Sarokba állított ország - sokkolóan jó egészségüggyel és egy gonosz birodalommal

Publikálás dátuma
2019.04.14. 08:43

Mesterséges intelligencia vezérelte robotok, tableten használható ultrahang, gyors, minőségi és olcsó ellátás – Tajvan egészségügye jó példa lehet(ne) az európai országok számára, már ha nem zárkóznának el előlük a kínai nyomásgyakorlás miatt.
A kórház felé a taxiban abban bíztam, hogy nem fulladok meg, míg beérünk. Valószínűleg nem a méreg, hanem a stressz miatt nem kaptam rendesen levegőt, de nehéz nyugodtnak maradni, mikor az ember a világ másik felén épphogy nem fullad vízbe egy medúzaraj miatt. A csípések fájdalmasak és ijesztően dagadnak, miközben zötyögünk az orvos felé, aki 15 percnyi autóútra, a következő településen van. Közben pötyögöm a Google-ba, hogy „medúzacsípés”, „méreg”, „Tajvan”. A népszerű strandon, a ­Baisha Beachen egyébként nemigen látni medúzákat. A helyiek is meglepődtek a történteken. A korábbi napokban sokat hallottam arról, hogy milyen színvonalas és olcsó a tajvani egészségügyi ellátás és a pénztárcámban lévő pénz mennyisége miatt nagyon reméltem, hogy ez valóban így is van. A felvételi pultnál nem beszélnek angolul, így egy kinti ismerős fordít mandarinról angolra, és vissza. A hengchuni kórházban végül olyan gyors és minőségi ellátást kapok, amin magam is meglepődök. A sürgősségi osztályon többen is várakoznak ugyan – és az állapotom orvosilag nem a legsúlyosabb –, de mindössze pár perc után értem jön egy fiatal nővér és az orvoshoz kísér. Ő már beszél angolul. Megvizsgál, megnyugtat. Ha eddig nem fulladtam meg, már nem lesz nagy baj, csak nyugodjak meg. Gyógyszereket és krémet ír fel a csípésekre. A számla 1305 tajvani dollár, ami körülbelül 12 400 forint – és ebben benne van a gyógyszerek ára meg az orvosi papírok angolra fordítása is. A személyzet kedves, és miután magamra kenem a krém felét, a vérnyomásom pedig már nem 160-as, még a gyógyszerésszel is elcsevegünk. Közben egymásra mosolygunk az ottani betegekkel. Lassan én is megnyugszom, egyre kevésbé érzem a fullasztó gombócot a torkomban. Pár nappal később már múlik a fájdalom is, egy héttel később pedig a sérüléseim nagy része alig látható. A történtek során óriási pluszt adott, hogy a kórházban semmiféle türelmetlenséget vagy feszültséget nem tapasztaltam, pedig nagy forgalmú intézményről van szó.
De nem csak ebben a kórházban érezni, hogy valamit egész máshogy csinálnak, mint mi. A tajvani egészségügy annyira magas színvonalú és költséghatékony, hogy szinte özönlenek az országba a külföldi turisták, hogy ott kezeltessék magukat, évente több százezren érkeznek. Az amerikaiaknak például még az utazási és hotelköltségekkel együtt is megéri Tajvanra utazni, ha orvosi segítségre szorulnak. Egy koszorúérműtét ára egyötöde annak, mint amennyibe ugyanez az Egyesült Államokban kerülne, de egy csípő- vagy térdprotézis beültetése is 40 százalékkal olcsóbb, mint Szingapúrban vagy Thaiföldön. A politikai konfliktus ellenére a kínaiak is szívesen kezeltetik magukat Tajvanon, évente több mint 100 ezer beteg érkezik csak onnan. Az ország orvosai gyakran utaznak a térség elmaradottabb településeire gyógyítani. Szoros a kapcsolat többek között Indiával, Vietnammal, Thaifölddel és Kambodzsával is.

Csak a kínai gyógyászat!

A nyugati orvoslás népszerű a szigeten, de sokan választják a tradicionális kínai gyógyászatot is. A Taichungban található China Medical University Hospitalban, vagyis az orvosi egyetemi kórházban külön osztályt hoztak létre a tradicionális kínai medicina és akupunktúra számára. A kórházba érkező betegek 30 százaléka választja ugyanis ezt a fajta kezelést. Miközben Hung-Rong Yen, a kínai medicinában jártas kezelőorvos és kutató végig vezet az osztályon, több beteggel is találkozunk. Főleg idősebbek, akik csendben várják a kezelőjüket. Kizárólag az akupunktúra miatt jöttek. Vannak, akik heti egyszer járnak kezelésre, mások gyakrabban jönnek. Az óriási kórteremben egymástól függönnyel választják el az ágyakat, így illetéktelen szemek nem láthatják, ahogy tűk lepik el a beteg testét. Mindenhol csak képzett akupunktőrök dolgozhatnak. Hung-Rong Yen elmondja: hozzájuk minden hónapban több mint 20 ezer olyan beteg érkezik, aki kizárólag a kínai medicinát szeretné igénybe venni. A pultnál, ahol az orvosok által felírt gyógyszereket vehetik át a betegek, külön számláló mutatja, hogy hány beteg vásárolt nyugati orvoslásban használt szereket, és hányan vitték inkább a kínai gyógyászat termékeit. Ottjártunk délutánján már a betegek ötöde, több mint ezer ember választotta ezeket a termékeket. Az országban 14 olyan kórház működik, ahol külön részleget hoztak létre a tradicionális kínai gyógyászat számára. 

2000 éves receptek

Mivel a kínai gyógymódok rendkívül népszerűek, a kórház egyik részlegén a képzett szakemberek gőzerővel dolgoznak azon, hogy összeállítsák a betegek számára felírt keverékeket. Több mint 600 különböző gyógynövény, fűszer, ásvány vagy növény pihen itt műanyag dobozokban, felcímkézve, arra várva, hogy „gyógyszert” keverjenek belőlük. Miután az orvos felírta a receptet, 10 perc alatt el is készülnek vele, így a betegeknek nem kell sokat várni. A gyorsaság és a pontosság elengedhetetlen. Vannak olyan receptek, amik már 2000 éve nem változnak, hatékonyságukat pedig folyamatosan vizsgálják. A plasztikai sebészet is virágzik az országban, a kozmetikai és a helyreállító műtétekből sincs hiány. Hsin-Han Chen, a plasztikai sebészeti és égési központ igazgatója arról beszél a kórházi folyosón: Tajvanon minden évben több mint 10 ezer új mellrákos esetet regisztrálnak, közülük 10 százaléknak szüksége van a helyreállító beavatkozásra a mell eltávolítása miatt. A mellrák mellett a fej-nyaki daganatok is gyakoriak, főleg a férfiak között. A levegő rossz minősége miatt pedig magas a tüdőrákosok száma is. Sokan csak maszkban járnak az utcán, bár az inkább csak a fertőzésekkel szemben nyújthat védelmet. Nem csak betegségek miatt érkeznek a kórház ezen részlegére. Magas a szépészeti plasztikai műtétek száma is. Az osztályon sétálva több páciens is beszélget a nővérekkel a leendő beavatkozásokról. Főleg középkorú nők, mellettük a párjuk. Tableten nézik át a kezelés menetét és láthatóan zavarja őket a közelükben zizgő újságírócsoport. Tajvanon egyébként nincs akkora különbség az állami és a magánellátás között, mint Magyarországon. Mindkettő igen magas színvonalú, nincsenek végtelen várólisták, és bár az állami ellátásért is fizetni kell havonta egy bizonyos, a fizetéshez igazodó összeget, a magánellátás ára sem sokszorosa az államinak. Több külföldi épp azért költözik Tajvanra, mert olyan kiváló és olcsó az egészségügyi ellátás. A fejlett diag­nosztikának és a kezelések során alkalmazott új rákellenes szereknek hála a tajvani rákos betegek ötéves túlélési aránya például 73 százalék, ami magasabb, mint Európában és Amerikában. A leggyakrabban előforduló fertőzés az országban a tbc, minden évben majdnem 9000 esetet regisztrálnak. Korábban a hepatitis is elterjedt volt, de a nemzeti oltási programnak hála ezek előfordulása csökkent. Mégis, a kiutazó turistáknak azért ajánlott oltatni hepatitis A és B ellen, és persze szem előtt kell tartani, hogy a szigeten a víz sehol sem iható, csak a palackozott víz fogyasztható. 

Beleszól a világpolitika

Miközben az ázsiai ország folyamatosan megosztja adatait az Egészségügyi Világszervezettel (WHO), a tajvani egészségügyi minisztérium szerint a Kínával fennálló politikai konfliktusuk miatt ők egyáltalán nem kapnak adatokat. Sőt nem vehetnek részt a World Health Assembly – a WHO döntéshozó szervezete – ülésein sem. Pedig a fertőzések nem ismernek határokat, és egy-egy világjárvány esetén minden adatra és együttműködésre szükség lehet a megfékezéshez. Az ország politikai helyzete miatt azonban jelenleg ki van zárva a WHO megbeszéléseiről és a tevékenységeiből, valószínűleg Kína gyakorol nyomást a WHO-ra. Idén januárban Tajvan jelezte, hogy részt venne az influenzavírus elleni vakcinát tárgyaló WHO-találkozón, ám technikai okokra hivatkozva akadályozták a tajvani delegáció jelenlétét, a meghívót is csak egy nappal az esemény előtt kapták meg. De nem csak ebben került kispadra az ország. Mikor 2018-ban az Ebola felütötte a fejét, Tajvan 1 millió dolláros segélyt adományozott (volna) a WHO-nak a helyzet megoldására, de az adomány felhasználását – szintén politikai okokból – felfüggesztették. Hiába szerette volna a WHO az adományt, valószínűleg nem kaptak zöld utat Kínától. Pedig az országra több dolog miatt is érdemes figyelni. Számtalan olyan fejlesztést és modern technológiát alkalmaznak, ami jelentősen megkönnyítheti az egészségügyi és szociális ellátást. A Shin Kong Wu Ho-Su Memorial Hospitalban például már egy tablettel és a hozzá USB-vel csatlakoztatott fejjel ultrahangoznak az orvosok. Az eszköz könnyen hordozható, és kiváló képet mutat, sokkal könnyebbé teszi a diagnosztikát.
Itt találkozhatunk azzal az eszközzel is, ami a fekvőbetegeket ellátó intézményekben vagy szociális gondozásban nélkülözhetetlen lenne. Lehetővé teszi ugyanis, hogy a beteget bárhol meg lehessen fürdetni. A zuhanyfejhez hasonló eszköz vákuummal tapad a bőrhöz, és bár enged rá vizet és szappant is, rögtön vissza is szívja azt, így nem lesz minden vizes. A bőrre tapadva kissé bizsergető érzés, ahogy rányomja, majd vissza is szívja a vizet, de egyáltalán nem kellemetlen. A hiánypótló eszközzel még a hajat is meg lehet mosni úgy, hogy közben mindenünk száraz marad. Emellett az országban népszerű a mesterséges intelligencia vezérelte okosrobot is, amit főleg a szociális ellátásban használnak, de alkalmaznak olyan, intelligens járókeretet is, ami érzékeli, ha a beteg elengedi, és magától befékez egy lejtőn. Így sosem gurul el. A babák pedig az életfunkciókat is figyelő ágyban pihenhetnek. Tajvan bővelkedik olyan fejlesztésekben és megoldásokban az egészségügy területén, ami jó példa lehet más országok számára.

Nyomás alatt

A Kínai Köztársaság, vagyis Tajvan nincs könnyű helyzetben. Bár gyakorlatilag független állam, hiszen 1949 óta saját politikai irányítása van, hivatalosan sosem függetlenedett Kínától. Kína továbbra is saját tartományaként tekint a szigetre, még akkor is, ha az önálló, demokratikusan választott kormánnyal rendelkezik. A Tajvanon jelenleg kormányzó Demokratikus Progresszív Párt a függetlenedést támogatja, de mivel nem akarják provokálni Kínát, a status quo ideiglenes fenntartása mellett voksolnak. Tajvan tisztázatlan helyzetével nem csak a politikában találkozni. Az emberek is különbözőképpen gondolkodnak a szigetországról. Mikor kínai turistákkal beszéltem, megkérdezték, hogy jártam-e már korábban Kínában, és hogy tetszik. Ők Tajvant is Kína részének tekintik, míg a helyeik mindig különálló országként beszéltek Tajvanról. Már akik beszéltek, sokan inkább nem akarnak véleményt nyilvánítani az ügyben, és az emberek egy része komolyan tart attól is, hogy Kína a katonai nyomásgyakorlástól sem riad vissza, hogy „visszafoglalja” a szigetet. Jelenleg Tajvant húsznál is kevesebb ország ismeri el hivatalosan, Magyarország nincs köztük. Pedig lenne mit tanulni tőlük.

Szerző
Frissítve: 2019.04.30. 11:46

Belebotlik a nyelvük - fiatalok tízezrei eshetnek el a diplomaszerzés esélyétől

Publikálás dátuma
2019.04.13. 12:00
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Ha a kormány nem tesz engedményeket, néhány év alatt több tízezer fiatal eshet el a diplomaszerzés és a társadalmi ranglétrán való előrelépés esélyétől. Az érintettek többsége – így sok kisebb vidéki egyetem – egyelőre struccpolitikát folytat, valószínűleg a szigorítás elhalasztásában bízik, de a minisztérium hajthatatlannak tűnik.
„Nálunk valószínűleg mindenkinek, még a gyengébb angol csoportba járóknak is meglesz a nyelvvizsgája a felvételiig. Én most az angol felsőfokúra készülök, és olaszból is van egy középfokúm, de tudom, hogy én szerencsés vagyok, és az ország legtöbb iskolájában nem ez a helyzet” – meséli a 10. osztályos Marci, aki Budapest egyik kifejezetten jó gimnáziumába jár, ahol az számít ritkaságnak, ha valakinek nem sikerül érettségiig legalább egy középfokú vizsgát letennie. De jól gondolja, hogy nem ez az általános – nem mindenki engedheti meg magának a nyári külön kurzusokat, ráadásul a nyelvtanulás eredményessége is nagyban függ a pedagógusoktól. Márpedig az iskolákban tanító nyelvtanárok egy része nem a leghatékonyabb módszerekkel tanít. Ráadásul óriási különbségek vannak az iskolatípusok között is: a szakgimnáziumokban az érettségizőknek csak a negyede nyelvvizsgázik. Vagyis hiába szeretné a kormány ezekbe az iskolákba terelni a gyerekeket a gimnáziumok helyett (ahol a tanulók több mint fele tesz nyelvvizsgát), mondván: innen is kövezett út vezet a felsőoktatásba, a tanulók háromnegyedének esélye sem lenne egyetemre menni, ha minden így marad. A törvény azokat fogja még hatékonyabban kiszorítani a felsőoktatásból, akiknek nincs lehetőségük különórákra járni, tovább rontja a nehezebb helyzetű gyerekek kitörési esélyeit. Hiba lenne azt gondolni ugyanakkor, hogy az esélyegyenlőséget sértő szigorítás a középosztálybeli családok gyerekeinek nem okoz gondot. Bár egyelőre még nem tudni pontosan, hogyan változik meg a felvételi pontok számítása az új rendszerben, az a hír járja, hogy miután kötelező lesz egy középfokú nyelvvizsga és egy emelt szintű érettségi, a későbbiekben ezek után nem jár majd pluszpont – aki ezekkel nem rendelkezik, nem is vehet részt a felvételi folyamatban. Éppen ezért, mint arra egy budapesti gimnáziumban tanító pedagógus felhívta a figyelmünket: ha egy diák pluszpontokat akar szerezni, legalább két tárgyból kell emelt szintű érettségit tennie, és az sem árt, ha a kötelezőn kívül van még egy nyelvvizsgája. Ezért a 11.-es diákjai­nak egy része – akiknek már felsőfokú nyelvvizsgája van angolból – az egész nyarat azzal fogják tölteni, hogy a második tanult nyelvből felkészüljenek egy középfokúra, hogy ne vesszenek a felsőfokúért járó plusz­pontok. Ez pedig már a középosztálybeli gyerekek (és szüleik) számára is hatalmas erőfeszítést jelent.  „Nem ördögtől való dolog, hogy elvárjuk a középfokú nyelvvizsgát azoktól, akiknek van lehetőségük ezt megszerezni, például magántanár segítségével. A budapesti középosztály szemüvegén keresztül nézve a világot, könnyen mondhatjuk azt, hogy aki nem képes megtanulni középfokon egy idegen nyelvet, az ne is menjen egyetemre. De én elég sokat járok olyan helyeken – például Ózd külvárosában vagy az Ormánságban –, ahol mindez egyáltalán nem ilyen egyértelmű” – mondja Prievara Tibor, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium angoltanára, a legkorszerűbb pedagó­giai­­ módszereket bemutató Tanárblog egyik szerkesztője, aki szerint egy erősen szegregáló oktatási rendszerben ez egy újabb olyan intézkedés, amely az esélyegyenlőség ellen hat, és azokat sújtja, akiknek a lehetőségei egyébként is korlátozottabbak. „A felsőoktatásba felvételizők között általában 50-55 százalék között van a középfokú nyelvvizsgával vagy az azzal egyenértékű emelt szintű nyelvi érettségivel rendelkezők aránya. A végül az egyetemekre bekerülő, felvett diákok között pedig körülbelül 75 százalékos az arányuk” – hivatkozik az Oktatási Hivatal adataira Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület elnöke, aki szerint mindebből az látszik: ha a középiskolás diákok nyelvtudása nem javul jelentősen egy év alatt, az egyetemek csaknem 25 százalékkal kevesebb diákot tudnak majd felvenni 2020-ban. (Tavaly kicsit több mint 75 ezer hallgató került be a felsőoktatásba.) A szakértő szerint az a nagyságrendileg 19 ezer ember, aki tavaly nyelvvizsga nélkül került be valamilyen szakra, nagy valószínűséggel közelében sincs a középfokú nyelvtudásnak, különben a felvételi előtt biztosan próbálkozott volna. „Az igazán nagy probléma, hogy a 2020-ban felvételizők, vagyis a mostani 11.-es diákok esetében már régen eldőlt, hogy milyen utat járnak be nyelvtanulási szempontból. Nem az előttük álló körülbelül 10 hónapban fog eldőlni a sorsuk. Biztos sokan vannak olyanok, akik már a kívánt szint közelében vannak, és csak egy utolsó hajrára van szükség, hogy sikerrel járjanak. De aki ettől messze van, mert az iskolája egyszerűen nem viszi el a nyelvtudásnak erre a szintjére, szinte esélytelen. Nem szabad elfelejteni, hogy a középszintű nyelvi érettségi az alapfokú, B1-es nyelvvizsga szintjének felel meg. Az iskolák többsége erre van felkészülve, meg sem céloz ennél többet. Ha a család nincs abban az anyagi helyzetben, hogy kipótolja ezt a különbséget, akkor ezek a tanulók esélytelenek lesznek arra, hogy érvényes felvételit tudjanak beadni. És itt nagyon jelentős, 200 tanórányi különbség van a két szint között, aminek a költsége 200-300 ezer forint között mozog” – mondja Rozgonyi Zoltán.

Az utolsó pillanatban megugorhatják

Jóval bizakodóbb dr. Józsa János, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke, aki abban bízik, hogy a határidő közeledtével egyre többen fognak majd nyelvvizsgát tenni a diákok közül. A szabályozás változását 2014-ben jelentették be, vagyis hat éve lehet arról tudni, hogy a középfokú nyelvvizsga jövőre már kritérium lesz a felsőoktatási felvételinél. Józsa János úgy gondolja, ennyi időnek elegendőnek kellene lennie arra, hogy az érintett diákok felkészüljenek a közoktatás magas idegennyelv-óraszámai mellett, bár szerinte is kétségtelen, hogy sok esetben magántanárra vagy külön tanfolyamra, így plusz anyagi befektetésre van szükség a sikerhez. „Akik esetleg eddig nem készültek erre tudatosan, az utolsó egy évben még beleadhatnak apait-anyait, fogadhatnak külön tanárt, és biztosan sokan az utolsó pillanatban fognak nyelvvizsgát tenni. De én arra számítok, hogy jövőre a felvételizni készülő diákok többségének sikerül megugrani ezt az akadályt” – mondja a rektor, aki szerint nem lenne fair az erre évek óta készülő, a feltételeket időre teljesítő, ezzel jogosan előnyt szerző középiskolásokkal szemben, ha a döntéshozók egyszer csak visszavonnák az intézkedést. Ugyanakkor a rektor szerint is sokakat készületlenül ér a jövő évben életbe lépő változás. „A határidőket nem lehet eléggé hangoztatni. Úgy tűnik, mintha a diákok és a szüleik nem vették volna teljesen komolyan a hat éve rendszeresen hangsúlyozott 2020-as határidőt” – teszi hozzá. Bár a Magyar Rektori Konferencia nem készített tanulmányt arról, hogy milyen hatása lesz a magyar felsőoktatásra, ha bevezetik a nyelvvizsga-kötelezettséget, de Józsa János elnök az Emberi Erőforrások Minisztériumának „karakán kiállását” úgy értelmezi, hogy a döntéshozók megvizsgálták, átgondolták a következményeket. „Én egyelőre az Emmi megnyilvánulásait ebben a kérdésben támogatni tudom. Ha ezt a szigort a kormány megtartja, és nem lép vissza a tervétől, akkor tagadhatatlanul lesz egy olyan év, amikor kisebb zavar lesz a létszámok körül. De szerintem a következő években annyira összeszednék magukat a diákok, hogy egy-két év múltán már nem látszana különbség a felvettek számában, éppen ezért szerintem nem szabad visszalépni ebben a kérdésben” – mondja az elnök. Márpedig egyelőre nem látszik, hogy megugrott volna a nyelvvizsgázók száma a korábbi évekhez képest a 2020-ban életbe lépő változtatás miatt Rozgonyi Zoltán szerint. És az sem igaz, hogy a hosszú távú tendenciát nézve folyamatosan növekedne azoknak a száma, akik a nyelvtudásukat „papírral” szeretnék bizonyítani. Sőt az egyesületi elnök szerint az sem hozott változást, hogy a kormány döntésének értelmében tavaly év eleje óta a 35 év alattiak visszaigényelhetik a sikeres nyelvvizsga díját. „Mindez azt mutatja, hogy Magyarországon államilag ­akkreditált nyelvvizsgát az tesz, akinek valamiért előírják, szüksége van rá a felvételinél járó pluszpontszámok vagy a diplomája megszerzése miatt. Az utóbbi időben az előbbiek vannak többen, de az utóbbi csoport próbálkozik többször, mert körükben gyakoribb a sikertelen vizsga” – mondja Rozgonyi Zoltán, rámutatva arra a komoly problémára, hogy a 2018-as adatok szerint 90 ezernél is több diploma porosodik a felsőoktatási intézményekben, amelyeket nyelvvizsga hiányában nem tudnak átvenni az egykori hallgatók. Nem kizárt, hogy a döntéshozók ezt a helyzetet elégelték meg, ezért döntöttek a felvételiszigor bevezetése mellett. A következmények azonban súlyosak lehetnek. 

Vidéki egyetemek veszélyben

Azt az MRK-elnök is elismeri: az egyetemek között jelenleg nagy különbségek vannak abban, hogy a felvett diákok mekkora része rendelkezik középfokú nyelvvizsgával. A Diák vagyok – diákok az oktatásért online szerveződő csoport szerint a jövőre életbe lépő „nyelvvizsgatörvény” miatt diákok tízezrei fognak kiszorulni a felsőoktatásból, az új szabályok szerint a 2017-ben felvettek fele nem jutott volna be egyetemre. A HVG Diploma 2018 című kiadványban megjelent adatok szerint például a Debreceni Egyetem egészségügyi karának kétharmadát nem vették volna fel, de a törvény legsúlyosabban éppen a tanárképzést, a leendő egészségügyi dolgozókat és a műszaki képzéseket érinti, vagyis jellemzően olyan területeket, amelyek egyébként is utánpótlás­hiánnyal küzdenek. Az ügyben a Miskolci Egyetem Rektora is aggodalmát fejezte ki. „Aggódom a magyar felsőoktatásért. Ha 2020-ban bevezetik, hogy csak az nyerhet egyetemi felvételt, akinek megvan a középfokú nyelvvizsgája, a magyar egyetemek létszáma radikálisan lecsökken. Ez pedig az egész magyar társadalomra nézve hátrányosan hat majd. (…) Igazából nem azzal van baj, hogy emelt szintű érettségihez és nyelvvizsgához kötjük a felsőfokú tanulmányokat, hanem azzal, hogy Magyarországon történelmi okoknál fogva sokáig nem volt divat a nyelvtanulás. A szocializmus alatt azzal, hogy az oroszt kötelezővé tették, ellenállást váltottak ki a diákokban a nyelvtanulással szemben” – nyilatkozta a Boon.hu-nak korábban dr. Torma András, aki úgy számol, hozzájuk a jelentkezők 60-65 százaléka jutott volna be szeptemberben, ha már tavaly is élt volna a kikötés. Jövő évtől különösen az alacsonyabb presztízsű, vidéki egyetemek lehetnek bajban, a rektorok nagy része valamiért egyelőre mégis hallgat. „A BME-n a felvettek 85 százaléka rendelkezik középfokú nyelvvizsgával, de tény, hogy vannak más felsőfokú intézmények, ahol ennél jóval alacsonyabb, 40-50 százalékos az arány. Valamilyen módon szakpolitikai intézkedésekkel segíteni kellene, hogy ezek az arányok javuljanak. Az viszont kétségtelen, a jövőbe vezető úton fontos lépés, hogy a felsőoktatásba bekerülő diákok legalább egy nyelvet jól ismerjenek” – mondja Józsa János, aki ugyanakkor úgy gondolja: azoknak a szakmáknak az esetében (például szociális munkás), ahol nagy a hiány és magas a társadalmi haszon, érdemes lenne engedményeket tenni. A diák- és hallgatói szervezetek ennél többet szeretnének elérni. Rozgonyi Zoltán egyetért a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának korábbi javaslatával, hogy a nyelvvizsga-kötelezettséget csak fokozatosan lenne szabad bevezetni, először csak azokon a szakokon, ahol tényleg szükség van rá. (Az egyetemek jelenleg is kiköthetik felvételi követelményként a nyelvvizsgát azokon a képzéseken, ahol úgy ítélik meg, enélkül nem lehet hatékonyan oktatni.) Így a középiskolák kapnának néhány év haladékot, és az állam által támogatott szakmai segítség mellett felfejleszthetnék annyira a nyelvoktatásukat, hogy ne legyen irreális elvárás a középfokú nyelvvizsga. „Így azoknak a tanulóknak is lenne esélye bekerülni a felsőoktatásba, akik nem jó helyre születtek” – teszi hozzá Rozgonyi Zoltán. Szerinte az iskolák, a diákok, a szülők mellett az egyetemek egy része sem hiszi el, hogy valóban bevezetik a szigorítást, éppen azért, mert semmilyen segítséget nem kaptak. Márpedig az Emmi egyelőre hajthatatlannak ­tűnik. 

Elpazarolt órák

A Nyelvtudásért Egyesület elnöke szerint teljesen egyértelmű, hogy a magyar közoktatásban nyelvórán eltöltött időnek elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy a diákok letegyék a középfokú nyelvvizsgát. Az európai országok jelentős része a miénknél alacsonyabb idegen nyelvi óraszámot biztosít az iskolában, lakóik mégis sokkal többen és jobban beszélnek nyelveket. Az első idegen nyelvet a magyar gyerekek 18 éves korukig közel ezer órában tanulják. „Tévhit, hogy a magyaroknak több órára lenne szükségük, mert a finnugor nyelvünk túlságosan különbözik más nyelvektől. Ennek egyszerűen nincs érdemi jelentősége” – mondja Rozgonyi Zoltán. A Nyelvtudásért Egyesület az eredménytelenség okait feltárandó országos átfogó (általános és középiskolákat is vizsgáló) kutatást végzett, amelyben tanulókat, tanárokat, szülőket is meginterjúvoltak. Arra jutottak, hogy az idegennyelv-oktatás az iskolákban nagyon időpazarló és nem hatékony, miközben mindenki egyetért abban, hogy ez egy fontos kérdés lenne az ország jövője és a nemzetgazdaság szempontjából. A problémák között ott van a tanárok módszertani felkészültségének hiányossága is, bár hozzá kell tenni, hogy a kép nagyon vegyes – óriá­si különbségek lehetnek az egyes pedagógusok között. Az egyesület következtetése szerint az iskolák 15-20 százalékában egészen kiváló, eredményes munka folyik ezen a téren, de az intézmények többségében nagy problémát okoz a fegyelmezés a tanórákon és a motiváció fenntartása, még akkor is, ha elvi szinten a gyerek és a szülő is egyetért abban, hogy ez fontos. A nyelvoktatás hatékonyságát meglepő módon a Magyar Nemzeti Bank is kritizálta egy tavaly novemberben nyilvánosságra került anyagban, amely a gazdaság hosszú távú versenyképességének növelésére tesz javaslatokat. Ebben olyan célkitű­zést is megfogalmaztak, hogy minden iskola legalább egy tantárgyat idegen nyelven tanítson. Rozgonyi Zoltán szerint ez ugyan a jelenlegi helyzetben a valóságtól elrugaszkodott ötlet, de a mögötte lévő gondolat figyelemre méltó. Nevezetesen, hogy átgondolt pedagógiai programokon keresztül szivárogjon be az idegennyelv-használat az iskolai élet más területeire, akár más tantárgyak tanításába is. Prievara Tibor szerint a nyelvoktatásra a legtöbb helyen már nem igaz, hogy évtizedekkel ezelőtt elavult módszertannal tanítanának, sok nyelvtanár keresi a lehetőséget, hogy elsajátítsa a legkorszerűbb módszereket, szemléletet. „Bár sok helyen vannak módszertani hiányosságok, igazságtalan lenne azt mondani, hogy az idegennyelv-tanárok a magyar közoktatásban rosszak. Szintén félrevezető lenne azt állítani, hogy a magánnyelviskolákban sokkal modernebb, jobb nyelvoktatás zajlik, mint a közoktatásban. Ez egy hatalmas rendszer, amelyben nagyon sok ember dolgozik, ezért nagyok lehetnek a különbségek is” – mondja Prievara Tibor. Ráadásul sokat számít az is, hogy a diák mennyire motivált, a nyelviskolákban főleg azok jelennek meg, akik szeretnének nyelvet tanulni. Viszont azokkal a diákokkal, akikkel a közoktatás nehezen boldogul, valószínűleg a nyelviskolák sem tudnának jó eredményeket elérni.  

Segít az internet, árt a szinkron

A Pécsi Tudományegyetemen oktató Nikolov Marianne hosszú évek óta kutatja a magyarországi nyelvoktatás eredménytelenségének okait, és egy korábbi kutatása megmutatta: a gyerekektől a nyelvórákon leggyakrabban hangos felolvasást, nyelvtani tesztek megoldását és fordítást vártak, ritka volt a csoportos feladat, társalgás, szerepjáték vagy éppen a videózás. Pedig ma már mindenki egyetért abban, hogy az órákon nem a nyelvtanra és a szódolgozatokra kellene helyezni a hangsúlyt, hanem a nyelv irányított használatára, a kommunikációra. „Ez mint elv, a pedagógusok széles körében elfogadott, és ha arról kérdezzük őket, hogy milyen tanítási módszereket tartanak jónak, akkor szinte 10-ből 10-en erre teszik a voksukat. De ha azt nézzük, hogy mi a valós órai gyakorlat, akkor drasztikusan más a kép, a tanárok jelentős része nincsen felkészülve arra, hogy ezeket a módszereket hatékonyan alkalmazza. Ez nem jelenti, hogy a pedagógusképzésben nem jelentek meg a kommunikatív nyelvoktatási módszerek, de mint gyakorlatot csak részben sikerült elsajátítaniuk. Ha valamiért nem boldogulnak az órákon, a mai napig visszatérnek a lényegesen gyengébb hatékonyságú, kevésbé motiváló módszerekhez” – vonja le kutatásaik tanulságát Rozgonyi Zoltán és hozzáteszi: ezek nem olyan problémák, amik két-három év alatt felső, politikai döntések hatására megoldódnának, évtizedeken át folyó programokra lenne szükség. Nem elég a pedagógusképzésbe belenyúlni, hiszen sok-sok ezer már nem pályakezdő tanár van a pályán, az ő képzésükre, támogatásukra szintén hangsúlyt kellene helyezni. A technológiai fejlődés sokat segíthet, csak jól kell tudni élni az előnyeivel. Jelentősen könnyítheti az idegennyelv-tanárok dolgát, hogy a fiatalabb korosztály ma már nem elsősorban szinkronizált filmeket, sorozatokat néz a tévében, inkább interneten vagy letöltve, eredeti nyelven, felirattal fogyasztja ezeket. Az egyébként magas színvonalú magyar szinkront sokan emlegetik annak okaként, hogy miért nem áll rá a magyarok szája az idegen nyelvekre. Tény, hogy Finnországban pél­dául szinte egyáltalán nincs szinkron, és az emberek több mint 90 százaléka beszél legalább egy nyelven a finnen kívül (jellemzően angolul). Gondolhatnánk, hogy mivel a fiatalabb korosztályból ma már szinte mindenkinek van internetelérése és okostelefonja, s hozzáfér szinte bármihez, a hátrányos helyzetű gyerekekre is „ragad” legalább az angol. De mint arra Prievara Tibor felhívja a figyelmet, a digitális szakadék nem az eszközökhöz való hozzáférésben jelenik meg, hanem a használatban – vagyis mindenkinek van telefonja, csak éppen van, aki tudatosan és értelmesen használja, más viszont nem tudja, hogyan válthatná ezt a lehetőséget az előnyére például a nyelvtanulás területén, és ebben a kérdésben az iskolának is van felelőssége. (A 2020-ban életbe lépő szabályozás következményeivel kapcsolatban feltettük a kérdéseinket az Emberi Erőforrások Minisztériumának, de péntekig nem válaszoltak.)

29 százalék

A magyar fiatalok ekkora része csak az anyanyelvén tud írni és olvasni, 43 százalékuk tud egy idegen nyelvet, 26 százalékuk pedig kettőt. Az Eurobarometer adatai szerint a 15 és 30 év közöttiek az EU-ban csak Nagy-Britanniában beszélnek kevesebben idegen nyelveket, mint Magyarországon. Az Eurostat nem csak a fiatalokat, a teljes népességet vizsgálta: a magyaroknak csak a 37 százaléka beszél legalább egy idegen nyelvet, és ez a legrosszabb arány az egész unióban.

Szerző
Frissítve: 2019.04.13. 12:47

Heti Abszurd: A schmidtmarikanizmus titka

Németországban nincs wifi meg internet, Schmidt Máriától lehet ezt tudni, amiből az következik, hogy a Lajtán túl még a kereket is csak ezután akarják feltalálni. Egy Mészáros Lőrinc nevű magyar fogja tervezni, és akkor a történelem mélységeiben bolyongó Marischka sem fogja annyira pocsékul érezni magát arrafelé. A Németország elvadult és kietlen vidékeitől elborzasztó lendületes marhaságot megpróbálnám modellezni, hogy a schmidtmarikanizmust megértsük. Tudja-e ön (fideszes plakátokon nagybetűvel: Ön), hogy mi történt 1929. szeptember 24-én délután fél négy és négy között, ami megváltoztatta Magyarország törekvéseit, szerepet játszott a második világháború, az ’56-os forradalom és a rendszerváltás alakulásában is? Tisztában van-e (Ön) ennek a sorsfordító félórának a jelentőségével, vagy nem vesz róla tudomást, és hagyja, hogy a fake news-gyárak átmossák az agyát? Gondolkodjon! Miért akar (Ön) tudatlan állatként meghalni, amikor a történelem mélyére tudna ásni? Nos, megmondom, nem történt semmi 1929. szeptember 24-én, kitaláltam az egészet. E módszert követi a történész asszony is, amikor azt találja neked/önnek mondani, hogy „Horthy visszaadta a nemzet önbecsülését”. Az őfőméltóságú úrnak esze ágában nem volt visszaadni semmit senkinek, ám arra, hogy elvegye mások életét, bármikor kapható volt („A zsidók fokozatos kikapcsolására vonatkozó további intézkedések folyamatban vannak, s amint meg lesznek teremtve elszállításuk feltételei, ezt végre is fogjuk hajtani” – írta volt ’43-ban a derék önbecsülésmentő Adolf Hitlernek), amit tehát a történész asszony mond, ahhoz a történelemnek igen kevés a köze, pechünk, hogy momentán épp evvel foglalkozik. A lakosság jelentékeny része sokkal jobban ért a történelemhez (meg Németországhoz), mint a történész asszony, csak hát nekünk nem adatik meg az a lehetőség, hogy az Orbán-rendszer marhaságspiráljában olyan tekintélyes helyet foglalhassunk el, mint ő. Megpróbálnám ezt is szemléltetni, legyen a téma újfent Horthy, nem sokkal vagyunk túl a németek elleni elvesztett vébédöntő után). Puskás Ferenc ’56 nyarán Estorilban tartózkodott (Csillag Péter írja a Rubicon folyóiratban, hogy elment megnézni június 9-én Lisszabonban a 2-2-re végződött portugál–magyar meccset), és a homo futballisticusnak az az ötlete támadt, hogy meg kéne látogatni az öreget. Páran voltak, becsöngettek hozzá. A kormányzó felesége fogadta őket, szabadkozott, őfőméltósága a tengerparton van, de küldet érte, foglaljanak helyet. Jött aztán Horthy, aki Schmidt Máriánál jóval később helyreállította a nemzet önbecsülését, örült a látogatásnak. Igaz, a focisták nem tudták eldönteni, hogy szólítsák az akkoriban a „nép ellenségeként csepült” egykori államfőt. Puskás végül Miklós bácsit mondott. Ettől az öregúr feloldódott, és bevallotta, hogy gyakran álmodik Budapestről. Majd azt kérdezte a csapatkapitánytól: „Milyen most gyönyörű fővárosunk?” Mire Puskás: „Ne bánkódjon, Miklós bácsi, ahhoz képest elég jól néz ki…” A történet valószerű. Amiről Schmidt beszél (önbecsülésmentés, wifitlen Németország stb.), zagyvaság. Csak akkor van értelme, ha Orbánék a (német) Telekom magyar részét le akarnák nyúlni. Huupsz. Várjunk csak!
Szerző
Témák
Heti abszurd
Frissítve: 2019.04.13. 10:51