egészségügy;Magyar Kórházszövetség;

„Ne csak a pénzről, a betegekről is essék szó”

Árnyaltabban kellene vizsgálnia a kórházakat az Állami Számvevőszéknek – jegyezte meg a testület legutóbbi jelentése kapcsán Ficzere Andrea, a Magyar Kórházszövetség új elnöke.

A kórházszövetség eddig jobbára hallgatott, amikor az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vagy a tárca bírálta az intézményeket és azok vezetését. Nem volt ez másként a legutóbbi ÁSZ-jelentés esetén sem, amelyben több kórház gazdálkodását kifogásolták. Lesz változás?

Szeretnénk ritmust váltani, az eseményeknek nemcsak szemlélői, hanem proaktív, konstruktív szereplőivé válni. És jó lenne például elérni a számvevőknél, vizsgálják kicsit árnyaltabban a kórházakat, hogy egyértelműen kiderüljön, mi az, ami rendszerhiba és mi az, ami a menedzsment felelőssége. A mostani jelentés, ami évekkel korábbi vizsgálatok eredményeit összegzi, jól jelzi, hogy mindkettő fellelhető a rendszerben. A vezetők felelősségét viszont akkor lehet majd vizsgálni, ha a rendszerszintű problémákat elkülönítettük. Mindemellett arra is szükség lenne, hogy a kórházak feladatait, működtetését illetően betartható és számon kérhető jogszabályok szülessenek. Abban is egészen biztos vagyok, hogy a gazdálkodáson és finanszírozáson sem lehet javítani addig, amíg nem tudjuk pontosan, mi, mennyibe kerül. Azaz hány munkaóra, vagy mekkora gyógyítási költségre van szükség egy-egy feladat teljesítéséhez.

Az ÁSZ-vizsgálatnak lehet bármiféle haszna, vagy azt csak politikai boszorkányüldözésnek, megfélemlítésnek élik meg? 

Van olyan része a bírálatuknak, ami olyannyira segítséget jelentett, hogy már változtak is bizonyos folyamatok. És akadnak olyan elemei is a jelentésnek, amelyek rendszerhibákat kérnek számon az intézményen. Van, hogy akármennyire is igyekszik a kórház, bizonyos dolgokat nem tud nem megtenni.

Mondana konkrétumokat?

Egészen biztosan javult a fegyelem a számlák, az írott belső szabályzatok kezelésében. De az előirányzat szűkösségéből, az intézmény pénzügyi korlátaiból adódó problémák menedzselésére nincs túl nagy mozgástér.

Mit lát a kórházszövetség abból a finanszírozásfejlesztésből, amit a tárca olyannyira ígérgetett eddig?

Még semmit. De azzal, hogy a szövetség éléről most leköszönt Svébis Mihály még a múlt héten aláírta Kásler Miklós miniszter úrral az együttműködési szándéknyilatkozatot, hatékonyabbá válhat az egyeztetés a kormányzattal. Ez a dokumentum számomra garancia arra, hogy még a döntés előtt lesz alkalmunk a készülő jogszabályokat formálni, véleményezni.

Miről szól ez a megállapodás? Sokak szerint ezzel a kormány csak tovább korlátozza a kórházszövetség nyilvános megszólalásainak a lehetőségét.

Nem, nem erről szól, hanem arról, hogy a tárca számít a Magyar Kórházszövetség tapasztalataira, és a jövőben megkérdeznek minket a kórházakat érintő változásokkal kapcsolatban. Az is benne van, hogy szólunk, ha magunk észlelünk valamilyen problémát, amely megoldásához politikai döntésekre lenne szükség.

Ezt eddig is megtehették.

Valóban, de most, azzal, hogy a megállapodás létrejött, lett egy dokumentált, formalizált kerete az egyeztetéseknek.

 

Miken kellene a legsürgősebben változtatni?

Mind nagyobb probléma a szakemberhiány. A jelenség arra kényszeríti a vezetőket, hogy a piacról béreljenek orvosokat, ápolókat, vagy akár teljes műtéti teameket. Ez így jóval többe kerül, mintha a feladatokat közalkalmazottak végeznék. Mindez nagyon megterheli a kórházak gazdálkodását, eladósítja az intézményeket. Egyebek mellett ezért is megkerülhetetlen a finanszírozás reformja, a kórházakat sújtó ellátási kvóták újragondolása, az ellátásokért járó díjakban meghatározott költségelemek kiigazítása. Nagyon fontos lenne az ellátórendszer szerkezetét a lakosság megbetegedési mutatóihoz, szükségleteihez igazítani: az aktív, az ápolási, a rehabilitációs és a hospice ágyak arányán változtatni. Amikor ma véget ér valakinek a kórházi kezelése, nincs olyan hely, ahol a lábadozása idejére a saját állapotának megfelelő gondoskodást, ápolást vagy más személyes segítséget kaphatna, ezért jobb híján ezek a betegek maradnak a kórházakban, miközben mindenki tudja, nem ez leghatékonyabb módja a felépülésüknek. Hasonló a probléma a daganatos betegek esetében is. Fontos lenne megvalósítani azt, hogy amikor már elfogytak a gyógyítás lehetőségei, akkor a kórházi ápolás kiváltható legyen a lehető legjobb életminőséget biztosító hospice ellátással.

Van annak valami üzenete, hogy egy nő került a Magyar Kórházszövetség élére?

Ezen még nem gondolkoztam el, ugyanakkor hiszem, hogy egy nő képes finom üzeneteket is közvetíteni, nagyobb empátiára érzékenyíteni, és ügyelni arra, hogy a kórházak működtetésével kapcsolatos ügyekben ne csak a pénzről, hanem a betegekről is essék szó.

NévjegyFiczere Andrea, Uzsoki Utcai Kórház Semmelweis Egyetem Oktató Kórházának 51 éves főigazgatója. Reumatológus-neurológus szakorvos, három éve a Magyar Kórházszövetség alelnöke. Ő a második nő, akit elnökké választott a grémium.