Erkölcstelenek

Sokadszorra is megszólalt Bakondi György az M1 „közszolgálati” csatornán. Orbán Viktor belbiztonsági főtanácsadója azt mondta: több mint két millióan kaptak névtelen migránskártyát, 500 milliárd forintnak megfelelő eurót költöttek el így.  
Jó, ha tudjuk: a "migránskártya" legális, meghatározott országban, regisztrált, nyilvántartott menekültek használhatják. Az UNHCR cash assistance - pénzbeli segítség - programja a válságövezetekben a menekültek szociális ellátásának a leghatékonyabb módszere. Meghatározott szabályok szerint kapnak pénzt a családok, sorszámozott, személyre szóló, de a családfő nevét valóban nem tartalmazó bankkártyán. A program bevett gyakorlat az ENSZ-ben. 
És ha Bakondinak igaza lenne is: akkor 250 ezer forintot sajnálna (nem havonta, hanem összesen) a nyomorult emberektől, mert talán azt a sztálinista tételt osztja a terrorizmus elleni megfeszülésében, hogy inkább vesszen száz ártatlan, semmint életben maradjon egy vétkes. Hanem Bakondi azt is mondja: a migránskártyák jogellenesek, mert az európai állampolgárok (ezek volnának a Görögországban veszteglő hontalanok) nem rendelkezhetnek névtelen bankkártyával, nem lehet őket ellenőrizni, és közbeszerzés sem indult azok kibocsájtására. 
Ha nem volna uniós jog és megfontoltság, amely a menekültek megsegítését szolgálná, ha ez az "átgondolatlan, jogellenes" gyakorlat tényleg veszélyeztetné a lakosságot, akkor is meg kellene fontolnunk, vajon 
milyen alapon kér számon bárkin, bármikor pénzt és jogot az a hatalom, amelynek kezében napi kétmilliárd forintnyi euró tűnik el az európai adófizetők pénzéből;

ahol a házelnök szerint a bíróságoknak az államot kellene szolgálniuk, a Szent Korona nevében ítélkezniük; ahol a közbeszerzéseknek nevezett állami korrupció mindent elnyel, amihez csak hozzáfér.
Bakondival azonban csak jelenség, annak a jelzése, hogy az általa képviselt hatalom alkalmatlan a közjó érdekében kormányozni. Hanem ez a politikai elit az utolsó ízéig erkölcstelen. Ami önmagában méltatlanná teszi a hatalomra.
Szerző
Friss Róbert

Így neveld a patkányodat!

Normális esetben az embernek nem jutna eszébe patkányt nevelni. Az ilyesmiben elég kényes vagyok, a sárkányneveléshez sem jött meg igazán a kedvem, a hasonló című gyerekfilm ide vagy oda. Bár abban a sárkány legalább nem tűnt olyan szaporának, mint a patkány, és nem is terjesztett a vizeletével mindenféle rémes betegséget. (Igaz, szexuális szokásainak és anyagcseréjének részleteitől megkíméltek, így ebben azért egészen biztos nem lehetek.) Az viszont tudományos tény, hogy a patkány iszonyú sebességgel népesíti be utódaival a világot. Egy nőstény háromhavonta képes akár nyolc-tíz kis patkánynak életet adni, és hiába mondanánk neki, hogy ezt azonnal hagyja abba, e tekintetben nem hallgatnak a jó szóra. 
Másban sem nagyon. Népesedéspolitikájuk kizárólag abból áll, hogy ha kevesebb a fóka, mint az eszkimó, illetve a táplálék, mint a patkány, akkor felfalják a feleslegesnek ítélt utódokat. Ez tovább csökkenti az irántuk való rokonszenvemet, amelyet már Camus regényében, a Pestisben szereplő rusnya dögök is aláástak. De mivel egy nagyvárosban sok az ételmaradék, 1971 előtt, amikor a patkányirtás hozzáértő kezekbe került, Budapesten kb. 2 millió patkány élt. Ahelyett, hogy megszilárdult volna az egy ember-egy patkány monogám páros kapcsolat, a pestiek megelégelték lakótársaikat. Ekkor kapott megbízást a Bábolna Bio csapata, s feladatát közmegelégedésre látta el 47 éven keresztül. A havi munkadíjukat csak akkor kapták meg, ha a patkányészlelések száma a meghatározott alacsony szint alatt maradt.
Világos, hogy e téren is le kellett számolni a posztkommunizmus örökségével. Elkezdődött a NER-kompatibilis patkányháború.

Természetesen nem emberekről van szó - sosem neveznék senkit patkánynak -, hanem a nagyon is konkrét rágcsálók kezeléséről. Semmi sem modellezi jobban a NER működési mechanizmusát, mint ami a patkányfronton történt. Mint cseppben a tenger, ez esetben mint patkányban a rendszer, mutatkozik meg benne a NER szinte minden törvényszerűsége. Vegyük pl. az első alapszabályt: közbeszerzést rendesen lefolytatni tilos. Muszáj minden, eredetileg demokratikusnak szánt, az átláthatóság és a tisztességes verseny szándékával született módszert – a közbeszerzések pályáztatása ilyen - megcsúfolni, kompromittálni, eltéríteni. 
Már az is aggasztó volt, hogy a fővárosi önkormányzat közbeszerzési bizottsága csak hetekkel a Bábolna szerződésének lejárta után, június 25-én döntött, és nem a gyakorlott csapatot, hanem egy négy cégből összeállt új konzorciumot hirdetett győztesnek. A pár hetes ex lex időszakban a patkányok ledér életet éltek, így az amúgy sem túl gyakorlott újak a korábbinál népesebb patkányhaddal találták szembe magukat. Hivatalosan azért nyertek, mert valamivel olcsóbban (a bizottság által taksált összegnél is alacsonyabb áron) vállalták a munkát. De az olcsó hús híg leve az önkormányzat nyakába ömlött. Mivel a patkányok ijesztően elszaporodtak, már decemberben újabb 650 milliót kellett az irtásra átcsoportosítani. Vagyis először a konzorcium azért nyer egy ötéves szerződést, mert ő az olcsóbb, majd fél év múlva bőkezűen kipótolják az összeget, az addigra tényleg létező közegészségügyi veszélyre hivatkozva. Ügyes. 
Az eredeti kiírásban a szakmai tapasztalatok garantálása érdekében még megkövetelték, hogy a jelentkezőknek az elmúlt három évben legalább 450 milliós jövedelmük származzon patkányirtásból. Aztán gyanús módosításra kerül sor, mintha valakik testére szabva csökkentenék felére ezt az előírást. Pár nappal a beadási határidő lejárta előtt, ki tudja, miért, újra módosítanak, most a technikai alkalmasság feltételein. Éppen így történt ez annak idején nagyban, az Elios esetében. A patkány-metódus nem kivételes.
Szép NER tradíció az is, hogy az ellenőrzésre hivatott kormányhivatali főosztályt közben átszervezik, és „Nemzeti”-nek keresztelik. Ami sajnos nem hatja meg a hazafiatlan patkányokat, pláne, hogy átalakulás közben nincs elég kapacitás a szemmel tartásukra. A szakemberek ennek ellenére már ősszel jelzik a fertőzöttség növekedését, és azonnali intézkedést igényelnek, de hát ki szokott itt szakértőkre figyelni? Ennél sokkal egyszerűbb letagadni, bagatellizálni a bajt: igen-igen, volt egy kis fennakadás, de már minden rendben. (Épp, mint a szakoktatásban és a kórházakban.) Pech, hogy aznap, amikor a főpolgármester ezt bejelenti, leáll a felújított metró egy a villanyszekrénybe tévedt patkány miatt.
Ha a NER-ben gond van egy közszolgáltatással, akkor az állampolgárok belekényszerülnek a fizetős megoldásba. Fogukat szíva elmennek a magánrendelőbe, ha tudják, kimentik a gyereket az állami oktatásból. Megszaporodtak a patkányirtás „magánpraxisának” hirdetései: „Minőségi patkányirtás felsőfokon!”. Akiknek nem telik, a netes fórumokon cserélnek recepteket: vadászgörény? csapda? ultrahangos riasztó? Sajnos semmi sem tökéletes. „Ugye az a fő probléma, hogy a patkánycsapda videóján bemutatott patkány nem rokona annak, ami nálunk lakik” - szól egy csüggedt bejegyzés.
Van, aki a társadalmi tanulságot is levonja: „A vándorpatkány szervezettebb, mint a konzorcium, attól tartok.” Vesztésre állunk.
Szerző
Lendvai Ildikó
Frissítve: 2019.04.28. 13:17

A stabil demokrácia hete

Azt állította Orbán Viktor (Kazahsztánban), hogy „a demokrácia a régi görög felfogás szerint kormányzati formát is jelent, vagyis a véleményszabadságnak meg a részvételnek végül is egy hatékony és stabil kormányzásban kell testet öltenie… Kazahsztán az elmúlt években élen járt a stabilitás tekintetében.”
Ezzel szemben a tény az, hogy az athéni demokráciában a túl „stabil” vezetésre törekvőket kiiktatták, mégpedig a cserépszavazással, ugyanis évente megkérdezték a népgyűlés részvevőit, hogy ki az, aki türanniszra, egyeduralomra törekszik, akitől pedig a leginkább tartottak, azt tíz évre száműzték. Bár Kazahsztánban és Magyarországon (hála az égnek) stabilan demokratikus a vezetés, azért talán nem annyira, mint az ókori Athénban. 
Azt állította Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke (egy Ukrajnával foglalkozó budapesti konferencián), hogy a magyar kormány azért kötötte össze a magyar-ukrán oktatási és nyelvi vitát Ukrajna NATO-kapcsolatainak befagyasztásával, mert a NATO olyan értékközösség, ahol a jogállamiság és az emberi jogok védelme a szövetség egyik alapja. 
Ezzel szemben a tény az, hogy bár az alapító okmányban valóban benne van a szabadság, a demokrácia, az egyéni szabadság és a jog uralmának megvédése, a NATO természetesen ennél jóval konkrétabb célból, a szovjet terjeszkedés megakadályozására jött létre. De ha Németh Zsoltnak valóban annyira fáj a jogállamiság megsértése Ukrajnában (egyébként jogosan), akkor legalább egyszer szólhatna a magyar jogállamiság felszámolása miatt is. Pontosabban kétszer: először és utoljára.
Azt állította Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára (a Magyar Hírlapnak), hogy „az intoleráns nyugati liberális médiában nem jelenhet meg ellenkező tény vagy vélemény.”
Ezzel szemben a tény az, hogy bár „az ellenkező tény” fogalmát nem ismerem, a liberális lapok rendszeresen közölnek cikket más politikai véleményt képviselőktől, mint ahogy interjúkat is készítenek velük, és természetesen beszámolnak a számukra kellemetlen vagy kínos eseményekről is. Ja, és például Kovács Zoltán kormányszóvivő felháborodott tiltakozásait is számos alkalommal közölték. Amilyen álságosan liberálisak…
Azt is állította Rétvári (ugyanott), hogy „Franciaországban az Államtanács döntése után Szent II. János Pál pápa emlékművéről eltávolították a keresztet, Németországban pedig öt év alatt kétezer templomot számoltak föl.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a szoborról nem távolították el a keresztet, hanem a szobrot közterületről – egy falucska főteréről – néhány száz méterrel odébb vitték, egy templom kertjébe, mégpedig azért, mert az 1905-ös (nem XXI. századi liberális!) szekularizációs törvény szerint vallási jelképeket, mint a keresztet, közterületen nem szabad elhelyezni. Ami Németországot illeti, valóban be kellett zárni a nem látogatott templomokat, de nem öt év alatt 2000-et, hanem 2000 óta mintegy ötszáz katolikus templomot. Nem mindegy. Talán még Rétvári államtitkárnak sem.
Szerző
Bolgár György