Autoimmun betegség is okozhat hajhullást

Publikálás dátuma
2019.04.24. 15:15

Fotó: Kovács Attila / Semmelweis Egyetem
Autoimmun eredetű, úgynevezett foltos hajhullás élete során százból egy-két embernél kialakul. A folyamatot tovább rontja a stressz, és gyakran más társbetegségekkel is együtt jár.
Tavasszal és ősszel gyakori jelenség, hogy intenzívebben hullik a haj, ám ez a folyamat normál esetben egy-két hét után abbamarad. Hosszabb betegség vagy kórházi kezelés után is tapasztalható erősebb hajhullás, illetve a szülést követő három hónapban jelentkező hajvesztés is jellegzetes, ám ez csupán egy átmeneti, néhány hétig tartó folyamat, ami magától rendeződik. Ha a naponta kihullott hajszálak száma meghaladja a százat, hajmosás, fésülködés után szokatlanul sok haj marad a lefolyóban vagy a fésűn, esetleg reggel a párnán, és ez a folyamat több hónapig fennáll, mindenképpen orvoshoz kell fordulni – figyelmeztetett Dr. Sárdy Miklós. A Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika igazgatója hozzátette, minél tovább tart a hajvesztett állapot, annál kisebb a gyógyulás esélye, ezért célszerű már a kezdeti tünetek észlelésénél segítséget kérni.
Az úgynevezett foltos hajhullás népbetegségnek számít, minden száz emberből egy-kettőnél kialakul élete során, jellemzően inkább tinédzser és fiatal felnőttkorban, nők körében gyakrabban. Rövid időn belül csupasz kerek vagy ovális foltok jelennek meg a fejbőrön. A hajhullás mértéke egyénenként változó: vannak, akik csak nagyon kis területről veszítenek hajszálakat, míg másoknál nagy felületekre terjed ki, súlyosabb esetben akár az összes hajszál is kihullhat. Leggyakrabban a fejbőrön jelentkeznek a tar foltok, de előfordulhat szőrvesztés a test más részein is: szempillákon, szemöldökön, férfiaknál szakállon, de akár az egész testen is - olvasható a Semmelweis Egyetem honlapján.
Foltos hajhullás esetén az immunrendszer megtámadja a szőrtüszők hámját, így azok nem tudnak szőrszálat termelni, ezért hullik foltokban a haj vagy a szőrzet. A jelenséghez autoimmun pajzsmirigybetegségek, illetve egyéb autoimmun betegségek, mint például a vitiligo vagy a cöliákia (lisztérzékenység) is társulhatnak.

Hajhúzós vizsgálat

A bőrgyógyász egy úgynevezett „hair pull testtel” állapítja meg, hogy a hajhullás kórosnak számít-e. A vizsgálatot legalább 48 órával a hajmosás után végzi, megragad egy 50-60 hajszálból álló tincset, majd egy határozott mozdulattal meghúzza a hajat. Ha a megfogott hajszálak több mint 10 százaléka, azaz ha 5-6 szálnál több marad a kezében, akkor további vizsgálatra van szükség. Megvizsgálja a fejbőr állapotát: normális vagy esetleg gyulladt, hámlik vagy korpás, heges, van-e gombás fertőzésre utaló jel. A dermatoszkóppal meghatározható, hogy az adott bőrfelületen a hajhagymák mennyire épek, megvannak-e a szőrtüszők, ha igen, mekkora méretűek, mennyire sűrűn állnak, illetve van-e bennük hajszál.
A kezdeti kezelés általában vényköteles helyi készítménnyel történik, ha ez nem hat, következik a belső gyógyszeres kezelés. Lehetőség van még ultraibolya fény- és immunmodulációs terápiára, illetve nagyobb területet érintő folyamat esetén használnak úgynevezett immunszupresszív, az immunrendszert fékező kezelést is. Kisebb területekre injekció formájában viszik be az anyagot, súlyos, nagy kiterjedésű esetekben pedig szájon át szedett tablettáktól remélhető javulás vagy gyógyulás. A kezelés hossza egyénileg változik, és időnként előfordulhat, hogy a foltos hajhullás kiújul. A szakorvos hozzátette, a betegek több mint felénél megtalálják a hatékony terápiát.
A betegség az érintetteknek komoly életminőség romlással és pszichés terheléssel járhat, akár a társadalomból való visszahúzódásukat is eredményezheti. A stressz pedig ördögi körként tovább ronthatja a tüneteket. Súlyosabb esetben ezért a kezelés időtartamára parókát is felírhatnak. Előfordul, hogy pszichológusra is szükség van, aki segítséget tud nyújtani például a rossz irányba mutató pszichés tényezők elhárításában, valamint a betegség pszichés terhének feldolgozásában is.
Szerző
Frissítve: 2019.04.24. 17:41

Hasznos a méz, de nem mindenkinek

Publikálás dátuma
2019.04.23. 16:16
Illusztráció
Fotó: Pixabay
A méz számos jótékony hatással rendelkezik, ám nem árt tudni, hogy egyrészt cukorbomba, másrészt nem fogyaszthatja mindenki, kisgyerekeknek pedig csak egyéves koruktól lehet adni.
Úgy tartják, a méz kiváló baktériumölő, jót tesz az emésztésnek, nyugtat, fertőtlenít, és a gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító hatása sem elhanyagolható. Ám a fogyasztása – különösen mértéktelenül – mégsem ajánlott mindenkinek. A virágporra, vagy valamely összetevőjére allergiásoknak például kifejezetten tilos, de a kisgyermekek is csak bizonyos kor után fogyaszthatják.

Mikor jó a méz?

Ahogy minden élelmiszer, a méz is akkor jó hatású, ha nagyon jó minőségű. Minél sötétebb egy méz, annál jobb, gazdagabb értékes flavonoidokban, ásványi anyagokban és vitaminokban. Több fajtája is létezik, Magyarországon leggyakoribb az akácméz, de többek között van virág-, repce-, napraforgó-, hárs-, szelídgesztenye-, levendula-, eukaliptusz-, kakukkfű-, fenyő- és lépesméz is.

Csak egyéves kor után

A méz használható édesítőként, teába, kávéba, süteményekbe, de ne feledkezzünk meg energiatartalmáról, amely nagyjából annyi, mint a kristálycukornak, ráadásul viszonylag gyorsan megemeli a vércukorszintet is. A népi gyógyászatban előszeretettel használják a meghűléses betegségek tüneteinek enyhítésére, ezért sokan azonnal adnák náthás, köhögő gyermeküknek, de tudni kell, hogy egyéves kor alatt ez nem ajánlott, ugyanis úgynevezett csecsemőkori botulizmust okozhat. Az immunrendszer ekkor még fejletlen, és a gyomor pH-ja sem elég savas, így a mézben található spórákból kifejlődő, toxint termelő baktériumok veszélyesek lehetnek a babák idegrendszerére – mondta Wolher Veronika, a Budai Egészségközpont dietetikusa. A betegség kialakulásának rizikóját csökkenthetjük, ha ellenőrzött forrásból vásárolunk mézet, illetve betartjuk a gyermekek táplálására vonatkozó javaslatokat. Ha a botulizmus tüneteit – gyengült szopási reflex, izomgörcs, -gyengeség vagy akár -bénulás is, légzési nehézség – tapasztaljuk, forduljunk azonnal orvoshoz, a betegség a megfelelő ellátás mellett nagy eséllyel gyógyítható. A túl korán adott méz emésztési problémákhoz, étvágytalansághoz, székrekedés és egyéb allergiás reakciókhoz is vezethet.
„Ha bármilyen szokatlan változást tapasztalunk, hagyjuk abba a fogyasztását, a panaszok valószínűleg maguktól el fognak múlni. Ha esetleg súlyosbodnak is, forduljunk orvoshoz”

– tette hozzá a dietetikus.

Ha gyermekünk betöltötte az egy éves kort, és nem allergiás a méz egyik összetevőjére, akkor alkalmanként, mértékletesen fogyaszthatja. Készíthetünk müzliszeletet, színes zöldségturmixot, amelyeket ízesíthetünk kevés mézzel. Nasi helyett adhatunk natúr zsírszegény joghurtba aprított gyümölcsöket, amelybe kis mézet is keverhetünk. Cukros üdítő helyett készíthetünk a gyerekeknek limonádét vagy jeges teát, amelyekbe cukor helyett egy kis mézet csorgathatunk.
Szerző

Így csökkentsük a rossz- és növeljük a jó koleszterin szintjét

Publikálás dátuma
2019.04.22. 14:14

Fotó: SGO / VOGIN / AFP/BSIP
A megfelelő koleszterinszintet a vérben lévő „rossz” és „jó” koleszterinek arányának "beállításával" tudjuk elérni.
A koleszterin nem egy eleve üldözendő anyag, bizonyos mennyiségben kifejezetten szükséges is. A sejtek egyik alkotóeleme, részt vesz a hormontermelésben és a D-vitamin szintézisében is. Az úgynevezett káros koleszterin (LDL) szintje és a szív-érrendszeri betegségek azonban különösen szorosan összefüggnek egymással. Ha a vérben túl sok halmozódik fel, amelyet a szervezet nem képes lebontani, a felesleg az artériák falában lerakódik. Ezek a plakkok csökkentik az erek rugalmasságát, szűkítik az átmérőt, így az erek nem tudják a megfelelő vérmennyiséget átengedni, ami miatt a környező sejtek kevesebb oxigént kapnak, és a szervek működése alapvetően károsodhat. Végzetes esetben az ér el is záródhat, ami szövetelhaláshoz vezet. 

Így csökkenthetjük a „rossz” szintjét

A máj elég koleszterint termel, hogy kielégítse a szervezetünk szükségleteit, így amit külsőleg, az élelmiszerrel és itallal viszünk be, többnyire már fölösleges. Tehát elsősorban a táplálkozásunk és életmódunk reformja csökkentheti a magas koleszterinszintet. A dietetikusok szerint az elsődleges szabály, hogy a telített és transzzsírok ne haladják meg a napi bevitt kalóriamennyiség 5-8 százalékát. Ezért érdemes kevesebb vörös húst, zsíros tejet, tejterméket fogyasztani. A baromfihúsról távolítsuk el a bőrt, csökkentsük az előrecsomagolt-, félkész-, kész- és gyorsételek fogyasztását. A trópusi zsiradékokból – pálma- és kókuszolaj - csak keveset fogyasszunk, amennyire lehet, kerüljük a cukor fogyasztását; együnk kevesebb bolti kekszet, süteményt, nápolyit, rágcsálnivalót, pékárut és üdítőitalt. Mérsékeljük a bolti sós, olajos rágcsálnivalókat is. Limitáljuk az alkohol mennyiségét, ha iszunk, napi 1-2 dl jó minőségű vörösbort válasszunk. Célszerű dietetikus segítségét kérni, mert az optimális, egyénre szabott étrend a „kilengések” esélyét is csökkenti.  
A koleszterinszint csökkentése szempontjából is lényeges, hogy kerüljük az aktív és passzív dohányzást, tartsuk fenn vagy állítsuk vissza a normál testsúlyt, és rendszeresen mozogjunk. Amennyiben pedig a magas koleszterinszint mellé más problémák is társulnak, mint például cukorbetegség vagy magas vérnyomás, feltétlenül szükség van orvosi kezelésre is - mondta Dr. Sztancsik Ilona, a Budai Kardioközpont szakorvosa.  
„A koleszterinszint csökkentéséért sokat tehetünk az életmód megváltoztatásával. A rendszeres testmozgás például erősíti a szívizomzatot, segíti a fogyást, csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet. Már három kilogramm súlycsökkenés mérhető koleszterinszint csökkenéssel jár.”

Vannak olyan helyzetek, amikor gyógyszerre is szükség van a normál értékek beállításához. Ilyen például, amikor öröklötten magas a koleszterinszint, illetve amikor már olyan előrehaladott az állapot, hogy a metabolikus szindróma más elemei is növelik a szív-érrendszer betegségek rizikóját. 

Így növelhetjük a „jó”szintjét

Fogyasszunk kevesebb transzzsírt tartalmazó margarint és a sok hidrogénezett növényi olajokat tartalmazó, bolti édességeket. Sütéshez-főzéshez használjunk vitaminokkal (pl. D-, A-vitamin) dúsított, többféle zsiradékot (pl. olívaolaj, repceolaj, kukoricaolaj, napraforgóolaj) is tartalmazó olajat. Legyen több nyers zöldség és gyümölcs, teljes kiőrlésű gabona az étrendünkben. Ismerkedjünk meg az avokádóval; használjuk krémekhez, salátákhoz. Nem kell minden nap húst hússal enni, feltétként fogyasszunk olajos magvakból, gabonákból vagy babból, lencséből készült fasírtokat, tengeri halakat, zsírszegény túrót, tofut. A rizs- és burgonyaköret helyett színesítsük a menüt kölessel, hajdinával, quinoával. Mindig válasszuk az alacsony zsírtartalmú, sovány tejtermékeket. A fizikai aktivitás, a sport legyen része mindennapjainknak.
Szerző