Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Cassini nevű űrszondája által gyűjtött adatok alapján a szakértők megfigyelték, hogy a Szaturnusz Titán nevű holdján néhány folyékony szénhidrogénnel teli fagyos tava a hold északi sarkvidéki területein meglepően mély, míg mások sekélyek és időszakosak.
A Titán és a Föld a Naprendszer két olyan helye, ahol állandó folyadéktestek vannak a felszínen. A Titánon szénhidrogéntavak, -folyók és -tengerek vannak: ezeket olyan hidrogén- és szénvegyületek alkotják, amelyek például a kőolaj és a földgáz alkotóelemei is.
A tudósok 100 méter mély tavakat vizsgáltak, amelyek többnyire metánt tartalmaznak. Úgy vélik, ezek a tavak akkor alakultak ki, amikor a környező kőzetrétegek kémiai úton feloldódtak és összeomlottak. Hasonló folyamat játszódik le a Föld bizonyos típusú tavainak kialakulásánál. A kutatók leírtak „fantomtavakat” is, amelyek a téli időszakban szélesek és sekélyek, alig néhány centiméter mélyek, de a tavaszi időszakra elpárolognak vagy levezetődnek a felszín alá. Ez a folyamat a Titánon hét évet vesz igénybe.
A felfedezések újabb bizonyítékul szolgáltak a Titán víztani ciklusáról: folyékony szénhidrogén hullik a felhőkből, szétárad a felszínen és visszapárolog az égbe, hasonlatosan a Földön lévő víz ciklusához.
A Titán kémiailag összetett és jellegzetes környezete miatt a kutatók úgy vélik, lehet rajta élet, elsősorban a felszín alatti óceánban, de leginkább a folyékony szénhidrogének alkotta testekben valószínű.
A Titán 5150 kilométeres átmérőjével a Naprendszer második legnagyobb holdja a Jupiter Ganümédész nevű kísérője után. Nagyobb, mint maga a Merkúr.
A tudósok eredményeiket a Nature Astronomy című szaklapban publikálták.
