"Kitörhetnek" és elönthetik a településeket a Tibeti-fennsík gleccsertavai

Publikálás dátuma
2019.04.11. 09:09
Illusztráció
Fotó: Chogo / AFP
A környező települések elárasztásával fenyegetnek a Tibeti-fennsík gleccsertavai - figyelmeztetnek a kutatók a témában született eddigi legátfogóbb tanulmányban.
Egy svájci és kínai szakemberekből álló kutatócsoport a régió 1300 gleccsertavánál - a jégárak völgyében kialakuló, kőzetes üledékkel körülhatárolt tavaknál - végzett vizsgálatokat és megállapította, hogy azok 16 százaléka (210) jelentene komoly fenyegetést a környező településekre, ha kiöntene a medréből.
A szakemberek szerint számos tényező kiválthatja egy gleccsertó "kitörését". A tibeti régióban az egyik leggyakoribb kiváltó ok a gleccser meredek lejtőjéről a tóba zuhanó jéglavina lehet, amely hatalmas hullámokat generálhat. "Az instabil tavak jelentős része ugyanakkor túl messze van az ember lakta területektől" - mondta el Simon Allen, a Zürichi Egyetem munkatársa az Európai Földtudományi Egyesület (EGU) bécsi közgyűlésén.
"A csaknem kétezer tóból mindössze 210 jelent potenciális fenyegetést az emberi településekre. Ez ugyanakkor fontos információ a helyi törvényalkotók számára azzal kapcsolatban, hogy mely tavakra összepontosítsák a figyelmüket"

- tette hozzá a kutató, aki a pekingi Tibeti-fennsík Kutatóintézet munkatársaival végzett vizsgálatokat a fennsíkon.

 A kutatók által a legveszélyesebbnek ítélt harminc tavat rangsoroló lista élén a Cirenmaco áll, amelyhez három jelentős természeti katasztrófa is kötődik az elmúlt száz évből. 1981-ben 200 ember halt meg a tó áradásakor.
"Az ilyen típusú tanulmányokat 5-10 évente meg kellene ismételni, mert ezek a tavak folyamatosan nőnek, miközben újak is keletkeznek"

- jegyezte meg Allen.

Hozzátette: ezt a tanulmányt a Tibeti-fennsíkot körülölelő ázsiai hegyvonulatok térségében is meg kellene ismételni, ugyanis ezeken a területeken rengeteg pénzt áldoznak a gleccsertavak kiáradását érintő projektekre, amelyeket épp ilyen jellegű tanulmányokkal kellene kezdeni, hogy a pénzek ne vesszenek oda a rosszul megválasztott területek vagy tavak miatt.
Szerző
Frissítve: 2019.04.11. 09:12

Szüntelenül vadászó torkosborz költözött Pécsre

Publikálás dátuma
2019.04.11. 08:55

Fotó: Sóki Tamás / MTVA - Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelõ Alap
A csehországi Brnóból érkezett, Vadim nevet viselő hím rozsomákkal (Gulo gulo) gazdagodott a pécsi állatkert; a vadaspark veszélyes ragadozója hosszas biztonsági előkészületek után foglalhatta el a kifutóját - közölte az intézmény.
A menyétfélék családjába tartozó ragadozóból mindössze százhúsz példány fordul elő Európában. Magyar népies elnevezése a torkosborz, ami arra utal, hogy ez az állat sokkal több prédát zsákmányol, mint amennyit megeszik. Hatalmas mancsokkal és karmokkal rendelkezik, óriási területeket jár be és szüntelenül vadászik.
A rozsomákok nem vetik meg a döghúst sem, de általában friss zsákmányért kutatnak és képesek akár egy legyengült rénszarvast is elejteni. A faj egyedei nagyon jól másznak, sok esetben prédáikat a fák tetejéről leugorva ejtik el óriási karmaikkal. 
A pécsi állatkertben Vadim takarmánya változatos csontos marhahúsból, lóhúsból és halból áll. Vadim számára - a biztonsági előírásokat betartva - a lámakifutót alakították át és szerelték fel olyan erős rácsozattal és biztonsági rendszerrel, amely a medve vagy a hiénák kifutójáéval vetekszik - hangsúlyozta az állatkert. A karbantartók és gondozók kiemelt figyelmet fordítottak arra is, hogy megfelelő rejtekhelyeket, mászási lehetőségeket biztosítsanak az állat számára. A tervek szerint a hím rozsomák még az idén társat kaphat - derül ki a közleményből.
Szerző
Frissítve: 2019.04.11. 09:11

Egyszerre lett anyuka és nagymama Dorka, az Állatkert ázsiai vadkutyája

Publikálás dátuma
2019.04.10. 17:30

Fotó: Bagosi Zoltan / Facebook/Fővárosi Állat- és Növénykert
Három anyától összesen tizenegy kölyök született a Fővárosi Állat- és Növénykertben lakó ázsiai vadkutyáknál. A vörös farkas néven is ismert veszélyeztetett állatok, Kipling A dzsungel könyve című művében dólként szerepelnek.
A három legidősebb jövevény még február 18-án látta meg a napvilágot. Anyjuk, Dorka a napokban töltötte be nyolcadik életévét, és már korábban is számos utódnak adott életet. Közül két nőstény már elérte az ivarérett kort, ők a március 8-án, illetve 14-én született másik négy-négy kölyök anyukái. Ez egyben azt is jelenti, hogy 
Dorka szinte egyszerre lett anyuka három kölyökkel, és nagymama is nyolc unokával.

Mind a tizenegy kölyöknek az a Janó nevű hím az apja, aki tavaly érkezett vérfrissítésként a Novoszibirszki Állatkertből - írta a Fővárosi Állat- és Növénykert közleményében.
Az újszülött vadkutyákból általában még nem sokat láthat a közönség, hiszen az anyjuk az első hetekre kívülről nem nagyon látható búvóhelyre, ez esetben leginkább a kifutóban található fatörzsek alá szokta őket elrejteni. Mostanra viszont a kicsik már igen gyakran előmerészkednek rejtekhelyükről, és önfeledt hancúrozással, „rosszalkodással” szórakoztatják a látogatókat. A felnőttek a kicsiket a „grabancuknál”, azaz laza nyakbőrüknél fogva szokták ide-oda szállítani, illetve így szokták az apróságokat visszahúzni, ha túlságosan bátran próbálják meg felfedezni környezetüket.
Az ázsiai vadkutyákat (Cuon alpinus) vörös farkas, vörös kutya, illetve dhole, vagy dól néven is szokták emlegetni. A faj ismertségéhez nagyban hozzájárult Rudyard Kipling híres novellagyűjteménye, A dzsungel könyve, amelynek egyik fejezetében a vadkutyák betolakodnak a farkasok vadászterületére, akik viszont Maugli segítségével visszaszorítják őket. A dhole név az India déli felében beszélt kannada nyelv szókészletéből eredhet, ennek a névnek a magyaros helyesírású alakja a dól. A könnyebbség kedvéért gyakran az állatkerti szakemberek is így nevezik őket, jóllehet a Budapesten látható állatok a faj számos alfaja közül a Kínában őshonos Cuon alpinus lepturus alfajhoz tartoznak, így az ázsiai vadkutya megnevezés a leghelyesebb.
A faj megritkulásához a természetes élőhelyek zsugorodása mellett a vadászat is hozzájárult. Régebben főleg bundája miatt, illetve sportvadászat keretében vadásztak rá, sőt, egyes területeken dúvadként tartották számon, és ezért irtották. Napjainkban a legtöbb helyen már természetvédelmi oltalom alatt állnak az ázsiai vadkutyák.
A Fővárosi Állat- és Növénykertben 2008 óta foglalkoznak ezzel az állatfajjal. A bemutatás mellett kezdettől fogva cél volt a szaporításuk is, a veszélyeztetett faj természetvédelmi célú szaporítását az európai állatkerti tenyészprogram – úgynevezett EEP – hangolja össze. Az első budapesti kölykök 2009-ben születtek, azóta ötvennél is több utód jött a világra a magyar főváros állatkertjében. Az itt született kölykök a világ számos állatkertjébe eljutottak. A jelenlegi budapesti vadkutya falka – a most cseperedő kölykökkel együtt – összesen 17 egyedből áll. 
Szerző
Frissítve: 2019.04.10. 17:53