Újabb szalmaszálat nyújtott a devizahiteleseknek az Európai Bíróság után immár a hazai Kúria is. Az uniós testület őszi és idei ítéletei lehetővé tették, hogy a hazai bíróságok vizsgálják a szerződéskori tisztességtelen feltételeket és konkrétan az árfolyamkockázat áthárításának jogszerűségét. Mondhatni megtört a jég. A Kúria sem tehetett mást, mint napirendre tűzte a kérdést, és egy e célra felállított konzultációs testület áttanulmányozva 140 ügyet, iránymutatással felérő összegzést készített. Ebben tisztázzák, mikor nem terheli az adósokat az árfolyamkockázat, ami miatt például a svájci frank alapú hitelek törlesztői és a tőketartozás is többszörösére nőtt.
A legfelsőbb bíróság testülete meglehetősen fogyasztóbarát módon írja le, hogy jogos az adós panasza, ha a bank nem tudja bizonyítani, hogy feltárta a kockázatokat előtte, a tájékoztatás csak több rendelkezésből következtethető ki, de akkor is, ha kapott ugyan írásbeli leírást, de bizonyítani tudja, hogy a szóbeli kiegészítés, vagy más ok miatt joggal gondolta úgy, hogy a kockázat csekély. A Kúria szerint a bank tájékoztatása akkor volt megfelelő, ha abból kitűnik, hogy a fogyasztóra hátrányos árfolyamváltozás fenyegetettsége valós és annak nincs felső határa, vagyis a törlesztőrészlet jelentősen megemelkedhet a hitel futamideje alatt. A Kúria testülete júniusban vizsgálja, hogy a milyen jogkövetkezményekkel járhat, hogyan kell elszámolni, ha egy szerződés érvénytelené válik az árfolyamkockázat jogszerűtlen áthárítása miatt.
Az, hogy az árfolyamkockázat áthárítása jogszerű volt-e vagy sem, az egyedi perekben dőlhet el, miután újabb jogegységi döntésre nem lehet számítani. A folyamatban levőknél van esély ezzel is indokolni az érvénytelenséget, ám a lezártak újraindítása komoly megfontolást igényel. Számosan már feladták, mint az egyik dunántúli kisvárosban élő olvasónk is, akinek devizahiteles kálváriája szinte matematikai bűvészmutatványnak is beillik. Olvasónk kertvárosi, 80 négyzetméteres házára 2006-ban 21 millió forintos, svájci frank alapú jelzáloghitelt vett fel egy külföldi tulajdonban lévő, hazai banktól, rendszeresen törlesztett, ám 2014-ben még mindig 35 millió forintot követelt a pénzintézet rajta. Annak idején olvasónknak egyáltalán nem volt szándékában deviza alapon eladósodni, ám a bank rábeszélte, s fő érvként nemcsak az alacsony kamatot, hanem azt is megemlítette a banki ügyintéző, hogy a svájci frank árfolyama, amelyik a szerződéskötés időpontjában 165 forint volt, egyike a legstabilabb pénzeknek, az árfolyamkockázatot gyakorlatilag el is lehet felejteni. Majd hozzátette, amúgy is hamarosan belép Magyarország az euróövezetbe, akkor majd az egész hitelt átváltják az európai közös pénzre, vagyis ennél kecsegtetőbb ajánlat nem létezik!
Az is megkönnyítette a hitelfelvételt, hogy rábeszélték az akkor már a nyugdíjkorhatárhoz közeledő olvasónkat, hogy ne is ő, hanem egyetemista - vagyis önálló jövedelemmel nem rendelkező - fia legyen a hitelfelvevő, míg olvasónk a kezes. Jövedelemigazolást a főiskolai tanulmányait végző fiatalembertől nem is kértek! Úgy döntöttek, hogy a havi 80 ezer forintos törlesztőrészletet könnyedén ki tudják fizetni. Azonban tévedtek, a svájci frankot az alpesi ország felértékelte, s alig hat év múlva már 180 ezer forintot törlesztettek havonta, amit ha nehezen is, de még mindig ki tudtak fizetni, ugyanis olvasónk fia akkor már önálló keresettel rendelkezett. Azonban korai volt az örömük, mert amikor a 2014. novemberi 7-i kurzusnak megfelelően 265,50 -es árfolyamon forintosították a svájci frank alapú hiteleket, akkor már 370 ezer forintot kért a bank havonta, amit azonban már képtelenek voltak kigazdálkodni. Ezt jelezték is banknak, amely közölte, hogy hajlandó futamidőt hosszabbítani, a törlesztés összegét mérsékelni, de a hátralékuk 35 millió forint, annak ellenére hogy a 21 millió forintot befizettek.
A forintosítás idején tehát már 56 millió forintot követelt a bank. Az adósok felajánlották, hogy egy összegben ötmillió forintot kifizetnek, és ezzel "elsétálnának." A bank erre látszólag hajlandónak is mutatkozott, ám a megállapodásuk aláírását megelőzően hirtelen közölték: átadták az egész tartozást a követeléskezelőnek. Az új partner is tárgyalást ajánlott, ami létre is jött, viszont futamidő hosszabbításról hallani sem akartak. Az adós immáron 10 millió forintot ajánlott fel, mivel a követeléskezelő végrehajtással fenyegette meg. Az ügy a bíróságra került. A követeléskezelő saját értékbecslője az ingatlant lakatlanul 26, lakottan 18 millió forintra értékelte, ezzel szemben a bíróság által felkért szakértő szerint 46 millió forintot ér. A per évek óta tart, olvasónk még benn lakik, de fel van készülve arra, hogy ingatlanát elveszti, és csak abban reménykedik, hogy további törleszteni valója nem lesz.
Az unió bíróság ítéletébe kapaszkodók igazolva látják korábbi felvetéseiket, hogy a deviza alapú hitelszerződések megkötésekor a pénzintézetek tisztességtelenül jártak el, ugyanis az ügyfelek nem kaptak egyértelmű felvilágosítást az árfolyamkockázatról. Csak a legritkább esetben készült úgynevezett kockázatfeltáró nyilatkozat. A Kúria Polgári Kollégiumának 2014-es jogegységi döntése egy konkrét ügyben kimondta, hogy "ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen." Ennek ellenére egy olyan per ismert - amelyről lapunk is beszámolt -, amelynek folyamán a bíróság először hiányosnak mondta a kockázatfeltáró nyilatkozatot, majd kiderült, hogy ilyen nem is volt!
Általános tapasztalat volt, hogy a bankokkal szemben a deviza alapú hitelesek teljesen védtelenek voltak, ugyanis minden kockázat rájuk hárult. A hitelszerződések nem tartalmaztak semmilyen fogyasztóvédelmi elemet. Az Európai Bíróság is hibásnak tartotta azt a gyakorlatot, hogy a pénzintézetek számára az ügyfél hitelképességének vizsgálata csak a szerződés megkötésének időpontjára - vagyis az akkori svájci frank árfolyamra - vonatkozott, s nem számolt azzal, hogy a rendszerint hosszú futamidő alatt jelentős változások állhatnak be, mint ahogy az is meg is történt. Zomborszky-Fehér Zsolt, a Devizahitelesek Mentőöve Egyesület jogvédője a Klubrádióban kifejtette: két szerződést kellett volna kötni az igénylőkkel, egyet a hitelre, egyet pedig az árfolyamkockázatra. Ennek elmaradása miatt történhetett meg, hogy a felvett hitel három és félszeresét, de akár ötszörösét is visszafizettették, pedig a svájci frank árfolyama nem változott ennyit.
Az adósság ilyen mértékű elszaladásának az volt az oka, hogy ha az adós késedelembe esett, akkor a büntetőkamatot és különböző, csak a bankok által jogosnak tartott pluszköltségeket tőkésítették, és hozzácsapták az adóssághoz. Manapság a bankok gyakran hivatkoznak arra, hogy alig van már portfóliójukban rossz hitel. Ez megfelel a valóságnak, ugyanis a fizetésképtelen ügyfelekkel szembeni követeléseket - engedve a jegybank ilyen útmutatásainak - eladták, az eredetihez képest csekély áron, csomagban különböző követeléskezelőknek, olyanoknak, amelyek között szép számmal akadnak off-shore hátterűek is. Az adósok egyébként joggal sérelmezik, hogy miért nem biztosítottak számukra elővásárlási jogot a követeléskezelőkkel szemben.
