárt történetének leggyengébb eredményét érte el. Ez egyrészt a baloldal általános gyengülésének, másrészt a gyakran baloldalra szavazó izraeli arabság alacsony részvételi arányának, és nem utolsósorban a Kék-Fehér elszívó erejének köszönhető. A párt a következő években a túlélésért küzd majd. A szélsőbaloldali Merec teljesítette a kötelezőt és bejutott a knesszetbe, ennél többen ők aligha reménykedhettek. A közös arab lista felbomlásával borítékolható volt, hogy az arab pártok képviselete is gyengülni fog, mindenesetre érdemes lesz nekik is levonni a tanulságot az arabság rekord alacsony részvételéről.

Az Új Jobboldal valószínűsíthető kiesése mellett mindenképpen meglepetés még, hogy a kampányfinisben nagyot futó, a kannabisz legalizálásának ötletével ismerté vált Zehut csak 2,53 százaléknyi szavazatot gyűjtött, így nem ugrotta meg a bejutási küszöböt.