Több postán már vonatjegyet is lehet venni

Publikálás dátuma
2019.04.12. 09:20
Bicikli helyett triciklit kapnak
Fotó: Népszava
Áprilistól 17 postán árulnak menetjegyet, később kiterjeszthetik az értékesítést.
Áprilistól tesztjelleggel 17 postán is lehet vasúti menetjegyet vásárolni – olvasható a MÁV honlapján. Mint írják, a debreceni 20. számú (Malompark) postán idén januártól már elkezdte a Magyar Posta a jegyek értékesítését. A két társaság megállapodása szerint áprilistól további 16 postán elérhető a szolgáltatás: a teszt ideje alatt Debrecen mellett Budapesten négy postán, Győrben két postán, valamint Hajmáskéren, Jászapátiban, Martfűn, Miskolcon, Nyíregyházán, Szegeden, Szeghalmon, Szendrőn, Tabon, valamint Veszprémben egy-egy postán vásárolhatnak vasúti menetjegyet az ügyfelek. A postai ügyintézők teljes körű képzést és oktatást kaptak a vasúti jegykiadásról, de szükség esetén telefonon is kérhetnek segítséget a MÁV-START szakembereitől. A postákon bizonyos funkciókra, így a megvásárolt jegyek visszatérítésére, cseréjére és nemzetközi vasúti jegyek vásárlására nincs lehetőség. Ha a 17 postán bevezetett vonatjegy-értékesítés kedvező fogadtatásra talál, a kiértékelést követően, a tapasztalatok ismeretében a két állami vállalat további postákra is kiterjesztheti a vasúti menetjegyek értékesítését.
Szerző
Témák
vonatjegy posta MÁV

„Ne csak a pénzről, a betegekről is essék szó”

Publikálás dátuma
2019.04.12. 07:30

Fotó: Lakos Gábor
Árnyaltabban kellene vizsgálnia a kórházakat az Állami Számvevőszéknek – jegyezte meg a testület legutóbbi jelentése kapcsán Ficzere Andrea, a Magyar Kórházszövetség új elnöke.
A kórházszövetség eddig jobbára hallgatott, amikor az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vagy a tárca bírálta az intézményeket és azok vezetését. Nem volt ez másként a legutóbbi ÁSZ-jelentés esetén sem, amelyben több kórház gazdálkodását kifogásolták. Lesz változás?
Szeretnénk ritmust váltani, az eseményeknek nemcsak szemlélői, hanem proaktív, konstruktív szereplőivé válni. És jó lenne például elérni a számvevőknél, vizsgálják kicsit árnyaltabban a kórházakat, hogy egyértelműen kiderüljön, mi az, ami rendszerhiba és mi az, ami a menedzsment felelőssége. A mostani jelentés, ami évekkel korábbi vizsgálatok eredményeit összegzi, jól jelzi, hogy mindkettő fellelhető a rendszerben. A vezetők felelősségét viszont akkor lehet majd vizsgálni, ha a rendszerszintű problémákat elkülönítettük. Mindemellett arra is szükség lenne, hogy a kórházak feladatait, működtetését illetően betartható és számon kérhető jogszabályok szülessenek. Abban is egészen biztos vagyok, hogy a gazdálkodáson és finanszírozáson sem lehet javítani addig, amíg nem tudjuk pontosan, mi, mennyibe kerül. Azaz hány munkaóra, vagy mekkora gyógyítási költségre van szükség egy-egy feladat teljesítéséhez.

Az ÁSZ-vizsgálatnak lehet bármiféle haszna, vagy azt csak politikai boszorkányüldözésnek, megfélemlítésnek élik meg?  Van olyan része a bírálatuknak, ami olyannyira segítséget jelentett, hogy már változtak is bizonyos folyamatok. És akadnak olyan elemei is a jelentésnek, amelyek rendszerhibákat kérnek számon az intézményen. Van, hogy akármennyire is igyekszik a kórház, bizonyos dolgokat nem tud nem megtenni. Mondana konkrétumokat?
Egészen biztosan javult a fegyelem a számlák, az írott belső szabályzatok kezelésében. De az előirányzat szűkösségéből, az intézmény pénzügyi korlátaiból adódó problémák menedzselésére nincs túl nagy mozgástér. Mit lát a kórházszövetség abból a finanszírozásfejlesztésből, amit a tárca olyannyira ígérgetett eddig? Még semmit. De azzal, hogy a szövetség éléről most leköszönt Svébis Mihály még a múlt héten aláírta Kásler Miklós miniszter úrral az együttműködési szándéknyilatkozatot, hatékonyabbá válhat az egyeztetés a kormányzattal. Ez a dokumentum számomra garancia arra, hogy még a döntés előtt lesz alkalmunk a készülő jogszabályokat formálni, véleményezni. Miről szól ez a megállapodás? Sokak szerint ezzel a kormány csak tovább korlátozza a kórházszövetség nyilvános megszólalásainak a lehetőségét. Nem, nem erről szól, hanem arról, hogy a tárca számít a Magyar Kórházszövetség tapasztalataira, és a jövőben megkérdeznek minket a kórházakat érintő változásokkal kapcsolatban. Az is benne van, hogy szólunk, ha magunk észlelünk valamilyen problémát, amely megoldásához politikai döntésekre lenne szükség. Ezt eddig is megtehették. Valóban, de most, azzal, hogy a megállapodás létrejött, lett egy dokumentált, formalizált kerete az egyeztetéseknek.
  Miken kellene a legsürgősebben változtatni? Mind nagyobb probléma a szakemberhiány. A jelenség arra kényszeríti a vezetőket, hogy a piacról béreljenek orvosokat, ápolókat, vagy akár teljes műtéti teameket. Ez így jóval többe kerül, mintha a feladatokat közalkalmazottak végeznék. Mindez nagyon megterheli a kórházak gazdálkodását, eladósítja az intézményeket. Egyebek mellett ezért is megkerülhetetlen a finanszírozás reformja, a kórházakat sújtó ellátási kvóták újragondolása, az ellátásokért járó díjakban meghatározott költségelemek kiigazítása. Nagyon fontos lenne az ellátórendszer szerkezetét a lakosság megbetegedési mutatóihoz, szükségleteihez igazítani: az aktív, az ápolási, a rehabilitációs és a hospice ágyak arányán változtatni. Amikor ma véget ér valakinek a kórházi kezelése, nincs olyan hely, ahol a lábadozása idejére a saját állapotának megfelelő gondoskodást, ápolást vagy más személyes segítséget kaphatna, ezért jobb híján ezek a betegek maradnak a kórházakban, miközben mindenki tudja, nem ez leghatékonyabb módja a felépülésüknek. Hasonló a probléma a daganatos betegek esetében is. Fontos lenne megvalósítani azt, hogy amikor már elfogytak a gyógyítás lehetőségei, akkor a kórházi ápolás kiváltható legyen a lehető legjobb életminőséget biztosító hospice ellátással.

Van annak valami üzenete, hogy egy nő került a Magyar Kórházszövetség élére?
Ezen még nem gondolkoztam el, ugyanakkor hiszem, hogy egy nő képes finom üzeneteket is közvetíteni, nagyobb empátiára érzékenyíteni, és ügyelni arra, hogy a kórházak működtetésével kapcsolatos ügyekben ne csak a pénzről, hanem a betegekről is essék szó.

Névjegy

Ficzere Andrea, Uzsoki Utcai Kórház Semmelweis Egyetem Oktató Kórházának 51 éves főigazgatója. Reumatológus-neurológus szakorvos, három éve a Magyar Kórházszövetség alelnöke. Ő a második nő, akit elnökké választott a grémium.

Szerző

Az Alkotmánybíróság lesöpörte az oltásellenesek érvelését

Publikálás dátuma
2019.04.12. 07:21
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Kimondták, hogy az oltások beadásának jogszerű indok nélküli megtagadása esetén a szülők neveléshez fűződő joga korlátozható, ideiglenesen elvehetik tőlük a gyermeket.
Nem kérdőjelezhető meg alkotmányos alapokon, hogy a védőoltások (köztük az életkorhoz kötött védőoltások) az emberi szervezet fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességének fokozását és a fertőző megbetegedések elterjedésének megelőzését szolgálják. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a kérdést, és elutasította egy oltásellenes szülő panaszát, aki – a többi között – a lelkiismereti és vallásszabadsága sérelmére hivatkozott – írja az Index. A cikk szerint az Alkotmánybíróság által elutasított alkotmányjogi panasz arra irányult, hogy a testület állapítsa meg egy gyermek családból való kiemeléséről szóló döntés alaptörvény-ellenességét, és semmisítse is meg ezeket a döntéseket. Az érdemi alkotmányossági vizsgálatot tartalmazó határozat kimondja, hogy
„a kötelező védőoltások beadásának jogszerű indok nélküli megtagadása esetén a szülők neveléshez fűződő joga korlátozható.”

Végső esetben a szülőknek a gyermeket súlyosan veszélyeztető, a hatóságokkal való együttműködést megtagadó magatartása esetén a gyermek családból való kiemelése is alkotmányosnak minősülhet. A testület teljes ülése által egyhangúlag elfogadott határozat hozzáteszi, hogy a szülők nevelési jogának elvonása csak ideiglenes lehet. Kimondták, hogy
a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogának jogosultja a gyermek, míg kötelezettje elsődlegesen a család, másodlagosan pedig az állam.

A konkrét eset teljességében nem tárható fel, miután a beadványozó kérte az Alkotmánybíróságtól a névtelenséget. Ugyanakkor a portál szerint a beadvány nemcsak az egyéni jogsérelem vélelmezett eljárásjogi eseteinek vizsgálatát kérte a legfőbb bírói fórumtól, hanem gyakorlatilag azt kívánta kimondatni az Alkotmánybírósággal, hogy az alaptörvényben foglalt jogaik, így a szülők lelkiismereti és vallásszabadsághoz, továbbá gyermekük családban való neveltetéshez főződő joga sérült akkor, amikor az illetékes hatóságok – és nyomukban a bíróság – a gyermek családból történő kiemelése mellett döntött. Mint írják, a szülők nemcsak a védőnői szolgáltatásokat utasították vissza, de mindennemű, így a kötelező és a szabadon választott oltás beadását is 2015-ben született gyermekük esetében. A hatóságok és a később ezeket vizsgáló bíróságok álláspontja szerint azzal, hogy a szülők tudatosan kivonták gyermeküket az egészségügyi és gyermekvédelmi szervek látóköréből, kontrollálhatatlanná vált a gyermek egyedi egészségi állapota, testi és értelmi fejlődése is a magyar állam számára. Ez pedig
nemcsak az egyén, hanem a közegészségügy, azaz a társadalom szempontjából is komoly veszélyeztetés.

Az oltásellenes szülők, mint beadványozók azzal érveltek, hogy a védőoltások megtagadása mindössze a szabálysértési eljárás hatálya alá tartozó szabálysértésnek minősülnek, ellenük azonban gyámügyi eljárás keretében, a gyermekvédelmi jelzőrendszer révén a gyermek közvetlen veszélyeztetése gyanújával indult eljárás, így született meg a kiemelő végzés. A gyermek családból való kiemelésével – noha az a konkrét esetben meg sem valósult, hiszen az édesanya külföldre távozott a gyerekkel, akire ugyan körözést adtak ki, de elérni azóta sem sikerült –, a gyerek lelkében, egészségi állapotában olyan visszafordíthatatlan kárt okoz a magyar állam, amely súlyos alapjogi sérelemnek minősül. Szerintük a szülők oltásellenessége eközben „csak” egy jogszabálysértés, amiből a gyerek semmit sem érzékel. Az Alkotmánybíróság viszont kimondta: a gyermek családból való kiemelése alkotmányos lehet, ám a határozat értelmében az nem büntető intézkedés, hanem a gyermek védelmét, veszélyeztetettségének megelőzését és megszüntetését, a hiányzó szülői gondoskodás pótlását szolgáló eljárás. Az érdemi alkotmányjogi vizsgálat is arra jutott, hogy a panasz nem megalapozott. Már csak azért sem, mert az alaptörvény értelmében nemcsak a családnak, hanem az államnak is biztosítani kell a gyermekek számára azt a védelmet és gondoskodást, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükhöz szükséges, akár a szülőkkel szemben is. A testület kimondta: 
„Az alkotmánybírósági eljárás során nem kérdőjelezhető meg, hogy a védőoltások (köztük az életkorhoz kötött védőoltások) az emberi szervezet fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességének fokozását és a fertőző megbetegedések elterjedésének megelőzését szolgálják. Tehát egyfelől az egyént (a gyermeket) védik a fertőzéstől, másfelől a gyermeket körülvevő kisebb közösséget, valamint az egész társadalmat a járványok megjelenésétől.“

Ezt követően az Alkotmánybíróság a gyermekvédelmi, a hitszabadság és minden egyéb kifogást végigvezetve jutott el addig, hogy a kötelező védőoltások beadásának jogszerű indok nélküli megtagadása esetén a szülők neveléshez fűződő joga igenis korlátozható, így pedig az is alkotmányos eljárás, hogy ha a gyereket kivonják az oltásellenes szülők köréből azért, hogy a korának megfelelő kötelező védőoltásokat megkapja. Nem örökre vehetik el a szülőktől a gyermeküket, amint az egészségügyi hatóságokkal együttműködő magatartásuk garantálható, a család egysége helyreállítható.
Szerző
Frissítve: 2019.04.12. 07:39