Azt állította Hollik István, a kormány szóvivője (sajtótájékoztatóján), hogy az Európai Bizottság a migránskártya-program sikeréről beszél, miközben ezzel terroristákat pénzelnek. Mint mondta, a Magyarországon elfogott Haszán F. terroristavezér is ilyen migránskártyán keresztül kapott pénzt.
Ezzel szemben a tény az, hogy a kártyákkal nem terroristákat, hanem menekülteket támogatnak, akiket természetesen ellenőriznek, bár előfordulhat, hogy terroristák is átcsúsznak az ellenőrzésen. Haszán F.-ről pedig egyelőre még azt is csak feltételezik, hogy terrorcselekményeket követett el, ám hogy terroristavezér lenne, azt nem. De ha a magyar kormány már itt tart, akkor a terrorizmus elleni harcban lassan átvesszük a vezető szerepet.
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (az uniós külügyminiszterek tanácskozása után), hogy a Líbiában zajló konfliktusoknak beláthatatlanok a következményei, mert az ország területén tartózkodó legalább kétmillió migráns, valamint a nehéz helyzetben lévő líbiaiak bármikor megindulhatnak Európa felé.
Ezzel szemben a tény az, hogy Líbiában nincs kétmillió migráns, hanem 58 ezer az ENSZ által regisztrált menekült, 172 ezer lakóhelyéről távozni kényszerült líbiai, valamint körülbelül 400 ezer nem nyilvántartott migráns, vagyis becslések szerint mintegy 600-650 ezer ember. Az is sok, de azért nem árt tudni, hogy elsősorban az ő életüket fenyegeti veszély, nem az európaiakét. Nem mindegy.
Azt állította Varga Judit, a Miniszterelnökség európai uniós kapcsolatokért felelős államtitkára (a tagállamok illetékes minisztereinek luxemburgi tanácsülése után), hogy koholt vádak alapján próbálja elítéltetni Magyarországot az Európai Parlament bevándorláspárti többsége. Szerinte ezt az is bizonyítja, hogy nem halad előre a hetes cikkely szerinti eljárás a kormányokat tömörítő tanácsban.
Ezzel szemben a tény az, hogy a német és a francia kormány közös nyilatkozatban sorolta föl, hogy aggódik a magyarországi médiaszabadság, a tanszabadság és a vallásszabadság csorbítása, az igazságszolgáltatás függetlenségének korlátozása, valamint a kisebbségek és a menekültek jogainak megsértése miatt. Ha ez mind koholt vád, akkor Hitler és Sztálin utódja Merkel és Macron. Csak a végén meg ne szálljanak minket.
Azt állította a Magyar Nemzetben Krómer István (a német megszállás következményeiről írva, és vitatva azt a megállapítást, hogy a zsidók sorsát nem önmagában a megszállás, hanem a megszállás utáni német és magyar politika döntötte el), hogy „a megszállás után nem volt magyar politika.”
Ezzel szemben a tény az, hogy már hogyne lett volna. Akkor is volt, amikor a magyar hatóságok Európában példátlan gyorsasággal és buzgalommal deportálták a zsidókat, akkor is, amikor Horthy júliusban ezt felfüggesztette, akkor is, amikor a kormányzó októberben bejelentette a fegyverszünetet, és megpróbált kiugrani a háborúból, sőt még akkor is, amikor megtörtént a nyilas hatalomátvétel. Mindig volt magyar politika, és voltak magyar felelősök.