Mit tehetünk a falvakért?

A termelő ágazatok közül kétségtelenül a mezőgazdaság a legnagyobb vesztese az éghajlatváltozásnak. A leginkább érintett fejlődő országokban a FAO szakértői a vidéki alternatív jövedelemtermelő tevékenységek fejlesztésének érdemi támogatását javasolják. A növekvő elvándorlás okát alapvetően a megélhetési lehetőségek szűkülésében látják, amely különösen a fiatalok migrációs szándékában mutatkozik meg. Hazánk kistelepülései hasonló helyzetben vannak, annak ellenére, hogy az elvándorlást ma még elsősorban nem a klímaváltozás motiválja. 
Az igazság kedvéért azt is meg kell említeni, hogy a föld átlaghőmérsékletének növekedése következtében egyes országok mezőgazdasági károkat szenvednek el, míg más országokban kedvező hatás is érzékelhető: az ökológiai zónák eltolódnak, a fagymentes periódusok hosszabbodnak. Az átlaghőmérséklet 1 fokos emelkedése 300 kilométerrel tolja északabbra a búza, a kukorica, a napraforgó és a szójabab termesztésének határát.
A mezőgazdaságot annak ellenére felelőssé teszik a légszennyezésért, hogy az okszerű növénytermesztéssel és erdőgazdálkodással a legtöbbet teszi a földön az emberiség számára nélkülözhetetlen oxigénkoncentráció fenntartásáért, a fotoszintézis hatékony működéséért. Adott területen ugyanis az ősgyepekhez képest a kultúrnövények termesztésével többszörös szaldó adódik, a széndioxid felhasználás és az oxigén előállítás javára. Az esőerdők irtása természetesen nem tekinthető okszerű gazdálkodásnak, súlyos klimatikus károkat okoz. 
Az Európai Parlamentben ez év márciusában kibontakozó vita azonban komolyabban ráirányítja a figyelmet a mezőgazdálkodás és a légszennyezés témakörére azáltal, hogy mértékadó érdekcsoportok a jövőben a mezőgazdasági támogatásokat össze kívánják kapcsolni a légszennyezés mértékével. A környezetvédők szerint az ammónia kibocsátás 94, a metán kibocsátás 40 százalékáért az élelmiszergazdasági rendszerek a felelősek.
Az európai vidékfejlesztési politikának egyre hangsúlyosabb elemévé válik az üvegházhatású gázok kibocsátásának megfékezése és a gazdálkodási szerkezet alkalmazkodóképességének fokozása. Az Európai Parlament nem törvényerejű szavazásán a közelmúltban a képviselők több mint kétharmada úgy foglalt állást, hogy a Bizottságnak a nemzetközi és nemzeti közigazgatás minden szintjén érvényesítenie kell a légszennyezés megfékezéséhez szükséges ösztönzőket és szankciókat, a közösségi normatív határértékek figyelembevétele mellett. Ebből középtávon az következik, hogy a közvetlen támogatási rendszerben a „zöldítés” mellett, vagy annak keretében az ágazati szereplőknek a légszennyezés mértékét is figyelembe vevő támogatási mértékekkel kell számolniuk. Nyilvánvaló, hogy a légszennyezés értékelését nem lehet a gazdálkodók szintjére lebontani, hiszen ez az állattenyésztőket sújtaná leginkább, ezért országosátlag-szintű elszámolás fog megvalósulni. Így minden gazdálkodó érdekelt lesz az előírt környezeti normatívák betartásában. A nagy állattartó gazdaságok szerepe azonban kulcsfontosságú lesz a jövőben az ammónia és metán kibocsájtás csökkentésében.
A megépült biogáz üzemek környezetvédelmi szerepe eddig is kiemelkedő volt anélkül, hogy ezt hazánkban a beruházási támogatáson túl elismerték volna. A kiotói egyezmény hatályának 2012. évi lejártával a széndioxid megtakarítási kvóták - az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének kivételével - a szabad piacon elértéktelenedtek, ebből a biogáz üzemek nem tudnak bevételre szert tenni. A 10 eurocent/kWh villamosáram átvételi ár a legalacsonyabbak közé tartozik Európában. Hazánk a mintegy 60 működő biogáz üzemével fajlagosan is jelentős lemaradásban van. Csehországban 600, Szlovákiában 152, Németországban 9200 működő biogáz üzemet tartanak számon.
A biogáz üzemek építése a vidéki térségek iparosítását is elősegítette. Még Nyugat-Európában is fontos szempont, hogy minden MWh-ra 40-80 eurónyi nem energetikai szolgáltatás jut, amit el kellene ismerni a vidékfejlesztés érdekében, hogy az energetikai árbevétellel együtt valóban versenyképessé lehessen tenni a tevékenységet. A biogáz termelés szerepe - a környezetvédelmi aspektusának felértékelődése mellett - az energia átalakításban alapvetően meg fog változni. Ezt a biogáznak a 40 százalékos hatásfokú, villamosenergiára történő átalakítása mellett keletkező hő alacsony hasznosulása, illetve a megújuló villamosenergia-termelés más alternatíváinak fejlődése kényszeríti ki. 
A változás ütemét a nap- és szélenergia révén, ciklikusan előállított villamosenergia-termelés volumen növekedése fogja befolyásolni. A Németországban működő 8100 biogáz üzem beépített kapacitása meghaladja az 5000 megawattot (ami fedezné a magyar villamos teljesítmény igényt), legnagyobb részben villamosenergiát és hőt termel majdnem egyenlően éjjel-nappal. Várható, hogy egyre több biogáz üzem fogja a villamos energia termelését arra az időre koncentrálni, amikor a szélenergia és a fotovoltaikus rendszerek kevés villamos energiát termelnek, és szünetelteti az áram előállítást, amikor a rendszerben egyébként is felesleg van. Ezen időszakokban a biogáz tisztítással előállítható biometán termelés kerül előtérbe. A biogázt földgáz minőségűre dolgozzák fel, és vagy bevezetik a gázhálózatba, vagy sűrített formában tárolják és kiszolgáló kutakról a gázüzemű járművek hajtóanyagaként értékesítik. Németországban már 2016-ban csaknem 200 feldolgozó üzem 9,4 milliárd kWh biometánt juttatott a gázhálózatba.
Az alternatív energia rendszer szinergiája azonban további fejlesztési irányokat generálhat. A biogáz tisztítás révén nemcsak a kb. 60 százalék metángáz tartalmat lehet hasznosítani a fenti módon, hanem a 35-38 százalékos részarányú széndioxid tartalmat is. Vidékfejlesztési szempontból a széndioxid az üveg- és fólia házakban végzett hajtatásos termesztés katalizátoraként hasznosítható. Ezáltal nem kellene a földből kibányászott széndioxidot vásárolni a biogáz üzemek környezetébe telepített üvegházi kertészeteknek. Ez a biogáz tisztító beruházások megtérülésében is egy fontos tényező lehet.
A biogázból letisztított széndioxid, az élelmiszeripari hasznosításon túl, lehetőséget kínál szintetikus metángáz előállítására is. A nagyobb szélenergia kapacitással rendelkező országokban gyakran előfordul, hogy a mérlegköri rendszer nem képes befogadni az adott időszakban termelt áramot, így a szélerőművek egy részét le kell állítani. A fosszilis energia felhasználás mérséklése érdekében az ezen időszakokban termelhető villamos energiával már nemcsak kísérleti jelleggel termelnek hidrogént, amit szintetikus metángáz gyártásra használnak.
Sajnos hazánkban a meglehetősen erős hagyományos energia lobbinak lassan 10 éve sikerült megakadályoznia, hogy a szélenergiát is hasznosítsuk. Nekik bizonyára az orosz gáz importjára épült gázturbinás erőművek zsinór üzeme termel hasznot. De miért nem érvényesülhet legalább a fenntartható környezetünk érdekében a nemzetgazdaság, a vidék gazdasági fejlődésének érdeke? Viszonylag könnyen belátható, hogy az alternatív energetikai fejlesztések rendszerszintű átgondolásával, megfelelően ösztönző szabályozás mellett kialakítható olyan nemzeti stratégiai program, amely a nemzetgazdaság előnyei mellett a vidéki térségek felzárkóztatását is szolgálja.
A gazdálkodók számára ez olyan kiegészítő jövedelmet jelenthet, amely képes kompenzálni a közeljövőben csökkenő közösségi támogatásokat, amellyel stabilizálható a gazdaságok pénzügyi helyzete, ezen keresztül pedig erősíthető a vidék népességmegtartó ereje. A támogatás elvonással szembeni értelmetlen aláírásgyűjtés helyett javasolom a köztestületi kamarának, hogy az alternatív energia fejlesztési koncepciója kialakításáról konzultáljon a gazdálkodókkal. Ez biztosabb jövőt ígér számukra.
2019.04.15 09:00
Frissítve: 2019.04.15 09:06

Légtekerés

Érdekes performanszokat hoznak ki az emberekből a kerékpáros körversenyek. Egyesek a pálya mellett tapsolnak, mások táblákkal üzennek, van, aki beöltözik mesehősnek vagy politikusnak. Egy korábbi Tour de France szakaszon egy kisvárosban a háztetőre ment fel néhány lakó, lefeküdtek kör alakban, és a lábukkal a levegőben tekertek. Ennek első látásra nincs sok értelme, de mivel a mezőnyt helikopterek kísérik, a közvetítéseknek hála érdekes marketingfogás lett belőle.
De vajon megéri-e (és ha igen, kinek) 7,8 milliárdot fizetni azért, hogy 2020-ban Budapestről rajtoljon a Giro d'Italia? A máskor kitartóan rombolt országimázs javítása és néhány tízezer plusz vendégéjszaka mindig jól jön, de gyanítható, hogy a remélt idegenforgalmi profit – legalábbis részben – a hatalom közelében lévő üzleti körök zsebeit hizlalja majd. Nem véletlen, hogy a kormány nagyon tekert a Grande Partenzáért. Az átlagember viszont a lezárásokon és a felhajtáson kívül sok mindent nem fog észrevenni ebből, ahogy a többség a Red Bull Air Race-ből is a repülők zaját és a lezárást érzékelte. Esetükben a haszon nem értelmezhető.
Az aktív Magyarország (aminek kormánybiztosa is van) szerethető hívószó, ahogy a kerékpározás is, 
de sokszor a reménytelennel határos küldetésre indul az, aki ma Budapesten biciklire ül. Még a Nagykörúton se lehet végigtekerni külön kerékpársávon.
 De ahol van ilyen, ott gyakran siralmas az útburkolat állapota, vagy ha mégsem, akkor – ilyen is létezik – az úttest szélén vezetett sáv egyszer csak megszűnik, ha jön egy buszmegálló, és úgy 15-20 méterrel arrébb folytatódik. A kettő között a biciklis felszívódhat vagy légtekerhet, ahogy kedve tartja. Sőt, egyelőre az is nagy kihívással néz szembe, aki biciklivel akar eljutni a fővárosból a Balatonhoz.
Szép eredmény a Giro budapesti rajtja, de a nagy álmok kergetése helyett vagy mellett nagyon kellene néhány olyan fejlesztés, ami a bicikliseknek (is) jó. Hogy ne kelljen a tetőn tekerni, legfeljebb csak akkor, ha jön a helikopter.
2019.04.18 09:00
Frissítve: 2019.04.18 09:34

Sikertörténet

Az elismerés mindig, mindenkinek jól esik. Hát még ha több ezer kilométeres utazás után arathatja le az ember a babérokat. Nem csoda, hogy a Fidesz alelnöke – képletesen – egy rózsaszín felhőn ülve dicsekedett el a rádióhallgatóknak és a tévénézőknek, mennyi jót hallott hazájáról és pártjáról Chilében. Ahol a középen és attól jobbra elhelyezkedő pártokat tömörítő Nemzetközi Demokrata Unió kétnapos kongresszusán vett részt. 
Novák Katalin nem kertelt és nem szerénykedett. Azt mondta, kollégái sikertörténetnek nevezték azt, ami napjainkban Magyarországon van. Egész pontosan a Fidesz három választási győzelmét, mégpedig mindig kétharmaddal, s nem kevésbé a „stabil gazdasági és politikai helyzetet”. Ami egyébként nem csoda. Bizonyára olyan pártképviselők gratuláltak az alelnöknek, akik talán még életükben nem jártak hazánkban, de esetleg elhitték, amit Novák Katalin mondott nekik, netán tudomásukra jutott Orbán Viktor egynémely helyzetértékelése. Ők tehát azt mondják, amit partnerük hallani szeretne.
Az már más kérdés, hogy ezt a – pártok között megszokott - fényezést valóban tovább kell-e adni. Jó, tudjuk, a Fideszé az ország, a képére formálta, az intézményeket mind elfoglalta. Az is érthető, hogy a folyamatos – és az idei választások előtt tovább erősödő – kampányban szükség van a propagandára. De azért arra tekintettel lehetnének, hogy élnek itt még páran, akik egyáltalán nem sikertörténetként élik meg az utóbbi több mint nyolc évet. Akik szerint a demokrácia nem annyira példamutató, amennyire Novák Katalin és párttársai gondolják. Mi több, a hatalom számára – állítólag – szent konzervatív értékeket sem tartják annyira követendőnek.
A messze távolban persze azt mond az ember, amit akar. Ám meggondolhatná, hogy hazatérve érdemes-e úgy tennie, mintha itt is csak távoli szemlélők élnének.
2019.04.18 09:00
Frissítve: 2019.04.18 09:34