„Ne csak a pénzről, a betegekről is essék szó”

Publikálás dátuma
2019.04.12. 07:30

Fotó: Lakos Gábor
Árnyaltabban kellene vizsgálnia a kórházakat az Állami Számvevőszéknek – jegyezte meg a testület legutóbbi jelentése kapcsán Ficzere Andrea, a Magyar Kórházszövetség új elnöke.
A kórházszövetség eddig jobbára hallgatott, amikor az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vagy a tárca bírálta az intézményeket és azok vezetését. Nem volt ez másként a legutóbbi ÁSZ-jelentés esetén sem, amelyben több kórház gazdálkodását kifogásolták. Lesz változás?
Szeretnénk ritmust váltani, az eseményeknek nemcsak szemlélői, hanem proaktív, konstruktív szereplőivé válni. És jó lenne például elérni a számvevőknél, vizsgálják kicsit árnyaltabban a kórházakat, hogy egyértelműen kiderüljön, mi az, ami rendszerhiba és mi az, ami a menedzsment felelőssége. A mostani jelentés, ami évekkel korábbi vizsgálatok eredményeit összegzi, jól jelzi, hogy mindkettő fellelhető a rendszerben. A vezetők felelősségét viszont akkor lehet majd vizsgálni, ha a rendszerszintű problémákat elkülönítettük. Mindemellett arra is szükség lenne, hogy a kórházak feladatait, működtetését illetően betartható és számon kérhető jogszabályok szülessenek. Abban is egészen biztos vagyok, hogy a gazdálkodáson és finanszírozáson sem lehet javítani addig, amíg nem tudjuk pontosan, mi, mennyibe kerül. Azaz hány munkaóra, vagy mekkora gyógyítási költségre van szükség egy-egy feladat teljesítéséhez.

Az ÁSZ-vizsgálatnak lehet bármiféle haszna, vagy azt csak politikai boszorkányüldözésnek, megfélemlítésnek élik meg?  Van olyan része a bírálatuknak, ami olyannyira segítséget jelentett, hogy már változtak is bizonyos folyamatok. És akadnak olyan elemei is a jelentésnek, amelyek rendszerhibákat kérnek számon az intézményen. Van, hogy akármennyire is igyekszik a kórház, bizonyos dolgokat nem tud nem megtenni. Mondana konkrétumokat?
Egészen biztosan javult a fegyelem a számlák, az írott belső szabályzatok kezelésében. De az előirányzat szűkösségéből, az intézmény pénzügyi korlátaiból adódó problémák menedzselésére nincs túl nagy mozgástér. Mit lát a kórházszövetség abból a finanszírozásfejlesztésből, amit a tárca olyannyira ígérgetett eddig? Még semmit. De azzal, hogy a szövetség éléről most leköszönt Svébis Mihály még a múlt héten aláírta Kásler Miklós miniszter úrral az együttműködési szándéknyilatkozatot, hatékonyabbá válhat az egyeztetés a kormányzattal. Ez a dokumentum számomra garancia arra, hogy még a döntés előtt lesz alkalmunk a készülő jogszabályokat formálni, véleményezni. Miről szól ez a megállapodás? Sokak szerint ezzel a kormány csak tovább korlátozza a kórházszövetség nyilvános megszólalásainak a lehetőségét. Nem, nem erről szól, hanem arról, hogy a tárca számít a Magyar Kórházszövetség tapasztalataira, és a jövőben megkérdeznek minket a kórházakat érintő változásokkal kapcsolatban. Az is benne van, hogy szólunk, ha magunk észlelünk valamilyen problémát, amely megoldásához politikai döntésekre lenne szükség. Ezt eddig is megtehették. Valóban, de most, azzal, hogy a megállapodás létrejött, lett egy dokumentált, formalizált kerete az egyeztetéseknek.
  Miken kellene a legsürgősebben változtatni? Mind nagyobb probléma a szakemberhiány. A jelenség arra kényszeríti a vezetőket, hogy a piacról béreljenek orvosokat, ápolókat, vagy akár teljes műtéti teameket. Ez így jóval többe kerül, mintha a feladatokat közalkalmazottak végeznék. Mindez nagyon megterheli a kórházak gazdálkodását, eladósítja az intézményeket. Egyebek mellett ezért is megkerülhetetlen a finanszírozás reformja, a kórházakat sújtó ellátási kvóták újragondolása, az ellátásokért járó díjakban meghatározott költségelemek kiigazítása. Nagyon fontos lenne az ellátórendszer szerkezetét a lakosság megbetegedési mutatóihoz, szükségleteihez igazítani: az aktív, az ápolási, a rehabilitációs és a hospice ágyak arányán változtatni. Amikor ma véget ér valakinek a kórházi kezelése, nincs olyan hely, ahol a lábadozása idejére a saját állapotának megfelelő gondoskodást, ápolást vagy más személyes segítséget kaphatna, ezért jobb híján ezek a betegek maradnak a kórházakban, miközben mindenki tudja, nem ez leghatékonyabb módja a felépülésüknek. Hasonló a probléma a daganatos betegek esetében is. Fontos lenne megvalósítani azt, hogy amikor már elfogytak a gyógyítás lehetőségei, akkor a kórházi ápolás kiváltható legyen a lehető legjobb életminőséget biztosító hospice ellátással.

Van annak valami üzenete, hogy egy nő került a Magyar Kórházszövetség élére?
Ezen még nem gondolkoztam el, ugyanakkor hiszem, hogy egy nő képes finom üzeneteket is közvetíteni, nagyobb empátiára érzékenyíteni, és ügyelni arra, hogy a kórházak működtetésével kapcsolatos ügyekben ne csak a pénzről, hanem a betegekről is essék szó.

Névjegy

Ficzere Andrea, Uzsoki Utcai Kórház Semmelweis Egyetem Oktató Kórházának 51 éves főigazgatója. Reumatológus-neurológus szakorvos, három éve a Magyar Kórházszövetség alelnöke. Ő a második nő, akit elnökké választott a grémium.

Szerző

Az Alkotmánybíróság lesöpörte az oltásellenesek érvelését

Publikálás dátuma
2019.04.12. 07:21
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Kimondták, hogy az oltások beadásának jogszerű indok nélküli megtagadása esetén a szülők neveléshez fűződő joga korlátozható, ideiglenesen elvehetik tőlük a gyermeket.
Nem kérdőjelezhető meg alkotmányos alapokon, hogy a védőoltások (köztük az életkorhoz kötött védőoltások) az emberi szervezet fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességének fokozását és a fertőző megbetegedések elterjedésének megelőzését szolgálják. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a kérdést, és elutasította egy oltásellenes szülő panaszát, aki – a többi között – a lelkiismereti és vallásszabadsága sérelmére hivatkozott – írja az Index. A cikk szerint az Alkotmánybíróság által elutasított alkotmányjogi panasz arra irányult, hogy a testület állapítsa meg egy gyermek családból való kiemeléséről szóló döntés alaptörvény-ellenességét, és semmisítse is meg ezeket a döntéseket. Az érdemi alkotmányossági vizsgálatot tartalmazó határozat kimondja, hogy
„a kötelező védőoltások beadásának jogszerű indok nélküli megtagadása esetén a szülők neveléshez fűződő joga korlátozható.”

Végső esetben a szülőknek a gyermeket súlyosan veszélyeztető, a hatóságokkal való együttműködést megtagadó magatartása esetén a gyermek családból való kiemelése is alkotmányosnak minősülhet. A testület teljes ülése által egyhangúlag elfogadott határozat hozzáteszi, hogy a szülők nevelési jogának elvonása csak ideiglenes lehet. Kimondták, hogy
a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogának jogosultja a gyermek, míg kötelezettje elsődlegesen a család, másodlagosan pedig az állam.

A konkrét eset teljességében nem tárható fel, miután a beadványozó kérte az Alkotmánybíróságtól a névtelenséget. Ugyanakkor a portál szerint a beadvány nemcsak az egyéni jogsérelem vélelmezett eljárásjogi eseteinek vizsgálatát kérte a legfőbb bírói fórumtól, hanem gyakorlatilag azt kívánta kimondatni az Alkotmánybírósággal, hogy az alaptörvényben foglalt jogaik, így a szülők lelkiismereti és vallásszabadsághoz, továbbá gyermekük családban való neveltetéshez főződő joga sérült akkor, amikor az illetékes hatóságok – és nyomukban a bíróság – a gyermek családból történő kiemelése mellett döntött. Mint írják, a szülők nemcsak a védőnői szolgáltatásokat utasították vissza, de mindennemű, így a kötelező és a szabadon választott oltás beadását is 2015-ben született gyermekük esetében. A hatóságok és a később ezeket vizsgáló bíróságok álláspontja szerint azzal, hogy a szülők tudatosan kivonták gyermeküket az egészségügyi és gyermekvédelmi szervek látóköréből, kontrollálhatatlanná vált a gyermek egyedi egészségi állapota, testi és értelmi fejlődése is a magyar állam számára. Ez pedig
nemcsak az egyén, hanem a közegészségügy, azaz a társadalom szempontjából is komoly veszélyeztetés.

Az oltásellenes szülők, mint beadványozók azzal érveltek, hogy a védőoltások megtagadása mindössze a szabálysértési eljárás hatálya alá tartozó szabálysértésnek minősülnek, ellenük azonban gyámügyi eljárás keretében, a gyermekvédelmi jelzőrendszer révén a gyermek közvetlen veszélyeztetése gyanújával indult eljárás, így született meg a kiemelő végzés. A gyermek családból való kiemelésével – noha az a konkrét esetben meg sem valósult, hiszen az édesanya külföldre távozott a gyerekkel, akire ugyan körözést adtak ki, de elérni azóta sem sikerült –, a gyerek lelkében, egészségi állapotában olyan visszafordíthatatlan kárt okoz a magyar állam, amely súlyos alapjogi sérelemnek minősül. Szerintük a szülők oltásellenessége eközben „csak” egy jogszabálysértés, amiből a gyerek semmit sem érzékel. Az Alkotmánybíróság viszont kimondta: a gyermek családból való kiemelése alkotmányos lehet, ám a határozat értelmében az nem büntető intézkedés, hanem a gyermek védelmét, veszélyeztetettségének megelőzését és megszüntetését, a hiányzó szülői gondoskodás pótlását szolgáló eljárás. Az érdemi alkotmányjogi vizsgálat is arra jutott, hogy a panasz nem megalapozott. Már csak azért sem, mert az alaptörvény értelmében nemcsak a családnak, hanem az államnak is biztosítani kell a gyermekek számára azt a védelmet és gondoskodást, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükhöz szükséges, akár a szülőkkel szemben is. A testület kimondta: 
„Az alkotmánybírósági eljárás során nem kérdőjelezhető meg, hogy a védőoltások (köztük az életkorhoz kötött védőoltások) az emberi szervezet fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességének fokozását és a fertőző megbetegedések elterjedésének megelőzését szolgálják. Tehát egyfelől az egyént (a gyermeket) védik a fertőzéstől, másfelől a gyermeket körülvevő kisebb közösséget, valamint az egész társadalmat a járványok megjelenésétől.“

Ezt követően az Alkotmánybíróság a gyermekvédelmi, a hitszabadság és minden egyéb kifogást végigvezetve jutott el addig, hogy a kötelező védőoltások beadásának jogszerű indok nélküli megtagadása esetén a szülők neveléshez fűződő joga igenis korlátozható, így pedig az is alkotmányos eljárás, hogy ha a gyereket kivonják az oltásellenes szülők köréből azért, hogy a korának megfelelő kötelező védőoltásokat megkapja. Nem örökre vehetik el a szülőktől a gyermeküket, amint az egészségügyi hatóságokkal együttműködő magatartásuk garantálható, a család egysége helyreállítható.
Szerző
Frissítve: 2019.04.12. 07:39

Mindenki máshogy tudja - LMP kontra Jobbik az önkormányzati választás árnyékában

Publikálás dátuma
2019.04.12. 06:45
Múlt szombaton jelentette be az ellenzéki a polgármesterjelölteket az MSZP, a DK, a Párbeszéd és a Momentum
Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Gyöngyösi Márton szerint az LMP feltételül szabta, hogy a Jobbikot is vonják be a tárgyalásokba. Az LMP-s Moldován László nem hallott erről.
Az LMP-vel megállapodást írtunk alá a fővárosban, közöttünk nincs semmiféle feszültség. Az „óbaloldali pártokat”, főleg a szocialistákat azonban furcsa hozzáállás és agresszív stílus, arrogancia jellemzi – közölte Gyöngyösi Márton, a Jobbik elnökhelyettese és EP-listájának vezetője a budapesti helyzetről. Gyöngyösi elsősorban az MSZP-nek tulajdonítja, hogy a Momentummal kiegészülő baloldal kihagyta a Jobbikot, amikor az önkormányzati választásokra készülve a kerületi ellenzéki polgármesterjelöltekről folytak a tárgyalások. Az LMP számára a baloldal „nyitva hagyott” néhány kerületet, de a Jobbikkal – legalábbis az eddigi nyilatkozatok alapján – a későbbiekben sem akar közösködni Budapesten. Az LMP-nek feltétele volt, hogy addig nem egyeztet a polgármesterjelöltekről, amíg a körbe nem vonják be a Jobbikot – említett egy új szempontot Gyöngyösi Márton. Az LMP tehát szerinte korrekt módon viselkedett. Úgy tudja, az MSZP-Párbeszéd főpolgármester-jelöltje, Karácsony Gergely is azt az álláspontot képviselte, hogy a Jobbikkal együtt kellene működni. (Karácsonyt nem sikerült megszólaltatnunk.) Arról Gyöngyösinek már nincsenek információi, miért alakult másként. A történtekből a jobbikos EP-listavezető azt a következtetést szűrte le, hogy a szocialistáknak „csak a maguk számára megszerezhető pozíciók fontosak”, és kényelmesen elvannak, ha „csurran-cseppen nekik valami a NER-en belül”. Korábban Sneider Tamás, a Jobbik pártelnöke azt mondta lapunknak, hogy Karácsony Gergely mögött az a baloldal áll, amelynek szerinte a fővárosban „gazdasági összefonódásai vannak a Fidesszel, például a parkolási pénzek ügyében”. Ezért akkor sem állnak be Karácsony mögé, ha a Jobbik által támogatott Puzsér Róberttel szemben ő nyeri meg az előválasztást. Sneider szerint inkább az elképzelhető, hogy Tarlós István leváltása érdekében a Jobbik majd nem indít saját jelöltet. Kérdés, ha a Jobbiknak ennyire rossz véleménye van a baloldalról, akkor Gyöngyösi Márton a közelmúltban – egy szenvedélyes hangvételű Facebookos bejegyzésében – miért ajánlott békejobbot a baloldalnak, és miért sérelmezi, hogy nem vonták be pártját a tárgyalásokba. Gyöngyösi szerint nincs ellentmondás: „még most sem késő, hogy a szocialisták rendezzék soraikat, és eldöntsék, a rezsimmel kollaboráló vagy valódi ellenzéki pártként akarnak-e működni”. Megkérdeztük, hogy a Jobbik hány polgármesterjelölti posztot szeretett volna magának Budapesten, de Gyöngyösi erre csak annyit mondott: „ez a kérdés most már nem releváns”. A fontos az – jelentette ki –, hogy olyan hiteles jelöltek legyenek, akiket mindegyik ellenzéki párt képes támogatni. Gyöngyösitől eltérően Moldován László, az LMP fővárosi elnöke azt állította lapunknak, pártja nem támasztott olyan feltételt, hogy csak akkor hajlandó egyeztetni a baloldallal, ha a Jobbik is ott ül az ellenzéki tárgyalóasztalnál. A politikus ezzel együtt úgy vélte: a Jobbik kimaradása egyértelműen a baloldal hibája. Csak éppen ő nem a szocialistákat, hanem a Demokratikus Koalíciót tette felelőssé. Az MSZP talán hajlott volna a megegyezésre, de a DK megmakacsolta magát – fogalmazott.  Annyiban viszont Moldován is megerősítette a Gyöngyösi által elmondottakat, hogy „semmiféle feszültség nincs” a fővárosi LMP és a fővárosi Jobbik között, kapcsolatukat nem befolyásolták a budapesti LMP kongresszusán hozott döntések. (Április elején a kongresszus többek között arról határozott, hogy nem lépnek fel közösen a Jobbikkal az ellenzéki egyeztetéseken.)  Az LMP egy esetleg következő tárgyalási körben is nyitott a tárgyalásra a baloldallal, ám változatlanul úgy gondolja, hogy a Jobbikkal is össze kell fogni a fővárosban a Fidesz leváltása érdekében – derült ki Moldován László szavaiból. Budapesten a polgármester-jelölti szinten a kutatások, az elemzések és a stratégiák alapján a megegyezésben részt vevő pártok véleménye találkozott abban, hogy a Jobbiknak nem tartunk fenn helyeket – ezt már Molnár Zsolt, az MSZP budapesti elnöke nyilatkozta a Népszavának. Molnár ellentmondásosnak minősítette az LMP kommunikációját. Az LMP-seknek legutolsó döntésük az volt a tárgyalódelegációjuk vezetőjének tájékoztatása alapján, hogy nincs olyan feltételük, amely miatt a Jobbiknak is fenn kell tartani polgármester-jelölti pozíciót – magyarázta Molnár. A szocialista politikus szerint „egyértelmű”, hogy az MSZP-Párbeszéd-DK-Momentum jelöltjei az esélyes aspiránsok. Ha a Jobbik-LMP valamelyik kerületben mégis szerintük esélyesebb jelöltet talál, akkor a főpolgármesteri előválasztással egy időben kezdeményezzenek kerületi előválasztást is – javasolta Molnár Zsolt. A szombati bejelentés előtti nap volt az utolsó tárgyalás, ahonnan az LMP-s Moldován László felállt. Azt mondta, hogy nem akarnak tárgyalni május 26-áig, a belső döntési mechanizmusuk miatt – bonyolította tovább a helyzetet Gy. Németh Erzsébet. A DK fővárosi politikusa szerint az biztos, hogy az MSZP-Párbeszéd és pártja részéről egység volt abban: a Jobbikot nem kell bevenni a polgármester-jelöltekről szóló tárgyalásba. Egyéni jelöltek azonban – folytatta a politikus – lehetnek jobbikosok, olyanok, akik megfelelnek a minimális demokratikus elvárásoknak. Mielőtt a baloldali ellenzéket vádolnák a Jobbik kihagyásával, Gy. Németh fontosnak tartotta megjegyezni: Sneider Tamáséknak van egy olyan döntésük, hogy sem az MSZP-vel, sem a DK-val nem fognak össze.
Frissítve: 2019.04.12. 10:01