zene;Magyar Rádió;Klubrádió;

A zenei szerkesztő korlátlan hatalma

Életművéért kapott a minap Fonogram-díjat Göczey Zsuzsa. Most a Klubrádió zenei szerkesztője, de nevet és elismerést egykor a Magyar Rádióban szerzett.

A zenei szerkesztők lényegében kortalanok. Szinte hihetetlen, hogy Göczey Zsuzsa is elmúlt már 70 éves, de nyugodtan állíthatjuk, hogy örökifjú. Már csak azért is, mert „szakmájában” mindenhez értenie kell. A komoly zenében éppúgy otthon kell lennie, mint a legfrissebb pop-, rock- és egyéb slágerekben. És mindehhez több is kell, mint hogy zenei tanulmányokat végzett, s játszott zongorán, meg gitáron is.

Akkor tűnt fel, amikor még csak egyetlen rádió volt Magyarországon (igaz, előbb két, majd három adóval), s a műsornak sokkal nagyobb hatása volt, mint napjainkban. Ó pedig egy igazi, remek csapatba került, ahol azonban szinte mindenki egyéniségének megfelelően működhetett. Még akkor is, ha a hetvenes-nyolcvanas években szigorú szabályok közt dolgoztak a zenei szerkesztők is. Ám volt egy főnökük, Török Mária, aki hagyta, hogy mindannyian kibontakoztathassák tehetségüket és műsoraiknak saját arculata lehessen. Így válhatott országosan ismertté – többek között – Divéky István, Csiba Lajos és Kiss Gyöngyi.

És persze Göczey is, aki a korszak – utóbb szinte szimbólummá vált - szerkesztője, Komjáthy György mellett kezdte a pályáját. Majdnem tíz évig volt a munkatársa, úgynevezett forgató, akinek az a dolga, hogy előkészítse az adásra kijelölt felvételeket. Eredetileg pedig technikusnak jelentkezett a Magyar Rádióba, meg is tanulta az akkori hatalmas stúdiógépek kezelését, de rövid időn belül közelebb került a zenei szerkesztőkhöz. 1980-ig azonban csak külsősként dolgozhatott, s közben tanított a postás szakszervezet zeneiskolájában. Erre már csak azért is szüksége volt, hogy legyen bejelentett állása, hiszen különben közveszélyes munkakerülő lett volna.

Zenei szerkesztőként aztán – kollégáihoz hasonlóan - már megvalósíthatta műsorötleteit, amelyek egyre népszerűbbek lettek a hallgatók körében. Egyik legismertebb programja a Lemezbörze helyett, amelyben azokat a kortárs nyugati rock- és popalbumokat játszotta le, amelyeket a legjobban kerestek a Múzeum körúti Kodály Zeneműbolt előtt, ahol – mint mesélte - „mindig nagytáskás pasik álltak, jugoszláv és nyugati nyomású nagylemezeket árulva a kapualjban”.

Ő indította el a Rockújság című adást is, mégpedig azután, hogy Korom Mihály, az állampárt nagyhatalmú központi bizottsági titkára egyszer kijelentette, amíg ő a helyén van, addig nem lesz rockújság Magyarországon. Göczey megmutatta, hogy lett. Ezt a műsort aztán lapunk jelenlegi munkatársa, Varga Péter örökölte tőle. Neki is több mint tíz éve kellett távoznia az akkorra már teljesen megváltozott Magyar Rádióból, Göczeynek és az egykori nagy csapat tagjainak már sokkal előbb. 1994 elején – amikor Csúcs László alelnök irányításával 129 embert rúgtak ki – ő is rajta volt a listán. Bár pár hónap múlva többségüket visszavették, de – mint felidézték - aztán már semmi nem volt olyan, mint korábban. Göczey végül 2001-ben távozott az „anyaintézményből”, azóta a Klubrádió hallgatói győződhetnek meg róla - többek közt a Basszus című adásban -, hogy az egyik legkitűnőbb zenei szerkesztő.   

Hatalma korlátlan. És nincs is nagyobb elismerés annál, mint hogy „A Göczey” műsorait napjainkban éppúgy keresik, mint évtizedekkel ezelőtt.