Lehet élet a Szaturnusz egyik holdján

Publikálás dátuma
2019.04.17. 09:54

Fotó: NASA/JPL-Caltech/Univ. Arizona/Univ. Idaho
A Föld vízciklusához hasonló folyamatokat fedeztek fel a Titán nevű holdon.
Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Cassini nevű űrszondája által gyűjtött adatok alapján a szakértők megfigyelték, hogy a Szaturnusz Titán nevű holdján néhány folyékony szénhidrogénnel teli fagyos tava a hold északi sarkvidéki területein meglepően mély, míg mások sekélyek és időszakosak.
A Titán és a Föld a Naprendszer két olyan helye, ahol állandó folyadéktestek vannak a felszínen. A Titánon szénhidrogéntavak, -folyók és -tengerek vannak: ezeket olyan hidrogén- és szénvegyületek alkotják, amelyek például a kőolaj és a földgáz alkotóelemei is.
A tudósok 100 méter mély tavakat vizsgáltak, amelyek többnyire metánt tartalmaznak. Úgy vélik, ezek a tavak akkor alakultak ki, amikor a környező kőzetrétegek kémiai úton feloldódtak és összeomlottak. Hasonló folyamat játszódik le a Föld bizonyos típusú tavainak kialakulásánál. A kutatók leírtak „fantomtavakat” is, amelyek a téli időszakban szélesek és sekélyek, alig néhány centiméter mélyek, de a tavaszi időszakra elpárolognak vagy levezetődnek a felszín alá. Ez a folyamat a Titánon hét évet vesz igénybe. 
A felfedezések újabb bizonyítékul szolgáltak a Titán víztani ciklusáról: folyékony szénhidrogén hullik a felhőkből, szétárad a felszínen és visszapárolog az égbe, hasonlatosan a Földön lévő víz ciklusához. A Titán kémiailag összetett és jellegzetes környezete miatt a kutatók úgy vélik, lehet rajta élet, elsősorban a felszín alatti óceánban, de leginkább a folyékony szénhidrogének alkotta testekben valószínű. 
„A Titán egy igazán különleges égitest a Naprendszerben, és minden egyes alkalommal, amikor alaposan átnézzük az adatokat, találunk valami újdonságot”

– mondta Marco Mastrogiuseppe, a Kaliforniai Műszaki Intézet kutatója.–

 A Titán 5150 kilométeres átmérőjével a Naprendszer második legnagyobb holdja a Jupiter Ganümédész nevű kísérője után. Nagyobb, mint maga a Merkúr.
"A Titán a Földhöz leginkább hasonlító égitest a Naprendszerben. Vannak tavai, kanyonjai, folyói és szerves homokból álló dűnéi"

- mondta Shannon MacKenzie, a Johns Hopkins Egyetem kutatólaboratóriumának munkatársa.

 A tudósok eredményeiket a Nature Astronomy című szaklapban publikálták.
Szerző

Jó messziről érkeztek a Brit-szigetre a Stonehenge építői

Publikálás dátuma
2019.04.16. 13:53
Illusztráció
Fotó: B.A.Tafreshi / AFP
A mai Törökország területéről hatezer éve indultak Nagy-Britanniába a Stonehenge építőinek ősei.
A Földközi-tenger medencéjéből, a mai Görögország és Törökország vidékéről hatezer éve érkeztek meg a Stonehenge építőinek ősei Nagy-Britanniába - ezt állapította meg egy DNS-vizsgálatokkal alátámasztott tanulmány. A Mark G. Thomas professzor, a londoni University College evolúciós genetikai szakértője és Tom Booth, a Természettudományi Múzeum szakértője irányításával dolgozó kutatók a neolitikus korszakból származó, Nagy-Britanniában talált emberi maradványok DNS-ét vetették össze a korszak különböző európai területeken talált emberi maradványainak DNS-ével. A vizsgálat megállapította, hogy a neolitikus őslakók a mai Törökországból az Ibériai-félszigeten át vándoroltak északra, és i.e. 4000 táján értek a mai Nagy-Britanniába - ismertette a Nature Ecology & Evolution folyóiratban publikált kutatást a BBC News.
Anatóliából (a mai Törökország területéről) i. e. 6000 táján indult meg egy nagyszabású, tömeges elvándorlás, ennek része volt a Nagy-Britanniát elérő migráció. Az Anatóliából indult ősök révén terjedt el a földművelés Európa-szerte. Korábban Európát kisebb vándorló csoportok népesítették be, amelyek vadászó, halászó és gyűjtögető életmódot folytattak. A korai földművelők egy csoportja a Duna folyását követte Európa közepéig, egy másik csoport viszont a Földközi-tenger medencéjén át nyugatra tartott. A DNS-vizsgálat szerint a neolitikus britek a Földközi-tenger felől érkezők utódai voltak, a partvidéken vagy csónakokkal szigetről-szigetre jutva értek el Nagy-Britanniáig.
A korai brit földművesek DNS-e a legjobban az Ibériában (a mai Spanyolország és Portugália területén) élő neolitikus népekkel állt rokonságban. Az ibériai földművesek pedig a Földközi-tenger medencéjében vándorlók utódai voltak. Ibériából vagy az ahhoz közeli területről a korai földművesek a mai Franciaországon át vonultak északra. Feltehetően nyugatról, a mai Wales-en vagy Délnyugat-Anglián keresztül érkeztek meg. A neolitikus bevándorlók Britanniában a földművelésen kívül a nagy sziklákból készített építmények, megalitok hagyományát is elterjesztették. A Wiltshire-ben álló Stonehenge is ennek a tradíciónak az egyik emléke.
Bár Britanniát a nyugati vadászó-gyűjtögető csoportok népesítették be Kr. e. 4000-ben, amikor a korai földművesek megjelentek, a DNS-vizsgálatok azt mutatják, hogy a két csoport nem nagyon keveredett egymással. A brit vadászó-gyűjtögetőket szinte teljesen kiszorították a neolitikus földművesek, ez alól csak Skócia nyugati része volt kivétel. A térhódítást a tanulmány szerint egyszerűen a földművesek nagyobb száma magyarázza. A kutatók a brit vadászó-gyűjtögető csoportok tagjainak DNS-ét is elemezték, köztük a cheddari emberét, amely i. e. 7100-ból származik. 
A cheddari ember maradványait, az eddigi legkorábbi brit teljes emberi csontvázat a Somerset grófságbeli Cheddar-szurdokban, a délnyugat-angliai Gough-barlang fedezték fel 1903-ban. A cheddari ember rekonstruált arcát tavaly mutatta be a londoni Természettudományi Múzeum. A rekonstrukció szerint a többi európai vadászó-gyűjtögető őshöz hasonlóan neki is sörét bőre és kék szeme volt. A genetikai analízis azonban kimutatta, hogy a neolitikus földműveseknek ezzel szemben világosabb volt a bőre, barna volt a szeme és fekete vagy sötétbarna volt a haja.
A neolitikus kor végén, i. e. 2450 táján az első földművelők utódai is teljesen felcserélődtek egy új népességgel, az úgynevezett harangedényes kultúra tagjaival, akik az európai szárazföldről érkeztek. Tehát Britanniában két rendkívüli genetikai helycsere következett be néhány ezer éven belül - mutattak rá a kutatók.
Szerző
Témák
Stonehenge

Először készítettek 3D-nyomtatással szívet

Publikálás dátuma
2019.04.16. 11:11

Fotó: ILIA YEFIMOVICH / AFP
A miniatűr szív létrehozásához emberi szöveteket használtak – közölték hétfőn a tel-avivi egyetem kutatói.
Először nyomtattak szívet háromdimenziós nyomtatással izraeli tudósok - írta a Híradó.hu.
„Ez az első alkalom, hogy bárki, bárhol sikeresen megtervezett és kinyomtatott egy teljes szívet tele sejtekkel, véredényekkel és kamrákkal”

– mondta el Tal Dvir professzor, a kutatás vezetője.

Eddig a tudósok csak egyszerű szöveteket tudtak sikeresen nyomtatni, véredények nélkül. Dvir annak jelentőségét is kiemelte, hogy a szívet egy páciens saját sejtjeivel és biológiai anyagával alkották meg, hogy kizárják a kilökődés veszélyét.
A nyomtatás mintegy három órát vett igénybe. Az elkészült szív nagyjából akkora lett, mint egy nyúl szíve. 
„Ugyanakkor a nagyobb, emberi szív ugyanezt a technológiát igényli”

– hangsúlyozta Dvir.

A kutatók a következő lépésben laboratóriumi körülmények között gondozzák a kinyomtatott szívet, és „megtanítják” arra, hogy úgy viselkedjen, mint egy valódi szív. Mint mondták, a most kinyomtatott nagyon egyszerű szív állapota a legjobban egy embrióéhoz hasonlítható.
Dvir magyarázata szerint a kinyomtatott sejtek kapcsolatba tudnak lépni egymással, de meg kell tanítani őket arra, hogy együttműködjenek. Amint ez sikerül, a tervek szerint kisállatokba – nyulakba vagy patkányokba – ültetik be a működő szíveket.
„Tíz éven belül talán a legjobb kórházakban már világszerte lesznek szervnyomtatók, és ez az egész csak rutineljárás lesz”

– jósolta Dvir.

Az Egészségügyi Világszervezet tavalyi jelentése szerint az iszkémiás szívbetegség és a szélütés okozza a legtöbb idő előtti halálozást világszerte.
Szerző
Frissítve: 2019.04.16. 15:41