Mit tehetünk a falvakért?

A termelő ágazatok közül kétségtelenül a mezőgazdaság a legnagyobb vesztese az éghajlatváltozásnak. A leginkább érintett fejlődő országokban a FAO szakértői a vidéki alternatív jövedelemtermelő tevékenységek fejlesztésének érdemi támogatását javasolják. A növekvő elvándorlás okát alapvetően a megélhetési lehetőségek szűkülésében látják, amely különösen a fiatalok migrációs szándékában mutatkozik meg. Hazánk kistelepülései hasonló helyzetben vannak, annak ellenére, hogy az elvándorlást ma még elsősorban nem a klímaváltozás motiválja. 
Az igazság kedvéért azt is meg kell említeni, hogy a föld átlaghőmérsékletének növekedése következtében egyes országok mezőgazdasági károkat szenvednek el, míg más országokban kedvező hatás is érzékelhető: az ökológiai zónák eltolódnak, a fagymentes periódusok hosszabbodnak. Az átlaghőmérséklet 1 fokos emelkedése 300 kilométerrel tolja északabbra a búza, a kukorica, a napraforgó és a szójabab termesztésének határát.
A mezőgazdaságot annak ellenére felelőssé teszik a légszennyezésért, hogy az okszerű növénytermesztéssel és erdőgazdálkodással a legtöbbet teszi a földön az emberiség számára nélkülözhetetlen oxigénkoncentráció fenntartásáért, a fotoszintézis hatékony működéséért. Adott területen ugyanis az ősgyepekhez képest a kultúrnövények termesztésével többszörös szaldó adódik, a széndioxid felhasználás és az oxigén előállítás javára. Az esőerdők irtása természetesen nem tekinthető okszerű gazdálkodásnak, súlyos klimatikus károkat okoz. 
Az Európai Parlamentben ez év márciusában kibontakozó vita azonban komolyabban ráirányítja a figyelmet a mezőgazdálkodás és a légszennyezés témakörére azáltal, hogy mértékadó érdekcsoportok a jövőben a mezőgazdasági támogatásokat össze kívánják kapcsolni a légszennyezés mértékével. A környezetvédők szerint az ammónia kibocsátás 94, a metán kibocsátás 40 százalékáért az élelmiszergazdasági rendszerek a felelősek.
Az európai vidékfejlesztési politikának egyre hangsúlyosabb elemévé válik az üvegházhatású gázok kibocsátásának megfékezése és a gazdálkodási szerkezet alkalmazkodóképességének fokozása. Az Európai Parlament nem törvényerejű szavazásán a közelmúltban a képviselők több mint kétharmada úgy foglalt állást, hogy a Bizottságnak a nemzetközi és nemzeti közigazgatás minden szintjén érvényesítenie kell a légszennyezés megfékezéséhez szükséges ösztönzőket és szankciókat, a közösségi normatív határértékek figyelembevétele mellett. Ebből középtávon az következik, hogy a közvetlen támogatási rendszerben a „zöldítés” mellett, vagy annak keretében az ágazati szereplőknek a légszennyezés mértékét is figyelembe vevő támogatási mértékekkel kell számolniuk. Nyilvánvaló, hogy a légszennyezés értékelését nem lehet a gazdálkodók szintjére lebontani, hiszen ez az állattenyésztőket sújtaná leginkább, ezért országosátlag-szintű elszámolás fog megvalósulni. Így minden gazdálkodó érdekelt lesz az előírt környezeti normatívák betartásában. A nagy állattartó gazdaságok szerepe azonban kulcsfontosságú lesz a jövőben az ammónia és metán kibocsájtás csökkentésében.
A megépült biogáz üzemek környezetvédelmi szerepe eddig is kiemelkedő volt anélkül, hogy ezt hazánkban a beruházási támogatáson túl elismerték volna. A kiotói egyezmény hatályának 2012. évi lejártával a széndioxid megtakarítási kvóták - az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének kivételével - a szabad piacon elértéktelenedtek, ebből a biogáz üzemek nem tudnak bevételre szert tenni. A 10 eurocent/kWh villamosáram átvételi ár a legalacsonyabbak közé tartozik Európában. Hazánk a mintegy 60 működő biogáz üzemével fajlagosan is jelentős lemaradásban van. Csehországban 600, Szlovákiában 152, Németországban 9200 működő biogáz üzemet tartanak számon.
A biogáz üzemek építése a vidéki térségek iparosítását is elősegítette. Még Nyugat-Európában is fontos szempont, hogy minden MWh-ra 40-80 eurónyi nem energetikai szolgáltatás jut, amit el kellene ismerni a vidékfejlesztés érdekében, hogy az energetikai árbevétellel együtt valóban versenyképessé lehessen tenni a tevékenységet. A biogáz termelés szerepe - a környezetvédelmi aspektusának felértékelődése mellett - az energia átalakításban alapvetően meg fog változni. Ezt a biogáznak a 40 százalékos hatásfokú, villamosenergiára történő átalakítása mellett keletkező hő alacsony hasznosulása, illetve a megújuló villamosenergia-termelés más alternatíváinak fejlődése kényszeríti ki. 
A változás ütemét a nap- és szélenergia révén, ciklikusan előállított villamosenergia-termelés volumen növekedése fogja befolyásolni. A Németországban működő 8100 biogáz üzem beépített kapacitása meghaladja az 5000 megawattot (ami fedezné a magyar villamos teljesítmény igényt), legnagyobb részben villamosenergiát és hőt termel majdnem egyenlően éjjel-nappal. Várható, hogy egyre több biogáz üzem fogja a villamos energia termelését arra az időre koncentrálni, amikor a szélenergia és a fotovoltaikus rendszerek kevés villamos energiát termelnek, és szünetelteti az áram előállítást, amikor a rendszerben egyébként is felesleg van. Ezen időszakokban a biogáz tisztítással előállítható biometán termelés kerül előtérbe. A biogázt földgáz minőségűre dolgozzák fel, és vagy bevezetik a gázhálózatba, vagy sűrített formában tárolják és kiszolgáló kutakról a gázüzemű járművek hajtóanyagaként értékesítik. Németországban már 2016-ban csaknem 200 feldolgozó üzem 9,4 milliárd kWh biometánt juttatott a gázhálózatba.
Az alternatív energia rendszer szinergiája azonban további fejlesztési irányokat generálhat. A biogáz tisztítás révén nemcsak a kb. 60 százalék metángáz tartalmat lehet hasznosítani a fenti módon, hanem a 35-38 százalékos részarányú széndioxid tartalmat is. Vidékfejlesztési szempontból a széndioxid az üveg- és fólia házakban végzett hajtatásos termesztés katalizátoraként hasznosítható. Ezáltal nem kellene a földből kibányászott széndioxidot vásárolni a biogáz üzemek környezetébe telepített üvegházi kertészeteknek. Ez a biogáz tisztító beruházások megtérülésében is egy fontos tényező lehet.
A biogázból letisztított széndioxid, az élelmiszeripari hasznosításon túl, lehetőséget kínál szintetikus metángáz előállítására is. A nagyobb szélenergia kapacitással rendelkező országokban gyakran előfordul, hogy a mérlegköri rendszer nem képes befogadni az adott időszakban termelt áramot, így a szélerőművek egy részét le kell állítani. A fosszilis energia felhasználás mérséklése érdekében az ezen időszakokban termelhető villamos energiával már nemcsak kísérleti jelleggel termelnek hidrogént, amit szintetikus metángáz gyártásra használnak.
Sajnos hazánkban a meglehetősen erős hagyományos energia lobbinak lassan 10 éve sikerült megakadályoznia, hogy a szélenergiát is hasznosítsuk. Nekik bizonyára az orosz gáz importjára épült gázturbinás erőművek zsinór üzeme termel hasznot. De miért nem érvényesülhet legalább a fenntartható környezetünk érdekében a nemzetgazdaság, a vidék gazdasági fejlődésének érdeke? Viszonylag könnyen belátható, hogy az alternatív energetikai fejlesztések rendszerszintű átgondolásával, megfelelően ösztönző szabályozás mellett kialakítható olyan nemzeti stratégiai program, amely a nemzetgazdaság előnyei mellett a vidéki térségek felzárkóztatását is szolgálja.
A gazdálkodók számára ez olyan kiegészítő jövedelmet jelenthet, amely képes kompenzálni a közeljövőben csökkenő közösségi támogatásokat, amellyel stabilizálható a gazdaságok pénzügyi helyzete, ezen keresztül pedig erősíthető a vidék népességmegtartó ereje. A támogatás elvonással szembeni értelmetlen aláírásgyűjtés helyett javasolom a köztestületi kamarának, hogy az alternatív energia fejlesztési koncepciója kialakításáról konzultáljon a gazdálkodókkal. Ez biztosabb jövőt ígér számukra.
Frissítve: 2019.04.15. 09:06

A koholt vádak hete

Azt állította Hollik István, a kormány szóvivője (sajtótájékoztatóján), hogy az Európai Bizottság a migránskártya-program sikeréről beszél, miközben ezzel terroristákat pénzelnek. Mint mondta, a Magyarországon elfogott Haszán F. terroristavezér is ilyen migránskártyán keresztül kapott pénzt.
Ezzel szemben a tény az, hogy a kártyákkal nem terroristákat, hanem menekülteket támogatnak, akiket természetesen ellenőriznek, bár előfordulhat, hogy terroristák is átcsúsznak az ellenőrzésen. Haszán F.-ről pedig egyelőre még azt is csak feltételezik, hogy terrorcselekményeket követett el, ám hogy terroristavezér lenne, azt nem. De ha a magyar kormány már itt tart, akkor a terrorizmus elleni harcban lassan átvesszük a vezető szerepet.
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (az uniós külügyminiszterek tanácskozása után), hogy a Líbiában zajló konfliktusoknak beláthatatlanok a következményei, mert az ország területén tartózkodó legalább kétmillió migráns, valamint a nehéz helyzetben lévő líbiaiak bármikor megindulhatnak Európa felé.
Ezzel szemben a tény az, hogy Líbiában nincs kétmillió migráns, hanem 58 ezer az ENSZ által regisztrált menekült, 172 ezer lakóhelyéről távozni kényszerült líbiai, valamint körülbelül 400 ezer nem nyilvántartott migráns, vagyis becslések szerint mintegy 600-650 ezer ember. Az is sok, de azért nem árt tudni, hogy elsősorban az ő életüket fenyegeti veszély, nem az európaiakét. Nem mindegy.
Azt állította Varga Judit, a Miniszterelnökség európai uniós kapcsolatokért felelős államtitkára (a tagállamok illetékes minisztereinek luxemburgi tanácsülése után), hogy koholt vádak alapján próbálja elítéltetni Magyarországot az Európai Parlament bevándorláspárti többsége. Szerinte ezt az is bizonyítja, hogy nem halad előre a hetes cikkely szerinti eljárás a kormányokat tömörítő tanácsban. 
Ezzel szemben a tény az, hogy a német és a francia kormány közös nyilatkozatban sorolta föl, hogy aggódik a magyarországi médiaszabadság, a tanszabadság és a vallásszabadság csorbítása, az igazságszolgáltatás függetlenségének korlátozása, valamint a kisebbségek és a menekültek jogainak megsértése miatt. Ha ez mind koholt vád, akkor Hitler és Sztálin utódja Merkel és Macron. Csak a végén meg ne szálljanak minket.
Azt állította a Magyar Nemzetben Krómer István (a német megszállás következményeiről írva, és vitatva azt a megállapítást, hogy a zsidók sorsát nem önmagában a megszállás, hanem a megszállás utáni német és magyar politika döntötte el), hogy „a megszállás után nem volt magyar politika.”
Ezzel szemben a tény az, hogy már hogyne lett volna. Akkor is volt, amikor a magyar hatóságok Európában példátlan gyorsasággal és buzgalommal deportálták a zsidókat, akkor is, amikor Horthy júliusban ezt felfüggesztette, akkor is, amikor a kormányzó októberben bejelentette a fegyverszünetet, és megpróbált kiugrani a háborúból, sőt még akkor is, amikor megtörtént a nyilas hatalomátvétel. Mindig volt magyar politika, és voltak magyar felelősök.
Szerző
Bolgár György
Frissítve: 2019.04.13. 10:01

Varázsvessző

Sok békési fiatal tanult még a második világháború alatt is Nagyváradon. Köztük volt anyám is. Értem tehát, hogy miért azzal magyarázzák a kutatók a határ menti megyék lemaradását, hogy ezek a területek elvesztették a központjukat - Ady városa mellett Szabadkát, Kassát is -, és a fej nélkül törvényszerűen elsorvadtak. Egy térség sorsán évszázados távlatban is nehéz fordítani.
Valójában mégsem értem, miért vizsgázunk jó esetben kettesre területfejlesztésből, ha ismerjük a bajt. Tudják a törvényhozók, megyei és térségi vezetők, helyi polgármesterek, hogy csak az a vidék fejlődik, ahol az üzemek azt termelik, a földbe azt vetik, a szolgáltatók azt kínálják, ami eladható. De valamit mindenhol kell csinálni ahhoz, hogy a jövő esélye megmaradjon. Nem lebecsülöm a térségi szövetek jelentőségét, de egy ekkora országban ennyi fejlesztéshez értő okos fő csak képes lett volna kiagyalni valamilyen funkciót Nógrádnak, Szabolcsnak, Békésnek, Baranyának, ha lett volna erre politikai elszánás. 
Csakhogy a politikai beleszólás az utóbbi évtizedekben épp arra terjedt ki, hogy további nem szervesen egybeépülő kisebb térségeket, legutóbb épp mesterséges járásközpontokat jelöljenek ki. Szakértők szerint a 174 mai járási székhely egyharmada csak belekényszerült ebbe a szerepbe. Ha ehhez hozzávesszük, hogy minden vezetésnek megvolt, van és nagy eséllyel lesz is a maga kedves térsége, városa, ahová aránytalan mennyiségben vándorolnak a pénzek, majd akár egy kurzuson belüli kegyvesztés okán is hirtelen elapadnak - gondoljanak csak Kisvárdára –, már közelebb jutunk a különbségek magyarázatához.
Egy biztos: a falusi csok, amit most úgy állít be a kormány, mint a falvak elnéptelenedését megállító varázsvesszőt, édeskevés ahhoz, hogy a fiatalok ne meneküljenek el tömegesen a leszakadt régiók kistelepüléseiről. Ahhoz egy átfogó csomag kellene, ami a helyi gazdaság megerősítéséből indulna ki, térségre szabott oktatást, egészségügyet, gyermekintézményeket kínálna, s ha a család már biztosnak látja a jövőjét, jöhetne a csok is.
Frissítve: 2019.04.13. 09:52