A termelő ágazatok közül kétségtelenül a mezőgazdaság a legnagyobb vesztese az éghajlatváltozásnak. A leginkább érintett fejlődő országokban a FAO szakértői a vidéki alternatív jövedelemtermelő tevékenységek fejlesztésének érdemi támogatását javasolják. A növekvő elvándorlás okát alapvetően a megélhetési lehetőségek szűkülésében látják, amely különösen a fiatalok migrációs szándékában mutatkozik meg. Hazánk kistelepülései hasonló helyzetben vannak, annak ellenére, hogy az elvándorlást ma még elsősorban nem a klímaváltozás motiválja.
Az igazság kedvéért azt is meg kell említeni, hogy a föld átlaghőmérsékletének növekedése következtében egyes országok mezőgazdasági károkat szenvednek el, míg más országokban kedvező hatás is érzékelhető: az ökológiai zónák eltolódnak, a fagymentes periódusok hosszabbodnak. Az átlaghőmérséklet 1 fokos emelkedése 300 kilométerrel tolja északabbra a búza, a kukorica, a napraforgó és a szójabab termesztésének határát.
A mezőgazdaságot annak ellenére felelőssé teszik a légszennyezésért, hogy az okszerű növénytermesztéssel és erdőgazdálkodással a legtöbbet teszi a földön az emberiség számára nélkülözhetetlen oxigénkoncentráció fenntartásáért, a fotoszintézis hatékony működéséért. Adott területen ugyanis az ősgyepekhez képest a kultúrnövények termesztésével többszörös szaldó adódik, a széndioxid felhasználás és az oxigén előállítás javára. Az esőerdők irtása természetesen nem tekinthető okszerű gazdálkodásnak, súlyos klimatikus károkat okoz.
Az Európai Parlamentben ez év márciusában kibontakozó vita azonban komolyabban ráirányítja a figyelmet a mezőgazdálkodás és a légszennyezés témakörére azáltal, hogy mértékadó érdekcsoportok a jövőben a mezőgazdasági támogatásokat össze kívánják kapcsolni a légszennyezés mértékével. A környezetvédők szerint az ammónia kibocsátás 94, a metán kibocsátás 40 százalékáért az élelmiszergazdasági rendszerek a felelősek.
Az európai vidékfejlesztési politikának egyre hangsúlyosabb elemévé válik az üvegházhatású gázok kibocsátásának megfékezése és a gazdálkodási szerkezet alkalmazkodóképességének fokozása. Az Európai Parlament nem törvényerejű szavazásán a közelmúltban a képviselők több mint kétharmada úgy foglalt állást, hogy a Bizottságnak a nemzetközi és nemzeti közigazgatás minden szintjén érvényesítenie kell a légszennyezés megfékezéséhez szükséges ösztönzőket és szankciókat, a közösségi normatív határértékek figyelembevétele mellett. Ebből középtávon az következik, hogy a közvetlen támogatási rendszerben a „zöldítés” mellett, vagy annak keretében az ágazati szereplőknek a légszennyezés mértékét is figyelembe vevő támogatási mértékekkel kell számolniuk.
Nyilvánvaló, hogy a légszennyezés értékelését nem lehet a gazdálkodók szintjére lebontani, hiszen ez az állattenyésztőket sújtaná leginkább, ezért országosátlag-szintű elszámolás fog megvalósulni. Így minden gazdálkodó érdekelt lesz az előírt környezeti normatívák betartásában. A nagy állattartó gazdaságok szerepe azonban kulcsfontosságú lesz a jövőben az ammónia és metán kibocsájtás csökkentésében.
A megépült biogáz üzemek környezetvédelmi szerepe eddig is kiemelkedő volt anélkül, hogy ezt hazánkban a beruházási támogatáson túl elismerték volna. A kiotói egyezmény hatályának 2012. évi lejártával a széndioxid megtakarítási kvóták - az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének kivételével - a szabad piacon elértéktelenedtek, ebből a biogáz üzemek nem tudnak bevételre szert tenni. A 10 eurocent/kWh villamosáram átvételi ár a legalacsonyabbak közé tartozik Európában. Hazánk a mintegy 60 működő biogáz üzemével fajlagosan is jelentős lemaradásban van. Csehországban 600, Szlovákiában 152, Németországban 9200 működő biogáz üzemet tartanak számon.
A biogáz üzemek építése a vidéki térségek iparosítását is elősegítette. Még Nyugat-Európában is fontos szempont, hogy minden MWh-ra 40-80 eurónyi nem energetikai szolgáltatás jut, amit el kellene ismerni a vidékfejlesztés érdekében, hogy az energetikai árbevétellel együtt valóban versenyképessé lehessen tenni a tevékenységet.
A biogáz termelés szerepe - a környezetvédelmi aspektusának felértékelődése mellett - az energia átalakításban alapvetően meg fog változni. Ezt a biogáznak a 40 százalékos hatásfokú, villamosenergiára történő átalakítása mellett keletkező hő alacsony hasznosulása, illetve a megújuló villamosenergia-termelés más alternatíváinak fejlődése kényszeríti ki.
A változás ütemét a nap- és szélenergia révén, ciklikusan előállított villamosenergia-termelés volumen növekedése fogja befolyásolni. A Németországban működő 8100 biogáz üzem beépített kapacitása meghaladja az 5000 megawattot (ami fedezné a magyar villamos teljesítmény igényt), legnagyobb részben villamosenergiát és hőt termel majdnem egyenlően éjjel-nappal. Várható, hogy egyre több biogáz üzem fogja a villamos energia termelését arra az időre koncentrálni, amikor a szélenergia és a fotovoltaikus rendszerek kevés villamos energiát termelnek, és szünetelteti az áram előállítást, amikor a rendszerben egyébként is felesleg van. Ezen időszakokban a biogáz tisztítással előállítható biometán termelés kerül előtérbe. A biogázt földgáz minőségűre dolgozzák fel, és vagy bevezetik a gázhálózatba, vagy sűrített formában tárolják és kiszolgáló kutakról a gázüzemű járművek hajtóanyagaként értékesítik. Németországban már 2016-ban csaknem 200 feldolgozó üzem 9,4 milliárd kWh biometánt juttatott a gázhálózatba.
Az alternatív energia rendszer szinergiája azonban további fejlesztési irányokat generálhat. A biogáz tisztítás révén nemcsak a kb. 60 százalék metángáz tartalmat lehet hasznosítani a fenti módon, hanem a 35-38 százalékos részarányú széndioxid tartalmat is. Vidékfejlesztési szempontból a széndioxid az üveg- és fólia házakban végzett hajtatásos termesztés katalizátoraként hasznosítható. Ezáltal nem kellene a földből kibányászott széndioxidot vásárolni a biogáz üzemek környezetébe telepített üvegházi kertészeteknek. Ez a biogáz tisztító beruházások megtérülésében is egy fontos tényező lehet.
A biogázból letisztított széndioxid, az élelmiszeripari hasznosításon túl, lehetőséget kínál szintetikus metángáz előállítására is. A nagyobb szélenergia kapacitással rendelkező országokban gyakran előfordul, hogy a mérlegköri rendszer nem képes befogadni az adott időszakban termelt áramot, így a szélerőművek egy részét le kell állítani. A fosszilis energia felhasználás mérséklése érdekében az ezen időszakokban termelhető villamos energiával már nemcsak kísérleti jelleggel termelnek hidrogént, amit szintetikus metángáz gyártásra használnak.
Sajnos hazánkban a meglehetősen erős hagyományos energia lobbinak lassan 10 éve sikerült megakadályoznia, hogy a szélenergiát is hasznosítsuk. Nekik bizonyára az orosz gáz importjára épült gázturbinás erőművek zsinór üzeme termel hasznot. De miért nem érvényesülhet legalább a fenntartható környezetünk érdekében a nemzetgazdaság, a vidék gazdasági fejlődésének érdeke? Viszonylag könnyen belátható, hogy az alternatív energetikai fejlesztések rendszerszintű átgondolásával, megfelelően ösztönző szabályozás mellett kialakítható olyan nemzeti stratégiai program, amely a nemzetgazdaság előnyei mellett a vidéki térségek felzárkóztatását is szolgálja.
A gazdálkodók számára ez olyan kiegészítő jövedelmet jelenthet, amely képes kompenzálni a közeljövőben csökkenő közösségi támogatásokat, amellyel stabilizálható a gazdaságok pénzügyi helyzete, ezen keresztül pedig erősíthető a vidék népességmegtartó ereje. A támogatás elvonással szembeni értelmetlen aláírásgyűjtés helyett javasolom a köztestületi kamarának, hogy az alternatív energia fejlesztési koncepciója kialakításáról konzultáljon a gazdálkodókkal. Ez biztosabb jövőt ígér számukra.