A harmincéves háború

Japán uralkodótól merőben szokatlan dolgot tesz Akihito császár: a hónap végén lemond a trónról. Modern gesztus egy modern embertől, akit alattvalói már nem tisztelnek istenként. E régi kiváltságról az apja, Hirohito mondott le 1946-ban, a megrendítő háborús vereség után, hogy a császárság intézménye túlélje Hirosima és Nagaszaki brutális sokkját.

Onoda Hiroo (1922–2014) sokáig mit sem tudott a változásokról: ő az japán katona, aki arról híresült el, hogy a kapituláció után még három évtizeden át vívta a maga világháborúját. 1944 végén vezényelték a Fülöp-szigetek egyikére, Lubangba, hogy akadályozza az amerikaiak partraszállását. Parancsba kapta, hogy nem adhatja meg, de nem is ölheti meg magát, a végsőkig ki kell tartania. Eljutott ugyan hozzá a hír, hogy hazája letette a fegyvert, de nem hittel el; ellenséges dezinformációnak vette a röplapot.

A fiatal alhadnagy teljesítette a kötelességét, három megmaradt emberével gerilla-hadviselésre rendezkedett be az őserdőben. Kókuszdión és banánon éltek, nagy ritkán zsákmányoltak egy tehenet. Ahogy múltak az évek, évtizedek, elfogytak a bajtársak. Egyikük megszökött, majd feladta magát, a másik kettő tűzharcban esett el; merthogy egyéb ellenség híján a környékbeli parasztokkal hadakoztak néhanap. Onoda egyedül maradt. Hiába bombázták a levegőből újabb, immár személyre szóló röpcédulákkal, amelyekre családi fotókat nyomtattak a hitelesség kedvéért.

Végül egy kalandvágyó japán diák kutatta fel rejtekhelyét a dzsungelban. A magányos harcost ő sem tudta józan belátásra bírni, de legalább megígértette vele, hogy közvetlen parancsra végre hajlandó lesz abbahagyni a háborúsdit. A tokiói kormány erre előkerítette egykori elöljáróját, egy békeidőben könyvkereskedéssel foglalkozó nyugalmazott őrnagyot, aki a helyszínre utazott, és személyesen utasította a hadi cselekmények beszüntetésére. Onoda 1974. március 9-én tette le a fegyvert. Gondosan karbantartott puskája működött, maradt tölténye és kézigránátja is. Noha embereket ölt, és felgyújtotta a rizstermést, nem vonták felelősségre. Ferdinand Marcos filippínó diktátornak annyira imponált a katona vak engedelmessége, hogy elnöki kegyelemben részesítette.

Valóban, a történet kivételes példája a… minek is? Hűségnek? Őrületnek? Abszurditásnak? Nézőpont kérdése. Az obsitosból mindenesetre celeb lett a hetvenes években. Az amerikai popkultúra bohócot csinált belőle. A róla mintázott karakter szánalmas lúzer a Kincs, ami nincs című bárgyú filmvígjátékban, Bud Spencer addig pofozza, hogy inkább a csatlósául szegődik.

Japánban hősként ünnepelték a hazatérő Onodát, ám ő keserűen csalódott honfitársaiban. Úgy érezte, elárulták. Nem szabadult a gondolattól, hogy ha mindenki olyan kitartóan szolgált volna, mint ahogy ő, akkor legyőzik az Egyesült Államokat. Hosszú, 92 éves életének hátralévő idejét nagyrészt Brazíliában töltötte. Nem tudta megszeretni az új Japánt, ahol az emberek fegyelmezetlenek, megtagadják a régi értékeket, és már a császárt sem tisztelik istenként.