Első novellám

Harmadikos középiskolás koromban - 1966-ot írtunk - már érett írónak éreztem magam. Klasszikusokat olvastam, úgy éreztem, ilyen könyveket én is tudnék írni, sőt a Hamletet még jobban. Volt már írógépem is, egy-két színdarab is elkészült. Aztán megláttam a Magyar Rádió pályázati felhívását „Így írunk mi” címmel, fiatal, kezdő novellistáknak. Ez kell nekem, gondoltam.
Akkoriban éppen Panniba voltam szerelmes. A Puskin moziban ismerkedtünk meg, Fellini volt a kedvencünk. Sétáltunk, jókat beszélgettünk, volt már egy puszi is. Amikor jött a szünidő, leírta egy kis papírra a balatoni nyaralójuk címét, ha van kedved, látogass meg, mindig otthon vagyunk, mondta. Egyszerű fiú voltam, a Hajós utcában laktunk a szüleimmel egy kétszobás lakásban, nem voltunk sem szegények, sem gazdagok, sem kétségbeesettek, sem törtetők, volt televíziónk, de nem szívesen költöttünk konyhabútorra, apáméknak volt operabérletük, de soha nem jártunk étterembe, nyaralóról pedig nem is ábrándoztunk. 
A vonaton a tenyeremben gyűrögettem a kis papírt, Balatonalmádiban az állomásfőnöktől kérdeztem meg, merre menjek.
- Ismeri őket? – kérdeztem.
- Őket mindenki ismeri – felelte.
Akkoriban kis hely volt Almádi, feltételeztem, hogy mindenki ismer mindenkit, nincs ebben semmi különös. Aztán megérkeztem a házhoz. Nem is ház volt, hanem villa a tóparton, nagy park, gondosan ápolt pázsit, a teraszon népes, jókedvű társaság pezsgőzött, egy fiatalember pedig nyílt tűzön főzött hatalmas fakanállal a kezében. A kertben Peugeot, a kor egyik legdivatosabb autója. És ott volt Panni is, fürdőruhában, szebb, mint amilyennek Budapesten láttam, éppen egy fiúval beszélgetett a csónak-kikötőben, talán még egymás kezét is megfogták.
Én innen nem hiányzom, gondoltam, és hazautaztam.
Ezt írtam meg az első novellámban. A téma választja ki az írót, nem az író a témát. 
Indigóval írtam, mint akkoriban mindent, hogy egy példány megmaradjon, aztán borítékba tettem, megcímeztem, ajánlva feladtam, és meg is feledkeztem a dologról. Apám mondta mindig, pályázatokat azok nyernek, akikkel pályázatot akarnak nyeretni. 
Néhány héttel később jött válasz. Megnyertem a pályázatot. Szóval mégis csak kész író vagyok, gondoltam. Az ünnepségre a Rádió épületében került sor, anyám is elkísért, a kevés pillanat egyike volt, amikor meghatottan ölelte át a vállamat, talán még azt is elfelejtette, hogy bukásra állok matematikából. Egy középkorú férfi olvasta fel a pályázat eredményét, izgatott voltam, persze, még soha ilyen nem volt az életemben. A férfi időnként rám pillantott, mintha biztos akarna lenni benne, hogy nem menekülök el. Aztán következett a Nagy Pillanat. „Az író a társadalmi igazságtalanságokra és ellentmondásra hívja fel a figyelmet” – valami ilyesmi hangzott el. Anyám megszorította a kezemet.
A következő tanév elején dolgozatot írtunk Babits Mihály költészetéről. Akkor már csakugyan érett írónak képzeltem magam, felülről néztem a világot.
- Én nem elemzem az irodalmat, hanem csinálom – ennyit írtam a füzetbe. Ma már nem vagyok büszke rá.
Szerző
Odze György
Frissítve: 2019.04.15. 09:05

A koholt vádak hete

Azt állította Hollik István, a kormány szóvivője (sajtótájékoztatóján), hogy az Európai Bizottság a migránskártya-program sikeréről beszél, miközben ezzel terroristákat pénzelnek. Mint mondta, a Magyarországon elfogott Haszán F. terroristavezér is ilyen migránskártyán keresztül kapott pénzt.
Ezzel szemben a tény az, hogy a kártyákkal nem terroristákat, hanem menekülteket támogatnak, akiket természetesen ellenőriznek, bár előfordulhat, hogy terroristák is átcsúsznak az ellenőrzésen. Haszán F.-ről pedig egyelőre még azt is csak feltételezik, hogy terrorcselekményeket követett el, ám hogy terroristavezér lenne, azt nem. De ha a magyar kormány már itt tart, akkor a terrorizmus elleni harcban lassan átvesszük a vezető szerepet.
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (az uniós külügyminiszterek tanácskozása után), hogy a Líbiában zajló konfliktusoknak beláthatatlanok a következményei, mert az ország területén tartózkodó legalább kétmillió migráns, valamint a nehéz helyzetben lévő líbiaiak bármikor megindulhatnak Európa felé.
Ezzel szemben a tény az, hogy Líbiában nincs kétmillió migráns, hanem 58 ezer az ENSZ által regisztrált menekült, 172 ezer lakóhelyéről távozni kényszerült líbiai, valamint körülbelül 400 ezer nem nyilvántartott migráns, vagyis becslések szerint mintegy 600-650 ezer ember. Az is sok, de azért nem árt tudni, hogy elsősorban az ő életüket fenyegeti veszély, nem az európaiakét. Nem mindegy.
Azt állította Varga Judit, a Miniszterelnökség európai uniós kapcsolatokért felelős államtitkára (a tagállamok illetékes minisztereinek luxemburgi tanácsülése után), hogy koholt vádak alapján próbálja elítéltetni Magyarországot az Európai Parlament bevándorláspárti többsége. Szerinte ezt az is bizonyítja, hogy nem halad előre a hetes cikkely szerinti eljárás a kormányokat tömörítő tanácsban. 
Ezzel szemben a tény az, hogy a német és a francia kormány közös nyilatkozatban sorolta föl, hogy aggódik a magyarországi médiaszabadság, a tanszabadság és a vallásszabadság csorbítása, az igazságszolgáltatás függetlenségének korlátozása, valamint a kisebbségek és a menekültek jogainak megsértése miatt. Ha ez mind koholt vád, akkor Hitler és Sztálin utódja Merkel és Macron. Csak a végén meg ne szálljanak minket.
Azt állította a Magyar Nemzetben Krómer István (a német megszállás következményeiről írva, és vitatva azt a megállapítást, hogy a zsidók sorsát nem önmagában a megszállás, hanem a megszállás utáni német és magyar politika döntötte el), hogy „a megszállás után nem volt magyar politika.”
Ezzel szemben a tény az, hogy már hogyne lett volna. Akkor is volt, amikor a magyar hatóságok Európában példátlan gyorsasággal és buzgalommal deportálták a zsidókat, akkor is, amikor Horthy júliusban ezt felfüggesztette, akkor is, amikor a kormányzó októberben bejelentette a fegyverszünetet, és megpróbált kiugrani a háborúból, sőt még akkor is, amikor megtörtént a nyilas hatalomátvétel. Mindig volt magyar politika, és voltak magyar felelősök.
Szerző
Bolgár György
Frissítve: 2019.04.13. 10:01

Varázsvessző

Sok békési fiatal tanult még a második világháború alatt is Nagyváradon. Köztük volt anyám is. Értem tehát, hogy miért azzal magyarázzák a kutatók a határ menti megyék lemaradását, hogy ezek a területek elvesztették a központjukat - Ady városa mellett Szabadkát, Kassát is -, és a fej nélkül törvényszerűen elsorvadtak. Egy térség sorsán évszázados távlatban is nehéz fordítani.
Valójában mégsem értem, miért vizsgázunk jó esetben kettesre területfejlesztésből, ha ismerjük a bajt. Tudják a törvényhozók, megyei és térségi vezetők, helyi polgármesterek, hogy csak az a vidék fejlődik, ahol az üzemek azt termelik, a földbe azt vetik, a szolgáltatók azt kínálják, ami eladható. De valamit mindenhol kell csinálni ahhoz, hogy a jövő esélye megmaradjon. Nem lebecsülöm a térségi szövetek jelentőségét, de egy ekkora országban ennyi fejlesztéshez értő okos fő csak képes lett volna kiagyalni valamilyen funkciót Nógrádnak, Szabolcsnak, Békésnek, Baranyának, ha lett volna erre politikai elszánás. 
Csakhogy a politikai beleszólás az utóbbi évtizedekben épp arra terjedt ki, hogy további nem szervesen egybeépülő kisebb térségeket, legutóbb épp mesterséges járásközpontokat jelöljenek ki. Szakértők szerint a 174 mai járási székhely egyharmada csak belekényszerült ebbe a szerepbe. Ha ehhez hozzávesszük, hogy minden vezetésnek megvolt, van és nagy eséllyel lesz is a maga kedves térsége, városa, ahová aránytalan mennyiségben vándorolnak a pénzek, majd akár egy kurzuson belüli kegyvesztés okán is hirtelen elapadnak - gondoljanak csak Kisvárdára –, már közelebb jutunk a különbségek magyarázatához.
Egy biztos: a falusi csok, amit most úgy állít be a kormány, mint a falvak elnéptelenedését megállító varázsvesszőt, édeskevés ahhoz, hogy a fiatalok ne meneküljenek el tömegesen a leszakadt régiók kistelepüléseiről. Ahhoz egy átfogó csomag kellene, ami a helyi gazdaság megerősítéséből indulna ki, térségre szabott oktatást, egészségügyet, gyermekintézményeket kínálna, s ha a család már biztosnak látja a jövőjét, jöhetne a csok is.
Frissítve: 2019.04.13. 09:52