Turisták a halál zónájában – Akadnak, akiknek ma már jól jövedelmez a csernobili katasztrófa

Még ma is a halál zónájának tartják azt a 30 kilométeres övezetet, amelyet 33 éve, a csernobili nukleáris erőmű katasztrófája után alakítottak ki a reaktor körül.

1986. április 26-án éjszaka egy biztonsági gyakorlat közben következett be a tragédia, egy robbanás nyomán jelentős mennyiségű radioaktív szennyeződés került a levegőbe. Az erőmű közvetlen közelében óriási volt a sugárzás, a hatóságok az első napokban 116 ezer embert szállítottak távolabbi vidékekre. A kilakoltattak száma a következő években 350 ezerre emelkedett. Az övezeten belüli települések kísértetvárosokká váltak. Csak állatok maradtak ott, farkasok, vadkacsák, vadlovak.

Ma is jelentős a sugárzás a vidéken. A cézium felezési ideje például 30 év, de a talajból még lassabban „párolog el”. Tudósok egy évtizede jutottak arra a következtetésre, hogy a tervezettnél sokkal többet kell várni arra, amíg benépesíthető a terület. A bomlási folyamat több mint 300 évet vehet igénybe.

Azok azonban, akik azon a tájon nőttek fel, vagy éltek éveken, évtizedeken át, ennyit biztosan nem tudnak várni. Ezért inkább vállalják a komoly kockázatot, s visszatérnek a halál zónájába. Közéjük tartozik Ivan Ivanovics, aki tyúkjai társaságában éli mindennapjait a vadregényes, de életveszélyes vidéken. A Parisiv nevű falu a tragédia előtt sem volt népes, a Süddeutsche Zeitung beszámolója szerint mintegy ezren élhettek itt, most azonban Ivan Ivanovics az egyetlen lakó. A 83 éves idős ember hosszasan harcolt a hivataloknál azért, hogy hazatérhessen. A katasztrófa számára teljes vagyonának elvesztését jelentette. Hat nappal a robbanás után vitték el őt és családját, csak a legszükségesebb dolgokat vihették magukkal. Később azonban minden figyelmeztetés ellenére visszatért. Ő az egyik azon 1500 ember közül, akik a zónán belül élnek, s minden nap radioaktív zöldségeket, gyümölcsöket fogyasztanak.

Bármilyen bizarrul hangozzék is, Csernobil mára turistalátványosság lett. Több iroda hirdet ide utakat, az interneten pillanatok alatt találhatunk is néhányat, ha csak egy napig kívánjuk felkeresni a környék „nevezetességeit”, mintegy 90 euróért ezt már megtehetjük, de akár öt napig is maradhatunk. A 2000-es évek második fele óta vált népszerűvé a katasztrófaturizmus. Míg 2008-ban még háromezer külföldi fordult meg Csernobilban, számuk 2013-ra évi 13 ezerre emelkedett. 2018-ban pedig a látogatók (bel és külföldiek) száma a 100 ezret is megközelíthette. Az utak szervezői ígérik: a turistát nem éri jelentős sugárzás, ennyit egy repülőút alkalmával is „összeszedhet”.

Ukrajna után Fehéroroszország is felismerte, milyen lehetőségek rejlenek a katasztrófaturizmusban. Április elején jelentették be, hogy külföldiek számára is látogathatóvá teszik az országnak azt az övezetét, amelyet a tragédia miatt zártak le. A hatóságok szerint az itteni sugárzás ma már elenyésző mértékű, nem veszélyes az egészségre. Utakat csak azokra részekre szerveznek, ahol nem leselkedik veszély a látogatóra.