Devizacsapda: halvány remény az adósoknak az újabb bírósági iránymutatás

Publikálás dátuma
2019.04.12. 11:00

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
Az Európai Bíróság döntései és Kúria megváltozott hozzáállása sokakban kelthet reményt: van esélyük a bankokkal szemben a "jogszerűtlenül" kifizetett millióik visszaszerzésére.
Újabb szalmaszálat nyújtott a devizahiteleseknek az Európai Bíróság után immár a hazai Kúria is. Az uniós testület őszi és idei ítéletei lehetővé tették, hogy a hazai bíróságok vizsgálják a szerződéskori tisztességtelen feltételeket és konkrétan az árfolyamkockázat áthárításának jogszerűségét. Mondhatni megtört a jég. A Kúria sem tehetett mást, mint napirendre tűzte a kérdést, és egy e célra felállított konzultációs testület áttanulmányozva 140 ügyet, iránymutatással felérő összegzést készített. Ebben tisztázzák, mikor nem terheli az adósokat az árfolyamkockázat, ami miatt például a svájci frank alapú hitelek törlesztői és a tőketartozás is többszörösére nőtt. A legfelsőbb bíróság testülete meglehetősen fogyasztóbarát módon írja le, hogy jogos az adós panasza, ha a bank nem tudja bizonyítani, hogy feltárta a kockázatokat előtte, a tájékoztatás csak több rendelkezésből következtethető ki, de akkor is, ha kapott ugyan írásbeli leírást, de bizonyítani tudja, hogy a szóbeli kiegészítés, vagy más ok miatt joggal gondolta úgy, hogy a kockázat csekély. A Kúria szerint a bank tájékoztatása akkor volt megfelelő, ha abból kitűnik, hogy a fogyasztóra hátrányos árfolyamváltozás fenyegetettsége valós és annak nincs felső határa, vagyis a törlesztőrészlet jelentősen megemelkedhet a hitel futamideje alatt. A Kúria testülete júniusban vizsgálja, hogy a milyen jogkövetkezményekkel járhat, hogyan kell elszámolni, ha egy szerződés érvénytelené válik az árfolyamkockázat jogszerűtlen áthárítása miatt.    Az, hogy az árfolyamkockázat áthárítása jogszerű volt-e vagy sem, az egyedi perekben dőlhet el, miután újabb jogegységi döntésre nem lehet számítani. A folyamatban levőknél van esély ezzel is indokolni az érvénytelenséget, ám a lezártak újraindítása komoly megfontolást igényel.  Számosan már feladták, mint az egyik dunántúli kisvárosban élő olvasónk is, akinek devizahiteles kálváriája szinte matematikai  bűvészmutatványnak is beillik. Olvasónk kertvárosi, 80 négyzetméteres házára 2006-ban 21 millió forintos, svájci frank alapú jelzáloghitelt vett fel egy külföldi tulajdonban lévő, hazai banktól, rendszeresen törlesztett, ám 2014-ben még mindig 35 millió forintot követelt a pénzintézet rajta. Annak idején olvasónknak egyáltalán nem volt szándékában deviza alapon eladósodni, ám a bank rábeszélte, s fő érvként nemcsak az alacsony kamatot, hanem azt is megemlítette a banki ügyintéző, hogy a svájci frank árfolyama, amelyik a szerződéskötés időpontjában 165 forint volt, egyike a legstabilabb pénzeknek, az árfolyamkockázatot gyakorlatilag el is lehet felejteni. Majd hozzátette, amúgy is hamarosan belép Magyarország az euróövezetbe, akkor majd az egész hitelt átváltják az európai közös pénzre, vagyis ennél kecsegtetőbb ajánlat nem létezik! Az is megkönnyítette a hitelfelvételt, hogy rábeszélték az akkor már a nyugdíjkorhatárhoz közeledő olvasónkat, hogy ne is ő, hanem egyetemista - vagyis önálló jövedelemmel nem rendelkező - fia legyen a hitelfelvevő, míg olvasónk a kezes. Jövedelemigazolást a főiskolai tanulmányait végző fiatalembertől nem is kértek! Úgy döntöttek, hogy a havi 80 ezer forintos törlesztőrészletet könnyedén ki tudják fizetni. Azonban tévedtek, a svájci frankot az alpesi ország felértékelte, s alig hat év múlva már 180 ezer forintot törlesztettek havonta, amit ha nehezen is, de még mindig ki tudtak fizetni, ugyanis olvasónk fia akkor már önálló keresettel rendelkezett. Azonban korai volt az örömük, mert amikor a 2014. novemberi 7-i kurzusnak megfelelően 265,50 -es árfolyamon forintosították a svájci frank alapú hiteleket, akkor már 370 ezer forintot kért a bank havonta, amit azonban már képtelenek voltak kigazdálkodni. Ezt jelezték is banknak, amely közölte, hogy hajlandó futamidőt hosszabbítani, a törlesztés összegét mérsékelni, de a hátralékuk 35 millió forint, annak ellenére hogy a 21 millió forintot befizettek. A forintosítás idején tehát már 56 millió forintot követelt a bank. Az adósok felajánlották, hogy egy összegben ötmillió forintot kifizetnek, és ezzel "elsétálnának." A bank erre látszólag hajlandónak is mutatkozott, ám a megállapodásuk aláírását megelőzően hirtelen közölték: átadták az egész tartozást a követeléskezelőnek. Az új partner is tárgyalást ajánlott, ami létre is jött, viszont  futamidő hosszabbításról hallani sem akartak. Az adós immáron 10 millió forintot ajánlott fel, mivel a követeléskezelő végrehajtással fenyegette meg. Az ügy a bíróságra került. A követeléskezelő saját értékbecslője az ingatlant lakatlanul 26, lakottan 18 millió forintra értékelte, ezzel szemben a bíróság által felkért szakértő szerint 46 millió forintot ér. A per évek óta tart, olvasónk még benn lakik, de fel van készülve arra, hogy ingatlanát elveszti, és csak abban reménykedik, hogy további törleszteni valója nem lesz.    Az unió bíróság ítéletébe kapaszkodók igazolva látják korábbi felvetéseiket, hogy a deviza alapú hitelszerződések megkötésekor a pénzintézetek tisztességtelenül jártak el, ugyanis az ügyfelek nem kaptak egyértelmű felvilágosítást az árfolyamkockázatról. Csak a legritkább esetben készült úgynevezett kockázatfeltáró nyilatkozat. A Kúria Polgári Kollégiumának 2014-es jogegységi döntése egy konkrét ügyben kimondta, hogy "ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen." Ennek ellenére egy olyan per ismert - amelyről lapunk is beszámolt -, amelynek folyamán a bíróság először hiányosnak mondta a kockázatfeltáró nyilatkozatot, majd kiderült, hogy ilyen nem is volt! Általános tapasztalat volt, hogy a bankokkal szemben a deviza alapú hitelesek teljesen védtelenek voltak, ugyanis minden kockázat rájuk hárult. A hitelszerződések nem tartalmaztak semmilyen fogyasztóvédelmi elemet. Az Európai Bíróság is hibásnak tartotta azt a gyakorlatot, hogy a pénzintézetek számára az ügyfél hitelképességének vizsgálata csak a szerződés megkötésének időpontjára - vagyis az akkori svájci frank árfolyamra - vonatkozott, s nem számolt azzal, hogy a rendszerint hosszú futamidő alatt jelentős változások állhatnak be, mint ahogy az is meg is történt. Zomborszky-Fehér Zsolt, a Devizahitelesek Mentőöve Egyesület jogvédője a Klubrádióban kifejtette: két szerződést kellett volna kötni az igénylőkkel, egyet a hitelre, egyet pedig az árfolyamkockázatra. Ennek elmaradása miatt történhetett meg, hogy a felvett hitel három és félszeresét, de akár ötszörösét is visszafizettették, pedig a svájci frank árfolyama nem változott ennyit. Az adósság ilyen mértékű elszaladásának az volt az oka, hogy ha az adós késedelembe esett, akkor a büntetőkamatot és különböző, csak a bankok által jogosnak tartott pluszköltségeket tőkésítették, és hozzácsapták az adóssághoz.  Manapság a bankok gyakran hivatkoznak arra, hogy alig van már portfóliójukban rossz hitel. Ez megfelel a valóságnak, ugyanis a fizetésképtelen ügyfelekkel szembeni követeléseket - engedve a jegybank ilyen útmutatásainak - eladták, az eredetihez képest csekély áron, csomagban különböző követeléskezelőknek, olyanoknak, amelyek között szép számmal akadnak off-shore hátterűek is. Az adósok egyébként joggal sérelmezik, hogy miért nem biztosítottak számukra elővásárlási jogot a követeléskezelőkkel szemben.   

Elmaradt a biztosítás

A devizaárfolyam elszaladása korántsem okozott az adósokéhoz hasonló veszteséget a bankoknál. A bankok a saját kockázatuk elkerülése érdekében biztosítást kötöttek, amelyet érvényesíteni is tudtak, amikor 2016. januárjában egyetlen nap alatt 25 százalékkal drágult a svájci frank a forinttal szemben. Az egyik kereskedelmi bank egy külföldi biztosítóval úgy kötött megállapodást, hogy az ügyfelektől ilyen címen beszedett 390 ezer forintot. A pénzintézet a kárpótlást fel is vette, ám az ügyfelek ebből semmit se kaptak, azon a címen, hogy a 2008-2009-es világgazdasági válság során az ismert nemzetközi biztosító csődbe ment.  Jogosan merül fel a kérdés, hogy az ügyfelek miért nem kötöttek egyénileg ilyen kockázati biztosításokat. A válasz kézenfekvő: a devizaalapú hitelre azért volt viszonylag könnyű rábeszélni az ügyfeleket, mert ez a kölcsönfajta olcsóbb volt, mintha forintban szerződtek volna. A kockázati biztosítás költségei viszont eltüntették volna ezt az előnyt. Az ügyfeleket sújtó, tisztességtelen terhek között ritkán említik meg, hogy a bankok a kezelési költséget is frankban állapították meg. Az Európai Unió egy korábbi irányelve ezt tilalmasnak tartotta, arra hivatkoztak, hogy minden költséget, kamatjellegű terhet, amelyet Magyarországon alkalmaznak, csak forintban lehet megállapítani.

Az Alkotmánybírósághoz fordulnak

Miután minden bajok gyökere, hogy az árfolyamkockázatot teljes egészében az adósoknak kellett viselni, a hazai (volt) devizahitelesek ismét reménykedni kezdtek, hogy a közelmúltbeli európai bírósági határozatok nyomán az Alkotmánybíróság (Ab) majd felszólítja az Országgyűlést, hogy ennek szellemében módosíttassa az erre vonatkozó törvényeket. Az Ab-hoz benyújtandó beadványhoz jelenleg is gyűjtik az ellenzéki országgyűlési képviselők aláírásait. A tervezet szerint a panasz lényege, hogy a devizahiteles szerződéseknél nem valósult meg a tisztességes tájékoztatás, ezért ezek a szerződések nem részlegesen, hanem teljesen érvénytelenek. (Szakértők nem fűznek különösebb illúziót a kezdeményezés sikeréhez, annak ellenére, hogy a környező országokban rendre a devizahitelesek javára döntöttek a bíróságok hasonló perekben.) A magyarországi bíróságoknak, amelyek egy uniós tagállamban működnek, kötelességük az Európai Bíróság döntéseit a hazai jogrendbe átemelni - mondta Szakács László, a szocialisták elnökhelyettese, aki a kezdeményezők egyike. A döntés már csak azért is sürgető, mert a fűtési szezon után megszűnik a kilakoltatási moratórium. Eddig hitel- és közműdíjtartozás miatt mintegy 50 ezer család veszítette el ily módon lakását, s várhatóan ez a szám havonta 1000-1200-zal növekedhet - sorolta a politikus. 

Szerző
Frissítve: 2019.04.12. 11:23

Sztrájkolnak a Metro dolgozói

Publikálás dátuma
2019.04.12. 09:34

Fotó: INA FASSBENDER /
Kétórás figyelmeztető sztrájkot tartanak a kelet-pesti áruházban, 90 százalékos a részvétel.
Pénteken, reggel 8 órától kétórás figyelmeztető sztrájkot tartanak a Metro kelet-pesti áruházában – közölte a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete (KASZ). Tájékoztatásuk szerint 90 százalékos a részvétel.
A sztrájkot azért tartják, mert a sztrájkbizottság nem fogadta el a Metro április 9-én tett ajánlatát a bérezési rendszer átalakítására.
Szerző
Témák
sztrájk Budapest

Olajmezőkre hajt a Mol

Publikálás dátuma
2019.04.12. 09:00

Fotó: Népszava
Gazdag olajmezők felvásárlását célozza a Mol, de a tavalyi választási kampányban Orbán Viktor által átadott műgumiüzemük még mindig csak a próbatermelésnél tart.
Nagyarányú olajmező-felvásárlást tervez a Mol. Legalábbis tegnapi közgyűlésük dokumentumai szerint jelenlegi, 323,6 millió hordó olajegyenértékű, bizonyított és valószínűsített olaj- és gázkészleteiket középtávon 500 millióra emelnék. Ehhez további, nagyarányú felvásárlásokra lesz szükségük - közölte kérdésünkre a rendezvényhez kapcsolódó háttérbeszélgetésen Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató. A lehetőségek közé sorolta jelenlegi főbb helyszíneiket, így Oroszországot, a Pannon Medencét, Pakisztánt, az Északi-Tengert és Ománt. Ráadásul a készletek folyamatosan apadnak, így még a szint tartása is komoly erőfeszítéseikbe kerül: Magyarország és térségének megfúrtságát éppenséggel az ementáli sajthoz hasonlította. Ráadásul immár kevéssé kutatás előtt álló területeket, sokkal inkább feltárt készleteket vennének - közölte az elnök-vezérigazgató. Ebbéli elszántságuk messzemenőkig érthető. A társaság tavaly elért rekordközeli, háromszázmilliárd forintot valamivel meghaladó nyereségének nagy részét ugyanis – erőteljes emelkedés után – szintén a kitermelés hozta. Ehhez képest mind a finomítás, mind az – amúgy egyre hangsúlyosabb - petrolkémia, mind a gázszállítás nyeresége csökkent; hasonló felfutást csak a kisebb forgalmú shopok mutatnak. Molnár József vezérigazgató a közgyűlésen viszonylag kedvező iparági környezetről, így emelkedő olajárról számolt be. Az általuk kiemelten számon tartott tisztított, újrabeszerzési árakkal becsült EBITDA-eredmény 728 milliárdos rekordot ért el. Ez a közel 2,7 milliárd dollár jóval magasabb lett a 2,2 milliárdról 2,4 milliárd dollárra emelt tavalyi célnál. Az idei cél 2,3 milliárd dollár. Épp a tegnapi Magyar Közlönyben jelent meg a törvény, ami az állam 25 százalékos Mol-pakettjéből 10 százaléknyit a Budapesti Corvinus Egyetem jövőbeni működtetésével megbízott Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány bizalmi vagyonkezelésébe ad. Így a mostani, 107 milliárd forintos osztalékból is részesülnek. Ezen túlmenően a Richter 10 százalékát, illetve ingatlanokat is kapnak. A társaság a jövőre nézve bővülő beruházásokat ígér. Így a részvényesek részéről kedvezően fogadott Mol Limo autómegosztó-piacán is terjeszkednének. A 2021-re több mint háromszázmilliárdból felépíteni tervezett tiszaújvárosi poliolüzem előkészületei ütemesen haladnak. A Népszava kérdésére ugyanakkor Hernádi Zsolt a tavaly "átadott" tiszaújvárosi műgumigyáruk készültségi fokáról változatlanul úgy nyilatkozott, hogy "mikrohangolások" zajlanak. Amikor márciusban Orbán Viktor oldalán választási kampányeseménynek beillő külsőségek között felavatták a százmilliárdos üzemet, az elnök-vezérigazgató hasonló mikrohangolások és tesztüzem után a tényleges kezdést őszre ígérte. Októberi értesülésünk szerint ugyanakkor az átadóünnepség után lényegében folytatódott az építkezés. Később viszont a beruházóval anyagi viták támadtak. Hernádi Zsolt ezt elismerve arról számolt be, hogy jelenleg tesztüzem zajlik és tárgyalnak a termék lehetséges vevőivel. Az üzemet pedig akkor tekinti késznek, amikor beindul a tömeggyártás, amire erre határidőt nem jelölt meg.

Lerázhatatlan büntetőügy

A csak a horvátok által visszavonható európai elfogatóparancs érvényes, de jól érzem magam Magyarországon – közölte a háttérbeszélgetésen az ellene korrupciógyanúval közel egy évtizede zajló horvát büntetőeljárás kapcsán kérdésünkre Hernádi Zsolt. (Korábbi értesülések szerint ugyanakkor a Mol-vezér kellő diplomáciai védelem mellett a jogi eljárás fordulatos évei alatt többször is járt külföldön.) Hernádi Zsoltot a horvát ügyészség 2011 óta azzal vádolja, hogy Ivo Sanader korábbi kormányfőjük a tőle átvett tízmillió euró kenőpénz fejében engedte át 2009-ben az INA legnagyobb, de nem többségi részvényesének, a Molnak energiatársaságuk irányítási jogait. A felek következetesen tagadnak. Hernádi Zsolt ennek kapcsán lehangoltan emlékeztetett a horvát alkotmánybíróság, majd később a Fővárosi Törvényszék döntésére, miszerint nem biztosított a zágrábi eljárás pártatlansága. Horvátországban jelenleg is zajlik az Ivo Sanader és Hernádi Zsolt elleni megismételt első fokú per. (Igaz, ezt a volt horvát kormányfő egy másik, már jogerőssé vált ítélet miatt a börtönből kénytelen szemlélni.) Hernádi Zsolt felidézte, hogy a horvát állam által felkért svájci választott bíróság sem találta megalapozottnak a bűncselekmény-gyanút. Arra a kérdésre, hogy mi történne, ha Zágrábban börtönbüntetést kapna, további fellebbviteli lehetőségeket említve úgy vélte: egy erre hivatkozó horvát kérelem bizonyára újfent a (kiadatását már több ízben megtagadó) magyar hatóságok asztalára kerülne. Annak kapcsán, hogy az ügy nem hátráltatja-e elnök-vezérigazgatói teendőiben, arra emlékeztetett, hogy a közgyűlés és az igazgatóság az ismert körülmények mellett is rendre megtiszteli bizalmával. Az INA-val kapcsolatos kérdésekre derűlátóbban úgy vélte, hogy a nemzetközi üzleti szabályok mentén sikeres a horvát energiatársaság üzemeltetése. Bár Zágráb többször kinyilvánította a Mol INA-részének visszavásárlási szándékát, az ügylet tanácsadójával egy éve még szerződést sem kötöttek. Az ügyet most a holtpontról a horvát kormány tudná kimozdítani, akikkel amúgy nem is érzékel a társaság ügyeiben érdemi szakmai ellentétet. Az INA-ra addig is teljes értékű leányvállalatukként tekintenek.

Szerző