Míg a Marvel stúdió immár huszonkét filmmel letarolta a mozipiac nagy részét, a nagy riválisnál, a DC Comics-nál nem jöttek be a számítások. Pedig a labda nagyon sokáig az ő térfelükön pattogott, hiszen 2005 és 2012 között Christopher Nolan elkészítette a híres Batman-trilógiáját, amely etalonná vált a képregényfilmek világában. A recept lényege az volt, hogy Nolan a fantasy helyett a realizmusban hitt, Batmant pedig nem szuperhősnek tartotta, hanem egy skizofrén csúcsgazdagnak, aki a szülei halála miatt hiszi magát igazságosztónak. A DC sokáig azt gondolta, hogy ezt az univerzumot pótolni, reprodukálni tudja, és Zack Snyder sorozatban készítette az értelmezhetetlen, ám sötét tónusú műveket, az ő Batmene más volt. A producerek nem vették figyelembe, hogy Christopher Nolanból csupán egy van a világon.
Sok évnek kellett eltelnie, mire a válságstáb kitalálta: a DC filmek legyenek olyanok, mint a Marvel mozik. Az új hullám egyik előfutára volt a Wonder Woman, majd az Aquaman, amelyen már semmi sem volt érezhető sem a realizmusból, sem a drámából, a humor és a szórakoztatás lett az első. Aztán, mivel a harc egyre jelentősebb a két képregény mogul között, sorra bevetik a kevésbé ismert karaktereket. Így került képbe a most a mozikban futó Shazam!, amelyről bátran kijelentem: a Nolan-éra óta a legnagyobb dobása a DC-nek. A sors iróniája, hogy majdnem ugyanazt lépték meg, mint a „Denevérember” esetében, csak itt a szuperhős nem skizofrén, hanem gyermek. Ezzel a húzással pedig a kissé feledésbe merült figura (hol van Shazam! Supermanhez vagy Batmanhez képes) hirtelen nagyon betalált a fiatalok – elsősorban – a tinik világába.
David F. Sandberg rendező (aki eddig csak olyan horrorokban utazott, mint az Amikor kialszik a fény vagy az Annabelle 2 – A teremtés) képregénymozija nem trükkökkel, effektekkel és egyéb fizikai hatásokkal fogja meg a nézőt, hanem a fantáziára támaszkodik. A történet hősei jobb sorsra érdemes tizenéves árvák, akik igazi szülők híján különösen hisznek az igazságot csettintésre elrendelő szuperlényekben. Vagy még inkább, olyan figurákban, akik egyfajta istenpótlók, nem a múltban tettek valamit, hanem itt és most cselekszenek. Kissé furcsa, ám zseniális húzás, hogy a célközönséget szintre hozza a Shazam!, azzal, hogy olyan alapművekből építkezik, mint Richard Donner jegyezte Kincsvadászok vagy akár a Steven Spielberg rendezte E.T. – A földönkívüli.
A csapat gyerek nem elég egy szuperhős-univerzumhoz, de ha a központi karakter, az őt elhagyó anyját kétségbeesetten kereső Billy Batson (Asher Angel) egy hatalmas varázslótól megkapja a szupererőt, már csodálatos a helyzet. Billy egy varázsszó hatására válik a huszonöt éves férfitesttel rendelkező Shazammá, aki hirtelen nem is tudja, hogy mi is történik vele és körülötte. Persze, az erejére van más jelentkező is, így egy markáns főgonosz, bizonyos Dr. Sivana (Mark Strong hozza a formáját), így Billynek nagyon hamar fel kell nőnie: ifjú emberként és újjászületett szuperhősként egyaránt. Ha pedig egy kasszasiker ennyi mindenről szól, az már magában is kisebb csoda.
Infó:
Shazam!
Forgalmazó:Intercom