Császárváltás egy szívszorító dráma árnyékában

Új korszak köszönt be Japánban Naruhito trónörökös szerdai hivatalba lépésével. Ám a dinasztikus utódlás kényes kérdés a szigetországban, tanúság rá a leendő császárné szívszorító története.

Maszako hercegnő nemrég, 55. születésnapján nyilatkozatban fordult a japánokhoz. Azt írta, bizonytalansággal tölti el a császárnéi szerep, de erőfeszítéseket tesz népe boldogsága érdekében. A szokatlan üzenet oka közismert: az asszony súlyos érzelmi válsághelyzeten ment keresztül.

Ovada Maszako ifjan sikerre volt ítélve. Diplomatagyerekként bejárta a fél világot, négy idegen nyelvet tanult meg, a patinás Harvardon végzett. A külügyminisztérium felvételijén nyolcszáz pályázó közül csupán három nő felelt meg – ő volt az egyikük. Ígéretes diplomáciai pályafutás előtt állt, ám ekkor közbejött valami egészen váratlan. Egy teadélutánon beleszeretett a trónörökös, és megkérte a kezét.

A fiatal nő, úgy tudni, kétszer is kosarat adott Naruhitónak, mert félt, hogy az uralkodóház szigorú szabályai megfosztanák személyes szabadságától. Az az érv győzhette meg mégis, hogy a trónörökös hitveseként szintén Japánt szolgálja majd – csak egy kicsit másképp. Harmadjára Maszako igent mondott, és megismerkedésük után hét évvel, 1993-ban hozzáment a koronaherceghez.

Az újdonsült hercegnőt csak a legfontosabbra nem készítette fel az elitképzés: hogy sürgősen trónörököst szüljön. Árgus szemmel figyelték, mikor kezd domborodni a hasa. Hat hosszú év telt el az esküvő után, majd a várva várt terhesség idő előtt, vetéléssel végződött. 2001-ben végre egészséges gyermeke született Maszakónak, de az anyai örömöket beárnyékolta, hogy az újszülött nem lehet trónörökös – mert kislány.

A Jamato-dinasztia, a földkerekség legrégebbi uralkodóháza sok száz évvel a keresztény időszámítás kezdete előttre vezeti vissza felmenőit. A „krizantém trón” hagyományosan férfiágon öröklődik. Ez azt jelenti, hogy nő is ülhetett rajta, ha például császár lánya volt. A japán történelem nyolc császárnőt tart számon. Legutóbb akkoriban uralkodott nő a felkelő nap országában, amikor Magyarországon: II. Szakuramacsi (1762–70) Mária Terézia kortársa volt.

A japán császárnők gyermekei értelemszerűen kimaradtak az örökösödésből – hiszen leányágiak –, de férfi uralkodók után sem feltétlenül az elsőszülött örökölte a trónt, hanem gyakran más, rangidős férfirokon. Fiúgyermekből sohasem volt hiány, már csak azért sem, mert egy császár annyi feleséget tartott, amennyit akart. Ironikus, hogy a nőket éppen a Meidzsi-kori modernizáció zárta ki az öröklésből, a tizenkilencedik században, porosz mintára.

A lehetséges utódok körét tovább szűkítette egy 1947-es törvény, Taisó császár (Naruhito dédapja, uralkodott 1912–26) egyenes ági leszármazottaira. Nem számítottak arra, hogy a családban a hatvanas évektől egyáltalán nem születik fiú, ami a dinasztia kihalásával fenyegetett. Persze a szabályt meg lehetne változtatni, de a politikusok vonakodnak, nehogy konzervatív szavazókat veszítsenek. Pedig a felmérések azt mutatják, az alattvalók többsége nem bánná, ha egy nő testesítené meg, az alkotmány szavaival, „az állam és a nép egységét”.

Az ezredfordulón, a kis Aiko hercegnő születésekor úgy tűnt, csak a törvénymódosítás mentheti meg a császári házat. De újabb fordulat következett. 2006-ban mégis megszületett a várva várt fiú – nem a leendő császár gyermeke, hanem a fivéréé. Az öröklési rangsorban másodiknak előlépő unokaöcs, Hiszahito herceg az egyetlen, aki tovább éltetheti a dinasztiát. A lemondott Akihito császártól és 84 éves, gyermektelen öccsétől már aligha remélnek utódokat, több szóba jöhető férfi pedig nincs. A kényes döntést mindenesetre elodázták, a parlament azóta sem fogadta el a leányági trónöröklést.

Lányának születése után Maszako hercegnő eltűnt a nyilvánosság elől. Hivatalos magyarázat híján „kimerültségről” suttogtak. Végül két év kínos hallgatás után a császári palota – óvatosan megválogatott szavakkal – megerősítette, amit sejteni lehetett. A hercegnő nem bírja a rá nehezedő nyomást, súlyos depresszióval kezelik. Bezárkózott a tokiói Togu palotába, képtelen ellátni protokolláris kötelezettségeit. Közbevethetnénk: abszurd, hogy a huszonegyedik században egy anyának szégyenkeznie kell, mert lányt szült. Pláne, hogy a baba nemét az apa határozza meg – Y kromoszómát csak ő örökíthet.

Maszako, az egykori éltanuló mégis úgy élte meg, megbukott a vizsgán. Összeroppantotta a kudarcélmény. Sokáig kerülte a szereplést, csak írásban köszönte meg az érte aggódók jókívánságait. Ám az utóbbi években javult az állapota. Külföldre is elkísérte férjét, például Vilmos Sándor holland király beiktatására. Februárban egy tokiói hangversenyen látták – a szemtanúk szerint jókedvűnek tűnt. Amióta gyógyul, már nem titkolja betegségét. „Maszako jelképpé vált”, fogalmazott Kajama Rika professzor a Japan Times-nak. A pszichiáter elmondta, sok nő ismert rá saját problémáira a szigetországban, ahol a hagyományos és a modern elvárások – anyaság és karrier – alig egyeztethetők össze.

Ilyen előzmények után feltűnést keltett, mekkora bizalommal fordultak Maszakóhoz a fukusimai katasztrófa túlélői, amikor a hercegnő meglátogatta őket. Az a tudat, hogy ő is szenvedett, a jelek szerint közelebb hozta az alattvalókhoz, emberivé tette a szemükben. Nagy újdonság ez Japánban, ahol három nemzedékkel ezelőtt még istenként tisztelték az uralkodót, míg Naruhito nagyapja le nem mondott erről a kiváltságról. A leendő császárné nemcsak a nők helyzetéről generált tabudöntő társadalmi vitát, hanem a monarchia jövőjéről is. Biztosan nem így akarta, de ezzel tett szolgálatot a hazájának.