Erzsébet nem volt nagyivó, párja mellett azonban rákapott az italra. Szerette a férfit, a férfi pedig a bulizós életformát – kapcsolatukba beköltözött, és idővel minden felemésztett az alkohol. A romlásban a terhesség csak ideiglenes szünetet jelentett: hónapokkal kislányuk, Viktória megszületése után Erzsébet újra a pohárhoz nyúlt. Ekkor már tudta, hogy segítség nélkül nem tud leállni. A kicsit az érdi Fészek Egyesület gondozására bízta, ő pedig egy szenvedélybetegeknek fenntartott rehabilitációs otthonba vonult.
Mint mesélte, a kezdődő terápia lelkileg viselte meg igazán:
Gyógyulása közben a Fészek Gyermekvédő Egyesület gondoskodott a kicsiről, 14 hónapig nevelték, fejlesztették a kislányt, majd, amikor Erzsébet befejezte a kúrát, őt is befogadták átmeneti gyermekotthonukba. „Életemben először kaptam úgy segítséget, hogy semmit sem vártak érte cserébe. Hétvégente volt kapcsolattartás a rehabon, a gyerekfelügyelők pedig a szabadnapjukon is elhozták hozzám a lányomat – nem lett volna dolguk, de megtették, és ezt sosem felejtem el” -mondta lapunknak az anya.
Az asszony megküzdött önmagával, és győzött. Visszanyerte kislánya megrendült bizalmát, már nem akarja elengedni menet közben a kormányt. Most dolgozik, Viki óvodába jár, és albérletet keresnek, hogy átadhassák az otthonban fenntartott szobájukat a következő rászorulónak – mert hogy lesz következő, ez egészen biztos.
Az útjuk során oltalmat nyújtó egyesület több mint 25 éve segít a bajba kerülő vagy éppen bántalmazott gyerekeken, és néha a hozzátartozóikon – munkájukat idén a csak keveseknek kijáró Jószolgálat Díjjal is elismerték. „Egy ötleteléssel kezdődött, néhány tettre kész nevelőszülő és szociális munkás kezdett el gondolkodni azon, hogyan lehetne jobbá tenni a gyerekvédelmet – látták, hogy az állami ellátás sok hiányossággal küzd, nem igazán gyermekközpontú” - idézte fel a kezdeteket a Népszavának Báló Ottília, az az egyesület igazgatója.
1998 után a Fészek már azon kapta magát, hogy „belekerültek a sűrűjébe”, intézménnyé válnak: nevelőszülői hálózatot indítottak, mely idővel országos lefedettségűvé vált, és létrehozták az érdi Átmeneti Gyermekotthont, képzéseket folytattak helyettes és nevelőszülőknek.
„Ma már ott tartunk, hogy érdi központunk öt környező önkormányzattal áll szerződésben, vagyis közel 176 ezer fő tartozik az ellátási zónánkba; Pest megyében csak mi tartunk fent ilyen átmeneti otthont ”– mondta Báló. Tehát egy teljes megye lakosságára 14 férőhely a rendelkezésre álló kapacitás. Várólista azonban így sincs, a tényleges krízishelyzetbe jutott gyerekeket azonnal befogadják.
A menekülés nem barokkos túlzás, ahogy erről Nyitrai-Hell Szilvia, a Fészek programszervezője érzékletesen mesélt lapunknak.
"Fogadtunk már be anyát is, aki az éjszaka közepén, mezítláb menekült el otthonról az agresszív férj elől, karján a gyerekkel” – mondta Nyitrai-Hell. A többség nem ilyen drámai körülmények között érkezik hozzájuk: tanároktól, rokonoktól hallottak a lehetőségtől vagy a helyi gyermekjóléti szolgálat munkatársai ajánlották az otthont.
A cél persze nem az, hogy a bajba jutottakat elválasszák családjuktól: a befogadás pillanatától kezdve megkezdődik a szakértői munka is, a gyerekekkel és – ha vállalják – a szülőkkel pszichológusok, szociális szakemberek foglalkoznak, hogy mindkét fél megértse, hogyan juthattak idáig, mit tehetnek a helyzet rendezéséért. Báló büszkén említette, hogy Fészek lakóinak 80 százaléka hazatérhet, méghozzá egy jobban működő családba - az átmeneti otthon segítsége nélkül ezek a gyerekek nagy eséllyel az állami gondozás rendszerébe juthattak volna, ahonnan már nehezebb a visszaút.
A Fészek tevékenysége számszerűsítve is kifejezhető: fennállása óta az érdi átmeneti otthon több mint 700 gyereket fogadott be, az újszülöttől a 18 éves kamaszig. Országos nevelőszülői hálózatukban – melyet a Baptista Egyház egyik intézménye tart fent – pedig jelenleg is 420 gyermeket nevelnek.
Munkájuk ezrek életére hatott ki valamilyen formában, jelentett alkalmi vagy visszatérő kapaszkodót a rászorulóknak. Vannak ugyanis, akiknek az egyesület ma is állandó kapcsolatot jelent, és mint fogadott rokonhoz térnek vissza a szociális munkásokhoz, akiket már totyogós koruk óta ismernek.
– nosztalgiázott Nyitrai-Hell Szilvia; ha kell, a gyermekfelügyelők koszorúslánynak is állnak, egy 18 éves lakót például ők öltöztettek menyasszonyi ruhába.
Szilvia legmegindítóbb emléke mégis az, amikor volt lakójuk, egy fiatal férfi írt nekik: levelében bevallotta, hogy megjárta a drog poklát, csövezett, senkire sem számíthatott – létezésének mélypontjára ért, és képes volt onnan elrugaszkodni. Életének legszebb időszakának pedig azt a félévet tartotta, amit gyerekként a Fészekben tölthetett.
A Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány által alapított Jószolgálat-díj summázva ezt a segítő munkát ismeri el. A kitüntetés komoly presztízs értékkel bír, és kétmillió forintos pénzjutalommal is. Bár ez kis összegnek tűnhet, a támogatás jól fog a Fészeknél – ahogy Báló Ottília megjegyezte, a pár ezres adományoknak is nagyon örülnek, minden forintnak van helye a segítségre szoruló gyerekek ellátásában.
