Elveszett életek – Katartikus előadás a Nemzeti Színház fesztiválján

Publikálás dátuma
2019.04.27. 10:45

Fotó: Valeriia Landar
Az Ivanov, a Ványa bácsi és Shakespeare Coriolaniusa is szerepelt az idei MITEM-en a Nemzeti Színházban. Mindhárom előadás markáns rendezői kézjegyet és erőteljes színészi játékot mutat. Ismét bebizonyosodott, hogy Csehov egyszerűen levehetetlen az európai színpadokról.
A Kijevi Nemzeti Színház Coriolanusa nagyon véres. Főként a címszereplő tocsog a vérben. Nem is tudja magáról lemosni, végig rajta marad a kezén. Shakespeare drámáját szokták ilyen naturális eszközökkel játszani, csakhogy Dmitro Bogomazov rendezésében a nyers, a nézőket sokkoló megoldások keverednek a vallomásos, költői, elemelt és kissé a humorba hajló jelenetekkel. Persze összességében a dráma uralja a színpadot. A folyamatosan ismétlődő motívumokból álló zene, olykor talán túl didaktikusan is arra utal, hogy ennek bizony nem lesz jó vége. A tér rendkívül plasztikus és lényegre törő. A változó erőviszonyokat pontosan és hatásosan érzékelteti.

Az előadás a hatalom természetrajzát kutatja. És keserű látlelettel szolgál. A hatalomra törőnek félre kell tenni az érzelmeit, szinte kötelező manipulálni, különben hiába harcolt, szerzett sebeket a hazájáért, tért haza győztesen a háborúból, ez mit sem ér. A mérhető eszközöket felülírják más nagyon is emberi motívumok. Szerencsére a kijevi produkció ennek a kissé közhelyes állításnak az árnyalatait, hullámait és mélységeit is képes megmutatni. A rendező az alap szimbólumokat markánsan vázolja fel és ehhez jön, például ahogy a népet, a szavazókat, vagy a szószólóikat ábrázolja. Az árulás, a felbujtás, a cselszövés szinte futószalagon, máskor elkerülhetetlen örvényként van jelen. A balladai, sötét hangulatot néha azonban megtörik a némafilmekre emlékeztető gegek. Egy-egy jelenet már csaknem súrolja a bohóctréfa határát, hogy aztán jöjjön újra a sötét tónus.

Erőteljes a színészi játék. A főszereplők és az egész társulat jól érti a rendező a nézők érzelmeit és érzékeit megcélzó színházi nyelvét. Az előadás vége pedig egyenesen katartikus. Coriolanus elbukik ugyan, de az őt meggyilkoló és a saját hozzátartozói egyaránt meggyászolják. Az édesanya azonban nem felejt és nem bocsájt meg, még akkor sem, ha Róma megmenekült.
Két Csehov-darab is érkezett a MITEM-re. A belgrádi szerb Nemzeti Színház az Ivanovot hozta a fesztiválra. Tatjana Mandic Rigonat rendezőnőt elsősorban a női sorsok érdekelték a darab kapcsán. Miként élheti meg a vágyait egy nő egy férfin keresztül. Eljöhet-e a feltételek nélküli beteljesülés, vagy a férfi csak eszköz marad, később pedig egyre nehezülő teher? Ebben az előadásban Ivanov már az elején teher, elsősorban önmaga számára, Fekszik a biliárdasztalon és leszámol magával. Valaminek vége van, nincsenek már tevei, elszállt az ambíciója, de van felesége, kötelezettsége és minden más, ami nyomasztja. A nők aztán próbálják megmenteni, ezáltal boldogok lenni, de a vállalkozás eleve kudarcra van ítélve.

A nézők három szektorban gyakorlatilag körbeülik az intim játékteret. Oldalt, mint egy múzeumi vitrin, egy külön kis játéktér, ott helyezkedik el a zenekar és onnan lépnek ki bizonyos figurák. Például a feleség, hogy aztán amikor már nem él, menyasszonyi ruhában visszakerüljön a vitrinbe, ahonnan végig nézi férje későbbi vergődését. A belgrádi társulat is erős, minden karakter telitalálat. Az előadás azonban a hatásos jelenetekkel együtt is, kissé terjengős, vannak benne üresjáratok. A végén Ivanov ott végzi, ahol elkezdte. Holtan a billiárd asztalon. Hiába a rajongás, még a nők tevékeny szerelme sem segített. Az élők pedig kereshetik az új médiumot.
A moszkvai Vahtangov Állami Színház a Ványa bácsival tette le a névjegyét az idei MITEM-en. A világhírű litván rendező Rimas Tuminas néhány rendezését láthattuk már Budapesten, a Ványa bácsi tíz évvel ezelőtt készült, mégis nagyon is frissnek hat. Már ahogy bevonulnak a főszereplők a professzor és felesége, illetve egy asztalnál megbújik Ványa bácsi és a társasága, sok mindent elárul. Egy olyan világot mutat, ahol mindenki szerepet játszik. Önmagát zárja be a hazugságba. És minden alkalommal gondosan be is bizonyítja, hogy miért kell ennek így maradnia. Önmaga elől zárja el a kiutat. Ványa és az orvos Asztrov ebben az álságos világban szeretnének önmaguk lenni, de ketten nem tudják megváltani a világot.

Az előadás egyik emblematikus jelenete, amikor Asztrov elcsábítja a professzor feleségét, és közben érkezik meg Ványa a virágcsokorral. Rohan, és nem hisz a szemének. Asztrov már a vágyott aktusra koncentrál, amit Ványa félbeszakít. Az orvos kényszeres cselekvésbe kezd, majd egy hirtelen mozdulattal átviszi a nőt a padon a virágcsokrot szorongató Ványa ölébe. Ennyit a kiútról. A szereplők pedig folyton erre vágynak, nemhiába, van amikor üresben rohangálnak a színpadon. Újat akarnak, valami mást, de közben minden marad a régiben. Elveszett életek, szomorú körtánca pereg. Amikor a professzor és felesége elutazik, Ványa szinte összeomlik, tehetetlenül, marionett figuraként táncol ki az életből, amiben korábban naiv tisztasággal hitt.

Csehov: Ivanov Szerb Nemzeti Színház, Belgrád Rendező: Tatjana Mandic Rigonat MITEM, Nemzeti Színház Csehov: Ványa bácsi Vahtangov Állami Színház, Moszkva Rendező: Rimas Tuminas MITEM Nemzeti Színház Shakespeare: Coriolanus Ivan Franko Nemzeti Dráma Színház, Kijev Rendező: Dmitro Bogomazov MITEM Nemzeti Színház 
Szerző

A női Lenny Kravitz is fellép a barlangszínházban

Publikálás dátuma
2019.04.26. 20:23

Fotó: Barlangszínház
Húsz előadáson játsszák Lehár Ferenc operettjét, A víg özvegyet. Tízezer jegyet már meg is vettek az osztrákok és a bajorok.
Ötvenegy előadást tartanak idén nyáron a Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínházban: a programpalettán szerepel nemzetközi ütősfesztivál, táncszínház, klasszikus-, dzsessz-könnyű- és népzenei koncert, opera, operett, musical és stand up est is – hangzott el tegnap sajtótájékoztatón. Minden bizonnyal sikerül felülmúlni a tavalyi 24 ezres nézőszámot: a Soproni Petőfi Színház A víg özvegy húsz német nyelvű előadására mintegy tízezer osztrák és bajor néző érkezik, köszönhetően a barlangszínházat működtető Pro Kultúra Sopron Nkft. és az osztrák produkciós iroda, a Gerberhaus Culturproduktionen együttműködésének.

A szezon június 2-án indul a soproni szimfonikusok kamarazenekarával – minden vasárnap délután lesz „ötórai hangoló”. A SopronDrums június 10-től 17-ig tart – a nyár legütősebb fesztiválját immár másodszorra rendezik meg itt Horváth Kornél művészeti vezetésével, akit a brit Rhythm zenei magazin olvasói 2016-ban a világ legjobb ütőhangszeresének választottak. A Horváth Kornélhoz hasonlóan soproni kötődésű Kollman Gábor szaxofonos zenekara, a Budapest Jazz Orchestra Malek Andreával, Náray Erikával és Tóth Verával Ella Fitzgerald előtt tiszteleg, jön a negyvenéves brit jazz-funk legenda, az Incognito együttes, valamint a fennállásának 35. évét ünneplő, Kossuth- és Bartók-Pásztory-díjas Amadinda is.

Az ütősfesztivál ideje alatt olyan világsztárok tartanak mesterkurzusokat, mint Dennis Chambers, Michael Schack, Gordon Stout és Tommy Campbell. Chambers és Cambell Prince egykori basszusgitárosával, Nik Westtel is koncertezik – őt a női Lenny Kravitzként, a funk Lady Gagájaként is méltatják. Az elektromos dobolás mestere, Michael Schack mellett olyan magyar legendák is fellépnek a fesztiválon, mint Solti János és Németh Gábor.

A szaranszki Orosz Nemzeti Balett a Carmennel, az ExprediDance a Revanssal lép a barlangszínház színpadára, a Soproni Petőfi Színház a Valahol Európában musicallel. A Co-Opera társulata Figaro házasságát adja elő magyar nyelven, míg a Kassai Állami Opera a Bohémélettel jön. A Páneurópai Piknik harmincadik évfordulóját augusztus 19-én ünneplik meg a kőfejtőben.

Díj a kísérletezőknek, és a hungarofuturizmus szellemi atyjának

Publikálás dátuma
2019.04.26. 20:06

Fotó: VAJDA JOZSEF / VAJDA JOZSEF
Hazai Attila-díjjal ismerik el a Nemes z. Márió költőt.
Nemes Z. Márió kapja 2019-ben a Hazai Attila Irodalmi Díjat – jelentették be a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében szervezett programon, ahol Hazai Attila 1997-es, idén a Magvető Kiadó gondozásában megjelent Budapesti skizo című regényéről is beszélgettek.

A szerző fő művének tekintett regény újrakiadása a beszélgetőpartnerek, Szegő János és Berta Ádám szerint azért is fontos lehet, mert míg a korabeli kritikák a kötetben használt technikákat gyakran hibának olvasták, addig az életszerű dialógusok és a szokatlan szóhasználat huszonkét év elteltével új megvilágításba is kerülhet. A kötet a Kortárs Írói Alapítvány Hazai Attila Emlékére közreműködésével jelent meg. Az alapítvány a fiatalon elhunyt szerző emlékének és életművének ápolását tűzte ki céljául, többek közt megalapítva az irodalmi elismerést, amellyel a hozzá hasonlóan újító és kísérletező szellemiségű fiatal alkotókat kívánják támogatni. A díjazott személyéről egy független zsűri hoz döntést, a díjjal egy magát megnevezni nem kívánó irodalomkedvelő támogató jóvoltából egymillió forint pénzjutalom és egy Hazai Attila-festmény is jár.

Az elismerést az előző években Bartók Imre, Tóth Kinga és Orcsik Roland kapta, hozzájuk csatlakozik idén Nemes Z. Márió, Sziveri János-díjas költő, kritikus, esztéta, az ELTE Esztétikai Tanszékének adjunktusa, a Hungarofuturizmus egyik szellemi atyja. A szerzővel lapunk irodalmi melléklete, a Nyitott Mondat április elején készített interjút. A díjátadó április 29-én 20 órakor lesz a Nyitott Műhelyben.
Szerző