Katalán igen kell a madridi kormányhoz

Az utóbbi négy évben harmadjára rendeznek parlamenti választást Spanyolországban. Változást csak a szélsőjobb térnyerése jelez.

Igen magas, 28 százalék a bizonytalanok aránya az utolsó mérések szerint, a szavazási kedv azonban magas a vasárnapi előrehozott spanyol választásokon. Csütörtökön már hosszú sorok kígyóztak a levélszavazatok leadására, ugyanis ez az opció minden olyan spanyol választópolgár számára adott, aki valamiért vasárnap nem tud vagy nem akar voksolni.

Minden előrejelzés szerint a Pedro Sanchez miniszterelnök vezette Szocialista Párt nyeri a választásokat, de sem egyedül, sem legvalószínűbb partnerével, a radikális baloldali Podemosszal együtt sem tud majd kormányt alakítani. Várhatóan nem érné el azonban az egyszerű többséget a centristáktól a jobbközépen át a szélsőjobbig terjedő Néppárt- Ciudadanos- Vox potenciális koalíció sem. A kisebb katalán és baszk pártok alighanem továbbra is királycsináló helyzetben maradnak, ami az utóbbi évek patthelyzeteit, a választás esetleges megismétlését vetíti előre.

Minden szavazat számít, mondják az elemzők, akik szerint az utóbbi évtizedek legkiélezettebb voksolása következik, ezért minden szavazat számít. A közvélemény-kutatók a Szocialista Pártot 28,8 és 31 százalék között mérik, ami 129 mandátumra elég a 350 fős madridi törvényhozásban. A szocialisták az utolsó kampányhétig erősödtek, de a Pablo Iglesias vezette szociáldemokrata Podemosszal együtt is csupán 170-nél kevesebb mandátumra számíthatnak, a kormányalakításhoz viszont legkevesebb 176-ra lenne szükség. A Podemos a 2016 júniusi választáshoz képest sokat gyengült, az akkori 21,1 százalék és 71 mandátum helyett már csak 13,2 százalékra és 38 mandátumra számíthat.

A mérsékelt jobboldal is tovább gyengült, a Néppárt (PP) a fiatal Pablo Casado vezetésével sem tudta eddig kiheverni a Mariano Rajoy bukását okozó korrupciós botrányt. A Rajoy-kabinet 2018 május végén bukott el a bizalmatlansági szavazáson, Sanchez kisebbségi kormánya pedig, a katalán és baszk nacionalista pártok támogatásával június 1-én alakult meg. A PP-t 19 százalék alatt mérik, ami a legutóbbi 137 helyett legfeljebb csupán 71 mandátumot hozhat. Ha a vasárnapi voksolás ezt igazolja, akkor a spanyol konzervatívok történelmük legrosszabb eredményét érik el. Potenciális koalíciós társuk, a liberális Ciudadanos is látványosan rontott, jelenlegi 32 mandátuma helyett már csak 17-re számíthat.

A jobboldal elsősorban a tavaly decemberi andalúz regionális választásokon előretörő szélsőjobbos Vox javára veszített sok szavazót. A néppárti politikusként induló, majd a Voxot létrehozó Santiago Abascal pártja a kampány során végig erősödést mutatott. A felmérések 12,5 százalék és 32 mandátum körül mérik, ami mindenképpen történelmi eredmény, hiszen a spanyol parlamentbe több mint 40 év után jut be ismét szélsőjobboldali politikai erő. Andalúziában a Vox támogatásával alakított regionális kormányt a Néppárt és a Ciudadanos, de Madridban ez sem lenne elég, ha a felmérések nem tévednek. A jobboldali hármas is csak 44,4 százalékra, azaz 156 mandátumra számíthat, baszk vagy katalán támogatásban pedig nem reménykedhet. A Katalán Republikánus Baloldal, amit Oriol Junqueras börtönből irányít, eleve kizárta az együttműködés lehetőségét minden olyan kormánnyal, amelyben a Vox szerepel. 2016-ban a Katalán Köztársasági Baloldal (ERC) 9, a Katalán Demokratikus Konvergencia (CDC) 8, a Baszk Nemzeti Párt (PNV) 5, a baszk EH Bildu 2, a kanári-szigeteki nacionalista pártszövetség pedig 1 mandátumot szerzett meg. Ezek az erők most is hozzák korábbi támogatásukat, így egyértelmű, hogy katalán rábólintás nélkül nem lesz kormánya Spanyolországnak. A Sanchez-kabinet beiktatását is támogatták (idei költségvetését már nem, ezért került sor újból előrehozott választásra), és most sem zárkóznak el tőle, de jelezték, hogy nem lesz feltétel nélküli támogatás. Követelik a törvényes katalán függetlenségi referendum megrendezését, így a jobboldal minden pártja azzal vádolta Sanchezt a kampányban, hogy az ország szétdarabolásához járul hozzá.