„Minden múlt a múltam” – Fortepan-kiállítás a Nemzeti Galériában

Publikálás dátuma
2019.04.16. 17:59

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Több száz fotó enged betekintést Magyarország 20. századi privát történelmébe a Fortepan digitális fotóarchívum gyűjteményéből rendezett, Minden múlt a múltam című kiállításon szerdától a Magyar Nemzeti Galériában.
Tamási Miklós és Szepessy Ákos lomtalanításkor kidobott, ócskapiacokon vásárolt fényképeket gyűjtve jöttek rá, az amatőrök által az elmúlt évtizedek során készített képek milyen különös megvilágításba helyezhetik történelemkönyvekből ismert múltunkat. Még akkor is sokat mondhatnak, ha csak egyszerű családi fotóknak, emlékképeknek készültek. Gyűjteményük ma már több mint 110 ezer digitális fotográfiából áll, amelyek készítői között professzionális fotósok is vannak. Ezekből válogatott a Nemzeti Galéria szerdán megnyílt kiállítására több mint 300 darabot Tamási Miklós a Fortepan egyik alapítója, szerkesztője és Virágvölgyi István a kiállítás kurátora. Amit a Fortepan képei nagyon tudnak, az az, hogy a 20. század nagy történelmi eseményeit privát szemüvegen keresztül láttassák – magyarázta Virágvölgyi, arra a kérdésünkre, mi a különlegessége ezeknek a képeknek, miért érdemelnek többet annál, hogy csak a barátaiknak mutassák meg. A fotók mögött ott rejtőzik a történelem, de sok képnek az intimitás a nagy titka. Többlet asszociációkat kelt, ha valaki másnak a családi életébe is bepillanthatok, mintha csak a sajátoméba. A fotós és alanya között a  képek készítésekor a legkisebb a távolság, ebbe az intimitásba hívogatnak minket a családtagok által készített képek. A kiállítás megtekintői száz év pillanatainak lehetnek közeli tanúi. 
– Mára már sok olyan képük van – folytatta a kurátor –, amelyeket profi fotósok, vagy intézmények adományoztak, és ezek között is vannak olyanok, amelyek egyszerűen csak dokumentálnak valamit, mondjuk egy híd építését, de ezek is izgalmasak lehetnek, amelyek illusztrálják az elmúlt girbe-gurba századot. A Fortepan a mikro- és a makrotörténelem közé ácsol hidat, a történelemkönyvben az események távolinak tűnhetnek, de képeik segíthetnek értelmezni azokat, átélhetővé teszik az egykor élt emberek hétköznapjait. Közös vizuális emlékezet jön így létre, más látni az orosz tankokat Budapest szétlőtt utcáin 1956-ban készült képeken, mint csak olvasni róluk. Több mint százezer képet kellett átnéznie Virágvölgyinek és Tamásinak, az alapkoncepció az volt: a négy életkor jelenjen meg rajtuk: a gyerek-, az ifjú-, a felnőtt-és az időskor. Fontos volt az esztétikai szempont, és az is hogy a történelem átszűrődjék a képeken. Tükröződjék rajtuk a társadalom sokszínűsége, legyenek ott a falu, a város lakói, de jelenjek meg rajtuk az arisztokratáktól kezdve a kitaszítottakig a legkülönfélébb alakok. S hogy milyen igazán ritka pillanatok láthatók itt, ami máshol talán még nem került szem elé? Szalay Zoltán fotóriporter 1964-ben ingázó munkásokról készített fotósorozatot – tudjuk meg –, de a párt illetékesei nem engedték, hogy a pesszimista kicsengésű fotók megjelenhessenek a Tükör című folyóirat első számában. Itt most lehetőség volt bemutatni ezeket a fotókat a lapban végül megjelent színes, vidám Hruscsov képekkel együtt. És megtörtént itt a megnyitón az, ami talán a legtöbbet jelenti a fortepanosoknak; egy hölgy felismerte férjét az egyik képen, felvették vele a kapcsolatot, így talán az is kiderülhet, hol készült a fotó...

Fortepan

A Fortepan fényképgyűjtemény online archívum, amely nevét az egykori Forte gyár által gyártott Fortepan negatív filmről kapta. 2010 augusztusa óta online hozzáférhető. Többnyire 1900 és 1990 között készült fényképet tartalmaz, amelyekből csaknem 80 ezer az interneten elérhető, letölthető. 

Szerző
Témák
Fortepan
Frissítve: 2019.04.16. 20:38

Bodrogi Gyula elnéző mosolya

Publikálás dátuma
2019.04.16. 17:03

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Állótaps keretezte Bodrogi Gyula megható pillanatokban bővelkedő születésnapi gálaestjét a Nemzeti Színházban. Családtagok, barátok, pályatársak köszöntötték a ma is aktív ünnepeltet, aki jelenleg is nyolc darabban játszik.
Azt mondják, minden már akkor eldől, amikor bejön be egy színész a színpadra. Bodrogi Gyula hétfőn este először nem a színpadra érkezett meg a Nemzetibe, hogy köszöntsék őt a születésnapján, hanem a nézőtérre. A színpadon fotósok hada várta, ő pedig a legtermészetesebben kezelte ezt az amúgy nem mindennapi helyzetet. Nem pózolt, létezett. Bejött, leintette a vastapsot, beült az első sor közepére és tűrte, hogy fényképezzék. Ez a megadó önfegyelem az egész estre jellemző volt. Ha ez a szerep, hogy őt ma ünneplik, akkor ezt maximálisan eljátssza. Minden pillanatát átéli, jelen van, ha kell hozzátesz.
A Nemzeti Színház két fiatal művésze, Katona Kinga és Bordás Roland moderálta a zenés össznépi ceremóniát. Elsőként megjelent a kivetítőn Bodrogi képe, rajta a rá jellemző, elnéző (bodrogis) mosoly. Innen már mindegy volt, hogy bakiznak-e a műsorvezetők, hosszúak-e a köszöntők, az ünnepelt jellegzetes tekintete a nézőkre is hatott. Bár voltak vitatható momentumok – például Tarlós István főpolgármester is részt kért az ünneplésből. Mindig kérdés, hogy egy politikusnak helye van-e a színpadon és ha igen, mikor. Tarlós szereplését lehet betudni annak, is, hogy egy ilyen fellépés, egy népszerű szeretett színész köszöntése, jól illik a kultúrával kampányoló városvezetői imázsba, de amikor azt mondta, hogy Bodrogi „generációknak teremtett felbecsülhetetlen értékű és szerethető világot”, akkor ezzel a kissé közhelyes, de igaz mondattal sokan egyetértettek.
Az esten igyekezett mindenki bedobni magát, a József Attila Színház, ahol az ünnepelt negyedszázadot töltött saját műsorral érkezett. Játszott a Nemzeti Színház színészzenekara, Szűcs Nelli énekelte a Kaktusz virága nagy slágerét, a Bodrogihoz is kötődő A jamaciai trombitást.
Több megható pillanatot is átélhettek az este résztvevői. Köszöntötték a nagypapát az unokák – Enikő és Bence –, mégpedig Leonard Cohen Halleluja című dalával, majd jött a nagymama, a korábbi társ Voith Ági, egy szintén Cohen-dallal, a Mégis széppel. Ezt a csókokról és az egy nyárról szóló szerzeményt úgy konferálta fel: 1966. Tudod…
Felvételről láthattunk egy régebben rögzített dalt, Bodrogi Törőcsik Marival énekelte az Orchideákat. A duett, két nagy színész egymásra figyelő, a férfi-nő kapcsolat szinte összes gesztusát magában hordozó néhány perccé sűrűsödött. A pályatársak közül Udvaros Dorottya édesapjával, Udvaros Bélával elevenítette fel, hogy tíz éven át milyen meglepetést készített Dorottya papája születésnapjára a vadászként is ismert Bodrogi. És ha már vadászat: Stohl András vadásztársként, barátként is beszélt az ünnepeltről, és elmesélte többek között azt, hogy az apró termetű Bodroginak milyen jelenléte volt Szegeden a Dóm téren, ahol együtt felléptek, vagy hogy a börtönben miként ríkatta meg a rabokat a Szeressük egymást gyerekekkel.
A Nemzet Színészei is eljöttek: Almási Éva, Cserhalmi, Haumann, Szacsvay és Király Levente. Egyedi performansszá vált, ahogy közösen próbálták elolvasni a kézzel írt köszöntő szövegét. A végén Vidnyánszky Attila igazgató szólt „Gyuszi báról”, a késői találkozásukról, közös munkáikról, vitáikról.
Az est talán legkönnyesebb pillanata pedig az ünnepeltté volt. Szenes Iván és Hofi Géza A kiöregedett vadászkutya dalát énekelte el rá jellemező rekedtséggel, olykor elcsukló hangon:
Egy kiöregedett vadászkutya,/ Vonyítva ül a kátyúba./ A hűséget én nemcsak mutattam, Emlékezz, rá érted mennyit ugattam./ Ti kiöregedett vadászebek, /Csont helyett jött a kamatadó rendelet, / Értetek a szív majd megszakad./De a rosszban jó, hogy ugatni már szabad, / Hogy ugatni már szabad, /Hogy ugatni még szabad! / Nem tudom én mit hozz a holnap, / Az új kutyák mind frissen csaholnak./ Nem tudok én mást vonyítani. Az igazságból elveszett.../ Az igazságból elveszett… Az igazságból elveszett az „i”.
Szerző
Frissítve: 2019.04.16. 17:11

Meghalt Bács Ferenc

Publikálás dátuma
2019.04.16. 15:09
Bács Ferenc
Fotó: Zih Zsolt / MTI
Életének 83. évében, hosszan tartó, súlyos betegség után kedden elhunyt Bács Ferenc Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, Budapest Főváros Díszpolgára - tudatta a művész felesége.
Hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 83. évében kedden elhunyt Bács Ferenc Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, Budapest díszpolgára. Végső búcsúztatásáról később intézkednek.
Bács Ferenc az erdélyi Nagyszebenben (Sibiu) született 1936. június 19-én és Kolozsvárott nőtt fel. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színészfőiskolán szerzett diplomát, majd a Tompa Miklós vezette Székely Színház társulatához szerződött. Bár a színház megbecsült tagja volt, egyre jobban nyomasztotta Nicolae Ceausescu kommunista diktatúrája. Végül úgy döntött, hogy családjával együtt áttelepül Magyarországra. A román hatóságok 1977-ben engedélyezték, hogy akkori feleségével, Tanai Bella színésznővel, nevelt fiával és lányával, Bács Katival, aki szintén színésznő áttelepülhessenek. A színművész hamarosan Magyarországon is népszerűvé vált. 
Egy évadot töltött Miskolcon, egyet Győrben, azt követően hívta Várkonyi Zoltán a Vígszínházba. Nyolc évig volt a Szent István körúti társulat tagja, 1987-ben szerződött a József Attila Színház társulatához, majd szabadúszó lett. 1992 és 1998 között a Nemzeti Színházban játszott, 2000 és 2003 között Sopronban lépett fel, majd ismét szabadfoglalkozású művészként folytatta pályafutását. Évekig tanított beszédművészetet a Színművészeti Főiskolán.
Bács Ferenc ismertebb főszerepei között van Newton A fizikusokban, Ádám Az ember tragédiájában, Higgins professzor a My Fair Ladyben, Tót Örkény István darabjában. Évekig járta az országot Színek és évek, majd Színek az életemből című önálló estjeivel. Több nagy sikerű magyar játék- és tévéfilmben nyújtott emlékezetes alakítást, köztük A ménesgazda, az Októberi vasárnap, a Faustus doktor boldogságos pokoljárása, A vörös grófnő, az Angyalbőrben és a Állítsátok meg Terézanyut! című alkotásban.
Hosszabb kihagyás után 2006-ban Márai Sándort keltette életre az Emigráns - Minden másképp van című magyar-olasz koprodukcióban, Márai műveiből is gyakran olvasott fel, az író aforizmáiból, gondolataiból hangoskönyve is megjelent. A közreműködésével készült hangfelvétel Lukács evangéliumából 1989-ben az év lemeze lett. Számos filmben volt narrátor és szinkronszínészként is sokat foglalkoztatták, többek között hangját kölcsönözte Tigrisnek a Micimackóból, A Klinika című sorozatban Klausjürgen Wussownak, azaz Brinkmann professzornak vagy Ian McKellennek, azaz Gandalf mágusnak a Gyűrűk Ura- és Hobbit-filmekben. A tatabányai Jászai Mari Színházban rendezett is, Richard Nash Esőcsináló című darabját vitte színre.
Bács Ferenc művészi munkáját 1983-ban Jászai Mari-díjjal, 2001-ben érdemes művészi címmel ismerték el. Az emigráns című film főszerepéért 2009-ben Gundel Művészeti Díjjal tüntették ki, 2011-ben lett kiváló művész. A Kossuth-díjat 2015-ben vehette át rendkívül sikeres színházi, televíziós és filmes pályafutása során kifinomult művészi eleganciával megformált alakításai, emlékezetes szinkronszerepei, valamint rendezői alkotómunkája elismeréseként.
Szerző
Frissítve: 2019.04.16. 16:03