Magyar művészek alkotásait mutatják be Párizsban

Publikálás dátuma
2019.04.27. 11:50
Beothy: Femme drapée; Elephant; Couple III.
A nem geometrikus absztrakt művészet hazai képviselői is szerepelnek két párizsi galéria tárlatán.
Öt magyar származású művész, Brassaï, Beöthy István, Ebneth Lajos, Moholy-Nagy László és Réth Alfréd műveivel is találkozhatnak a látogatók június végéig a párizsi Le Minotaure és az Alain Le Gaillard Galériákban. A Biomorfizmus című kiállítás az 1920 és 1950 közötti periódus művészetével foglalkozik, olyan elismert művészek alkotásain keresztül, mint Jean Arp, Joan Miró, André Masson, César Doméla, Man Ray, Auguste Herbin, Jean Hélion vagy Léon Tutundjian.
A biomorf művészet megnevezést elsőként Alfred Barr használta 1936-ban, a New York-i MOMA-ban rendezett Kubizmus és absztrakt művészet című kiállítás rendezésekor. A művészettörténész korának két nagy irányzatát geometrikus és nem geometrikus absztrakcióra különítette el, ez utóbbit biomorf absztrakt művészetként megnevezve. Az irányzatot az intuícióval és az érzelemmel hozta összefüggésbe, amely organikus, biomorf és formavilágát tekintve inkább körkörös formákkal dolgozik. A két világháború közti időszakban elterjedt formanyelv a széles földrajzi kiterjedésen túl a művészeti ágakban is sokféleképpen megmutatkozott: a festészetben, szobrászatban, fotóban, dizájnban és építészetben egyaránt találkozhatunk vele. 
A kiállításon különböző kategóriákba sorolt, ugyanakkor valamilyen szálon a biomorfizmushoz kapcsolódó alkotók munkáival találkozhatnak az érdeklődők. Moholy-Nagy László igazi kuriózumnak számító CH7 című, 1939-es olajképe mellett, Brassai, (Halász Gyula) 1934-es Korall című fotográfiája, Ebneth Lajos 1928-as papír munkája, Réth Alfréd 1934-es festménye, valamint a szobrász Beöthy István négy alkotása látható. A tárlat jelentősége számunkra azonban nem csupán a hazai művészek nemzetközi ismertségét tekintve lehet számottevő. Az egymás mellé állított, ám gyakran egymásnak ellentmondó alkotói eszközök és technikák váratlan, újító megközelítésmódokat és összefüggéseket is kínálnak. Réth Alfréd és Man Ray, Beöthy István és Joan Miró művei egyszerre nyithatnak meg új utakat a képzőművészet értelmezésében.  

Közép-európai érdeklődés

A két francia galéria nem először állít ki magyar művészek munkáiból, 2018-ban például nekik köszönhetően kerültek elő a magyar avantgarde egyik legfontosabb alkotójának, Réth Alfrédnak eddig ismeretlen művei. Benoit Sapiro, a Galerie Le Minotaure tulajdonosa évtizedek óta foglalkozik az 1910-es és 20-as évek avantgarde művészetével, főként közép-európai alkotókkal. „A Közép-Európa iránti érdeklődésem és vonzalmam nem véletlen, személyes okokra is visszavezethető: felmenőim között akadnak romániai származásúak is” - nyilatkozta a galériatulajdonos lapunk korábbi megkeresésekor.

Szerző

Elveszett életek – Katartikus előadás a Nemzeti Színház fesztiválján

Publikálás dátuma
2019.04.27. 10:45

Fotó: Valeriia Landar
Az Ivanov, a Ványa bácsi és Shakespeare Coriolaniusa is szerepelt az idei MITEM-en a Nemzeti Színházban. Mindhárom előadás markáns rendezői kézjegyet és erőteljes színészi játékot mutat. Ismét bebizonyosodott, hogy Csehov egyszerűen levehetetlen az európai színpadokról.
A Kijevi Nemzeti Színház Coriolanusa nagyon véres. Főként a címszereplő tocsog a vérben. Nem is tudja magáról lemosni, végig rajta marad a kezén. Shakespeare drámáját szokták ilyen naturális eszközökkel játszani, csakhogy Dmitro Bogomazov rendezésében a nyers, a nézőket sokkoló megoldások keverednek a vallomásos, költői, elemelt és kissé a humorba hajló jelenetekkel. Persze összességében a dráma uralja a színpadot. A folyamatosan ismétlődő motívumokból álló zene, olykor talán túl didaktikusan is arra utal, hogy ennek bizony nem lesz jó vége. A tér rendkívül plasztikus és lényegre törő. A változó erőviszonyokat pontosan és hatásosan érzékelteti.

Az előadás a hatalom természetrajzát kutatja. És keserű látlelettel szolgál. A hatalomra törőnek félre kell tenni az érzelmeit, szinte kötelező manipulálni, különben hiába harcolt, szerzett sebeket a hazájáért, tért haza győztesen a háborúból, ez mit sem ér. A mérhető eszközöket felülírják más nagyon is emberi motívumok. Szerencsére a kijevi produkció ennek a kissé közhelyes állításnak az árnyalatait, hullámait és mélységeit is képes megmutatni. A rendező az alap szimbólumokat markánsan vázolja fel és ehhez jön, például ahogy a népet, a szavazókat, vagy a szószólóikat ábrázolja. Az árulás, a felbujtás, a cselszövés szinte futószalagon, máskor elkerülhetetlen örvényként van jelen. A balladai, sötét hangulatot néha azonban megtörik a némafilmekre emlékeztető gegek. Egy-egy jelenet már csaknem súrolja a bohóctréfa határát, hogy aztán jöjjön újra a sötét tónus.

Erőteljes a színészi játék. A főszereplők és az egész társulat jól érti a rendező a nézők érzelmeit és érzékeit megcélzó színházi nyelvét. Az előadás vége pedig egyenesen katartikus. Coriolanus elbukik ugyan, de az őt meggyilkoló és a saját hozzátartozói egyaránt meggyászolják. Az édesanya azonban nem felejt és nem bocsájt meg, még akkor sem, ha Róma megmenekült.
Két Csehov-darab is érkezett a MITEM-re. A belgrádi szerb Nemzeti Színház az Ivanovot hozta a fesztiválra. Tatjana Mandic Rigonat rendezőnőt elsősorban a női sorsok érdekelték a darab kapcsán. Miként élheti meg a vágyait egy nő egy férfin keresztül. Eljöhet-e a feltételek nélküli beteljesülés, vagy a férfi csak eszköz marad, később pedig egyre nehezülő teher? Ebben az előadásban Ivanov már az elején teher, elsősorban önmaga számára, Fekszik a biliárdasztalon és leszámol magával. Valaminek vége van, nincsenek már tevei, elszállt az ambíciója, de van felesége, kötelezettsége és minden más, ami nyomasztja. A nők aztán próbálják megmenteni, ezáltal boldogok lenni, de a vállalkozás eleve kudarcra van ítélve.

A nézők három szektorban gyakorlatilag körbeülik az intim játékteret. Oldalt, mint egy múzeumi vitrin, egy külön kis játéktér, ott helyezkedik el a zenekar és onnan lépnek ki bizonyos figurák. Például a feleség, hogy aztán amikor már nem él, menyasszonyi ruhában visszakerüljön a vitrinbe, ahonnan végig nézi férje későbbi vergődését. A belgrádi társulat is erős, minden karakter telitalálat. Az előadás azonban a hatásos jelenetekkel együtt is, kissé terjengős, vannak benne üresjáratok. A végén Ivanov ott végzi, ahol elkezdte. Holtan a billiárd asztalon. Hiába a rajongás, még a nők tevékeny szerelme sem segített. Az élők pedig kereshetik az új médiumot.
A moszkvai Vahtangov Állami Színház a Ványa bácsival tette le a névjegyét az idei MITEM-en. A világhírű litván rendező Rimas Tuminas néhány rendezését láthattuk már Budapesten, a Ványa bácsi tíz évvel ezelőtt készült, mégis nagyon is frissnek hat. Már ahogy bevonulnak a főszereplők a professzor és felesége, illetve egy asztalnál megbújik Ványa bácsi és a társasága, sok mindent elárul. Egy olyan világot mutat, ahol mindenki szerepet játszik. Önmagát zárja be a hazugságba. És minden alkalommal gondosan be is bizonyítja, hogy miért kell ennek így maradnia. Önmaga elől zárja el a kiutat. Ványa és az orvos Asztrov ebben az álságos világban szeretnének önmaguk lenni, de ketten nem tudják megváltani a világot.

Az előadás egyik emblematikus jelenete, amikor Asztrov elcsábítja a professzor feleségét, és közben érkezik meg Ványa a virágcsokorral. Rohan, és nem hisz a szemének. Asztrov már a vágyott aktusra koncentrál, amit Ványa félbeszakít. Az orvos kényszeres cselekvésbe kezd, majd egy hirtelen mozdulattal átviszi a nőt a padon a virágcsokrot szorongató Ványa ölébe. Ennyit a kiútról. A szereplők pedig folyton erre vágynak, nemhiába, van amikor üresben rohangálnak a színpadon. Újat akarnak, valami mást, de közben minden marad a régiben. Elveszett életek, szomorú körtánca pereg. Amikor a professzor és felesége elutazik, Ványa szinte összeomlik, tehetetlenül, marionett figuraként táncol ki az életből, amiben korábban naiv tisztasággal hitt.

Csehov: Ivanov Szerb Nemzeti Színház, Belgrád Rendező: Tatjana Mandic Rigonat MITEM, Nemzeti Színház Csehov: Ványa bácsi Vahtangov Állami Színház, Moszkva Rendező: Rimas Tuminas MITEM Nemzeti Színház Shakespeare: Coriolanus Ivan Franko Nemzeti Dráma Színház, Kijev Rendező: Dmitro Bogomazov MITEM Nemzeti Színház 
Szerző

A női Lenny Kravitz is fellép a barlangszínházban

Publikálás dátuma
2019.04.26. 20:23

Fotó: Barlangszínház
Húsz előadáson játsszák Lehár Ferenc operettjét, A víg özvegyet. Tízezer jegyet már meg is vettek az osztrákok és a bajorok.
Ötvenegy előadást tartanak idén nyáron a Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínházban: a programpalettán szerepel nemzetközi ütősfesztivál, táncszínház, klasszikus-, dzsessz-könnyű- és népzenei koncert, opera, operett, musical és stand up est is – hangzott el tegnap sajtótájékoztatón. Minden bizonnyal sikerül felülmúlni a tavalyi 24 ezres nézőszámot: a Soproni Petőfi Színház A víg özvegy húsz német nyelvű előadására mintegy tízezer osztrák és bajor néző érkezik, köszönhetően a barlangszínházat működtető Pro Kultúra Sopron Nkft. és az osztrák produkciós iroda, a Gerberhaus Culturproduktionen együttműködésének.

A szezon június 2-án indul a soproni szimfonikusok kamarazenekarával – minden vasárnap délután lesz „ötórai hangoló”. A SopronDrums június 10-től 17-ig tart – a nyár legütősebb fesztiválját immár másodszorra rendezik meg itt Horváth Kornél művészeti vezetésével, akit a brit Rhythm zenei magazin olvasói 2016-ban a világ legjobb ütőhangszeresének választottak. A Horváth Kornélhoz hasonlóan soproni kötődésű Kollman Gábor szaxofonos zenekara, a Budapest Jazz Orchestra Malek Andreával, Náray Erikával és Tóth Verával Ella Fitzgerald előtt tiszteleg, jön a negyvenéves brit jazz-funk legenda, az Incognito együttes, valamint a fennállásának 35. évét ünneplő, Kossuth- és Bartók-Pásztory-díjas Amadinda is.

Az ütősfesztivál ideje alatt olyan világsztárok tartanak mesterkurzusokat, mint Dennis Chambers, Michael Schack, Gordon Stout és Tommy Campbell. Chambers és Cambell Prince egykori basszusgitárosával, Nik Westtel is koncertezik – őt a női Lenny Kravitzként, a funk Lady Gagájaként is méltatják. Az elektromos dobolás mestere, Michael Schack mellett olyan magyar legendák is fellépnek a fesztiválon, mint Solti János és Németh Gábor.

A szaranszki Orosz Nemzeti Balett a Carmennel, az ExprediDance a Revanssal lép a barlangszínház színpadára, a Soproni Petőfi Színház a Valahol Európában musicallel. A Co-Opera társulata Figaro házasságát adja elő magyar nyelven, míg a Kassai Állami Opera a Bohémélettel jön. A Páneurópai Piknik harmincadik évfordulóját augusztus 19-én ünneplik meg a kőfejtőben.