Autoimmun betegség is okozhat hajhullást

Autoimmun eredetű, úgynevezett foltos hajhullás élete során százból egy-két embernél kialakul. A folyamatot tovább rontja a stressz, és gyakran más társbetegségekkel is együtt jár.

Tavasszal és ősszel gyakori jelenség, hogy intenzívebben hullik a haj, ám ez a folyamat normál esetben egy-két hét után abbamarad. Hosszabb betegség vagy kórházi kezelés után is tapasztalható erősebb hajhullás, illetve a szülést követő három hónapban jelentkező hajvesztés is jellegzetes, ám ez csupán egy átmeneti, néhány hétig tartó folyamat, ami magától rendeződik. Ha a naponta kihullott hajszálak száma meghaladja a százat, hajmosás, fésülködés után szokatlanul sok haj marad a lefolyóban vagy a fésűn, esetleg reggel a párnán, és ez a folyamat több hónapig fennáll, mindenképpen orvoshoz kell fordulni – figyelmeztetett Dr. Sárdy Miklós. A Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika igazgatója hozzátette, minél tovább tart a hajvesztett állapot, annál kisebb a gyógyulás esélye, ezért célszerű már a kezdeti tünetek észlelésénél segítséget kérni.

Az úgynevezett foltos hajhullás népbetegségnek számít, minden száz emberből egy-kettőnél kialakul élete során, jellemzően inkább tinédzser és fiatal felnőttkorban, nők körében gyakrabban. Rövid időn belül csupasz kerek vagy ovális foltok jelennek meg a fejbőrön. A hajhullás mértéke egyénenként változó: vannak, akik csak nagyon kis területről veszítenek hajszálakat, míg másoknál nagy felületekre terjed ki, súlyosabb esetben akár az összes hajszál is kihullhat. Leggyakrabban a fejbőrön jelentkeznek a tar foltok, de előfordulhat szőrvesztés a test más részein is: szempillákon, szemöldökön, férfiaknál szakállon, de akár az egész testen is - olvasható a Semmelweis Egyetem honlapján.

Foltos hajhullás esetén az immunrendszer megtámadja a szőrtüszők hámját, így azok nem tudnak szőrszálat termelni, ezért hullik foltokban a haj vagy a szőrzet. A jelenséghez autoimmun pajzsmirigybetegségek, illetve egyéb autoimmun betegségek, mint például a vitiligo vagy a cöliákia (lisztérzékenység) is társulhatnak.

Hajhúzós vizsgálat

A bőrgyógyász egy úgynevezett „hair pull testtel” állapítja meg, hogy a hajhullás kórosnak számít-e. A vizsgálatot legalább 48 órával a hajmosás után végzi, megragad egy 50-60 hajszálból álló tincset, majd egy határozott mozdulattal meghúzza a hajat. Ha a megfogott hajszálak több mint 10 százaléka, azaz ha 5-6 szálnál több marad a kezében, akkor további vizsgálatra van szükség. Megvizsgálja a fejbőr állapotát: normális vagy esetleg gyulladt, hámlik vagy korpás, heges, van-e gombás fertőzésre utaló jel. A dermatoszkóppal meghatározható, hogy az adott bőrfelületen a hajhagymák mennyire épek, megvannak-e a szőrtüszők, ha igen, mekkora méretűek, mennyire sűrűn állnak, illetve van-e bennük hajszál.

A kezdeti kezelés általában vényköteles helyi készítménnyel történik, ha ez nem hat, következik a belső gyógyszeres kezelés. Lehetőség van még ultraibolya fény- és immunmodulációs terápiára, illetve nagyobb területet érintő folyamat esetén használnak úgynevezett immunszupresszív, az immunrendszert fékező kezelést is. Kisebb területekre injekció formájában viszik be az anyagot, súlyos, nagy kiterjedésű esetekben pedig szájon át szedett tablettáktól remélhető javulás vagy gyógyulás. A kezelés hossza egyénileg változik, és időnként előfordulhat, hogy a foltos hajhullás kiújul. A szakorvos hozzátette, a betegek több mint felénél megtalálják a hatékony terápiát.

A betegség az érintetteknek komoly életminőség romlással és pszichés terheléssel járhat, akár a társadalomból való visszahúzódásukat is eredményezheti. A stressz pedig ördögi körként tovább ronthatja a tüneteket. Súlyosabb esetben ezért a kezelés időtartamára parókát is felírhatnak. Előfordul, hogy pszichológusra is szükség van, aki segítséget tud nyújtani például a rossz irányba mutató pszichés tényezők elhárításában, valamint a betegség pszichés terhének feldolgozásában is.