Előfizetés

Tudta? Akár százszor is kimaradhat a légzés horkolás közben

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.04.16. 14:14
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Előfordulhat, hogy a zavaró hanghatás mellett egy éjszaka akár százszor is kimarad a légzés. Ezt mindenképpen ki kell vizsgáltatni, mert cukorbetegséget, magas vérnyomást, szívritmuszavarokat, szívinfarktust, stroke-ot, de szexuális zavarokat és demenciát is okozhat.
A horkolás a felső légutak alvás alatti ellazulásakor az átáramló levegő által okozott hangjelenség. Egyszerű, jóindulatú változatában csak zavaró hanghatással jár, de a veszélyesebb, úgynevezett obstruktív alvási apnoé szindróma esetén elzáródnak a felső légutak, aminek következtében az alvó ember akár 10 másodpercet meghaladó ideig sem jut levegőhöz. Ez a folyamat egy éjszaka folyamán akár százszor is megismétlődhet, ami megakadályozza a mély alvást – olvasható a Semmelweis Egyetem honlapján. Dr. Molnár Viktória, a Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika tanársegédje hozzátette, ennek ráadásul komoly szövődményei is lehetnek: cukorbetegséget, magas vérnyomást, szívritmuszavarokat, szívinfarktust, stroke-ot, de akár szexuális zavarokat és demenciát is okozhat. Az alvási apnoéban szenvedők 2-3-szor annyi közlekedési balesetet is okoznak, mint egészséges társaik.

Horkolás számokban

A magyar lakosság megközelítőleg 10-30 százaléka horkol, ebből 5 százalék szenved középsúlyos vagy súlyos obstruktív alvási apnoéban. Ennek gyakorisága férfiaknál 4, nőknél 2 százalék. 

Horkolás minden életkorban előfordulhat, de 40-50 körüli férfiaknál gyakoribb, ami hormonális, a testsúly változásaival, anatómiai eltérésekkel, dohányzással, alkoholfogyasztással függ össze. A kezeletlen allergia, nátha, a lefekvés előtt alkalmazott nyugtató, az alkoholfogyasztás és a túlsúly hajlamosít a légutak menti izmok ellazulására, ezáltal a horkolás kialakulására, ezek elkerülésével a horkolás is csökkenthető. Gyerekeknél a horkolás hátterében általában a megnagyobbodott orr- vagy garatmandula, illetve elhízás áll – hívta fel a figyelmet a szakorvos.
Ha kellő mennyiségű alvás ellenére fáradtság, nappal aluszékonyság, ingerlékenység, fejfájás, koncentrációs zavarok, éjszaka gyakori vizelési inger, izzadás tapasztalható, a horkolás nagy valószínűséggel légzéskimaradással társul. Tartósan fennálló horkolás esetén érdemes kivizsgáltatni, mi áll a hátterében. Egyszerű horkolás gyanúja esetén altatásban végzett endoszkópos vizsgálattal megnézik, hogy a légutak melyik része esik össze, hol keletkezik a hang. Ha felmerül az alvás közbeni légzéskimaradás gyanúja, egy hazavihető műszerrel vizsgálják a szervezet alvás alatti működését, és a légzéskimaradás súlyosságát. A kivizsgálás alváslaborban folytatódhat, ahol az orvos részletesebb képet kap a beteg alvásáról. 
Ha az egyszerű horkolás a túlsúllyal összefüggésben jelentkezik, a mértéke fogyás következtében csökken. Léteznek különböző eszközök, mint például az úgynevezett lágyszájpad- és az állkapocs-előemelő is, amelyek csökkentik a horkolást, de akár műtét segíthet megoldani a problémát.
Középsúlyos vagy súlyos fokú obstruktív alvási apnoé esetében a leghatékonyabb az úgynevezett pozitív nyomású légsínterápia, amellyel a lélegeztetőgéphez hasonló készülékkel mesterségesen megszüntethetők az elzáródások. Ilyenkor a műtét kevésbé hatékony, és vannak olyan anatómiai eltérések is, amelyeket nem is lehet operálni

Jó messziről érkeztek a Brit-szigetre a Stonehenge építői

MTI
Publikálás dátuma
2019.04.16. 13:53
Illusztráció
Fotó: B.A.Tafreshi / AFP
A mai Törökország területéről hatezer éve indultak Nagy-Britanniába a Stonehenge építőinek ősei.
A Földközi-tenger medencéjéből, a mai Görögország és Törökország vidékéről hatezer éve érkeztek meg a Stonehenge építőinek ősei Nagy-Britanniába - ezt állapította meg egy DNS-vizsgálatokkal alátámasztott tanulmány. A Mark G. Thomas professzor, a londoni University College evolúciós genetikai szakértője és Tom Booth, a Természettudományi Múzeum szakértője irányításával dolgozó kutatók a neolitikus korszakból származó, Nagy-Britanniában talált emberi maradványok DNS-ét vetették össze a korszak különböző európai területeken talált emberi maradványainak DNS-ével. A vizsgálat megállapította, hogy a neolitikus őslakók a mai Törökországból az Ibériai-félszigeten át vándoroltak északra, és i.e. 4000 táján értek a mai Nagy-Britanniába - ismertette a Nature Ecology & Evolution folyóiratban publikált kutatást a BBC News.
Anatóliából (a mai Törökország területéről) i. e. 6000 táján indult meg egy nagyszabású, tömeges elvándorlás, ennek része volt a Nagy-Britanniát elérő migráció. Az Anatóliából indult ősök révén terjedt el a földművelés Európa-szerte. Korábban Európát kisebb vándorló csoportok népesítették be, amelyek vadászó, halászó és gyűjtögető életmódot folytattak. A korai földművelők egy csoportja a Duna folyását követte Európa közepéig, egy másik csoport viszont a Földközi-tenger medencéjén át nyugatra tartott. A DNS-vizsgálat szerint a neolitikus britek a Földközi-tenger felől érkezők utódai voltak, a partvidéken vagy csónakokkal szigetről-szigetre jutva értek el Nagy-Britanniáig.
A korai brit földművesek DNS-e a legjobban az Ibériában (a mai Spanyolország és Portugália területén) élő neolitikus népekkel állt rokonságban. Az ibériai földművesek pedig a Földközi-tenger medencéjében vándorlók utódai voltak. Ibériából vagy az ahhoz közeli területről a korai földművesek a mai Franciaországon át vonultak északra. Feltehetően nyugatról, a mai Wales-en vagy Délnyugat-Anglián keresztül érkeztek meg. A neolitikus bevándorlók Britanniában a földművelésen kívül a nagy sziklákból készített építmények, megalitok hagyományát is elterjesztették. A Wiltshire-ben álló Stonehenge is ennek a tradíciónak az egyik emléke.
Bár Britanniát a nyugati vadászó-gyűjtögető csoportok népesítették be Kr. e. 4000-ben, amikor a korai földművesek megjelentek, a DNS-vizsgálatok azt mutatják, hogy a két csoport nem nagyon keveredett egymással. A brit vadászó-gyűjtögetőket szinte teljesen kiszorították a neolitikus földművesek, ez alól csak Skócia nyugati része volt kivétel. A térhódítást a tanulmány szerint egyszerűen a földművesek nagyobb száma magyarázza. A kutatók a brit vadászó-gyűjtögető csoportok tagjainak DNS-ét is elemezték, köztük a cheddari emberét, amely i. e. 7100-ból származik. 
A cheddari ember maradványait, az eddigi legkorábbi brit teljes emberi csontvázat a Somerset grófságbeli Cheddar-szurdokban, a délnyugat-angliai Gough-barlang fedezték fel 1903-ban. A cheddari ember rekonstruált arcát tavaly mutatta be a londoni Természettudományi Múzeum. A rekonstrukció szerint a többi európai vadászó-gyűjtögető őshöz hasonlóan neki is sörét bőre és kék szeme volt. A genetikai analízis azonban kimutatta, hogy a neolitikus földműveseknek ezzel szemben világosabb volt a bőre, barna volt a szeme és fekete vagy sötétbarna volt a haja.
A neolitikus kor végén, i. e. 2450 táján az első földművelők utódai is teljesen felcserélődtek egy új népességgel, az úgynevezett harangedényes kultúra tagjaival, akik az európai szárazföldről érkeztek. Tehát Britanniában két rendkívüli genetikai helycsere következett be néhány ezer éven belül - mutattak rá a kutatók.

Nagy Zöld Fal: az elsivatagosodás védőgátja

Népszava
Publikálás dátuma
2019.04.16. 11:30

Fotó: Shutterstock
A klímaváltozás miatt délre terjeszkedő Szahara megállítására 15 kilométer széles és 7700 kilométer hosszú mesterségesen létrehozott erdősáv szeli keresztül Afrikát, Szenegáltól Dzsibutiig.
Hagyományosan az emberek azért emelnek falakat, hogy elválasszák országaikat és népeiket egymástól, hogy a kőfalakon belül élők megvédhessék magukat a kívülről érkező veszélytől. A Nagy Zöld Fal Afrikában épp ellenkező megfontolásból épül, klímavédelmi szempontból egyedülálló kezdeményezés: arra, miként lehet enyhíteni a globális felmelegedés okozta csapásokat, hogyan lehet megmenti 232 millió ember élőhelyét - írja a sokszinuvidek.hu. Az élő fal ötlete először az 1970-es és 1980-as években vetődött fel Afrikában, akkoriban jött létre egy szervezet, akik a kezdetek óta több tízmillió fát ültettek el, főleg lakott városokban és farmokon. A 2000-es évek közepén ezt a kezdeményezést elevenítette fel Nigéria elnöke, Olusegun Obasanjo. 2007-ben az afrikai államfők rendes ülésén el is fogadták a gigaprojektet. A kezdeményezés mögé akkor 11 ország állt (Burkina Faso, Csád, Dzsibuti, Eritrea, Etiópia, Mali, Mauritánia, Niger, Nigéria, Szenegál és Szudán). Jelenleg már húsz állam vesz részt a faültetésben, írja az MNN. A térség mára kihalt, száraz és kopár lett, ahol fogytán az élelmiszer és a víz. Aki csak teheti, elmenekül innen. Az kritikus terület, ahol a zöld fal megépülhet, a Száhel övezet (vagy éhségöv), amely a világ legnagyobb sivatagának, a Szaharának a déli részén található. Valamikor füves szavanna borította, az elhúzódó aszályok azonban gyökeresen megváltoztatták a térség klímáját. A Szahara évről évre hatalmas területet hódít el az övezet lakóitól, akik kénytelenek folyamatosan délebbre költözni, menekülve a sivatagi forróság és szárazság elől. A hatalmas kopár térség átszeli az egész afrikai kontinenst. Az éghajlatváltozás frontvonalán van, ahol a helyiek milliói szembesülnek a globális felmelegedés okozta pusztító hatással. 1968 és 1974 között elmaradtak az esők, tartós szárazság sújtotta az övezetet, 250 ezer ember halt éhen, és milliók kényszerültek elhagyni lakóhelyüket. A csapadék mennyisége mára jobbára csak a köles termesztéséhez elég. Az év csapadékos napjainak a száma fokozatosan csökken. Az elmúlt években súlyos aszályok sújtották a térséget és gyakoribbá váltak a por- és homokviharok. A Nagy Zöld Fal 780 millió hektár elsivatagosodott vidéken húzódna, a terület az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete szerint jelenleg 232 millió embernek ad otthont. Ha sikerül befejezni a a szárasságtűrő fákból kialakított zöld falat, az 7700 kilométeres hosszával és átlag 15 kilométeres szélességével a világ legnagyobb ember alkotta „építménye” lesz. Nyugatról keletre Dakartól (Szenegál fővárosa) Dzsibutiig (Dzsibuti fővárosa) terülne el. A program teljes költsége meghaladja a nyolcmilliárd dollárt, de az Európai Unió, a Világbank és az ENSZ is támogatja az elképzelést. Ugyanis a Nagy Zöld Fal nemcsak klímavédelmi szempontból páratlan kezdeményezés, hanem elősegítheti a térségben a békét is. A projekt olyan országok között valósul meg, ahol eddig a szegénység és kilátástalanság miatt sok volt a konfliktus, és háború dúlt. Többnyire a szárazságot jól tűrő fafajtákat, például akácot telepítenek, de a zöld fal közé zöldséget és gyümölcsfákat is ültetnek. A fák ugyanis árnyékot adnak, csökkentik talajnedvesség kipárolgását, lassítják a csapadék lefolyását, így a kutak újra megtelhetnek vízzel. A gigaprojekt, vele a faültetések, számtalan afrikai család utolsó mentsvára lehet, és megélhetését is biztosítja. A program eddigi legeredményesebb országa Szenegál, ahol 2010-re 525 kilométer hosszú faültetvényt hoztak létre, 11 millió fát sikerült elültetni. A 2016-os adatok szerint négymillió hektárt vontak be így a mezőgazdaságba.