Zenei kalandok és belső utak

Publikálás dátuma
2019.04.24. 21:41

Fotó: SAMMY HART
Meghirdette új évadát a Nemzeti Filharmonikus Zenekar.
A zene kaland!. Ez a mottója a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar 2019–2020-as évadának, derült ki az együttesek szerdai sajtótájékoztatóján. Mint Herboly Domonkostól, a zenekar főigazgatójától megtudtuk, a kalandos utazás, amire hívnak minket, belső útjainkat járja végig, hogy a zene segítségével jobban megérthessük magunkat. Azt, hogy milyen zenék, milyen hangversenyek, milyen előadók teszik ezt lehetővé, Hamar Zsolttól, a Filharmonikusok zeneigazgatójától tudtuk meg, aki mielőtt erre rátért volna, elmondta, az elmúlt évadban sikeres külföldi fellépéseik is voltak, kiemelte a zürichi Tonhalléban adott hangversenyüket, amelyet ritka elismerő kritika fogadott.

Többször voltak Kínában is, és további meghívásuk is van. Az új évadban a zenekar két bérleti sorozatot tart a Müpában, egyet a Zeneakadémián, egyet pedig a Vigadóban. A meghívott vendégművészek közül kiemelte többek közt Sebastian Weigle, Bertrand De Billy karmestereket, Arabella Steinbacher hegedűművészt, de fellép velük Eötvös Péter is, aki saját és szerzeményeit és Liszt művét dirigálja. Rost Andrea kétszer lesz társuk utaztatásunkban, aki elmondta, a sok külföldi fellépés, az utazások után nagyszerű dolog itthon a kiváló ismerős zenészekkel állandó részese lenni a hangversenyéletnek, boldog, hogy ebben a kalandban részt vehet.

Önálló bérleti sorozattal jelentkezik a Nemzeti Énekkar, tehát nem csak oratóriumokban, nagy kórust kívánó zenekari művekben mutatkozhatnak meg, hanem zongorakíséretes és a cappella műveket is énekelhetnek, ezt minden tag fontosnak érzi, erőt, hitet ad nekik. Gondot fordít a zenekar a gyerekek nevelésére is: Úton a zene programjuk során két-három tagú kamaraegyütteseik eljutnak a legkisebb falvakba is, ebben a Symphonia Alapítvány is a segítségükre van, amely kifejezetten arra törekszik, hogy a leghátrányosabb helyzetű gyerekeket ismertesse meg a zenével, nem csak passzív hallgatóként, hanem úgy, hogy az aktívan muzsikálókat tanítják is a művészek.
Szerző

Fantáziakamerákkal Velencébe

Publikálás dátuma
2019.04.24. 21:37

Fotó: Mónus Márton / MTI
Waliczky Tamás installációja az emberi látást képezi le a biennálén.
„Az egyik legfontosabb dolog, ami érdekelt, hogy hogyan lát az ember. Ha megkérdezem a tanítványaimat, az a fotó, amit a mobiltelefonjukkal csinálnak, a valóságot mutatja-e, a legtöbben azt fogják mondani, hogy igen. De sajnos nem. Amit mi fotográfiának nevezünk, az egyfajta elfogadott nyelv köztünk, amit mi értünk. Azt mondjuk, hogy a fotográfia leképezi a világot: elfogadjuk, hogy a fényképezőgép egy pontból figyeli a világot, elfogadjuk, hogy a közelebb lévő ember nagyobb, és a távolabb lévő kisebb, valamint elfogadjuk, hogy ha oldalról fotózunk egy kör alakú asztalt, akkor az ovális lesz. Holott ezek mind torzítások, egyik sem igaz” – vélekedik a fotográfiáról, mint kultúrafüggő tevékenységről Waliczky Tamás, a kortárs újmédia művészet egyik legismertebb és legkiválóbb képviselője, az 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé hazai képviselője.

Az idén száztíz éves Magyar Pavilonban, a Ludwig Múzeum szervezésében a nemzetközi színtéren is rendkívül elismert alkotó – munkái számos díjat nyertek, köztük a linzi Prix Ars Electronica fesztivál Golden Nica díját – Képzelt kamerák című kiállítása lesz látható, amely a vizuális érzékelés lehetőségeivel és azok megjelenítéseivel foglalkozik. Waliczky Tamás egyszerre merít inspirációt a fotótörténeti múltból és használja a képalkotás legmodernebb, számítógépes technikáit. Az emberi látás leképezését középpontba helyező művész huszonhárom egyedülálló fantáziakamerája – a digitális technikát és az analóg elveket magukban egyesítve – lightboxokon, animációkon, valamint egy interaktív installáción keresztül válik hozzáférhetővé május 11. és november 24. között Velencében.

A kiállítás kurátora Szegedy-Maszák Zsuzsanna művészettörténész, a Budapesti Történeti Múzeum – Budapest Galéria főosztályvezetője. Waliczky Tamással lapunk tavaly augusztusban készített interjút, a Molnár Ani Galériában nyílt kiállítása idején.  
Szerző
Frissítve: 2019.04.25. 12:01

A kevesebb újfent több – Megjött az utolsó Bosszúállók-film

Publikálás dátuma
2019.04.24. 19:53

Megjött az utolsó Bosszúállók-film: a látványon túl végre tétje is van egy szuperhősfilmnek. Rajongóknak kötelező.
Alfred Hitchcock nagy találmányaként a Psycho előzetese arról szólt, hogy a rendező összefoglalta: egy hátborzongatóan izgalmas filmet készített, de kéri a nézőket, hogy akik látták, ne szivárogtassanak azoknak az embereknek az irányába, akik még nem látták, mert azzal csorbítanák a moziélményüket. A Bosszúállók Végjáték címmel ellátott negyedik részénél a Marvel stúdió számos felületen ugyanezt kéri, ám a helyzet itt sokkal bonyolultabb. Igaz, azoknak, akik nem látták a Marvel moziuniverzum (MCU) megelőző huszonegy részét, azoknak hiába mondanám, melyik karakternek milyen sors és végzet jut a mindent lezáró(?) epizódban, hiába mondanék bármit is, semmit sem értenének az egészből. Mint ahogy a film megtekintése is totálisan felesleges lenne a számukra, mert csupán a látvány nem viszi el a hátán a „mindent és mindenkit bele” féle, Marvel best of csinnadrattát: az univerzum ismerete nélkül egyszerűen nem értenénk a poénokat, és ami rosszabb, a cselekmény dráma töltetét sem. Egyszóval: a végjáték elsősorban a visszatérő rajongóknak (esetleg a mindent látó ellendrukkereknek) szól, elvégre ők hozzák a sok pénzt a konyhára. Jó hír viszont, hogy a végjáték számos ponton katartikus tud lenni. Ezt pedig Marvel mozi még nem igazán tudta eddig felmutatni.
Ennek pedig egyszerű dramaturgiai okai vannak, hiszen az eddigi produkciók nagy százaléka úgynevezett eredettörténet volt, melyek egyes szuperhősöket mutatta be. Akadt, aki népszerű volt és több filmet kapott (mint a Vasember és Thor), voltak, akikből egy élmény is elég volt (Doktor Strange, A Fekete párduc) és voltak, akik egy önálló bemutatkozást sem érdemeltek ki (Hadigép, Skarlát boszorkány). A Bosszúállók című produkciók voltak azok, melyek kvázi összefogták a teljes univerzumot, és pályára lehetett küldeni mindenkit, de mivel a kettő-három órás játékidő nem elég 25-30(!) karakter részletes dramaturgiai bemutatására, így minden egyes momentum összefügg az előzményekkel. Például: ha nem tudjuk, hogy a Vasember miért neheztel Amerika kapitányra, nem fogjuk megtudni a hátteret, de még csak érteni sem, konfliktust.
A harmadik, végtelen háború alcímű Bosszúállók mozi, melyet tavaly mutattak be, tulajdonképpen a Végjáték első fele volt, melyben – végre valahára – bevezettek egy olyan főgonoszt, aki érdemben fel tudott lépni a szuperek ellen: Thanos-t. Mivel a játékidő zöme erre a karakterre ment el, nagyon nehéz volt a szuperhősökre koncentrálniuk a rendezőknek és a film végén elhelyezett cliffhanger nagyon segített: Thanos, miután megszerezte az univerzum alapköveit, egy csettintéssel elporlasztotta az ismert világegyetem élőlényeit. Így a végjátékra a szuperekből is sokkal kevesebb maradt, mint korábban. Így egyrészt sokkal könnyebb volt Anthony és Joe Russo rendezőknek történetet mesélni, másrészt a felállás elképesztően drámai lett.
Bizony, igen jót tett a Marvel moziuniverzumnak, hogy a hősök el tudnak bukni. Ezt a kártyát ki is játsszák a lezáró grande produkcióban, a hőseink is emberek idea pedig lehetővé teszi, hogy leírjam: bár a megcélzott közönség továbbra is a tizenévesek, de az MCU pár szituáció erejéig felnőtteknek (is) emészthető tudott végre lenni.

Marvel plusz

Mivel a Bosszúállók: Végjáték az év egyik legjobban várt filmje, nem volt meglepő, hogy Amerikában a nagy moziláncok szerverei összeomlottak, ám ennek ellenére mindössze hat óra alatt döntötte meg a Star Wars 7 (Csillagok háborúja: Az ébredő Erő) korábbi előzetes jegyeladási rekordját. Magyarországon sem volt zökkenőmentes az elővásárlás: azoknak volt nehezebb az élete, akik az ország egyetlen IMAX termébe akartak bejutni, mert a Cinema City szerverei nehezen bírták a rohamot. Mondjuk, ez nem meglepő egy olyan filmnél, melynek kapcsán a még az is hírértékkel bírt a médiában, hogy egy perccel hosszabb lesz, mint három óra. Azoknak, akik eddig az őrületből kimaradtak, a Kolibri kiadó kínál gyorstalpalót: a most induló Marvel-könyvsorozat nyitásaként két nagy lexikon kerül a könyvesboltokba, amelyek sok-sok háttér-információval és érdekességgel.

Témák
film