Tunyogi Henriett: A film sokkal közelebb állt mindig hozzám, mint a tánc

Eddig tizenkettő nemzetközi díjjal ismerték Tunyogi Henriett harmadik kisjátékfilmjét, az Esti dalt – és még javában tart a mű fesztivál-világkörútja.

A filmnyersanyagra forgatott tizenkét perces dráma az Esti dal – melyet a Magyar Filmhéten is vetítettek – egy igen fontos és érzékeny pillanatát mutatja meg egy anya-lánya kapcsolatnak. Jelesül, amikor kiderül, hogy nemi erőszak eredménye volt a gyermekáldás. „Ennél nagyobb dráma nem történhet egy nővel” – húzta alá a rendező, Tunyogi Henriett hangsúlyozva: nem férfiellenes művet forgatott, sokkal inkább amellett szeretne érvelni, hogy ha ilyesmi megtörténik, akkor ne a nő szégyene legyen.

A fiatal lány szerepét – nem mellékesen – maga Tunyogi Henriett alakítja, míg az anya karakterét Eszenyi Enikő kelti életre. A mű további különlegessége, hogy a rendező kettő korábbi művéhez, az experimentális The Liver-hez és a mozgásalapú Love-hoz képes az Esti dal az első, mely klasszikus narratív, történetmesélős mozgókép. Mindemellett ez az első tisztán magyar filmje Tunyogi Henriettnek.

„A film sokkal közelebb állt mindig hozzám, mint a tánc” – mondja őszinte meglepetésemre Tunyogi Henriett, akit azért elsősorban csak táncművészként és koreográfusként tart nyilván a művészettörténet. Ám ahogy meséli, az életében mindig is rendszeresebb szertartás volt a moziba járás, mint a balettnézés, ám elismeri, hogy az önkifejezés terén időbe telt, míg a mozgástól eljutott egy olyan filmig, melyben tulajdonképpen még zene sincs. Erre egyébként maga Eszenyi Enikő inspirálta a rendezőt, aki, szavai szerint egy olyan kvalitásokkal rendelkező drámai színésznő, hogy semmilyen plusz eszköz nem kell. A muzikalitás persze ennek ellenére fontos, mely az Esti dalnak a sajátos ritmusában jelentkezik. A másik nagyon fontos szerelem, az a film nyersanyag, Tunyogi Henriett ennek a hangulatát tartja mozinak. Igaz, nemrég vett egy digitális kamerát, de nem igazán tud megbarátkozni a képi világával, így ha teheti marad a celluloid vonzásában.

Arra a kérdésemre, hogy ha mindig is a mozi volt a kedvenc, miért lett táncos, Tunyogi Henriett mosolyogva árulta el: mert hiába könyörgött az édesanyjának, hogy gyerekszínésznő szeretne lenni, soha nem hallgatta meg. Ám, amikor a Balettintézetben volt felvételi, oda elvitte. Tunyogi Henriett immár harminc évet töltött el előadóművészként a színpadon így nem érzi nehéznek, ha a kamera előtt jelen van – mint eddig mindegyik etűdjében. „Ez természetes dolog, nem kihívás” – mivel a tánc során megtanulta a szigorú fegyelmet és azt a szabályt, hogy mindenre alaposan fel kell készülnie. Az Esti dal forgatása előtt is storyboardokban terveztek meg minden jelenetet, ebben Temple Clark segítette a rendezőt, akinek olyan produkciók kapcsolódnak a nevéhez, mint a Bosszúállók, a Gravitáció vagy a Spectre: A fantom visszatér című Bond mozi. Hogy ez hogyan lehetséges? Egy partin ismerkedett meg vele Tunyogi Henriett, a szakembernek meg annyira tetszett a filmterv, hogy szívességből segített.

A fikciós-élőszereplős világban a kisfilmek a belépők a nagyhoz – Tunyogi Henriett is épp az első egész estés művét készíti elő. Ebben is Eszenyi Enikővel dolgoznak együtt, hiszen „félszavakból is értik egymást” és nagyon ritka, hogy két művész ilyen szoros együttműködésbe tudjon kerülni. Maga a mű, melyről azért még sokat nem tudhatunk meg, de annyi biztos, hogy komplex tematikája lesz, és Eszenyi a nőiség sok énjét fogja megszemélyesíteni.