Magyar labdarúgás: közpénzeső, veszteség, hazugság

Publikálás dátuma
2019.04.15. 06:45

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Az első osztályú magyar labdarúgás egyre jobban hasonlít a hazai kormánypárti sajtóra: egyikben sem számít a nézettség, a pénzt pedig mindkettőben a politika osztja.
A foci 2011 és 2017 között több mint 200 milliárd forintnyi átengedett társasági adót (tao) kapott – ehhez képest szinte csoda, hogy néhány éve újra elkezdett veszteséget termelni. Három éve, 2016-ban még csupán a Diósgyőr volt deficites a klubok által közzétett kimutatások szerint, a következő évben (amiről 2018-ban készült mérleg) már a csapatok negyedénél veszteség mutatkozott.
Az egyik lehetséges magyarázat a focistafizetések elszállása. A legfőbb bevételi láb az átengedett társasági adó (tao), vagyis önmagában emiatt is teljesen átláthatónak kellene lennie az ágazatnak (a kormány az Európai Bizottsággal 2011-ben és 2017-ben kötött tao-megállapodásban vállalta, hogy tíz éven át elérhetővé teszi a támogatási szerződéseket, amiből máig semmi nem valósult meg, sőt két minisztérium a jogerős bírósági döntésekkel dacolva nem hajlandó kiadni a papírokat, többek között a felcsúti futballklub támogatásairól). A klubok költségvetéséről így leginkább önbevallással készült információink vannak, amelyeket még az európai szövetség, az UEFA sem hisz el – a közzétett számokat a szervezet 110 százalékos szorzóval igyekszik közelebb vinni a valósághoz. A költségvetések legnagyobb tétele a bér, amelyre 2017-ben összesen 17,5 milliárd forintot költöttek a csapatok. Egy átlagos magyar focista havonta 2-3 millió forintot keres bruttóban, arról pedig a fideszes kormánytöbbség gondoskodott, hogy a nettó ne legyen sokkal kisebb a bruttónál: ősszel törvényt módosítottak azért, hogy a labdarúgók esetében ne évi 250, hanem évi 500 millió legyen az ekho-határ, vagyis az a küszöb, ami alatt minimális adóval lehet fölvenni a fizetést. Az évi 500 millió havi 40 milliós bért jelent.
A klubok költségvetésének megcsapolására, az ingyenpénz kivételére számos trükkös módszer létezik. A legegyszerűbb, hogy a sztárjátékosok játékjogával nem a klub, hanem a tulajdonos (vagy annak egy sokadik cége) rendelkezik, így eladáskor nem a klubhoz érkezik a bevétel – de vannak kifejezetten költséggenerálásra, a támogatások kilapátolására létrehozott céghálók is a csapatokat üzemeltető cégek környékén. Ha a permanensen veszteséges Diósgyőrtől eltekintünk, az NB I-ben egyetlen ember, George F. Hemingway, a Honvéd volt tulajdonosa tett be jelentősebb összeget a csapatba a saját vagyonából, de egyrészt már ő is kiszállt, másrészt stadiont a Honvédnak sem a tulaj, hanem az állam épített, vagyis az egyenleg a társadalom szempontjából ott is negatív.
Frissítve: 2019.04.15. 12:49

Fidesz-közelben az élvonalbeli futballklubok java

Publikálás dátuma
2019.04.15. 06:30

Fotó: Molnár Ádám
Az Újpest labdarúgócsapatát birtokoló Roderick Duchatelet az NB I egyetlen külföldi klubtulajdonosa, napjainkban a csapatok többsége a nagyobbik kormánypárthoz köthető vezetés alatt áll.
Újabb vár esett el – sokan ekképpen kommentálták a múlt hétfői hírt, amely szerint a Bozó Zoltán és Mendelényi Dániel vezette Metalcom csoporthoz tartozó befektetőcég, a Reditus Equity Zrt. vásárolta meg a Honvéd Futball Club Kft. 100 százalékos üzletrészét George F. Hemingway-től, egészen pontosan a Quinex America LLC-től, a The Hemingway Group leányvállalatától. A Metalcom fideszes kötődése elvitathatatlan: Bozó Szentesen 2014-ben a párt polgármesterjelöltje volt, a cég pedig egyebek mellett arról is ismert, hogy hozzá köthető a déli határvonalon húzódó kerítés üzemeltetése és részben a megépítése is.
„Ismerik az eddigi munkásságomat, amelynek fényében nincs értelme kommentálnom ezt a felvetést” – felelte Bozó Zoltán, amikor az új tulajdonosi kör múlt csütörtöki bemutatkozó sajtótájékoztatóján az RTL Klub tudósítója megkérdezte, mi a véleménye arról, hogy többen immáron a Honvédot is kormányközeli együttesként tartják számon.
Az élvonalbeli labdarúgó-bajnokság tizenkettes mezőnyében napjainkban nem kell nagyítóval keresni a Fideszhez köthető háttérrel működő sportklubokat: a Honvéd mellett a Ferencváros, a MOL Vidi, a Mezőkövesd, az MTK Budapest és a felcsúti Puskás Akadémia mindenképpen e körbe sorolható, keretes összeállításunkból az is kiderül, hogy miért.
Érdekesség, hogy pillanatnyilag egyetlen klub, a tavalyi bronzérmes és kupagyőztes Újpest van csupán külföldi tulajdonban. Noha a Magyar Nemzet egy hete arról írt, hogy a Roderick Duchatelet kezéből hamarosan a MOL Vidi elnökéhez, Garancsi Istvánhoz kerülhet a patinás lila-fehér klub tulajdonjoga, a belga üzletember a sajtóhírre reagálva a Nemzeti Sport érdeklődésére kijelentette: nincs napirenden az általa 2011-ben megvásárolt budapesti klub eladása.

Élvonalbeli tabella másként - a mostani sorrendnek megfelelően sorra vettük, kik állnak a klubok mögött

1. FTC A Ferencváros elnöke 2011 óta Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója és alelnöke. Irányítása alatt a futballcsapat egy bajnoki címet és három Magyar Kupát nyert, a nemzetközi kupasorozatok selejtezőjében viszont a legtöbbször csalódást okozott. 2. MOL Vidi A Garancsi István tulajdonában álló Futball-F 2007 Sportszolgáltató Kft. 2007 decemberében vásárolta meg az akkor még Videotonként szereplő székesfehérvári futballklub 81 százalékát (később a többit is). Az üzletember és Orbán Viktor barátsága közismert, a miniszterelnök a csapat külföldi meccseire például rendszeresen Garancsi István vendégeként utazik magánrepülővel. 3. Újpest Az egyetlen "kakukktojás", a belga Roderick Duchatelet tulajdona.  4. Debrecen A csapatot működtető társaság, a DVSC Futball Szervező Zrt. elnöke Szima Gábor, de klubtulajdonos a város is. Szima ugyan politikai szerepet soha nem vállalt, sokat köszönhet a Fidesznek, mivel korábban kizárólag ő és a néhai Andy Vajna cégei kaptak jogot kaszinók üzemeltetésére. 5. Honvéd A klub tulajdonosváltásáról a törzsszövegben írtunk. 6. Mezőkövesd A Nemzeti Adó- és Vámhivatal egykori vezetője, Tállai András a korábbi években tao-pályázatokon feltűnően jól "kaszáló" mezőkövesdi futballklub mögött álló Mezőkövesdi SE elnökségének tagja. A fideszes politikus korábban az egyesület elnöke, azelőtt társadalmi elnöke volt. 7. MTK Budapest Az elnök Deutsch Péter, aki testvérével, a Fidesz-alapító Deutsch Tamással együtt vezeti az MTK-t. Az EP-képviselő 2010-ben három nappal azt követően lett klubelnök, hogy megalakult a második Orbán-kormány. 8. Paks Noha korábban az FTC kiemelt szponzora, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. állt a futballcsapat mögött, a javarészt önkormányzati forrásból „táplálkozó” Paksi FC tulajdonosa 100 százalékban a Paksi Sportegyesület. 9. Puskás Akadémia Az Orbán Viktor által alapított felcsúti klubot működtető alapítvány kuratóriumi elnöke Mészáros Lőrinc. 10. Kisvárda A csapat névadó szponzora a helyi baromfifeldolgozó, a Master Good Kft., amely pályázatok útján komoly állami támogatásra tett szert a korábbi években. Seszták Miklós ugyan papíron nem kötődik a klubhoz, annak felemelkedése azokra az évekre esik, amikor a korábbi fejlesztési miniszter a kormányban politizált. 11. DVTK A péntek óta a Népszavát is tulajdonoló Leisztinger Tamás 2011-ben vásárolta meg a Diósgyőrt. A klubot működtető cég 52 százaléka az övé, az önkormányzat kisebbségi tulajdonosként van jelen. 12. Haladás A szurkolók által valaha a „legnagyobb királyként” emlegetett Illés Béla cége, a Halmill Kft. a többségi tulajdonos, a szombathelyi klub tehát nem tekinthető Fidesz-közeli csapatnak.

Eredmények: stadion majdnem mindehol épült

A magyar labdarúgás 2010, azaz a második Orbán-kormány színre lépése óta érzékelhetően új lendületet kapott, mivel a kormány nemzetstratégiai ágazatként tekint a sportra, azon belül pedig külön hangsúlyt fektet a futballra. Mindez klubszinten a leglátványosabban a Videoton, majd később a már MOL Vidi néven szereplő székesfehérvári együttes eredményein mutatkozott meg, a fehérvári csapat ugyanis 2012 és 2018 őszén is bejutott az Európa-liga csoportkörébe. Egyik alkalommal sem vallott szégyent: a két sorozat csoportszakaszában olyan magasabban jegyzett csapatokat győzött le vagy késztetett komoly küzdelemre, mint a portugál Sporting, a svájci bajnok FC Basel, a görög PAOK vagy éppen a világhírű Chelsea. A fehérváriak kétszeri El-szereplésén túl ugyanakkor klubszinten az elmúlt kilenc évből – Fidesz-közeli emberek színre lépése ide vagy oda – egyéb nemzetközi mércével mérhető eredményt nem tud felmutatni a magyar klubfoci. Az infrastruktúra terén viszont látványos a fejlődés. Beszédes adat: a ma élvonalbeli 12 együttes közül a Ferencváros, a Vidi, a Debrecen, az MTK Budapest, a Puskás Akadémia, a Kisvárda, a DVTK és a Haladás teljesen új stadiont kapott az évek alatt, a mezőkövesdi és a paksi aréna jelentősen átépült, a Honvéd új arénája pedig jövőre készül el (a felsoroltak közül elsőként a felcsúti létesítményt adták át 2014 áprilisában). Az építkezéseket soron kívüli támogatásokkal (például Debrecen és Felcsút), Nemzeti Stadionfejlesztési Programmal és azon belül súlyos milliárdokkal segítette a kabinet.  Novemberben adják át a Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja által áprilisban jelzettek szerint nettó 143 milliárd forintba kerülő új Puskás Arénát, ezen túl pedig több alacsonyabb osztályú együttes otthona is (részben vagy teljesen) megújult 2010 óta.

Szerző
Frissítve: 2019.04.15. 06:54

Devizacsapda: halvány remény az adósoknak az újabb bírósági iránymutatás

Publikálás dátuma
2019.04.12. 11:00

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
Az Európai Bíróság döntései és Kúria megváltozott hozzáállása sokakban kelthet reményt: van esélyük a bankokkal szemben a "jogszerűtlenül" kifizetett millióik visszaszerzésére.
Újabb szalmaszálat nyújtott a devizahiteleseknek az Európai Bíróság után immár a hazai Kúria is. Az uniós testület őszi és idei ítéletei lehetővé tették, hogy a hazai bíróságok vizsgálják a szerződéskori tisztességtelen feltételeket és konkrétan az árfolyamkockázat áthárításának jogszerűségét. Mondhatni megtört a jég. A Kúria sem tehetett mást, mint napirendre tűzte a kérdést, és egy e célra felállított konzultációs testület áttanulmányozva 140 ügyet, iránymutatással felérő összegzést készített. Ebben tisztázzák, mikor nem terheli az adósokat az árfolyamkockázat, ami miatt például a svájci frank alapú hitelek törlesztői és a tőketartozás is többszörösére nőtt. A legfelsőbb bíróság testülete meglehetősen fogyasztóbarát módon írja le, hogy jogos az adós panasza, ha a bank nem tudja bizonyítani, hogy feltárta a kockázatokat előtte, a tájékoztatás csak több rendelkezésből következtethető ki, de akkor is, ha kapott ugyan írásbeli leírást, de bizonyítani tudja, hogy a szóbeli kiegészítés, vagy más ok miatt joggal gondolta úgy, hogy a kockázat csekély. A Kúria szerint a bank tájékoztatása akkor volt megfelelő, ha abból kitűnik, hogy a fogyasztóra hátrányos árfolyamváltozás fenyegetettsége valós és annak nincs felső határa, vagyis a törlesztőrészlet jelentősen megemelkedhet a hitel futamideje alatt. A Kúria testülete júniusban vizsgálja, hogy a milyen jogkövetkezményekkel járhat, hogyan kell elszámolni, ha egy szerződés érvénytelené válik az árfolyamkockázat jogszerűtlen áthárítása miatt.    Az, hogy az árfolyamkockázat áthárítása jogszerű volt-e vagy sem, az egyedi perekben dőlhet el, miután újabb jogegységi döntésre nem lehet számítani. A folyamatban levőknél van esély ezzel is indokolni az érvénytelenséget, ám a lezártak újraindítása komoly megfontolást igényel.  Számosan már feladták, mint az egyik dunántúli kisvárosban élő olvasónk is, akinek devizahiteles kálváriája szinte matematikai  bűvészmutatványnak is beillik. Olvasónk kertvárosi, 80 négyzetméteres házára 2006-ban 21 millió forintos, svájci frank alapú jelzáloghitelt vett fel egy külföldi tulajdonban lévő, hazai banktól, rendszeresen törlesztett, ám 2014-ben még mindig 35 millió forintot követelt a pénzintézet rajta. Annak idején olvasónknak egyáltalán nem volt szándékában deviza alapon eladósodni, ám a bank rábeszélte, s fő érvként nemcsak az alacsony kamatot, hanem azt is megemlítette a banki ügyintéző, hogy a svájci frank árfolyama, amelyik a szerződéskötés időpontjában 165 forint volt, egyike a legstabilabb pénzeknek, az árfolyamkockázatot gyakorlatilag el is lehet felejteni. Majd hozzátette, amúgy is hamarosan belép Magyarország az euróövezetbe, akkor majd az egész hitelt átváltják az európai közös pénzre, vagyis ennél kecsegtetőbb ajánlat nem létezik! Az is megkönnyítette a hitelfelvételt, hogy rábeszélték az akkor már a nyugdíjkorhatárhoz közeledő olvasónkat, hogy ne is ő, hanem egyetemista - vagyis önálló jövedelemmel nem rendelkező - fia legyen a hitelfelvevő, míg olvasónk a kezes. Jövedelemigazolást a főiskolai tanulmányait végző fiatalembertől nem is kértek! Úgy döntöttek, hogy a havi 80 ezer forintos törlesztőrészletet könnyedén ki tudják fizetni. Azonban tévedtek, a svájci frankot az alpesi ország felértékelte, s alig hat év múlva már 180 ezer forintot törlesztettek havonta, amit ha nehezen is, de még mindig ki tudtak fizetni, ugyanis olvasónk fia akkor már önálló keresettel rendelkezett. Azonban korai volt az örömük, mert amikor a 2014. novemberi 7-i kurzusnak megfelelően 265,50 -es árfolyamon forintosították a svájci frank alapú hiteleket, akkor már 370 ezer forintot kért a bank havonta, amit azonban már képtelenek voltak kigazdálkodni. Ezt jelezték is banknak, amely közölte, hogy hajlandó futamidőt hosszabbítani, a törlesztés összegét mérsékelni, de a hátralékuk 35 millió forint, annak ellenére hogy a 21 millió forintot befizettek. A forintosítás idején tehát már 56 millió forintot követelt a bank. Az adósok felajánlották, hogy egy összegben ötmillió forintot kifizetnek, és ezzel "elsétálnának." A bank erre látszólag hajlandónak is mutatkozott, ám a megállapodásuk aláírását megelőzően hirtelen közölték: átadták az egész tartozást a követeléskezelőnek. Az új partner is tárgyalást ajánlott, ami létre is jött, viszont  futamidő hosszabbításról hallani sem akartak. Az adós immáron 10 millió forintot ajánlott fel, mivel a követeléskezelő végrehajtással fenyegette meg. Az ügy a bíróságra került. A követeléskezelő saját értékbecslője az ingatlant lakatlanul 26, lakottan 18 millió forintra értékelte, ezzel szemben a bíróság által felkért szakértő szerint 46 millió forintot ér. A per évek óta tart, olvasónk még benn lakik, de fel van készülve arra, hogy ingatlanát elveszti, és csak abban reménykedik, hogy további törleszteni valója nem lesz.    Az unió bíróság ítéletébe kapaszkodók igazolva látják korábbi felvetéseiket, hogy a deviza alapú hitelszerződések megkötésekor a pénzintézetek tisztességtelenül jártak el, ugyanis az ügyfelek nem kaptak egyértelmű felvilágosítást az árfolyamkockázatról. Csak a legritkább esetben készült úgynevezett kockázatfeltáró nyilatkozat. A Kúria Polgári Kollégiumának 2014-es jogegységi döntése egy konkrét ügyben kimondta, hogy "ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen." Ennek ellenére egy olyan per ismert - amelyről lapunk is beszámolt -, amelynek folyamán a bíróság először hiányosnak mondta a kockázatfeltáró nyilatkozatot, majd kiderült, hogy ilyen nem is volt! Általános tapasztalat volt, hogy a bankokkal szemben a deviza alapú hitelesek teljesen védtelenek voltak, ugyanis minden kockázat rájuk hárult. A hitelszerződések nem tartalmaztak semmilyen fogyasztóvédelmi elemet. Az Európai Bíróság is hibásnak tartotta azt a gyakorlatot, hogy a pénzintézetek számára az ügyfél hitelképességének vizsgálata csak a szerződés megkötésének időpontjára - vagyis az akkori svájci frank árfolyamra - vonatkozott, s nem számolt azzal, hogy a rendszerint hosszú futamidő alatt jelentős változások állhatnak be, mint ahogy az is meg is történt. Zomborszky-Fehér Zsolt, a Devizahitelesek Mentőöve Egyesület jogvédője a Klubrádióban kifejtette: két szerződést kellett volna kötni az igénylőkkel, egyet a hitelre, egyet pedig az árfolyamkockázatra. Ennek elmaradása miatt történhetett meg, hogy a felvett hitel három és félszeresét, de akár ötszörösét is visszafizettették, pedig a svájci frank árfolyama nem változott ennyit. Az adósság ilyen mértékű elszaladásának az volt az oka, hogy ha az adós késedelembe esett, akkor a büntetőkamatot és különböző, csak a bankok által jogosnak tartott pluszköltségeket tőkésítették, és hozzácsapták az adóssághoz.  Manapság a bankok gyakran hivatkoznak arra, hogy alig van már portfóliójukban rossz hitel. Ez megfelel a valóságnak, ugyanis a fizetésképtelen ügyfelekkel szembeni követeléseket - engedve a jegybank ilyen útmutatásainak - eladták, az eredetihez képest csekély áron, csomagban különböző követeléskezelőknek, olyanoknak, amelyek között szép számmal akadnak off-shore hátterűek is. Az adósok egyébként joggal sérelmezik, hogy miért nem biztosítottak számukra elővásárlási jogot a követeléskezelőkkel szemben.   

Elmaradt a biztosítás

A devizaárfolyam elszaladása korántsem okozott az adósokéhoz hasonló veszteséget a bankoknál. A bankok a saját kockázatuk elkerülése érdekében biztosítást kötöttek, amelyet érvényesíteni is tudtak, amikor 2016. januárjában egyetlen nap alatt 25 százalékkal drágult a svájci frank a forinttal szemben. Az egyik kereskedelmi bank egy külföldi biztosítóval úgy kötött megállapodást, hogy az ügyfelektől ilyen címen beszedett 390 ezer forintot. A pénzintézet a kárpótlást fel is vette, ám az ügyfelek ebből semmit se kaptak, azon a címen, hogy a 2008-2009-es világgazdasági válság során az ismert nemzetközi biztosító csődbe ment.  Jogosan merül fel a kérdés, hogy az ügyfelek miért nem kötöttek egyénileg ilyen kockázati biztosításokat. A válasz kézenfekvő: a devizaalapú hitelre azért volt viszonylag könnyű rábeszélni az ügyfeleket, mert ez a kölcsönfajta olcsóbb volt, mintha forintban szerződtek volna. A kockázati biztosítás költségei viszont eltüntették volna ezt az előnyt. Az ügyfeleket sújtó, tisztességtelen terhek között ritkán említik meg, hogy a bankok a kezelési költséget is frankban állapították meg. Az Európai Unió egy korábbi irányelve ezt tilalmasnak tartotta, arra hivatkoztak, hogy minden költséget, kamatjellegű terhet, amelyet Magyarországon alkalmaznak, csak forintban lehet megállapítani.

Az Alkotmánybírósághoz fordulnak

Miután minden bajok gyökere, hogy az árfolyamkockázatot teljes egészében az adósoknak kellett viselni, a hazai (volt) devizahitelesek ismét reménykedni kezdtek, hogy a közelmúltbeli európai bírósági határozatok nyomán az Alkotmánybíróság (Ab) majd felszólítja az Országgyűlést, hogy ennek szellemében módosíttassa az erre vonatkozó törvényeket. Az Ab-hoz benyújtandó beadványhoz jelenleg is gyűjtik az ellenzéki országgyűlési képviselők aláírásait. A tervezet szerint a panasz lényege, hogy a devizahiteles szerződéseknél nem valósult meg a tisztességes tájékoztatás, ezért ezek a szerződések nem részlegesen, hanem teljesen érvénytelenek. (Szakértők nem fűznek különösebb illúziót a kezdeményezés sikeréhez, annak ellenére, hogy a környező országokban rendre a devizahitelesek javára döntöttek a bíróságok hasonló perekben.) A magyarországi bíróságoknak, amelyek egy uniós tagállamban működnek, kötelességük az Európai Bíróság döntéseit a hazai jogrendbe átemelni - mondta Szakács László, a szocialisták elnökhelyettese, aki a kezdeményezők egyike. A döntés már csak azért is sürgető, mert a fűtési szezon után megszűnik a kilakoltatási moratórium. Eddig hitel- és közműdíjtartozás miatt mintegy 50 ezer család veszítette el ily módon lakását, s várhatóan ez a szám havonta 1000-1200-zal növekedhet - sorolta a politikus. 

Szerző
Frissítve: 2019.04.12. 11:23